Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-06 / 1. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 20x3. január 6. *• 5 „...két jó barát” Beszélgetés Jolanta Jarmolowicz műfordítóval ^ Jolanta Jarmolowicz a magyar irodalom elkötelezett híve és jó ismerője, számos magyar drámaíró műveinek szakavatott tolmácsolója. A póznáin Adam Mickiewicz Egyetem magyar szakán műfordításra oktatja tanítványait. A magyar-lengyel irodalmi kapcsolatok erősítéséért és a magyar drámairodalom lengyelországi népszerűsítéséért 2011- ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült. Az irodalmárral munkájáról, a lengyel-magyar barátságról és a hitről beszélgettünk. Sötét látomások Ámos Imre kiállítása a szentendrei Régi Művésztelepi Galériában ► „Hiszem, hogy ez a kiállítás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a másikat ismét testvérnek tudjuk nevezni. Testvérem Ábel, testvérem Ámos Imre, testvérem Radnóti...” - mondta dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke az Ámos Imre és a XX. század című tárlatot megnyitó beszédében. A szentendrei Régi Művésztelepi Galériában december 9. óta látható kiállításon kortárs művészek - írók, költők, képzőművészek, zenészek - segítik alkotásaikkal értelmezni az 1944-ben munkaszolgálatosként meghalt Ámos Imre festő művészetét. Az összművészeti kiállítás a Magyarországi Evangélikus Egyház, az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. együttműködésében jött létre, fővédnöke Schweitzer/ózse/nyugalmazott országos főrabbi, védnökei Fabiny Tamás és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.- Természetesen jólesett a kitüntetés. A díj nemcsak nekem, hanem az egész magyar tanszéknek szólt, hiszen kollégám, Jerzy Banczerowski, a magyar tanszék alapítója és korábbi vezetője is ugyanezt a jutalmat vehette át. Szimbolikus e gesztus, hiszen testvére, Janusz a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, így a két tudós életpályája összefűzte a két nemzetet.- Gondolom, munkáját az érdeklődési köre, olvasási szokásai is befolyásolják. Mi az, amit szívesen fordít?- A kortárs dráma fordításában érzem igazán otthon magam. Jobban megfog a párbeszédek hangulata, és korábbi munkáim tapasztalataiból is tudok meríteni. Sok magyar íróval voltam, vagyok kapcsolatban, közöttük Spiró Györgygyel, Békés Pállal, Forgách Andrással, Háy Jánossal, Kárpáti Péterrel, Németh Ákossal. Az élő szál nagyon fontos, hiszen célom, hogy minél pontosabban adjam vissza az alkotó gondolatait. Lassan fordítok, s ha elakadok, Skype-on konzultálok az íróval. Erre véleményem szerint nagy szükség is mutatkozik, mivel az alkotó ki van szolgáltatva a fordítónak. A műfordítást oktatom is, és tanítványaimmal rendszeresen elemezzük a különböző fordításokat.- A lengyel átlagpolgár olvasmányai között vannak magyar művek is?- Lengyelországban nagyon sok magyar könyv jelenik meg. Természetesen az olvasáskultúrában is megvannak a generációs különbségek. Az idősebbek könyvespolcán Szabó Magda, Jókai Mór, Déry Tibor, Németh László művei találhatók, Madáchtól Az ember tragédiája és Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye is közismert, s az utca embere számára József Attila neve sem idegen. A fiatalok nagyon szeretik Bodor Ádámot, jól ismerik és tisztelik Spiró Györgyöt. Az utóbbi egyébként 2010-ben elnyerte az előző évben lengyel nyelven kiadott, a legjobbnak tartott közép-európai irodalmi mű szerzőjének járó lengyel irodalmi elismerést, az Angelus-díjat. Természetesen műveltebb körökben Kertész Imre, Esterházy Péter és Krasznahorkai László is közismert.- Magyarországon sokan a televíziót vádolják azzal, hogy elvonja a fiatalokat az olvasástól. Gondolom, a televíziózási szokások hasonlók a két országban.- Csak jókat tudok mondani a lengyel közszolgálati televízióról, komolyan veszi oktatói feladatát. Nagyon széles a kulturális műsorok választéka, a Kultúra nevű csatorna kínálatát különösen jónak tartom, mivel a világ filmtermésének a krémjét mutatja be, s gyakoriak a színházi közvetítések és a művészeti életről szóló háttérbeszélgetések is. A kereskedelmi csatornák műsorán is találkozhatunk színvonalas programokkal. A kérdésére válaszolva: az olvasási szokások nálunk is megváltoztak. Egyszer Spiró Györggyel beszélgettünk e kérdésről, s a véleményünk megegyezett abban, hogy a magyarok még mindig többet olvasnak a lengyeleknél. A családom példáját hozhatom fel, huszonhat éves fiam például nagyon sokat olvas, de többnyire csak szakirodalmat.- Egykor a magyar-lengyel barátság szívmelengető hagyomány volt. Mint említette, Önnek nagyon sok magyar barátja van, s minden bizonnyal javarészt olyan körökkel van kapcsolata, amelyekben a magyarlengyel barátság még sokat jelent. Hogyan érez az átlagember?- A közös történelem nem múlt el nyomtalanul. Az olyan szimbólumok például, mint Bem apó személye, mindenki előtt ismertek. A híres muzsikus, Paderewski emléktáblája előtt beszélgetünk, így a zene összekötő hatásáról is szót kell ejtenünk. Liszt Ferenc vagy Bartók Béla nevét nagyon sokan ismerik. De nézzük az ifjabb generációt. Az Omega együttes slágerét, a Gyöngyhajú lányt most is fütyülik az utcán, s még sorolhatnám a pozitív példákat. A sport újabb kapcsot jelent a két nép között, az aranycsapat tagjaira is sokan emlékeznek még. Természetesen a mi dolgunk is, hogy e kapcsolatot erősítsük.- Többször járt hazánkban, műfordítóként is jó ismerője a magyar valóságnak. Hogyan jellemezné a lengyel és a magyar gondolkodásmód hasonlóságait és különbségeit?- Mi, lengyelek - elnézést a kifejezésért - egy kicsit felületesek vagyunk. A lengyel romantika hagyományai mindmáig markánsan élnek: majd megoldódik minden, ráérünk még megcsinálni a dolgokat. A magyarok jóval céltudatosabbak, s egyben alaposabbak is a tanulásban és a kutatásban. A nyelvtanulás eklatáns példa: jóval több magyart ismerek, aki tökéletesen elsajátította a lengyel nyelvet, mint fordítva. A vallást is lehet ilyen szemüvegen keresztül vizsgálni. A statisztikák szerint a lengyel hívők aránya magasabb ugyan a magyar átlagnál, de a magyarok hite lényegesen megalapozottabb, nem a „hagyományon alapuló vallás”. Ugyanakkor a lengyelek lényegesen optimistábbak, könnyebben veszik az életet. A magyarok szeretnek nosztalgiázni, búsongani az élet dolgain. Talán ellentmondásnak tűnik, de a magyar viccek viszont mindig jobbak voltak, nálunk nincsenek hasonló poénok. A hetvenes, nyolcvanas években számos anekdota szólt a kis Polskiról, rendőrökről, mosolyt fakasztva a hallgatóban. Már régen nem hallottam egy jó viccet. Lehet, hogy túl jól megy a dolgunk?- A hitet említette. A hagyományos hitvilágon a fiatalok sem akarnak változtatni?- Ők már valóban másként gondolkodnak, s öntudatosan alakítják életüket. Ha egy prédikáció nem tetszik nekik, a következő héten már egy másik templomot keresnek fel, s addig járják útjukat, amíg a számukra megfelelő közösséget, lelkiségi mozgalmat, lelki atyát meg nem találják. Megható, amikor az adm venti időszakban a rorátén teil Te van a templom, s húsvét 1D 5 előtt is hosszú sorban ki-11X1 u gyóznak a fiatalok a gyóntatószékek előtt. Tömegesen mennek áldozni is. Poznanban mind a domonkos, mind a szalézi szerzetesek komolyan foglalkoznak a fiatalokkal, s ennek meg is van a látható eredménye. Az ökumené is sokat jelent számukra, Poznanban a katolikusok mellett több protestáns, evangélikus közösség dolgozik, a Taizé mozgalom is nagyon népszerű a fiatalok körében.- A gondolkodásmód különbsége az életvitelre is jellemző? — Nem biztos, hogy jellegzetes példákat tudok, mivel a magyar városok közül legjobban Budapestet ismerem, s jelenlegi lakhelyem, Poznan a magyar fővárosnál lényegesen kisebb. Egy dolgot mégis említenék: a poznaniak sokkal családcentrikusabbak, a város lakói lényegesen több időt töltenek családi körben, mint a pestiek. A magyarok a legnagyobb ünnepek alatt is elutaznak. Ha egy poznaái karácsonykor síelni megy, vagy a húsvétot idegenben tölti, az a külvilág számára azt jelenti, hogy magányos, vagy családi problémái vannak. Ugyanakkor a magyarok sokkal aktívabbak a kulturális életben, például magyar barátaim lényegesen többet járnak színházba, hangversenyre, mint honfitársaim, s mint említettem, talán többet is olvasnak. Az én feladatom is, hogy az olvasás örömét a lengyel fiataloknak átadjam, s a műfordításaimon keresztül talán a magyar kultúra is gazdagodik. ■ Dr. Csermák Zoltán A nagybányai, szolnoki, gödöllői művésztelep közös célok megvalósítására jött létre. Főleg az adott táj inspirálta festőiket, a város és az ott élő emberek mindennapjai. A szentendrei csoport az 1930-as években szerveződött. „Nem fűzi össze őket program - írta Körner Éva művészettörténész -, mégis közös vonásuk a konstruktív szerkezetes kompozíció, amelyet a hegyre épült város vizuális élménye táplál.” Az alapítókhoz - közöttük Paizs Goebel Jenő, Rozgonyi László - később csatlakozott Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Ilosvai Varga István, Kmetty János... Nem akármilyen névsor. Azóta legtöbbjük festészetünk élvonalába tartozik, sőt külföldön is jelentős sikereket értek el. Viszonylag keveset hallunk a tragikus sorsú Ámos Imréről (1907-1944). Feleségével, Anna Margittal 1935-ben mutatkozott be. Chagall hatására szürrealista elemekkel bővült festészete. A 2. világháború pokláról - melyet zsidó munkaszolgálatosként élt végig (ott is halt meg) - megrázó látomásokban számolt be. Néma kiáltások ezek a grafikák, sötét idők jóslatai. Szentendrén, a Régi Művésztelepi Galériában fájó-szép kiállítással emlékeznek Ámos Imrére. Bő válogatást láthatunk tus- és diófapácképeiből, finom akvarelljeiből. Rögtön az első teremben egy zsoltáridézet olvasható: „Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy!’ Pontos és találó sorok, de a feledést megcáfolja, hiszen ma élő költők, írók, festők tisztelegnek a mester előtt. Haraszty István szívverésütemű harangjai ébresztik a fiatal halottat, sötét hömpölygésű zene árad a falak közt: Dés László, Fassang László és Vukán György vallomása. Az írók is egymást múlják felül, versre, prózára próbálják „lefordítani” a vérző vonalak üzenetét. Podmaniczky Szilárd ki nem mondott imáknak nevezi Ámos Imre munkáit, Darvasi László és Petőcz András regényrészieteket keres a legfájóbb történetekre... Juhász Ferenc Gyászhímzés-kendő Radnóti Miklós koponyáján című szonettjét illeszti a rajzhoz: „Mit tegyek, mert mindezt láttam? / Dideregve, kiskabátban. / Vályogfal mellett lapulva. / Pálmaként elétek hullva. // Pedig ti nem szamárháton / mentetek diadal-úton / Jeruzsálembe, ragyogva! / Halál-út gyászpálmám tolla. // Mint ős-kín ősborostyánban, / dermedek időmbe zártan: / szivárványhíd zöld légyszemben. / Sorsom: kozmosz-súlya könnycsepp, / ég, mint kézben, lábban szög-seb, / Isten-súly könny Krisztus-szemben.” És végül egy felfedezés. Eddig elszórva két-három Ámos-képet láttam. így, együtt, bő válogatásban kiteljesedett az egész; egyik súlyos gondolat fölerősítette a másikat. És a méretek: nem emlékeztem, hogy a legtöbb nagyméretű, tömör megfogalmazás. „Ahogy és ahonnan Ámos látta a világot, az embert - írta egyik kritikusa -, az inkább az általa megidézett angyalok látásmódjával, szemszögével azonos, akik föld és ég között lebegnek, mint a két szféra összekötői.” Ámos Imre is feljutott ama lajtorjára, amely Jákob angyalait és Jézust viszi föl a kövesedő égbe vagy a szálkás keresztfára. Festőnket az utóbbira feszítette tragikus sorsa! A Chagall által teremtett világból sikerült megmentenie a Biblia apokaliptikus üzeneteit. Volt még annyi ereje, hogy jelenéseit, izzó látomásait láthatóvá tegye. 1936 és ’43 között írt versei mellé, naplójába jegyezte szálkás betűit (1944. március 21-én): „Súlyos napok, nehéz megpróbáltatások várnak ránk, a háború elérte a magyar földet: nem tudjuk, hogy mi lesz. Bízunk Istenben, és erős lélekkel, tiszta lelkiismerettel nézünk a dolgok elébe. Hiszem, hogy a megpróbáltatások megtisztítják a lelkünket, és bármi történik is velünk, állítom, hogy becsületes, őszinte életet éltünk, úgy is, mint művész, úgy is, mint ember.” ■ Fenyvesi Félix Lajos A kiállítás Szentendrén, a Régi Művésztelepi Galériában (Bogdányi utca 51.) tekinthető meg január is-éig.
