Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-30 / 26. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. június 30. *• 3 Egy csodás tanév búcsúztatása 1^ Folytatás az 1. oldalról Hittanár-nevelő tanári mesterszakon Hulej Erzsébet Klaudia és Kovácsáé Tégen Sára szerzett oklevelet. Teológus mesterszakon, biblikum szakirányon Horváth Orsolya, Horváth Zoltán, Kovács Zoltán és Mihály János; szociáletika szakirányon pedig Birkás Antal vehetett át oklevelet, záróvizsga-igazolást Neparáczki Nándor József kapott. Az oklevelek kiosztását Rónay Péter Tamás ünnepélyes doktorrá avatása követte. Kőszeghy Miklós „élete első végzett doktoranduszárói” humoros laudációt tartott, ismertetve a doktorjelölt tanulmányait az „informatikai eltévelyedéstől” kezdve egészen az EHE-n végzett kutatómunkáig. Az avatási ceremóniát a doktori és habilitációs tanács elnökének, Csepregi Zoltán rektorhelyettesnek a beszámolója vezette be. A vallástudományi szakterületen „cum laude” minősítést szerzett Rónay Péter Tamást Szabó Lajos rektor fogadta doktorrá. Ezután a jubilánsok, azaz a rektor szavaival „a népes idősebb testvéri csoport” köszöntése következett. Mindenféle „drágaköves” papirosok vándoroltak az Ige által gazdagító intézménytől a hozzá hű testvérekhez: arany-, gyémánt-, rubinoklevél... Az idősebbek után az ifjabb reménységek hallhatták a nevüket. A Sólyom Jenő Alapítvány - amely számára az alkalom offertóriumát gyűjtötték, és melynek tanév végi jelentését Csepregi Zoltán olvasta fel - a benne foglalt egyéb alapítványok, köztük a Csonka Albert-, valamint a Bonnyai-alapítvány támogatásával jutalomban részesített tizennégy kiváló hallgatót. A hagyományokhoz híven záróakkordként - Finta Gergelynek, az egyházzenei tanszék vezetőjének közreműködésével - a Himnuszt énekelték el a tanévzáró nyárkezdők. ■ Kinyik Anita „Drágaköves” jubilánsok Aranyoklevelet kapott az ötven éve végzett Baranyai Tamás, Solymár Péter, Gerhát Pál, Joób Olivér és Rác Miklós. A hatvan éve végzettek - Cserháti Sándor, Fehér Károly, Gémes István, Halász (Hruz) János, Kinczler Irén, Kovács Pál, Madocsai Miklós, Pintér János, Pintér Károly, Sárkány Tibor, Szimon János, Szita István, Szita Istvánná Bérezi Margit, Takácsné Kovácsházi Zelma, Zsigmondy Árpád - gyémántoklevelet kaptak. (Az alkalmon részt venni nem tudókról Kovács Pál és Szimon János emlékezett meg, majd Madocsai Miklós hálaadó szavait hallgathatta meg a gyülekezet.) A hatvanöt éve végzett Hafenscher Károly vasdiplomát vehetett át, köszön(t)ő levelét Gáncs Péter elnök-püspök olvasta fel. A legnagyobb tapsot és a rubindiplomát a hetven éve végzett - az ünnepségen részt venni nem tudó - Pósfay György kapta. Jó tanulók jutalma Kimagasló tanulmányi eredményükért - további talentumszaporítás reményében - pénzjutalomban részesültek: Móricz Nikolett negyedéves teológus-lelkész szakos, Baranyay Bence elsőéves teológus-lelkész szakos, Ferenczi Ágnes negyedéves teológuslelkész szakos, Nagyné Gadányi Andrea elsőéves hittanár-nevelő tanári szakos, Réth Katalin másodéves teológus-lelkész szakos, Lázár Anikó másodéves katekéta-lelkipásztori munkatárs és kántor szakos, Erdélyi Kata elsőéves hittanár-nevelő tanári szakos, Zahorecz Pál Márk harmadéves teológus-lelkész szakos, Szemerei Gábor Benjamin elsőéves teológus-lelkész szakos, Szidoly Roland elsőéves teológus-lelkész szakos, Brunner Beatrix ötödéves teológus-lelkész szakos, Kárnyáczki Eszter negyedéves teológus-lelkész szakos, Bérces Flóra harmadéves teológuslelkész szakos és Németh Kitti elsőéves teológus-lelkész szakos hallgató. Akit Isten szeretete lángra gyújtott Dobó Dániel ordinációja Pesthidegkúton ► A pesthidegkúti evangélikus gyülekezet június 23-án, vasárnap első ízben ünnepelhetett mint lelkészt a pályáján elindító közösség. Dobó Dániel személyében olyan fiatalembert kísért a bölcsőtől az oltárig, aki teljes szívéből és leikéből Istentől fogadta el a lélekmentés szolgálatát. Saját bevallása szerint azért jelentkezett a teológiára, mert Isten azt mondta, hogy menjen. És ezt olyan egyértelműen tette, hogy semmit sem kellett rajta gondolkodnia. Dobó Dániel lelkészavatása alkalmából Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke a meghívón szereplő 2Tim 1,7 alapján szólt: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét’.’ A püspök az ifjú lelkész keresztnevéhez illően az ószövetségi Dániel történetének pár mozzanatát elevenítette fel, utalva arra, hogy Dániel az idegen országban az „azonban emberévé” tudott válni Istenébe vetett rendíthetetlen hite folytán. Sokszor kellett ellenszélben járnia, de hűsége és magabiztossága mindig kiválasztottságáról tanúskodott. Istennel való közvetlen kapcsolata elvette félelmét, bármilyen körülmények közé került: királlyal, tüzes kemencével és ordító oroszlánokkal szemben is. A mai Magyarországon élő hívők hasonlóan megtapasztalhatják ezt a küzdelmet. Aki azonban megküzdi ezeket a harcokat, és megalázkodik Isten hatalma előtt, az tud igazán segíteni másoknak a lelki mélységből való felemelkedésben. Ez mindenekelőtt egy lelkipásztor feladata. A liturgiában Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének docense, illetve Fodor Viktor, a helyi gyülekezet lelkésze segédkezett. Az istentisztelet ünnepélyességét a gyülekezet énekkarának szolgálata emelte, a köszöntésekben elhangzott személyes szavak pedig mind arról tettek tanúbizonyságot, hogy Dobó Dánielnek valóban a lelkészi szolgálatban van a helye. & Sfc # Dobó Dániel Budapesten született 1987. március 18-án. Nővérével és öccsével keresztény, evangélikus családban nőttek fel a pesthidegkúti evangélikus gyülekezet oszlopos tagjaiként. Édesapja, Dobó György a gyülekezet gondnoka, az egyházmegye helyettes felügyelője, édesanyja, Dobóné Kiss Ildikó hittantanár, a kórus szólistája, alapító tagja. Dániel a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola után két éven át a Deák Téri Evangélikus Gimnázium, majd két évig a Szent Margit Gimnázium diákja volt. Miután a pszichológia iránti érdeklődése felett győzött a teológia iránti vonzalom, 2006- ban az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatója lett. A 2010/2011-es tanévet az Egyesült Államokban, az Ohio állambeli Columbusban töltötte teológiai ösztöndíjjal, gyakorlati évét pedig Vanyarcon végezte Szabó András esperes mentorolásával és lelki vezetésével. Lelkészként legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy minél több embert Jézus Krisztushoz vezessen. A nyár folyamán az Északi Egyházkerület kötelékében kezdi meg szolgálatát, amelynek részletei egyelőre nem kiforrottak. ■ HHÁ Meghívás a Szentháromság örömtáncába Pár hete indultunk el a Szentháromság ünnepét követő, helytelenül ünneptelennek nevezett félévbe. Jó lenne még időben felfedezni, hogy nem szürke vasárnapok végeláthatatlan sora áll előttünk. Régen rossz, ha a „Szentháromság után” kifejezésből az „után” kap hangsúlyt. Ha az egyház népe figyelmetlenül túllép a Szentháromság áldáskörén, valóban az ünneptelen semmi légüres terébe zuhan. Jánossy Lajos Az egyházi év útmutatása című könyvében (Sopron, 1944,2008) így tanít: „.. .míg adventtól pünkösdig inkább az objektív tényszerűségükben adott isteni tettek, közvetlen üdvösséges cselekedetek határozzák meg az egyház prédikációját, addig Szentháromság ünnepétől kezdődően inkább az egyházban adott és szüntelen jelenvalóságban feltáruló kegyelmi javak szubjektív vonatkozása, a személyes hatás és személyes elsajátítás áll az előtérben...” Az előttünk álló hetekben, hónapokban a Szentháromság személy szerint akar bevonni minket éltető, örvendező közösségébe. Erre is utaló frappáns címet adott 2003-ban megjelent könyvének Umberto Casale olasz teológus: A kommunikáló Isten és a hit kalandja. A Szentháromság alapvető vonása, hogy kommunikál, hiszen ő maga is kommúnió, azaz közösség. Török Csaba Örömhirdetés című remek könyvében (Új Ember Kiadó, 2013) így vall a Szentháromság misztériumáról: „Esemény, történés, személyesség és személyek közöttiség. Nem állókép, hanem mozgás. Az egyházatyák nemegyszer hasonlították a Szentháromságot körtánchoz, ahol a tánc dinamikájában a három teljesen eggyé válik.” Mindezt plasztikusan szemlélteti a kötet címlapján látható fotó, amely egy New York-i park szökőkútját körülölecot, az életet, a jókedvet, az örömet látja. Ha a patrisztikus körtánchasonlatból indulunk ki, a hit nem más, mint az a pillanat, amikor a Szentháromság bevesz minket a táncába.” A nyári kánikulák idején jól értjük a képmeditáció folytatását is: „Amikor - ahogyan a kisgyermek a meleg nyári napon - belegázol a szökőkút vizébe, mi is részesévé válunk ennek az életáradásnak, túlcsorduló örömlő szoborkompozíciót ábrázol. Walter Schott alkotásának címe: A három táncoló lány. Török Csaba jól követhető vizuális fantáziával fedezi föl a látható és láttató prédikáció üzenetét: „Ha az ember leül, s csendben szemléli őket, azt veszi észre, hogy már nem is hármat, csak egyetlenegyet: a tánnek. Nem hiszem, hogy van bárki is, aki egy ilyen kalandból szívesen kimaradna... Isten fiatal, és táncol, és ünnepel, és árad az élettől, és benne bőség van! Nem jössz te is táncolni?” Erre a lehetőségre, meghívásra kíván utalni cikkem kissé meglepő címe... Talán kicsit bizarrnak érezzük a katolikus szerző provokatív felszólítását, de vajon nem éppen erről vall Jézus, amikor így summázza küldetését: „... én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,10)? Már keresztségünk pillanatában ebbe a túlcsorduló élet- és örömközösségbe kapunk személyes meghívást a Szentháromságtól, aki örökre szeretne beleölelni minket családjába. Ezt a magához vonzó, magával ragadó csodát éltem át a Deák téren az idei Bach-hét nyitóestjén is, amikor sodró erővel áradt az orgonakarzatról Bach Szentháromság prelúdiumának hangzuhataga. Lehet, hogy a Szentháromság harmonikus és egyben dinamikus gazdagságát egy zseniális művész, zeneszerző, szobrász jobb eséllyel tudja kifejezni, mint a tudós teológusok... De hiszem, hogy valamit egészen profán módon is megélhetünk és megérthetünk a Szentháromság titkából. A napokban tartottuk a Déli Egyházkerület lelkészcsaládjainak immár hagyományos rekreációs napjait, ezúttal Bonyhádon. Talán nem blaszfémia, ha a családra, az édesapa, édesanya és gyermek közösségére úgy tekintünk, mint - jó esetben - a Szentháromság földi tükröződésére. Sajnos ebben a profán hármasságban gyakran akadozik a kommunikáció, sérül a harmónia, a közösség. A nyár nyitányaként ennek a sokszor általunk elhanyagolt, megsebzett köÉGTÁJOLÓ zösségnek a gyógyítására töltünk együtt néhány napot, amelyben jól megfér egymás mellett az áhítat, a kirándulás (bikali reneszánsz élménybirtok, grábóci szerb ortodox kolostor stb.), a strandolás,a közös éneklés, sport, zene és játék... A Szentháromság Istennek ezekről az ajándékairól éneklünk az Evangélikus énekeskönyv 68. énekének 5-6. versében is, amely lehet akár az induló nyár „himnusza”:- „Felüdülés, sport, zene, játék, / Zengjetek Istennek új éneket! // Kicsik-nagyok, jer, kéz a kézbe’: / Zengjetek Istennek új éneket! / Csodáin ámulva ujjong szívem. / Én is új dallal dicsérem.” Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
