Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-30 / 26. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. június 30. » 9 ♦ ♦ ♦ ♦ R CSONGEI ÜNNEPE Vallomások Weöres Sándorról Dr. Simon Endréné Pável Judit tanítónő- Apám magyar-latin szakos tanár volt. Minden délutánját a könyvtárban töltötte, amelyet a kisdiák Weöres Sándor is szorgalmasan látogatott. Apámnak feltűnt a rendkívüli gyermek, s hamarosan barátságot is kötöttek. Az 1949-ben kiadott emlékkönyvben a költő így emlékezett vissza: „A költészet hozott össze bennünket. Engem, a tizenhat éves tacskót, meghívott, hogy lakjam nála, átadta legkényelmesebb szobáját és íróasztalát. Ettől kezdve rengeteget beszélgettünk, az ő lényének érlelő melegében írtam első komolyan vehető verseimet...” Sándor egyszerre két pajtást is kapott: eleven, okos bátyámat, akivel jól lehetett hancúrozni, kötekedni, és engem, akit a nyakába véve hordozgatott. Éjjel is csak olvasott volna az utcai gázlámpa fényénél, persze reggel nehezen tudott felkelni. Reggelizni, megfésülködni, a cipőjét befűzni, kabátját begombolni már sosem volt elég ideje... 1981-ben - az ő beleegyezésével - közreadtam apámhoz írt leveleit, így jellemeztem: külsőre gyenge, vézna, rossz étvágyú, mindig fáradt és rendetlen fiú volt. Nem tisztelte az iskolai szabályokat, de szinte alázatosan tisztelte azt, aki jó volt hozzá, akitől tanulhatott. Különös kisfiú volt: szeretni való, sebezhető. Édesapám 1946-ban halt meg. Tíz évvel később Weöres Sándor szép, meleg hangú költeményben emlékezett meg róla. Egybegyűjtött írásaiban jelentette meg. Szombathelyre először 1963-ban merték meghívni, író-olvasó találkozóra. Természetesen eljött hozzánk előtte, anyámat nagy szeretettel köszöntötte, én is akkor találkoztam vele — már asszonyként - közel húsz év után. Szeretném szavaimmal azokban is tovább éltetni Weöres Sándor lelkét, akik személyesen nem ismerhették. Éltessük tovább verseinek olvasásával. Dr. Mesterháziné Jánosa Magdolna tanár- Az itteni emberek büszkék lehetnek Weöres Sándorra, és büszkék is. Jó, hogy a templomban kezdtük az ünnepet. A püspök úr méltatása az istentiszteleten s utána Pável Jutka néni kedves emlékezése nagyon fontos. Weöres Sándor olyan ember és olyan költő, akinek versei az örökkévalóságot tükrözik és a szüntelen istenkeresést. Ezek nagyon szép gondolatok, és az is, hogy nem akarják kisajátítani, mások fölé helyezni. Nem is szabad, nem is lehet, mert minden ember fenség és önálló. Ma megerősödtem abban, hogy mindenkinek keresőnek kell lennie. Más-más módon és ösvényen érünk el Istenhez. És ebben segítséget ad Weöres, hogy merészek legyünk, és újak, még akkor is, ha erre rámegy az egész életünk. Az emlékháznál is fölemelő volt az ünnepség. A költő soha nem akart nagy lenni, mégis egy ország jött el, írótársak, művészek, és köszöntötték. Jó volt hallgatni a rövid előadásokat, nagyon szeretem Fűzfa Balázs tanár urat. Mindig emberi módon, nagy tudással és irodalmi érzékkel beszél Weöres Sándorról. Én is így vagyok: mi az, amiről említést akarok tenni, ami fontos itt, Csöngén. Ha mindent elmondanék,, akkor hetekig itt tartanám a vendégeket. Népszerűsíteni nem ünnepekkel lehet egy költőt, hanem a. mindennapokkal, versei olvasásával. Ahol tanítok, a gyerekeim a Magyar etűdök verseinek a segítségével tanulják meg a folyóírást olvasni. Tizenegy éve táborozunk itt, Csöngén, július elején két héten át, és az ország minden tájáról jönnek a fiatalok. Mindig úgy kezdjük, hogy eljövünk az emlékházba, lefekszünk az udvaron, a lábunkat összetesszük, és mondjuk együtt: „Füvön fekszem háton, / szemem égbe mártom, / földre, vízre, hegyre / írogatok egyre.” Gryllus Dániel előadóművész- A századik születésnap összegezte bennem Weöres Sándorhoz fűződő kapcsolatomat. Mikor készültünk az ünnepre, Fabiny püspök úr ötlete volt, hogy ne olyan istentisztelet legyen, amely a költőből „evangélikus szentet” farag. Legyen egy dialógus, az ő szavaira válaszoljanak a versek, egészítsék ki a gondolatot. Játszottam gyerekverset, A teljesség felé kötetből részletet, és volt olyan dal, az Üdvösség amelyet az ő kérésére zenésítettem meg. És ott volt a végén a Bolero, amely tegnap délelőtt kezdett megszületni. Kicsit megrettentem a feladattól, de igyekeztem a kihívás súlyát elhessenteni magamtól. Előző nap, ahogy mentem Pécsre, a buszon elkezdtem egy dallamot, rögtön be is énekeltem a telefonomba, itt Csöngén csak egy vázlat volt a papíron... Weöres Sándort hamar megismertem. 1971-ben volt először koncertünkön, ahol így jellemzett minket: „A Kaláka együttes olyan, mint a lónyerítés.” Én sem értettem elsőre, most már tudom: egy ló nem tud rosszul nyeríteni. Fiatalok voltunk, és valóban elementáris volt az indulásunk. Később rendszeressé váltak a látogatások, fölvittük hozzá az új kompozíciókat. Ezek a találkozások inkább hangulatok, történetek. Fölmentem a költőhöz mint muzsikus, ő mondott rövid bírálatot és útravalót. Látszatra apró kijelentéseknek tűntek, mégis tele voltak bölcsességekkel. Ezek mindig további keresésre sarkalltak, újabb munkára. Nem volt olyan lemezünk, hogy ne lett volna rajta az ő dala. Koncert pedig, akár gyerekeknek, akár felnőtteknek szólt, vagy külföldön szerepeltünk, Weöres Sándor-vers nélkül elképzelhetetlen volt. Tehát mindig itt van velünk, biztat szüntelenül. ■ Fenyvesi Félix Lajos Weöres Sándor Hála-áldozat Szememnek Ady nyitott új mezőt, Babits tanított ízére a dalnak, és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak ezt-azt kívánó kordivat előtt. Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak mint csillagok, vezérlő tűzjelek. Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek érzi minden pompáját a daloknak. De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre. Három kanyargó lángnyelv sisteregne, ha fejemet izzó vasrácsra vetnék. Oltáromon vadmacska, páva, bárány: három költő előtt borul le hálám. Bár a homokban lábnyomuk lehetnék. Weöres Sándor születése századik évfordulójának csöngei megünneplése a helyi kultúrházban zárult, ahol Varga István Csöngei tükör című fotókiállítását tekinthették meg az emlékezők. A fotókollekció darabjaihoz eredetileg a költő egy-egy verse „társult”, ám a szerzői jog felett rendelkezők utóbb - ingyenesen - csak az alábbi vers közléséhez járultak hozzá. - A szerk. ÖÁa/ikjlsit' SxrkiZOF AiU-ffeÁ. f-&A CfZajlePs. c fa jí\ fao dcwSMr r AIvjrüüü Si FOTÓ: VARGA ISTVÁN
