Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-30 / 26. szám

6 41 2013- június 30. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Tudászuhatag, hittel Magyarként Calasanctius-ösztöndíjjal a Niagara Egyetemen Felvétel felekezetközi fiúkollégiumba A Budapesti Tirannosz Ház fele­kezetközi fiúkollégium felvételt hirdet. Szeretettel várjuk olyan fi­úk jelentkezését, akik szeptember­től valamelyik budapesti főisko­­lán/egyetemen folytatják tanul­mányaikat. Jelentkezési határidő: 2013. július 31. Jelentkezési lap le­tölthető a www.tirannoszhaz.hu honlapról. További információk: Pafkó Tamás: 20/770-5995-Mészáros Tamás-portré Isten Lelkének vezetésével címmel a Duna World csatornán június 28- án, pénteken 12.50-kor, valamint az Mi-en július 14-én, vasárnap 11.06- kor portréfilmet láthatnak Mé­száros Tamásról, a Nyugati (Du­nántúli) Egyházkerület felügye­lőjéről, Csákvár alpolgármesteré­ről. Szerkesztő: Nagy László. Evangélikus magazin a Magyar Televízióban Az Mi-en június 30-án, vasárnap 10.30-kor láthatjuk az Evangéli­kus magazint, melyet a Duna World csatornán július 3-án, szerdán 13 órakor megismételnek. Álláshirdetés A Kisdeák Evangélikus Óvoda (1052 Budapest, Deák tér 4.) felvé­telt hirdet óvodapedagógusi állás­ra, teljes munkaidőre, 2013. augusz­tus í-jei kezdéssel. A jelentkezés fel­tétele felsőfokú óvodapedagógusi végzettség. Az elbíráláskor előnyt jelent: hitbeli elkötelezettség, szak­mai tapasztalat, nyelvismeret, szá­mítógépes ismeret. Bérezés a köz­alkalmazotti bértábla szerint. A fényképes önéletrajzokat július 15- ig a kisdeakovoda@gmail.com e­­mail címre kérjük. Budai Ilona a rákos­­palotai evangélikus nagytemplomban Szeretetvendégséget tartunk rá­kospalotai evangélikus nagy­templomunkban (Régi Fóti út 73.) június 30-án 15 órától. Budai Ilona rádiós nívódíjas népdaléne­kes lesz a vendégünk. A magyarság népdalénekese a szüleitől kapott ajándékával, gyö­nyörű hangjával, elhivatottságá­val őrzi és szólaltatja meg azt a dalkincset, amelyet őseink hagy­tak ránk, s amelynek gazdagsága összetarthatja a határon túliakat és innenieket egyaránt. Budai Ilona előadásai magával ragadóak, hiszen természetes, tiszta csengésű, üde hangja élet­re kelti a népdalt, s úgy beszél a hallgatóságához, mintha min­denki a családtagja volna. Számá­ra is rendkívül fontos, hogy óv­juk nyelvünket és kultúránkat, amely megtarthat és segíthet bennünket - az elmúlt ezerszáz esztendő után újabb ezer éven át. Népdalénekesünk féltő gonddal figyeli és támogatja az apró falvak­ban működő énekes és hangszeres csoportokat. Budai Hona életének mottója, egyben üzenete kicsiknek és nagyoknak: „Szeretném, ha mindenki tudná és érezné: múlt nélkül nincs jövő. Amit hoztunk, azt őrizni kell. Csodálatos nép fi­ai-vagyunk, és én büszke vagyok minden emberre, aki ma Magyar­­országon magyar népdalt énekel. Meghajtom előttük a fejem." ► László Veronika gazdaságelem­ző szakon végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd mes­terszakon biztosítási és pénz­ügyi matematikát tanult. A sport­ban is jeleskedett, evezésben többszörös országos bajnok. 2012 augusztusától a Niagara Univer­sity MBA négyszemeszteres kép­zésén vesz részt. Az interjút a Ni­agara folyó partján készítettük.- A kaland- vagy a tudásvágy re­pítette Amerikába?- Budapesten mindkét diplomá­mért keményen megdolgoztam, vi­szont az alma matertől főleg elméleti tudást kaptam. Amerikában a kép­zettségemet vezetési ismeretekkel kívántam bővíteni, így az MBA - vagyis Master of Business Admi­nistration - képzés egybevágott a cél­jaimmal. Valójában nemcsak a szak­mai megfontolás, a tudásvágy moti­vált, egy másik ország kultúrájának, egyetemi életének megismerése s a mienktől különböző oktatási rend­szere is vonzott. Az Amerikai Egye­sült Államok a világ egyik vezető or­szága, így jó közgazdász módjára választásomat befektetésnek is tekin­tem. A nyelvismeret is segített dön­tésemben, mivel anyanyelvemen kí­vül angolul tudok a legjobban. A Niagarai Egyetemet egy Cleve­­landben élő ismerősöm ajánlotta. Utam anyagi hátterét részben a Cala­­sanctius Alapítvány biztosította; koráb­ban számos diákjuk sikeresen végzett a tanintézményben. Az ösztöndíjat nem adták ingyen, megküzdöttem a helyemért, mintegy fél évig tartó, többfordulós felvételi után nyíltak meg előttem a kapuk.- Családja könnyen megbarátko­zott a kétéves távolléttel? Féltették vagy bátorították?- Vegyes érzelmekkel fogadták, az egyik szemük sírt, a másik meg neve­tett. A jövőmre tekintve mindenkép­pen örültek a lehetőségnek, másrészt féltettek. Nem voltam elkényeztetve, de a családom összetartó ereje igen nagy. Ezért úgy érezték, a távolság mi­att nem tudják azt a biztonságot és se­gítséget megadni a leányuknak, mint korábban. Az internet világában nincs ugyan távolság, de egy másik föld­részen élni azért így is nehéz. Viszont nem álltam egyedül a Niagara folyó partján: szerencsém volt, mert párom­mal szintén a Calasanctius tréning­­programnak köszönhetően lehetek együtt. Ő Buffalóban, egy másik egye­temen „koptatja a padokat”.- Hogyan fogadta az Újvilága ma­gyar vándort?- Akklimatizálódással kezdtük. Családi kapcsolatok révén először Clevelandbe, az egyesült államokbeli magyarság egykori „fővárosába” ér­keztünk. A metropolisban párom keresztszülei vártak, s első napjaink szinte otthoni hangulatban teltek. Buffalóban viszont már egy idege­nebb környezetbe cseppentünk, amelyhez bizonyos kompromisszu­mokkal alkalmazkodnunk kellett. Az egyetemen nem mi voltunk az el­sők, akik távolról érkeztek, így példás segítőkészséggel találkoztunk. Ott­honról a tanintézménnyel először e­­mailben vettük fel a kapcsolatot, leve­lezőpartnereim már akkor is nagyon empatikusak voltak, s a helyszínen is egyengették utunkat. A kezdeti ügyin­tézés közben mindenhol mosolygó arcokkal találkoztunk, szinte kitalálták a gondolatainkat. Szállásunk is megol­dódott, Buffalóban egy plébániához tartozó kollégiumban kaptunk szobát. Szállótársaim közül hatan úgynevezett „CTP-s” diákok - ez a Calasanctius Training Programot jelenti -, így az ér­deklődési körünk is hasonló.- A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi hírű intézmény, viszont Niagara Falls első pillantásra nem tű­nik világvárosnak. Mennyi volt a helyválasztásban a kompromisszum?- A Niagara Universitynek talán nincs olyan ismertsége, mint például a Harvard Business Schoolnak vagy a patinás Columbia Egyetemnek. Min­den bizonnyal ennek meg is van az alapja: a színvonaluk is különbözhet. Viszont Amerikában vagyunk, s a versenynek és a támogatási rendszer­nek köszönhetően a kevésbé neves egyetemeken is komoly oktatás folyik. A Niagara University MBA képzésé­nek nagyon jó híre van az országban, de Európában is. Az alapítvány is ezért támogatja a közös munkát.- A Niagara Egyetem mint kato­likus felsőoktatási intézmény a fran­cia Paulai Szent Vince szellemiségén alapul. Az elvárás tükröződik a hall­gatók felvételénél is?- A közelmúltban pont e kérdésről beszélgettem egyik tanárommal. Fájó szívvel említette, hogy egyre több di­ák tekinti csupán karrierje egyik állo­másának az egyetemet, s értékrendje messze áll az alapítók szándékától, a ta­nárok elvárásától. Ezzel ellentétben úgy látom, hogy legtöbb diáktársam mél­tó a hely szelleméhez, s ebben a kép­zés stílusa, iránya is segítségükre van. A tréningprogramnál is fontos krité­rium volt a hit és az életvitel.- Mint említette, úgy került ki az Államokba, hogy jól beszélt angolul. Az otthon szerzett tudás anyanyelvi környezetben is megállta a helyét?- Nagyon sok, különböző tudáshát­terű, anyanyelvű, előképzettségű kül­földi diák tanul az egyetemen, ezért a professzorok is mérhetetlen türelem­mel, érthetően, tisztán artikulálva közvetítik az anyagot. A diáktársaimat megérteni már keményebb dió volt... Annak ellenére, hogy felsőfokú nyelv­vizsgával a zsebemben érkeztem, s na­gyon sok filmen edzettem amerikai angolomat, az első két hétben még gyakran hegyezni kellett a fülemet. De fokozatosan javult a beszédértésem, s mára a hallottak kilencvenkilenc szá­zalékát megértem.- Hadd pillantsunk be egyetemi életébe! Kérem, mesélje el egy átlagos napját!- Az MBA program sajátossága, hogy munka mellett is el lehet végez­ni. Ennek megfelelően óráink este héttől tíz óráig tartanak, vagy szom­batra esnek. Hétköznap így szinte az egész napom szabad, jó beosztással sok mindenre marad idő. Természe­tesen a tanulás elsőbbséget élvez. Szombaton kilenckor kezdődnek a foglalkozások, s egyórás ebédszünet­tel délután ötig tartanak. A déli pihe­nőt gyakran a könyvtárban töltöm. A tanulás ugyan a legfontosabb, de nagy a kísértés, mert a híres vízesés ne­gyedórányira van az egyetemtől, s a vi­dék is csodálatos. Mindenesetre ki­használjuk a környék adta lehetősége­ket, sőt már a kanadai oldalra is kirán­dultunk. Természetesen sok az idelá­togató, de a turistaszezonon kívül még a természetre is lehet koncentrál­ni. Korábban versenyszerűen eveztem, remélem, itt is bekapcsolódhatok a he­lyi sportéletbe.- Életénekfelejthetetlen időszakát tölti itt. Mi kerül be erről a naplójá­ba sikerként, és mi kudarcként?- Eddig főleg sikerekben volt ré­szem. Mint említettem, javult az an­goltudásom, nyelvi problémám már nincs, könnyebben megy a feladatok írása is. Emlékszem, az első házi feladat nyögvenyelősen ment, mára viszont az otthoni munka rutinná vált. A tanítás módszere is a sikerélményekre épül, s ebben a tanárok is teljes tudásukkal se­gítenek. A fokozatosságra törekszenek: a könnyebb feladatokat egyre nehezeb­bek követik, így mindenkit lépésről lé­pésre terhelnek.- Nemzetközi társaságban dolgoz­nak nap mint nap. Mely országbeliek­kel alakult ki szorosabb kapcsolata?- Elég sok német diák tanul az egyetemen. Talán a földrajzi közelség, a közös kultúra miatt szövődött ve­lük a legszorosabb kapcsolat. Nagyon sok tárgyból csoportfoglalkozások, csoportos feladatok vannak, így az amerikai és kanadai hallgatókkal is lé­pésről lépésre alakult ki a baráti lég­kör. Niagara Falls határváros, így a ka­nadaiak is szinte helyi lakosnak szá­mítanak. Más kultúrából, például a Szaúd-Arábiából érkezettekkel is jó­ban vagyunk, a közös munka össze­hoz bennünket velük is.- Jól hangzik ösztöndíjasnak len­ni, viszont az amerikai árak eltérnek az otthon megszokottól. A havi apa­názs elég a megélhetéshez?- Az ösztöndíjam csupán a képzés díját fedezi, a megélhetési költségeket nekem kell előteremtenem. Már ott­hon is gondoltam a jövőmre, így né­mi megtakarítással a zsebemben ér­keztem, s a szüleim is támogattak. Hosszabb távon viszont a legtöbben munkát vállalunk. A diákvízumunk miatt mi csak az egyetemen dolgoz­hatunk, így a kampusz konyháján találtam munkát. Az órabérem 8 dol­lár 25 cent, s heti tizenöt-húsz órás el­foglaltság már elég a megélhetéshez. Természetesen nem élünk nagy lá­bon. Mint említettem, parókián lakunk, ahol itteni mértékkel mérve is igen ked­vező, százötven dollár a havi bérleti díj. Máshol kétszázötven-háromszáz dol­lárral kellene számolnunk, ami vi­szont felborítaná a költségvetésünket.- A mesterkurzus elvégzése után mennyire kapós a diplomájuk Ame­rikában, illetve hazánkban?- Az MBA képzettség perspektivi­kus lehetőségeket kínál. Természete­sen a friss diplomásoknak nem repül Amerikában sem a szájukba a sült ga­lamb, az egyetemről kilépve nyilván nem azonnal kerülnek magas pozíci­óba, de amint a végzettektől tudom, vi­szonylag gyorsan kapnak vezetői állást. Az egyetem színvonalát bizonyítja, hogy az itt végzettek a gazdasági élet minden területén megállják a helyüket. Otthon az átlagos végzősöknél jobb a helyzetem, mivel a korábbi munka­helyem, a Deloitte a tanulmányok be­fejezése után számít rám, s magam is szívesen térek vissza a céghez. Nekem szerencsém volt, másoknak nehezebb dolguk van: legtöbbjük interjúkra jár, kilincsel, kapcsolatokat keres. Meggyőződésem, hogy az itt eltöl­tött idő s a befektetett munka idővel meghozza gyümölcsét: angolul anya­nyelvi szinten beszélünk, s tarso­lyunkban a magyartól eltérő munka­­kultúrával érkezünk haza. Rövid időn belül a legtöbb „amerikás ma­gyar" megtalálja állását és számítását. ■ Csermák Zoltán A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents