Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-23 / 25. szám
io ■m 2013. június 23. FÓKUSZ Evangélikus Élet Szeretettel hívjuk és várjuk az Ökumenikus Tanulmányi Központ közgyűlésére június 28-án (pénteken) 14.30-tól 18 óráig az Albert Schweitzer Otthon (Budapest XIV., Hermina út 51.) imatermébe. Meghívó emlékműavatásra A Fővárosi Szlovák Önkormányzat, a Szlovák Köztársaság magyarországi nagykövetsége, az Úrad pre Slovákov zijúcich v zahranicí és a Matica slovenská tisztelettel meghívja Önt június 22-én 10 órára a Szent Cirill és Metód jövetelének 1150. évfordulója alkalmából felállított emlékmű ünnepélyes leleplezésére. Program: A vendégek üdvözlése • Ünnepi megemlékezések ♦ Proglas ♦ Ludmila Cvengrosová szobrászművész Cirill és Metód című alkotásának leleplezése és felszentelése • Ökumenikus szentmise. Közreműködik az Ozvena budapesti szlovák kórus. Helyszín: Zalavár, Szent Cirill és Metód emlékpark. Támogatók: Szlovák Köztársaság magyarországi nagykövetsége, Úrad pre Slovákov zijúcich v zahranicí, Matica slovenská, Neografia, B. T., Martin, Zalavár Község Önkormányzata Mentálhigiénés lelkigondozó szakirányú továbbképzési szak A Semmelweis Egyetem (SE) Mentálhigiéné Intézete az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel és a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolával együttműködésben 2013 szeptemberétől akkreditált mentálhigiénés lelkigondozó szakirányú továbbképzést hirdet. A felvétel kritériuma: BA, MA, főiskolai vagy egyetemi hitéleti végzettség, egyházi ajánlás és személyes alkalmasság. A képzés időtartama: 4 félév, 560 óra (havonta 2 nap + 2 intenzív hét). A jelentkezéshez az SE Mentálhigiéné Intézetétől igényelhető jelentkezési lap e-mailben (lelkigondozo@mental.usn.hu), telefonon (1/266- 1022), vagy le is tölthető (www.mental.usn.hu). A képzésről bővebb tájékoztatást ad Török Gábor (20/663-2389, torokg@mental.usn) vagy Semsey Gábor (20/663-2390, semsey@mental.usn.hu) Pótfelvételi jelentkezési határidő: 2013. augusztus 15. Ezúton is értesítjük az érintetteket, hogy a kelenföldi evangélikus templom urnatemetőjének fiatorony alatti, köríves részéből az urnafülkéket a tervezett akadálymentesítés miatt a közeljövőben az új részbe helyezzük át. Az áthelyezésre az egyházközség képviselő-testületének döntése alapján kerül sor. Az áthelyezés nem jár az-urnák egymáshoz viszonyított helyének, valamint a fülkék előlapján található megjelöléseknek a megváltoztatásával. Az áthelyezett temetési hely használati ideje sem változik az eredetileg megváltott temetési hely használati idejéhez képest. Az urnafülkék áthelyezésének költségeit az egyházközség viseli. További információk a lelkészi hivatalban kaphatók (tel.: 1/361-2159). Az egyházközség elnöksége Megjelent a Keresztyén Igazság új száma A íl keresztyén igazság j|o> AUptlviny negyedévi lolyóinta A Keresztyén Igazság új számában ismét gazdagon és kristálytisztán tárul az olvasók elé a lutheri teológia szépsége és igazsága. Az igehirdetés - lttzés János tollából - tanúskodik a pünkösd óta egyházában munkálkodó Szentlélekről, aki istenfélelemmel tölti el a szíveket, Krisztust állítja életünk középpontjába, és személyessé teszi számunkra az ige üzenetét. Véghelyi Antal sorozatában ezúttal Luthernek az akarat szabadságáról szóló tanítását mutatja be, mely Luther számára egyetlen kérdés felől válaszolható meg: értjük-e, mit jelent az, hogy Isten Isten. Két írás is emlékezik dr. Herényi Istvánra, az Ordass Lajos Baráti Kör egykori alapító tagjára és első elnökére, aki Urának, Jézus Krisztusnak nyomdokain járva képviselte a krisztusi igazságot azokban az időkben, amikor ezért csak hátrány és büntetés járhatott. A tanulmányok is igazi „csemegét” nyújtanak: Tubán József a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülő egyházunk ez évi témakörét dolgozza fel Identitás és tolerancia című munkájában. írását folytatásokban közöljük. Ifj. dr. Hafenscher Károly habilitációs előadásként elhangzott tanulmányában az istentisztelet tanulhatóságáról tanít, és a liturgia pedagógiai, didaktikai összefüggéséről ír. Izgalmas megállapításokat tartalmaz és félreértéseket oszlat a néhai német Heubach püspök a hívők papságáról és az egyházi hivatalról szóló tanulmányában. Végül két érdekfeszítő könyvet ajánl a folyóirat az olvasók figyelmébe: az egyik a 19. században élt Ihász Lajos dunántúli egyházkerületi felügyelő életét, munkásságát mutatja be, a másik az evangélium tiszta tanításáról szól. Örömteli olvasást kívánunk a folyóirathoz! Isó Dorottya A dezertált gyalogos Kisslaki László Koltai lelkész arra ébredt a Tündérkert otthon teraszán, hogy fázik a lába. Lenyúlt a tolószékről a lecsúszott pokrócért, és kihúzta a macska alól, amely tán pár perce alhatott el rajta. A kandúr sértődötten elvonult, mert álmában éppen pocakos egérlánykák táncoltak a bajsza előtt. Szakasztott úgy, mint a görlök egy Lehár-operettben. A pap kisimította a takarót, és gondosan magára terítette, sőt még a széleit is begyűrte a dereka alá. Hanyatt dőlve nézte egy darabig a jó szélre váró felhőket. Eszébe jutott, hogy majd félszázada is, mikor a börtönkórházban magához tért, ugyanilyen vattabirkák bámultak le rá odafentről. Csak akkor rács volt az ablakon. Tehát mégis él! - gondolta akkor. Káldi százados mégsem verette agyon a két egyenruhás barmával. A szélre váró felhők akkor is szerettek volna már továbbállni tengernézőbe. Persze ő is velük. A lelkész már majdnem újra elszenderedett, mikor meghallotta Albert közeledő lépteit. Már vagy tíz éve, hogy itt vannak az otthonban, de arról az időről, mikor együtt ültek Rákosi börtönében - mintha kölcsönösen megegyeztek volna -, sose beszéltek.- Ideadná a sakkot egy órácskára, Koltai úr? - érintette meg a vállát egy tétova kéz. Tényleg Albert volt, az öregségtől alig látó agronómus. Gyakran elkérte a lelkésztől a táblát, és olyankor egy sakk-könyvbe merülve órák hosszat tologatta a bábukat maga előtt.- Most is egyedül akar játszanir Albert? Az jó, mert mindig nyer.- Vicces kedvében van, tiszteletes úr. Van kedve egy partira? - derült fel Albert képe a saját ötletétől. A lelkészt meglepte a kérdés, s nem is válaszolt, csak felült, és a közeli asztalhoz hajtotta a kerekes székét. Mire az agronómus magának is kerített egy hokedlit, már glédában vártak a táblán a vitézek, és a két király is befejezte csatára buzdító szónoklatát. Már egy ideje csendben ült a két öreg, és magukban újra átélték azt a bizonyos majd félszázaddal azelőtt játszott sakkpartit, amely igazából be se fejeződött. Mindketten gondolataikba merültek. A kockás csatamezőn sem történt még semmi. A két ellenséges tábor türelmetlenül várt a kezdésre. Kivéve a parasztok. Ők az első sorban csak közönyösen bámulták egymást; tudták, legtöbben elesnek már a csata elején mint névtelen hősök. Hátrább a tisztek fegyelmezetten álltak, csak a Bies ló nyihhant fel türelmetlenül, mire a mellette álló futó figyelmeztetőleg megrántotta a zabláját.- Akkor kenyérből voltak a figuráit, nem fából, mint ezek - törte meg a csendet a vaksi agronómus.- Igen, és magával etette meg az őr - bólintott rá a pap.- És még azt is mondta magának, hogy hazaáruló, mocskos szabotálónak nem jár kedvezmény. Pedig akkor én álltam nyerésre. Én Istenem, mit rágtam, míg megformáltam a harminckét figurát. Két veknim is ráment.- Ha a kedvezményen az altiszt azt értette, hogy csak kétnaponta vernek véresre, akkor igaza volt neki. Akkor tényleg nem járt hozzá a szórakozás - mondta Koltai, majd levett egy-egy harcost a tábláról, és a markába zárta őket.- Maga mit szabotált, Rátki úr? - kérdezte.- Hát mit? Mint agronómus a termést. Ki volt adva a kutatócsoportomnak, hogy keresztezzünk cukornádat szilvafával. Sajnos elég gyatra termés jött ki belőle. Pedig Micsurin elvtárs is megmondta, hogy akarattal az is sikerül, amit a kapitalisták lehetetlennek tartanak.- És mit akartak ebből kihozni?- Olcsó szilvó-rumot. Mert jobb, mint a vodka. A pap erre csak hümmögött, s végre előrenyújtotta a markába zárt bábukat:- Válasszon! Igen, neki is azt mondta Káldi százados azon a rohadt éjszakán. Ha aláírja a tanúvallomást Tóth ezredes ellen, akkor ő mint lelkész és amerikai bérenc evvel a gesztussal becserélheti a kötelet az úri életfogytiglanira. Káldi még biztosította, hogy az alapjában véve semmit sem jelent, bamon jövök vissza a kihallgatásról. Még viccelődött, hogy úgy látszik, Káldi öregszik, mert csak úgy visszaengedett a zárkába, mint lenge nőt a légyott után. Egyébként a százados mutatta, hogy ön is aláírta, Koltai úr. Láttam a kézjegyét. Magának is elmesélte, hogy ez csak formaság?- Mikor kijöttem a kórházból, már ő is rab volt. Én nem írtam alá semmit. Egy héttel később Káldit is felakasztották Tóth ezredessel együtt. Magát is csak beugratta. Lehet, hogy ha nem így történt volna, én is azt írok alá, amit akarnak. Én is félek a veréstől, és én is élni akartam, mint mindenki - legyintett lemondóan a lelkész.- Én nyitok, tiszteletes - zökkentette vissza a jelenbe Koltait a szilvórum áldozata, és magához fordította a fehér oldalt. Ám alighogy előreküldte volna a D2-es gyalogját fürkészni, ő aláírja-e, vagy sem, mert az ezredes halálos ítélete már borítékolva volt a tárgyalás előtt. Erre mit mondjon? Dadogott valami olyasmit, hogy tisztelettel, de kérne pár nap gondolkodási időt. Szerencséje volt, mert ezen a pimaszságon a százados annyira feldühödött, hogy ronggyá verette. Persze, hogy így nem tudott írni. Pláne eszméletlenül. Mire két nap múlva magához tért, már nem került sor kihallgatásra, mert akkorra Káldi százados szobát cserélt: cellára. Ugyanis másnap őt is utolérte a végzete. Éber helyettese, akinek az volt a dolga, hogy őt figyelje, leleplezte, hogy Jugoszláviának kémkedik. Az íróasztala fiókjában talált egy detektoros rádiót, meg Tito névjegyét is megtalálta, amelyen rajta volt a marsall privát telefonszáma. Még szemtanút is kerítettek, aki látta, amint Káldi a kozarai hegyekben a harcok közti ebédszünetben aláír egy füzetet Titónak. Na meg azt is, hogy az irkára az volt írva: „Beszervezési nyilatkozatok”. Hiába védekezett Káldi, hogy ő egészen a felszabadulásig betörésért ült Sopronkőhidán, azt válaszolták neki, hogy ilyen ócska trükkökkel náluk nem megy semmire.- Már mondja, Rátki úr, maga aláírta a papírt Tóth ezredes ellen?- Hát persze, hogy aláírtam. De azért kijelentettem, hogy sosem láttam Tóth ezredest. Erre Káldi csak mosolygott, hogy ez ne legyen az én gondom. Meg aztán bizalmasan megsúgta, hogy Tóth ezredest már két éve felakasztották. Vegyem úgy, hogy ez csak egy próba, hogy milyen lojális vagyok a népi demokráciához. Erre persze megköszöntem neki a bizalmat, s nyugodt szívvel aláírtam, amit akart, mert evvel nem ártottam senkinek. Meg azért én is élni akartam... Aztán a verést is nehezen bírom. Emlékszik, mikor a fegyőr megetette velem a bábukat, aztán Káldi engem is behívatott? Maga is csodálkozott, tiszteletes úr, hogy a saját lámegszólalt az ebédet jelző harangocska. Ez még nem lett volna baj, de rögtön felcsendült Veronika nővér émelygős, selypítő hangja:- Lelkész úr! Rátki úr! Itt a finom papi, hami, hami, gyerünk ebédelni, mert kihűl, és a cica eszi meg.- A hibbant tyúk - dühöngött az agronómus -, ez is mindig elfelejti, hogy már tíz éve idehelyezték az óvodából! De azért engedelmesen az ebédlő felé tolta Koltait, csak előtte vissza- Takta a helyére a közharcost, amelyet eddig a kezében szorongatott. Az, ahogy a helyére került, rögtön elhatározta: ahogy lehet, dezertál. Egy órával később, mikor ebéd után lehúzták a két nagyfröccsöt, Rátki is jó hangulatban tolta a lelkész kerekes székét. így neki is könnyebben esett a járás, mert két kézzel a szék támlájába tudott kapaszkodni, s közben a botja Koltai ölében pihent.- Azért a tökfőzelékbe tehettek volna több kaprot is - jegyezte meg az agronómus.- A börtönben nem panaszkodott a konyhára, Rátki úr. De meg kell, hogy mondjam, a fasírozott remek volt; nem spóroltak a fokhagymával.- Koltai úr - állt meg Rátki a székkel -, szeretnék valamit kérdezni, ha már szóba hozta a börtönidőt.- Nem én hoztam szóba, hanem maga, de azért kérdezzen.- Múltkor egy új márvány emléktáblát láttam a vértanúk emlékére. Oda volt vésve Tóth ezredes, és ami meglepett, alatta Káldi százados neve is. Hiszen az egyik a másik gyilkosa! Na, ez most hogy van? Káldi pribékből lett hős? Vagy talán vértanú?- Nem mindegy az magának? Inkább játsszuk le a sakkpartit. Hol van a parasztja? Rátki összevissza kereste az eltűnt bábut. A zsebeit is kiforgatta, hátha oda tette. A lelkész még az asztal alá is benézett. De onnan csak a kandúr pislogott rá. Közömbösen. Pedig tudta, hogy merre szökött a közvitéz.
