Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-20 / 3. szám
Evangélikus Élet * < >< * »' ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET 2013. január 20. » 9 TEMATIKÁJA „...mit kíván tőled az Úr!” (Mik 6,6-8) 5- nap Főtéma: Úton Jézus barátaiként Olvasmányok ♦ Énekek 1,5-8: Szeretni és szeretettnek lenni • Zsolt 139,1-6: Megvizsgálsz, és ismersz engem ♦ 3jn 2,8: Vendégszeretet Krisztusban • Jn 15,12-17: Barátaimnak nevezlek benneteket Igemagyarázat Az Istennel való alázatos járás nem jelent egyedüllétet. Sokkal inkább azt jelenti, hogy azokkal járunk, akik Isten köztünk való jelenlétének életes bizonyítékai - tehát a barátainkkal. A szeretet szabadságában képesek vagyunk barátokat választani, és arra is képesek vagyunk, hogy minket barátjuknak válasszanak mások. „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki... titeket” - mondja Jézus mindnyájunknak. Jézus barátsága átalakítja és meghaladja családi és társadalmi kapcsolatainkat. Isten mindannyiunk iránti mély és tartós szeretetéről beszél. A Biblia szerelmi költeménye, az Énekek éneke legtöbbször azt az értelmezést nyeri, hogy az abban leírtak szerint szereti Isten Izráelt vagy Krisztus az egyházat. A könyv egymást szeretők szenvedélyéről tesz bizonyságot, amely túllép a társadalmat mesterségesen elválasztó falakon. A dalitok tudják, hogy amikor Isten vizsgálja őket, ezt szenvedélyes szeretettel teszi. Amikor Krisztus azt mondja a dalitoknak: „barátaimnak mondalak titeket”, ez abból az embertelen és igazságtalan helyzetből való szabadításnak egy formája, amelyet a kasztrendszer erőltet rájuk. Ma Indiában egy dalit számára drága dolog Krisztus barátjává válni. Mit kíván az Úr azoktól, akiket arra hív, hogy barátaiként járjanak vele? Indiában ez meghívást jelent arra, hogy egyenértékű barátaikként karolják föl a dalitokat. A felhívás, hogy legyünk Jézus barátainak a barátai, egy másik módja a keresztény egység megértésének, amelyért ezen a héten imádkozunk. Keresztények világszerte meghívást nyernek, hogy legyenek mindazoknak a barátai, akik a megkülönböztetés és az igazságtalanság ellen harcolnak. Imádság Jézus, születésünk pillanatától felajánlottad számunkra barátságodat. A te szereteted minden népet átölel, különösen azokat, akik kivetettek, elutasítottak az emberek általfelállított kasztrendszer vagy faji megkülönböztetés miatt. Benned való teljes méltóságunkkal és bizalmunkkal hadd járjunk egymás iránti szolidaritásban, és öleljük át egymást a Lélekben mint Isten gyermekei. Élet Istene, vezess bennünket igazságosságban és békében. Ámen. 6. nap Főtéma: Úton - akadályokon át Olvasmányok ♦ Ruth 4,13-18: Ruth és Boáz utóda ♦ Zsolt 113: Isten a szükségben lévők segítője ♦ Ef 2,13-16: Krisztus lebontja az elválasztó falainkat ♦ Mt 15,21-28: Jézus és a kánaáni asszony Igemagyarázat Istennel alázatosan járni azt jelenti, hogy az Isten gyermekeit elválasztó és sértő akadályokon túllépünk. Indiában a keresztények tisztában vannak megosztottságukkal. A dalitokhoz való viszonyulás egyházakban és egyházak között megosztó, és elárulja annak az egységnek a bibliai vízióját, amelyért ezen a héten imádkozunk. Pál apostol átélte az ősegyházban a zsidó és a pogány keresztények közötti megosztottságot. Erre az akadályra és minden ebből következőre Pál apostol azt mondja, hogy Krisztus a mi békességünk, „aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat”. Máshol Pál ezt írja: „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban’.’ (Gál 3,27-28) Krisztusban az ókori világ összes komoly akadálya - és azok mai megfelelői - megsemmisült, mert a kereszten Jézus önmagában egy új emberséget teremtett. Abban a világban, amelyben a vallási akadályokat nagyon nehéz áthidalni, azok a keresztények, akik az indiai sokvallású társadalomban egy elenyésző kisebbséget alkotnak, emlékeztetnek a vallásközi párbeszéd és együttműködés fontosságára. Máté evangéliuma arról beszél, hogy milyen nehéz még Jézus számára is - és természetesen a tanítványai számára is - áthidalni a vallási, a kulturális és a nemek közötti akadályokat, amikor találkozott egy kánaáni asszonnyal, aki azt kérte tőle, hogy gyógyítsa meg a leányát. A tanítványok első reflexét, hogy elküldjék őt, és Jézus próbára tévő első gondolatát is legyőzte az asszony nagy hite és nagy szüksége. De erre látunk példát már az Ószövetségben is. Ruth könyve - egy más kultúrába és vallásba tartozó móábi asszony története - azzal fejeződik be, hogy megemlíti a zsidó Boáztól született utódát. Fiuk, Óbéd Isainak, Dávid apjának lett az apja. Az ősi Izráel hős királyának leszármazása azt tükrözi, hogy Isten akaratának teljesüléséhez az embereknek olykor át kell lépniük a vallási és kulturális akadályokat. Az Istennel való járás megköveteli, hogy legyőzzük azokat az akadályokat, amelyek a keresztényeket elválasztják egymástól és a más vallások követőitől. A keresztény egység felé való haladás megköveteli, hogy Istennel járva felülemelkedjünk a bennünket elválasztó akadályokon. Imádság Atyánk, bocsásd meg nekünk a kapzsiság az előítélet és a lekezelés gátjait, amelyeket folyamatosan újraépítünk, és amelyek elválasztanak bennünket egyházon belül és egyházak között. Továbbá elválasztanak a más vallásúaktól és azoktól, akikre úgy tekintünk, mint akik kevésbé fontosak, mint mi. Szentlelked adjon bátorságot, hogy átlépjük ezeket az akadályokat, és letörjük azokat a falakat, amelyek elválasztanak egymástól. Krisztussal bátran lépjünk ismeretlen területekre, s hirdessük az ő szerető elfogadásának üzenetét és az egész világ egységét. Élet Istene, vezess bennünket igazságosságban és békében. Ámen. 7. nap Főtéma: Úton - szolidaritásban Olvasmányok ♦ 4MÓZ 27,1-11: A leányok örökségjoga • Zsolt 15: Ki tartózkodhat az Úr szentélyében? • ApCsel 2,43-47: A tanítványoknak mindenük közös volt ♦ Lk 10,25-37: Az irgalmas samaritánus Igemagyarázat Alázatosan járni Istennel azt jelenti, hogy szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik az igazságosságért és a békéért küzdenek. Ebből egy kérdés következik mindazok számára, akik a keresztények egységéért imádkoznak ezen a héten: mi az az egység, amelyet keresünk? A Hit és Egyházszervezet Bizottság - amelynek tagjai az Egyházak Világtanácsának tagegyházai, valamint a római katolikus egyház - az egységen az „egy hitben és egy eucharisztiában részt vevők látható egységét” érti. Az ökumenikus mozgalom arra vállalkozik, hogy legyőzze a krisztusiakat elválasztó történelmi és jelenkori gátakat. Mindezt annak a látható egységnek a látomásában képzeli, amely együtt látja az egyház természetét és küldetését az emberiség egységéért való szolgálatban és abban a küzdelemben, amely mindaz ellen harcolt, ami az emberek méltóságát sérti, és közéjük áll. Az indiai egyházakban sok példát látunk erre a gyógyításra és megbékítésre. A dalit keresztények emlékeztetnek bennünket azokra az igazságtalanságokra, amelyektől szenvednek, és azokra a lehetőségekre, amelyekkel ezek az igazságtalanságok legyőzhetők. A közelmúltig Indiában az öröklési törvény megfosztotta a leányokat az öröklés jogától. Az egyházak támogatták ennek az idejétmúlt törvénynek a visszavonását. Celofhád leányainak történetét, amelyben Mózes Istenhez fordul igazságért a leányok örökösödési jogainak ügyében, segítségül hívták a nők jogai érdekében. így a dalit keresztényeket bibliai bizonyságtétel is motiválta az igazságosságért való küzdelmükben. Szövetséget kötöttek más vallású dalitokkal, szekuláris közösségekkel és társadalmi mozgalmakkal Indiában és világszerte, hogy szembeszálljanak az igazságtalanságokkal. A dalitok az igazságosságért való küzdelmükben lelkesítést kaptak más, szintén társadalmi reformokért küzdő mozgalmak példáiból. Az egyház bibliai képe, amely az elnyomottal való közösségvállalást mutatja, Jézus példázata az irgalmas samaritánusról. Hasonlóan a dalitokhoz, az irgalmas samaritánus is egy megvetett és lenézett közösségből származott. Mégis ő az, aki gondját viseli az útszélen hagyott embernek, és cselekvő szolidaritással hirdeti az evangélium reménységét és erősségét. Az út a keresztény egységhez feltételezi, hogy alázatosan együtt járjunk Istennel, szolidárisán mindazokkal, akik szükséget szenvednek kedvességben és igazságosságban. Imádság Szentháromság Isten, igaz életedben egyedülálló példáját adod az egymásrautaltságnak, a szeretetközösségnek és a szolidaritásnak. Egyesíts bennünket, hogy mi is így éljünk. Taníts bennünket, hogy megosszuk a reménységünket, amelyet azokban az emberekben találunk, •akik az életért küzdenek világszerte. Az ő kitartásuk lelkesítsen bennünket, hogy legyőzzük saját megosztottságunkat, hogy szent egyetértésben éljünk egymással, s hogy egymással szolidaritásban járjunk. Élet Istene, vezess bennünket igazságosságban és békében. Ámen. 8. nap Főtéma: Ünnepelve az úton Olvasmányok ♦ Hab 3,17-19: ünneplés a nehézségek idején ♦ Zsolt 100: Isten tisztelete az egész világon ♦ Fii 4,4-9: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” ♦ Lk 1,46-55: Mária éneke Igemagyarázat Alázatosan járni az Úrral azt jelenti: ünneplésben járni. Az Indiába látogatókat megrázó élménnyel tölti el a dalitok igazságtalanságokkal terhelt élete és küzdelmeik. Ugyanakkor múlhatatlan reménységük és ünneplésük is. Volt egy nyomornegyed Bangaloréhez közel, amelyben túlnyomórészt dalitok és olyan alsóbb osztályokhoz tartozó emberek éltek, akik Tamil Naduból érkeztek még az indiai függetlenség kivívása előtt, hogy a vasútépítkezéseken dolgozzanak. Az a veszély fenyegette őket az 1980-as évek elején, hogy a vasúttársaság elűzi őket otthonaikból. Ekkor a közösség - a nők vezetésével - összefogott, megszervezte magát, új földet találtak, amelyen saját erőből állandó otthont tudtak maguknak építeni közel ezren. 2011-ben költöztek új otthonaikba. Ez egy szép példája annak az igazságtalanság elleni harcnak, amelyet nagy reménységgel sikerre vittek, és amely ünneplésre hív. Mai bibliai olvasmányainkban is a reménység és az ünneplés együtt jár. Habakuk próféta örvendezik az Úrban a szárazság és a terméketlenség idejében. Ez a történet is bizonyságtétel arról, hogy Isten népével együtt van a megpróbáltatásokban is. Az áldott Szűz Mária ellátogat Erzsébet nevű unokatestvéréhez. Elénekli a Magnificatot, amely a reménység éneke gyermekének megszületése előtt. Pál apostol a börtönből arra hívja a filippibeli keresztényeket, hogy ünnepeljenek: „Örüljetek az Úrban mindenkor!” A Bibliában az ünneplés szorosan kapcsolódik az Isten hűségébe vetett reménységhez. A dalit kultúra ünnepi vonásai hasonló bizonyságot tesznek az evangélium hite és reménysége mellett, amelyet a túlélésért és a méltóságért folytatott küzdelmük olvasztótégelyében edzettek. Bizalmunk a keresztények egységében abban a reménységben gyökerezik, hogy Krisztus egységért való imádsága meghallgatásra talál - úgy és akkor, amint azt Isten jónak látja. Hálánk abban gyökerezik, hogy az egység Isten ajándéka, és az egység elismerésében azt tapasztaljuk, hogy Jézus barátai vagyunk. Ezt fejezi ki az egy keresztségünk. Ünneplésünk abban a meggyőződésben is gyökerezik, hogy Isten mindnyájunkat az egységért való munkára hív, és hogy Isten mindannyiunk igyekezetét felhasználja. Pál apostol biztatását magunkra vesszük: „...imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..!’ Imádság Kegyelmes Istenünk! Szent Lelked töltse meg közösségeinket örömmel és ünnepléssel, hogy élvezhessük azt az egységet, amelyet már hordozunk, és buzgón folytassuk a látható egység iránti törekvéseinket. Azoknak a népeknek a hitében és reménységében örvendezünk, amelyek nem engedik méltóságuk csökkenését. Látjuk bennük csodálatos kegyelmedet és a szabadság ígéretét. Taníts, hogy osztozzunk örömükben, és megtanuljuk hűséges kitartásukat. Éleszd bennünk a reménységet, és tartsd meg bennünk az elszántságot, hogy Krisztus nevében együtt járjunk szeretetben. A dicsőítésnek közös hangját hallassuk, és együtt énekeljük dicsőséged himnuszát. Élet Istene, vezess bennünket igazságosságban és békében. Ámen.
