Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-30 / 26. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. június 30. » 7 Allegóriák, szimbólumok, türelemjátékok Múzeuméjszaka a Deák téren ► egy evangélikus lelkész nem vág fanyalgó képet, nem nagy orrú, és nem mutogat” - tudhatja meg a látogató az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) A tolerancia évszázada című időszaki kiállításán egy korabeli karikatúrát nézegetve, melynek bírói alakjai kísértetiesen emlékeztetnek a Luther-kabátos igehirdetőkre... Egyházunkban - előkészületként a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára - 2013 a reformáció és tolerancia tematikus éve, ehhez kívánt kapcsolódni a Deák téri intézmény a II. József türelmi rendelete köré építkező tárlattal, mely április 30. és október 31. között tekinthető meg. A múzeumi kínálat mellett az üdítően hűs pince is sokféle programmal - például a Luther-rajzfilm figura- és látványterveit bemutató, június 22- i egynapos tárlattal - várta fél hattól egészen éjfélig az érdeklődőket a múzeumok idei éjszakáján. Az EOM hatodszor kapcsolódott be a nagyszabású országos programsorozatba. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes lehetett a tolerancia három termet megtöltő „muzeológus” megközelítése. Az Evangélikus Országos Múzeum időszaki kiállítása egyrészt történelmi, dokumentáló módon, másrészt kreatív, játékos formában próbálja meg közelebb hozni a látogatóhoz a tolerancia fogalmát. Mindjárt az elején „türelemjátékokba” kezdhetnek a vállalkozó szelleműek, mindenféle bűvös kockákkal lehet babrálni, remélve, hogy a türelem majd múzeumos képeslapot terem... * # # A tárlatot összefoglaló-összefogó és bevezető írás mindjárt a tolerancia etimológiájával kezd: a szó eredetileg „elszenvedést, eltűrést, elviselést” jelent. A toleranciát gyakorló fél ebből következően nagylelkű, áldozatot hoz. Ez történelmi szempontból igen érdekes kérdés. „A tolerancia évszázadának” nevezett 19. század „reformeseményei” és azok haTotózók zai hatásai rendkívül lényegesek voltak a magyarországi evangélikus vallás és identitás történetében is. II. József türelmi politikája jóvoltából - az 1781-es türelmi rendeletet követően - majd ötszáz új gyülekezet alakult itthon. Csak evangélikusból is több mint kétszáz, de a valódi vallásegyenlőség beköszöntéig még további tíz évet kellett várni. 1790-91-ben született meg II. Lipót jóváhagyásával a XXVI. törvény cikkely, mely többek között a vegyes házasságok intézményét is szabályozta. A19. század első felében - e korszakból származik a tárlat tárgyainak nagy része - itthon még sokan hittek az evangélikusok és reformátusok közötti protestáns unió létrejöttében, de aztán mindkét egyház külön utakon fejlődött (természetesen így is egy zászló alatt). A vallási türelem „a reménység és megmaradás fényét” jelentette ekkor az evangélikusoknak, nemhiába születhetett olyan lelkendező írás, mint a második terem egyik tárlójában látható, ma már komikusán patetikusnak tetsző: A háládatos protestáns az ötét szenvedhető tsászárjához című, 1782-ből való levél. Mégis fontos, hogy lássuk, ez az egyszerű ember őszinte hálájának dokumentuma! Képi megfogalmazás is tanúskodik a „türelmes” történelmi események meghatározó voltáról, így A tolerancia allegóriája címet viselő, a kiállítás esszenciájának is tekinthető impozáns festmény, melynek igen kalandos története van. A mű valószínűleg egy nyugat-magyarországi evangélikus faluból származik, onnan került Győrbe, ahol művészettörténészeink rátaláltak. Két hónap alatt készült el a restaurálása, de persze még maradtak megfejteden titkok vele kapcsolatban. A festmény fölső részén - kvázi „az égen” - II. József arcképe látható címerállatával, a sassal, lentebb pedig egy rabbi és a négy nagy történelmi felekezet képviselői állnak. Balról a második alak sziluettje csak hosszas munkálatok után vált kivehetővé, feltehetőleg pópát, azaz görögkeleti papot ábrázol. Középütt a következő - szintén a restaurálás jóvoltából feltűnő - felirat díszeleg: „Szárnyaival béföd... / Egyik a mást...” Talán így fordíthatnánk: „Egyek vagyunk a császár védőszárnyai alatt.” Jellemző, hogy a kiállításon nem csupán az evangélikus oldal, olvasat jelenik meg a toleranciáról, hanem mintegy annak egyetemes értéke, így képviselteti magát Luther hitvallási iratokból megrajzolt köntösű alakja mellett Kálvin is nyakas hitvalló köpönyegében egy korabeli hitbuzgalmi metszetlapon. A felekezetek jellemző tárgyai között különböző, a liturgiában használatos eszközök, például úrvacsorái kelyhek, kannák, kéziratos korái-ÖFÁKTÉRl 1.LLKKS2J : HTV4TVL KBDEAB F.VANCíF.Üm ÓVOD*' Gyülekezők könyvek, sőt ostyasütő alkalmatosság is megtekinthető. A sok autentikus „ereklye” között azonban ezen a speciális éjszakán meg-megbújt egyegy „eltévedt tárgy” is, mely a tárlat játékos részét képezi, és a látogató szemfülességének mérője. A nyalóka református jutalmazási tárgyként való bemutatása talán nem a legblikkfangosabb ödet, de II. József gólkirályként való feltüntetése egy 1929- es ötvenfilléres sporthírlap címlapján annál inkább. (Takács II. József futballistáról van szó, nem a kalapos királyról.) A kakukktojás keresése olyanformán kapcsolódik a témához, hogy a kakukk más madarakkal költeti ki saját fiókáit, ilyen módon a kiszemelt mostohaszülők a tolerancia mintapéldáinak, szimbólumainak tekinthetők. * * * Hasonló sokszínűséggel találkozhattunk a tradicionálist és modernt egyaránt felvonultató pinceprogramok között. Elsőként a Classic Chamber Brass rézfúvóskvintett lépett föl. A jókedvű rezesek a templom előtt kezdték meg koncertjüket, mely aztán a pincében a reneszánsztól a mai slágerekig kalauzolta a közönséget. Ezután következett a tavaly is nagy népszerűségnek örvendő „receptklub”. S. Sárái Margit irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának docense a „Kinder-Kirche-Küche” vonalról ezúttal is az utóbbit, a konyhát részesítette előnyben. Érdekes kultúrtörténeti bevezetővel kezdte előadását. A hallgatóság többek között megtudhatta, hogy mitől nevezhetjük forradalminak a 18. századot. Például mert a burgonya és a kukorica elterjedésével párhuzamosan megszűntek a nagy éhínségek, és az átlagéletkor is növekedett ebben az időben, huszonöt évről harmincötre. Bethlen Kata orvosi iratai mellett olyan régi recepteskönyvekbe pillanthatott bele a közönség, mint Wesselényi Kata vagy Balassa Ágnes gyűjteményei. Mindkettejüknél szerepel például a rántás és a madártej, de a fortélyos Ágnes asszony - az osztrák dámákat utánozva - már olyan „flancos” alapanyagokat is felhasznált, mint a narancs, a csokoládé, az articsóka vagy a karalábé. Az elméleti alapok után a közvetlen kulináris élvezeteknek hódolhatott a receptfaló közönség Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténésznek, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársának jóvoltából, aki az estére maga sütött-főzött. A porhanyós perecek mellett tradicionálisan elkészített menta- és zsályateájával, illetve rózsavizével frissíthették fel magukat a múzeumjárók a további éjszakai tárlatzarándoklatokhoz. # * * A hosszabb szünet előtt még a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vonósnégyese - Surján Péter, Revoczky Ottilia, Krähling Dániel, Lukácsházi György - húzta el a közönség nótáját. Olyan bécsi klasszikusok hangzottak föl, mint Haydn g-moll kvartettje vagy Mozart Kis éji zenéje. A borvirágos vigasság előtt a Cantus Ludus énekegyüttes hangolta a közönséget vidám, néhol „állati” elemeket sem mellőző hangjátékával. Az est zárásaként Maurer Oszkár szabadkai borász mutatta be a középkor és reneszánsz uralkodóinak italát, az itthon kevéssé ismert szerémségi borokat. Róka Szabolcs, a tavaly is pengető énekmondó búfelejtető bordalokat játszott a látogatók egyre toleránsabbnak mutatkozó kis kompániájának. ■ - KANYIKA -Építők (az üldözések idejének templomépítési technikája: vesszőből font, sárral tapasztott paticsfal) Éneklők (Cantus Ludus)
