Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-30 / 26. szám
2013- június 30. *■ 11 Evangélikus Élet élő víz Lássuk meg Jézust a vesztesekben! Országos férfimissziói nap ► Egyházunk idei országos férfimissziói napja múlt szombaton, még az országos kánikulában zajlott a kelenföldi gyülekezet tanácstermében. A két áhítat és a három előadás kétségtelenül olyannyira tartalmas volt, hogy egy többezres országos összejövetel hallgatósága előtt is méltán elhangozhatott volna. Ám a tudósítónak - kényszerűségből - le kell mondania a teljességről; az alábbi beszámoló a nap során teret kapott lényeges gondolatoknak csupán töredékét tartalmazhatja. Mivel csak férfiak gyűltek egybe, a közös éneklésnek jellegzetes „vasgyári dalárda” hangzása volt - a kissé mélyebb hangfekvés lehetőséget kínált arra, hogy talán többen énekeljenek teli tüdőből. (Felmerült, hogy a valláshoz kapcsolódóan van-e egyáltalán olyan férfiprobléma, amely a nőket ne érintené valahogy. Talán jobb lett volna nőket is hívogatni az alkalomra...) Balicza Iván budavári lelkész több példát felvonultató nyitóáhítata azt a kérdést vetette fel, hogy amit a férfi erejének szokás tulajdonítani, az valóban a férfi ereje-e. Milyen erős a férfi, ha Jézusra tekint! De mennyi bűn, szenvedés és nyomorúság ered abból, ha a teste szerint dönt... Tubán József csornai lelkész a mai evangélikus gyakorlatban is tetten érhető tévtanításokról és eretnekségekről beszélt. Az előadást összefoglaló legfőbb tézis az volt, hogy a reformáció idővel eltorzult, és Luthernak tulajdonítunk olyan gondolatokat és szokásokat, amelyekkel maga Luther egyet sem értene. A reformáció kezdetének közelgő 2017-es évfordulója kairosz. A figyelem fokozódása talán alkalmas arra, hogy ismét előtérbe kerüljön a tiszta reformáció, a reformáció teológiailag tiszta része. (Nemrég „...azevangéliumot tisztán tanítják.. ’.’ címmel, Korszerű hitvallásosság hitvalló korszerűség alcímmel könyv formában is megjelentek az előadó gondolatai a Fraternitás Lelkészegyesület kiadásában.) Nem piszkos pénzügyeink, avagy a biblikus gazdálkodás alapjai címmel tartott előadást Laborczi Pál informatikus, mintát, követendő példát nyújtva arra, hogy korunk égető kérdéseiben nem feltétlenül kell térdet hajtani a korszellem előtt, hanem Krisztuskövető válaszokat kell és lehet keresnünk. Részben saját gondolatait tárta a hallgatóság elé, részben Silvio Gesell meglátásairól beszélt. A közösségi életben nélkülözhetetlen, hogy az elvégzett munkát és meglévő javakat más munkára és más javakra lehessen cserélni. A pénz jelentősen megkönnyíti e cserét. A kizsákmányolást - Gesell szerint - a helytelenül szabályozott pénz segíti elő. A magántulajdont okolni és ellene küzdeni: kudarchoz vezető marxista tévút. Az előadó szép hasonlatainak egyike ez volt: „A pénz olyan a társadalomban, mint a vér a testben. Ha valahol feltorlódik, gazdasági trombózis keletkezik, más részek pedig elhalnak az életfeltételeket közvetítő vér hiányában.” 1929-33 nem túltermelési válság volt, hanem pénzügyi trombózis. Ma ismét pénzügyi válságban vagyunk. Immár hat éve, 2007-ben akadt el az első pénzügyi vérrög. Kétségtelen, hogy „keresztyén emberként nem tűrhetjük" a kialakult pénzügyi világrendet. A kérdés, hogy van-e megoldás. A válasz pedig az, hogy „keresztyén módon politizálni nem bűn, hanem kötelesség” mert „a hit és a cselekedet nem elválasztható” A jelenlévők általános egyetértéssel fogadták Laborczi Pál gondolatait, amelyek bővebb kifejtésére itt most nincs lehetőség, de érdemes meghívni az előadót egy e témával foglalkozó szeretetvendégségre. Ebéd után ügyességi játék, a francia pétanque vitte szabad levegőre - a kelenföldi templomkertbe - a résztvevőket. Johann Gyula csömöri lelkész Mentális és lelki problémák megoldása a férfiak életében címmel szólt az egybegyűltekhez, és két kisfilmet is bemutatott. A Lauenstein fivérek 1989-ben készült, Egyensúly című rövidfilmjében öt ember halászik egy semmiben billegő négyzetlap peremén. Ha az egyik odébb lép, a többi együttműködve helyreállítja az egyensúlyt. Egyszer csak egy zenélő kincsesládikó akad a horogra. Mindenki meg akarja nézni. És eközben megfeledkeznek az együttműködésről, sőt egymás ellen fordulnak - és sorra a vízbe zuhannak. Végül a győztes egyedül marad, tétlenségre kárhoztatva az egyik sarokban, mert a láda az átellenes sarokban van. A billegés és testvérietlenség győztessé tette, de a billegés és a magányosság miatt semmire sem használhatja e győzelmét. Koháry Ferenc lébényi lelkész, férfimissziói referens a férfikörök beszámolói kapcsán aktuális kérdésekre hívta fel a figyelmet. Egy égető problémára reagálva Tubán József kimondta, hogy „a felekezeti határok ma nem a felekezetek között húzódnak, hanem az egyes felekezeteken belül”. Szeverényi János országos missziói lelkész záróáhítatában a találkozón elhangzott mai problémák láncolata mellé igehelyek láncolatát állította, így hirdette az evangélium mindennapokkal egybefonódó értelmét és jelentőségét. Hálát adott Isten hatalmáért. Azért, hogy Ferenc pápa mindenkit megszólító homíliái által az egész emberiség számára érthetően árad az evangélium, immár hónapok óta. A pápa az emberiség tényleges problémáihoz kapcsolódóan beszél nap mint nap. A társadalmi szolidaritás a missziói nap visszatérő témája volt, két előadásban, a záróáhítatban és spontán beszélgetésekben egyaránt szó esett róla. Világrendünk veszteseiben lássuk meg azt a Jézust, aki alapvető szükséget szenved miattunk, mert nem változtatunk világrendünkön. A hitből fakadó felismerésünkre, megtérésünkre és szolgálatunkra vár Jézus azokban elrejtőzve, akik éheznek, szomjaznak, jövevények, mezítelenek, betegek vagy börtönbe vetettek. Ahogy a rejtőzködő Isten Jézusban jelenik meg, úgy a mennybemenetele óta rejtőzködő Jézus korunk veszteseiben vár ránk. ■ Prőhle Péter Hogyan kezeljük „a félelmetes csavart”? Az ötvenes évek előtt a baseball kizárólag amerikai sportnak számított, gyakran hívták is az amerikai nemzet kedvenc időtöltésének. A második világháború után azonban ez a sport exportcikké vált. A külföldön szolgáló amerikai katonák elvitték távoli országokba a játék szellemét és a hozzá kötődő lelkesedést. Ma a baseballt a világ sok országában játsszák. Miért is említjük ezt most? Mert van egy különleges jelenség ebben a játékban, mely sok tehetségnek okozott leküzdhetetlen feladatot, és sokukat megakadályozta abban, hogy jóból kiválók legyenek: „a félelmetes, előtted lecsapódó csavardobás” Akik nem tanulták meg, hogyan kell az ilyen labdába beleütni, soha nem érték el a profi szintet, vagy nem tudtak tartósan a profik között maradni. Egy tapasztalt barátom így magyarázta: „A labda pont akkor vált irányt, amikor éppen bele akarsz ütni. A legtöbb ütőjátékos arra a pontra koncentrál, ahová szerinte a labdának érkeznie kellene - és nem magára a labdára.” Az eredmény: ahelyett, hogy a jó helyen ütnénk meg a labdát, el se találjuk. Még ha egyetlen menetnyi baseballt sem játszottunk, ezt a jelenséget -máshol, másképp - magunk is tapasztalhattuk. A hétköznapi élet, a munkahely időről időre dob felénk egy „csavart” - hirtelen és váradan fejleményeket, melyek fenekestül felforgatják terveinket. Például egy fontos ügyfél úgy dönt, hogy a jövőben mástól rendel. Egy rég várt előléptetést valaki más nyer el. Egy drámai gazdasági válság mélybe húzza forgalmunkat, cégünknek így a túlélésért kell küzdenie. Főnökünk teljesen átszabja azt a projektet, melybe oly sok órát beleöltünk, hosszú heteken át rengeteg energiát fektettünk. Hasonló dolgok történhetnek a magánéletünkben is: hirtelen kirobban egy családi krízis. Elromlott autónk megjavíttatása annyiba kerül, hogy felborul tőle a családi költségvetés. Egy hozzánk közel álló rokon vagy barát tragikus diagnózist hoz orvosától. A kérdés most így merül fel: hogyan kezeljük ezt a„csavart”? Első reakciónk ilyenkor a pánik vagy a rettegés addig, míg valahogy elül a vihar - de hogyan kellene jól válaszolnunk ezekre a helyzetekre? A Biblia számos segítséget, támpontot ad ahhoz, hogyan kezeljük a „csavarlabdákat” melyeket az élet hajít felénk, íme pár példa: Ha mi nem vagyunk isfelkészültek, Valaki mindigaz. Nem tudhatjuk, milyen problémák leselkednek ránk a következő sarkon, vagy milyenekbe ütközünk bele holnap, de Isten tudja! „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jer 29,11) Nem kell egyedül szembenéznünk a váratlan dolgokkal. Isten megígérte, hogy a bizonytalanság és a fenyegető veszély torkában sem kell, hogy eltöltsön bennünket a félelem. Ő mellettünk van a nehézségekben! „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, mégis segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak’.’ (Ézs 41,10) 'Kiderülhet, hogy terveink hirtelen változása áldás lesz, nem átok. Ha a jól átgondolt tervek nem úgy Sikerülnek, ahogyan szeretnénk, a reakciónk lehet frusztráció, düh vagy elkeseredettség. Gyakran kiderül azonban, hogy pontosan terveink „átszabására” vagy akár homlokegyenest más irányra van a legnagyobb szüksége életünknek! „Az embernek az értelme ter\>eli ki útját, de az Úr irányítja járását’.’ (Péld 16,9) ■ Robert J. Tamasy írása nyomán Forrás: Monday Manna SEMPER REFORMANDA „Leírom és neked ajándékozom azt, amit erről a zsoltárról gondolok. Értékesebb kincsem nincs, bár néhányan ezt is talán terjengős, üres szószaporításnak tekintik, mégis tudom, hogy egyetlen gonosz vagy keresztényieden gondolatot sem tartalmaz. Hiszen a kedvenc zsoltáromról szól. Jóllehet az egész zsoltárkönyv, sőt a Szentírás mindenestül (mely életem egyetíen vigasza) kedves számomra, mégis leginkább ez a zsoltár késztet arra, hogy sajátomnak nevezzem, és az enyémnek tartsam. Igen gyakran derekasan megszolgált ügyanis ezért, s néhány veszélyes helyzetből mentett ki engem, amikor különben sem a császár, sem a királyok, a bölcsek, okosok és szentek sem segíthettek volna rajtam. És zsoltárom drágább számomra, mint a pápa, a török, a császár és az egész világ minden dicsősége, kincse és hatalma, eszem ágában sincs ezekért cserébe adni. De ha valaki furcsán nézne rám azért, hogy ezzel a zsoltárral mint a sajátommal dicsekszem, amikor ez ugyanakkor az egész világ kincse is, akkor tudja meg, hogy azzal, hogy ezt a zsoltárt kisajátítottam, senkitől sem oroztam el. Krisztus is az enyém, de egyúttal minden keresztény Krisztusa marad. Nem szeretnék féltékeny lenni, hanem olyan, aki boldogan osztja meg javait másokkal. És bárcsak az egész világ tekintene ugyanígy tulajdonaként erre a zsoltárra, ahogyan én teszem! Ez lenne a földön a legszelídebb civakodás, amellyel alig érne fel bármiféle egyetértés vagy szeretet. Sajnos csak kevesen vannak olyanok (azok között is, akiknek mások előtt kellene jó példával elöl járniuk), akik a Szentírásnak vagy akár egyetien zsoltárnak életük során egyszer is szívből mondanák: »Kedvenc olvasmányom vagy! Légy örökre az enyém!«” M Luther Márton: A szép Confitemini, azaz a 118. zsoltár (Pethő Attila fordítása) A kelenföldi férfimissziói nap résztvevői Tubán József előadását hallgatják HETI ÚTRAVALÓ „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez’.’ (Ef 2,8) Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten tanúságtételre hívja gyermekeit, mert ő „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson” (íTim 2,4; LK). Jézusban eljött az üdvösség e világba, de ő a bűnösök közül hívja el bizonyságtevőit, és közéjük küldi vissza. „Isten gyermekei nem menekülhetnek a gonoszoktól, sőt keresik, hogy segítsék őket. Mert nemcsak maguk akarnak a mennyországba jutni, hanem mindent elkövetnek, hogy magukkal vigyék a legbűnösebbeket is” - írja dr. Luther. „Tekints, mi oltalmazó Istenünk, és nézd a te szolgáidat!... Seregeknek Ura, boldog, aki benned bízik.” (GyLK 726,13) Akik engedelmeskednek az Úr szavának, ők a szent Isten fenséges hatalmával szembesülnek: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A csodálatos halfogás után félelem fogta el Pétert, ám Jézus így hívta el őt tanúságtételre: „Nefélj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,8.10) A lélekmentés egyedüli munkaeszköze a kereszt igéje, mert úgy „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”. Az ő tanúságtevői csak a megfeszített Krisztust hirdetik, aki „az Isten ereje és az Isten bölcsessége”. (íKor 1,21.24) A tizenkét, név szerint kiválasztott apostol szemtanúja lehetett szolgálatának, s Jézus tanította a sokaságot: „...erőáradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.” (Lk 6,19) Bételben másodszor is megjelent az Úr Jákobnak, és áldást, új nevet s ígéretet adott neki: „...Izráel lesz a neved... Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam” (íMóz 35,10.12) Ezékielt is tanúságtevőjéül hívta el az Úristen: „Emberfia, elküldelek téged Izráelfiaihoz, a lázadó néphez... Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2,3.7) A jeruzsálemi apostoli gyűlésen Pál és Barnabás „elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogány ok között”. A pogányokból lett keresztyének körülmetéléséről kialakult vitát Péter ott így zárta le: „...abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők’.’ (ApCsel 15,12.11) Elfogása előtt a Gecsemáné-kertben Jézus inti Pétert és a többieket is: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiáit’.’ (Lk 22,31-32) Akit Krisztus kegyelme által megragadott, s elhívott tanúságtételre, az érette minden mást kárnak és szemétnek ítél. így Pálnak is egyetlen feladata van ez életben: „...egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért’.’ (Fii 3,14) Ő ismeri a jutalomajándékot: Isten ingyen igazít meg kegyelméből minden Krisztusban hívőt (lásd Róm 3,22-24). Te is „Légy hű, állj meg szent hitedben, / Istenedet ne feledd! // Jézus velem, nem félek. / Őrá bízom életem, / Míg a célt elérhetem.” (EÉ 439,1.4) ■ Garai András
