Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-30 / 26. szám
6 41 2013- június 30. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Tudászuhatag, hittel Magyarként Calasanctius-ösztöndíjjal a Niagara Egyetemen Felvétel felekezetközi fiúkollégiumba A Budapesti Tirannosz Ház felekezetközi fiúkollégium felvételt hirdet. Szeretettel várjuk olyan fiúk jelentkezését, akik szeptembertől valamelyik budapesti főiskolán/egyetemen folytatják tanulmányaikat. Jelentkezési határidő: 2013. július 31. Jelentkezési lap letölthető a www.tirannoszhaz.hu honlapról. További információk: Pafkó Tamás: 20/770-5995-Mészáros Tamás-portré Isten Lelkének vezetésével címmel a Duna World csatornán június 28- án, pénteken 12.50-kor, valamint az Mi-en július 14-én, vasárnap 11.06- kor portréfilmet láthatnak Mészáros Tamásról, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelőjéről, Csákvár alpolgármesteréről. Szerkesztő: Nagy László. Evangélikus magazin a Magyar Televízióban Az Mi-en június 30-án, vasárnap 10.30-kor láthatjuk az Evangélikus magazint, melyet a Duna World csatornán július 3-án, szerdán 13 órakor megismételnek. Álláshirdetés A Kisdeák Evangélikus Óvoda (1052 Budapest, Deák tér 4.) felvételt hirdet óvodapedagógusi állásra, teljes munkaidőre, 2013. augusztus í-jei kezdéssel. A jelentkezés feltétele felsőfokú óvodapedagógusi végzettség. Az elbíráláskor előnyt jelent: hitbeli elkötelezettség, szakmai tapasztalat, nyelvismeret, számítógépes ismeret. Bérezés a közalkalmazotti bértábla szerint. A fényképes önéletrajzokat július 15- ig a kisdeakovoda@gmail.com email címre kérjük. Budai Ilona a rákospalotai evangélikus nagytemplomban Szeretetvendégséget tartunk rákospalotai evangélikus nagytemplomunkban (Régi Fóti út 73.) június 30-án 15 órától. Budai Ilona rádiós nívódíjas népdalénekes lesz a vendégünk. A magyarság népdalénekese a szüleitől kapott ajándékával, gyönyörű hangjával, elhivatottságával őrzi és szólaltatja meg azt a dalkincset, amelyet őseink hagytak ránk, s amelynek gazdagsága összetarthatja a határon túliakat és innenieket egyaránt. Budai Ilona előadásai magával ragadóak, hiszen természetes, tiszta csengésű, üde hangja életre kelti a népdalt, s úgy beszél a hallgatóságához, mintha mindenki a családtagja volna. Számára is rendkívül fontos, hogy óvjuk nyelvünket és kultúránkat, amely megtarthat és segíthet bennünket - az elmúlt ezerszáz esztendő után újabb ezer éven át. Népdalénekesünk féltő gonddal figyeli és támogatja az apró falvakban működő énekes és hangszeres csoportokat. Budai Hona életének mottója, egyben üzenete kicsiknek és nagyoknak: „Szeretném, ha mindenki tudná és érezné: múlt nélkül nincs jövő. Amit hoztunk, azt őrizni kell. Csodálatos nép fiai-vagyunk, és én büszke vagyok minden emberre, aki ma Magyarországon magyar népdalt énekel. Meghajtom előttük a fejem." ► László Veronika gazdaságelemző szakon végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd mesterszakon biztosítási és pénzügyi matematikát tanult. A sportban is jeleskedett, evezésben többszörös országos bajnok. 2012 augusztusától a Niagara University MBA négyszemeszteres képzésén vesz részt. Az interjút a Niagara folyó partján készítettük.- A kaland- vagy a tudásvágy repítette Amerikába?- Budapesten mindkét diplomámért keményen megdolgoztam, viszont az alma matertől főleg elméleti tudást kaptam. Amerikában a képzettségemet vezetési ismeretekkel kívántam bővíteni, így az MBA - vagyis Master of Business Administration - képzés egybevágott a céljaimmal. Valójában nemcsak a szakmai megfontolás, a tudásvágy motivált, egy másik ország kultúrájának, egyetemi életének megismerése s a mienktől különböző oktatási rendszere is vonzott. Az Amerikai Egyesült Államok a világ egyik vezető országa, így jó közgazdász módjára választásomat befektetésnek is tekintem. A nyelvismeret is segített döntésemben, mivel anyanyelvemen kívül angolul tudok a legjobban. A Niagarai Egyetemet egy Clevelandben élő ismerősöm ajánlotta. Utam anyagi hátterét részben a Calasanctius Alapítvány biztosította; korábban számos diákjuk sikeresen végzett a tanintézményben. Az ösztöndíjat nem adták ingyen, megküzdöttem a helyemért, mintegy fél évig tartó, többfordulós felvételi után nyíltak meg előttem a kapuk.- Családja könnyen megbarátkozott a kétéves távolléttel? Féltették vagy bátorították?- Vegyes érzelmekkel fogadták, az egyik szemük sírt, a másik meg nevetett. A jövőmre tekintve mindenképpen örültek a lehetőségnek, másrészt féltettek. Nem voltam elkényeztetve, de a családom összetartó ereje igen nagy. Ezért úgy érezték, a távolság miatt nem tudják azt a biztonságot és segítséget megadni a leányuknak, mint korábban. Az internet világában nincs ugyan távolság, de egy másik földrészen élni azért így is nehéz. Viszont nem álltam egyedül a Niagara folyó partján: szerencsém volt, mert párommal szintén a Calasanctius tréningprogramnak köszönhetően lehetek együtt. Ő Buffalóban, egy másik egyetemen „koptatja a padokat”.- Hogyan fogadta az Újvilága magyar vándort?- Akklimatizálódással kezdtük. Családi kapcsolatok révén először Clevelandbe, az egyesült államokbeli magyarság egykori „fővárosába” érkeztünk. A metropolisban párom keresztszülei vártak, s első napjaink szinte otthoni hangulatban teltek. Buffalóban viszont már egy idegenebb környezetbe cseppentünk, amelyhez bizonyos kompromisszumokkal alkalmazkodnunk kellett. Az egyetemen nem mi voltunk az elsők, akik távolról érkeztek, így példás segítőkészséggel találkoztunk. Otthonról a tanintézménnyel először emailben vettük fel a kapcsolatot, levelezőpartnereim már akkor is nagyon empatikusak voltak, s a helyszínen is egyengették utunkat. A kezdeti ügyintézés közben mindenhol mosolygó arcokkal találkoztunk, szinte kitalálták a gondolatainkat. Szállásunk is megoldódott, Buffalóban egy plébániához tartozó kollégiumban kaptunk szobát. Szállótársaim közül hatan úgynevezett „CTP-s” diákok - ez a Calasanctius Training Programot jelenti -, így az érdeklődési körünk is hasonló.- A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi hírű intézmény, viszont Niagara Falls első pillantásra nem tűnik világvárosnak. Mennyi volt a helyválasztásban a kompromisszum?- A Niagara Universitynek talán nincs olyan ismertsége, mint például a Harvard Business Schoolnak vagy a patinás Columbia Egyetemnek. Minden bizonnyal ennek meg is van az alapja: a színvonaluk is különbözhet. Viszont Amerikában vagyunk, s a versenynek és a támogatási rendszernek köszönhetően a kevésbé neves egyetemeken is komoly oktatás folyik. A Niagara University MBA képzésének nagyon jó híre van az országban, de Európában is. Az alapítvány is ezért támogatja a közös munkát.- A Niagara Egyetem mint katolikus felsőoktatási intézmény a francia Paulai Szent Vince szellemiségén alapul. Az elvárás tükröződik a hallgatók felvételénél is?- A közelmúltban pont e kérdésről beszélgettem egyik tanárommal. Fájó szívvel említette, hogy egyre több diák tekinti csupán karrierje egyik állomásának az egyetemet, s értékrendje messze áll az alapítók szándékától, a tanárok elvárásától. Ezzel ellentétben úgy látom, hogy legtöbb diáktársam méltó a hely szelleméhez, s ebben a képzés stílusa, iránya is segítségükre van. A tréningprogramnál is fontos kritérium volt a hit és az életvitel.- Mint említette, úgy került ki az Államokba, hogy jól beszélt angolul. Az otthon szerzett tudás anyanyelvi környezetben is megállta a helyét?- Nagyon sok, különböző tudáshátterű, anyanyelvű, előképzettségű külföldi diák tanul az egyetemen, ezért a professzorok is mérhetetlen türelemmel, érthetően, tisztán artikulálva közvetítik az anyagot. A diáktársaimat megérteni már keményebb dió volt... Annak ellenére, hogy felsőfokú nyelvvizsgával a zsebemben érkeztem, s nagyon sok filmen edzettem amerikai angolomat, az első két hétben még gyakran hegyezni kellett a fülemet. De fokozatosan javult a beszédértésem, s mára a hallottak kilencvenkilenc százalékát megértem.- Hadd pillantsunk be egyetemi életébe! Kérem, mesélje el egy átlagos napját!- Az MBA program sajátossága, hogy munka mellett is el lehet végezni. Ennek megfelelően óráink este héttől tíz óráig tartanak, vagy szombatra esnek. Hétköznap így szinte az egész napom szabad, jó beosztással sok mindenre marad idő. Természetesen a tanulás elsőbbséget élvez. Szombaton kilenckor kezdődnek a foglalkozások, s egyórás ebédszünettel délután ötig tartanak. A déli pihenőt gyakran a könyvtárban töltöm. A tanulás ugyan a legfontosabb, de nagy a kísértés, mert a híres vízesés negyedórányira van az egyetemtől, s a vidék is csodálatos. Mindenesetre kihasználjuk a környék adta lehetőségeket, sőt már a kanadai oldalra is kirándultunk. Természetesen sok az idelátogató, de a turistaszezonon kívül még a természetre is lehet koncentrálni. Korábban versenyszerűen eveztem, remélem, itt is bekapcsolódhatok a helyi sportéletbe.- Életénekfelejthetetlen időszakát tölti itt. Mi kerül be erről a naplójába sikerként, és mi kudarcként?- Eddig főleg sikerekben volt részem. Mint említettem, javult az angoltudásom, nyelvi problémám már nincs, könnyebben megy a feladatok írása is. Emlékszem, az első házi feladat nyögvenyelősen ment, mára viszont az otthoni munka rutinná vált. A tanítás módszere is a sikerélményekre épül, s ebben a tanárok is teljes tudásukkal segítenek. A fokozatosságra törekszenek: a könnyebb feladatokat egyre nehezebbek követik, így mindenkit lépésről lépésre terhelnek.- Nemzetközi társaságban dolgoznak nap mint nap. Mely országbeliekkel alakult ki szorosabb kapcsolata?- Elég sok német diák tanul az egyetemen. Talán a földrajzi közelség, a közös kultúra miatt szövődött velük a legszorosabb kapcsolat. Nagyon sok tárgyból csoportfoglalkozások, csoportos feladatok vannak, így az amerikai és kanadai hallgatókkal is lépésről lépésre alakult ki a baráti légkör. Niagara Falls határváros, így a kanadaiak is szinte helyi lakosnak számítanak. Más kultúrából, például a Szaúd-Arábiából érkezettekkel is jóban vagyunk, a közös munka összehoz bennünket velük is.- Jól hangzik ösztöndíjasnak lenni, viszont az amerikai árak eltérnek az otthon megszokottól. A havi apanázs elég a megélhetéshez?- Az ösztöndíjam csupán a képzés díját fedezi, a megélhetési költségeket nekem kell előteremtenem. Már otthon is gondoltam a jövőmre, így némi megtakarítással a zsebemben érkeztem, s a szüleim is támogattak. Hosszabb távon viszont a legtöbben munkát vállalunk. A diákvízumunk miatt mi csak az egyetemen dolgozhatunk, így a kampusz konyháján találtam munkát. Az órabérem 8 dollár 25 cent, s heti tizenöt-húsz órás elfoglaltság már elég a megélhetéshez. Természetesen nem élünk nagy lábon. Mint említettem, parókián lakunk, ahol itteni mértékkel mérve is igen kedvező, százötven dollár a havi bérleti díj. Máshol kétszázötven-háromszáz dollárral kellene számolnunk, ami viszont felborítaná a költségvetésünket.- A mesterkurzus elvégzése után mennyire kapós a diplomájuk Amerikában, illetve hazánkban?- Az MBA képzettség perspektivikus lehetőségeket kínál. Természetesen a friss diplomásoknak nem repül Amerikában sem a szájukba a sült galamb, az egyetemről kilépve nyilván nem azonnal kerülnek magas pozícióba, de amint a végzettektől tudom, viszonylag gyorsan kapnak vezetői állást. Az egyetem színvonalát bizonyítja, hogy az itt végzettek a gazdasági élet minden területén megállják a helyüket. Otthon az átlagos végzősöknél jobb a helyzetem, mivel a korábbi munkahelyem, a Deloitte a tanulmányok befejezése után számít rám, s magam is szívesen térek vissza a céghez. Nekem szerencsém volt, másoknak nehezebb dolguk van: legtöbbjük interjúkra jár, kilincsel, kapcsolatokat keres. Meggyőződésem, hogy az itt eltöltött idő s a befektetett munka idővel meghozza gyümölcsét: angolul anyanyelvi szinten beszélünk, s tarsolyunkban a magyartól eltérő munkakultúrával érkezünk haza. Rövid időn belül a legtöbb „amerikás magyar" megtalálja állását és számítását. ■ Csermák Zoltán A SZERZŐ FELVÉTELEI
