Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-23 / 25. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. június 23. *• 9 Majd háromszáz éves vendég a Deák téren Prédikáló hangszer Egy házaspár nagylelkűségéből újulhatott mega torvaji templom orgonája ► A Deák téri evangélikus templomban április 21-én mutatták be Tor­vaj, egy kis Somogy megyei falu evangélikus templomának felújított orgonáját. A restaurálást Schäffer Árpád kezdeményezte, a költségek háromnegyedét is ő fedezte feleségével, Schüfferné Harmath Eriká­val együtt (képünkön). A mai világban nem mindennapi gesztusról van szó. Történelmünkből ismerünk szép példákat, Széchenyi István fel­ajánlását a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására vagy Tóth Gáspár adományát, amellyel lehetővé tette Petőfi verseinek el­ső kiadását, de ma mintha kiveszett volna a hasonló nagylelkűség. Schäffer Árpádot, a Budavidék Zrt. ve­zérigazgatóját, aki egész eddigi élete során az ÁFÉSZ szövetkezeti rend­szerhez kapcsolódott, tavaly augusz­tus 20-án, a nemzeti ünnep alkalmá­ból a szövetkezetek fejlesztéséért a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. A laudációban szakmai hozzáértését, vezetői rátermettségét, emberi példamutatását, munkabí­rását emelték ki. Mindez kreativitással párosul, amint felesége elmondta, amikor a házaspárral az orgonáról beszél­gettem. Minden munkahelyét gaz­dagította valamivel, mindenütt hagyott maga után valamilyen maradandó nyomot — jegyezte meg Scháfferné Harmath Erika. Schäffer Árpád Torvajon szü­letett, és gyermekkorát is ott töl­tötte, gimnáziumba Tabon járt. Kereskedelmi és Vendéglátó-ipa­ri Főiskolát végzett, okleveles üzemgazdász, majd közgazdász diplomát szerzett. A Buda Kör­nyéki ÁFÉSZ az ő irányítása alatt a megye legjobb ÁFÉSZ-e lett. A rendszerváltás után a vállalat jog­utódjaként megalapította a töret­lenül sikeres Budavidék Zrt.-t, ahol 2011 óta felesége is dolgozik. Bár Schäffer Árpád 1974-ben elke­rült Torvajról, szülőfalujával a kap­csolata sohasem szakadt meg. 2010- ben egyedül élő öccse elhunyt, és ő megörökölte a szülői házat, amelyet feleségével együtt felújított. Ettől kezdve kapcsolatuk a faluval elmé­lyült, új dimenziót kapott. Nagy lendülettel vetették bele ma­gukat a munkába, bontottak és épí­tettek, füvesítettek, gyümölcsöst te­lepítettek. Úgy tervezik, hogy unoká­ikkal együtt az eddiginél több időt töltenek majd Torvajon. Érden lak­nak, Torvajtól százhuszonöt kilo­méterre, de az M7-esen Balaton­­endrédig hamar leérnek, onnan pe­dig csak tíz kilométerre van, és a nemrég átadott korszerű úton könnyen megközelíthető a falu. # * * A száznyolcvan lelkes zsákfalu - éppen évtizedes elzártságának köszönhetően - részben őrzi hagyományait. Az 1800-as években még központi telepü­lés volt, félezer lakossal, de Tab, majd Siófok fejlődésével háttérbe szorult. AII. világháború előtt a népesség egyharmadát-egynegyedét svábok al­kották, de ők - eltérően a svábok zö­métől - nem katolikusok, hanem evangélikusok voltak. Nagy részüket a II. világháború után Németország­ba telepítették ki. Mindössze két-há­­rom család maradhatott, amelyek a há­ború előtti népszámláláson magyar anyanyelvűnek vallották magukat. Köztük voltak Schäffer Árpád anyai ági felmenői, de tőlük is elvették a házu­kat, csak 1958-ban vásárolták vissza. A szocializmus utolsó évtizedei­ben sokan elvándoroltak, majd a rend­szerváltás után három vállalkozó lépett az addig a falut eltartó termelőszövet­kezet örökébe. Ők kevés munkaerőt igénylő termelési módot választottak, főként szarvasmarhát tenyésztenek. Ma Torvajon nagy a munkanélkü­liség, a helybeliek minden lehetősé­get megragadnak létfenntartásuk ér­dekében. Az új út talán segít abban, hogy cégek települjenek a faluba. Torvaj bűbájos - mondják -, dom­bok között, egy völgyben fekszik. Nem véleden, hogy az utóbbi években jelen­tős számban költöztek be külföldiek. Németek, finnek, hollandok, belgák vá­sároltak házakat. Van, aki nyaralni jár, van, aki nyugdíjas éveit tölti, de két-há­­rom kisgyerekes külföldi család életvi­telszerűen lakik a faluban. Az evangélikus gyülekezet negyven­két főt számlál, közülük hatan-heten járnak rendszeresen az istentisztelet­re, amelyet Szigethy Szilárd tabi evan­gélikus lelkész minden második vasár­nap tart a parányi templomban. A ka­tolikusok többségben vannak a faluban, az ő templomuk nagyobb és régebbi. * * * Amikor a Schäffer házaspár az isten­tiszteleteken is megjelent (az asszony katolikus, de férjével ott van az evan­gélikus templomban is), feltűnt ne­kik, hogy a templomban az énekeket harmóniumon kísérik, jóllehet volt ott egy régi orgona is. Kiderült, hogy a patinás hangszer már több mint öt­ven éve nem üzemel. Siralmas álla­potban volt, a sípok egy része hiány­zott, több síp össze is volt törve - me­sélik. Nem volt gazdája, a templom legutolsó felújításánál se ügyeltek rá, építési törmelék hullott bele. Schäffer Árpádban felvetődött a gondolat: nem lehetne felújítani? Meg­tudta, hogy az egyházközség tervezte is ezt valamikor, de nem volt rá pén­ze. Kormos Gyula műegyetemi tanár, az evangélikus egyház orgonaszakér­tője szakvéleményt is készített róla. Scháfferék ezt átnézték, és úgy döntöttek, hogy vállalják a helyreál­lításnak az egyházi hozzájáruláson fe­lüli részét, függetlenül a mértékétől. Az egyházközség másfél millió forint támogatást nyert a felújításra, a há­zaspár pedig 4,7 millió forintot ado­mányozott erre a célra. így az egyház­­község kockázat és gyűjtés nélkül ne­­kiállhatott a felújításnak. A restaurált orgona minden elkép­zelésüket felülmúlta. Szerencsésnek bizonyult a kivitelező, a fóti AerisOr­­gona Kft. kiválasztása is. A cég ügyve­zetője, Faragó Attila orgonaépítő szív­ügyének tekintette a felújítást. Ő arra tette fel az életét, hogy régi orgonákat állítson helyre, azt szeretné, hogy eze­ket használják új orgonák helyett. Ne selejtezzék ki őket, mert bár egyszerűbb új elektromos orgonákat építeni, talán kevesebbe is kerülnek, mint a restau­rálás, de hangzásra, művészi értékre nézve nem hasonlíthatók a régi hang­szerekhez. Faragó Attila szerint Scháf­ferék támogatása nélkül a torvaji orgo­na az enyészeté lett volna. % % % Magyarországon a barokk orgonák között - ebben a nagyságrendben és ilyen hangzásban - a torvaji egyedül­álló. 1730-1750 között készült, hogy ki és hol építette, nem tudni. A tor­vaji egyházközség a 19. század máso­dik felében vásárolta meg. Ma­gyarországon ez az egyetlen szó­székorgona: a szószék mellett helyezték el, a hívekkel szemben, nem mögöttük, mint általában szokták. Két szíjat húzogatva kell fújtatni, de a felújításkor a köny­­nyebb kezelés végett elektromos fújtatóval is ellátták. A Deák téri bemutatóról min­denki elragadtatással nyilatkozott, a kis orgona hangja betöltötte az egész termet. Fassang László Liszt­díjas orgonaművész azt mondta a házaspárnak, hogy diákjaival nya­ranta több ezer kilométert utaznak, hogy ilyen hangszerhez juthassa­nak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona szakos hallgatói szinte közelharcot vívnak, hogy játszhassanak rajta, ami nem is könnyű dolog, mert külön meg kell ta­nulniuk a billentyűk kezelését.- Az orgona felújítását elsősorban abból az indíttatásból kezdeményez­tük, hogy az őseinkhez is szólunk ez­zel. Azokhoz, akik ebbe a templom­ba jártak, és még hallották szólni ezt a hangszert, de a történelem vihara el­sodorta őket. Bizonyos értelemben megörökítjük, tárgyiasítjuk az emlé­küket. Másfelől szerettünk volna va­lamilyen pluszt, valamilyen értéket ad­ni a torvajiaknak. Egy olyan orgoná­ra, amelyet Magyarország legelső evangélikus templomában mutattak be, és amelyen olyan zenészek játszot­tak, akik eddig Torvajról talán nem is hallottak, és amelyről a falujuk hirte­len ismertté vált, igazán büszkék le­hetnek - mondja Schäffer Árpád. A házaspár azt szeretné, ha az orgo­na visszakerülne a torvaji templomba, de csak annak felújítása után. Reménye­ik szerint addig a Deák téren maradna, ahol időnként most is megszólal. A torvaji templom tornyának fa­szerkezete életveszélyes, az épület fa­lai vizesek. Az orgonára nézve ez a legnagyobb veszély, mert ha a fasípok megszívják magukat nedvességgel, el­hangolódnak. Ezért elengedhetet­len a templom megfelelő szigetelése. A lelkész pályázott a működési te­rületéhez tartozó valamennyi temp­lom, köztük a torvaji felújítására. Van remény, hogy sikerül megszerezni az ehhez szükséges pénzt. A torvaji temp­lom esetében ez hat-hét millió forint lenne. Ha megvalósul a felújítás, vissza­kerülhetne az orgona, és a falu ismer­tetőjegye, „ékköve” lehetne. Közel a Ba­laton, az út kiváló, egyházi és világi koncertek szervezésével érdeklődő­ket lehetne odavonzani. De a felújítás­hoz szükség van az egész falu összefo­gására. Jó lenne - hangsúlyozta Schäf­fer Árpád -, ha a torvajiak, vallási ho­vatartozásuktól függetlenül, a magu­kénak éreznék ezt az ügyet. ■ T. Kovács Péter ■ Finta Gergely Rendhagyó történet kezdődött ápri­lis közepén a budapesti Deák téri evangélikus templomban. Néhány hónapra különleges látogató érkezett, új színt hozva a templom amúgy is élénk zeneéletébe. A Somogy megyei község, Torvaj műemlék orgonája áll a Deák téri ol­tár mellett. A hangszer a 18. század közepén épült, építője ismeretlen. Korának jellegzetes típusa: pedál nélküli, úgynevezett pozitív, hat re­giszterrel. Az 1800-as évek második felében került az akkor épült torvaji templomba. Sajátsága, hogy a szószék mellett helyezték el, így a korabeli kántorta­nító az igehirdetés előtt és után né­hány lépést megtéve láthatta el má­sik fontos feladatát: a gyülekezeti ének kíséretét. Ez az elhelyezés akusztikailag is nagyon kedvező, hi­szen az orgonahang a legközvetle­nebb módon, szemből érte a híveket. Az elmúlt évtizedekben ez az ér­tékes hangszer elhanyagolt állapot­ba került, használhatatlanná vált. Egy nagylelkű magánadománynak és az evangélikus egyház kiegészítő támogatásának köszönhetően vált lehetővé a restaurálása. A restaurá­lási tervet a Magyarországi Evangé­likus Egyház műemlékorgona-fel­­ügyelője, Kormos Gyula készítette. A munkát az AerisOrgona Kft. végez­te, maradéktalanul tiszteletben tart­va a korabeli anyaghasználatot, tech­nológiát és művészi ízlést. A sérült sípokat és egyéb alkatré­szeket kijavították, a hiányzókat pó­tolták. Több, később felvitt festékré­teg eltávolítása után láthatóvá vált az orgonaház eredeti, zöld márványfes­tése is. (A szekrényrestaurátor Erdei Barna volt.) Külső és belső így ere­deti pompájában - és tegyük hozzá: mai elevenséggel - hirdeti az igazi ér­ték időtállóságát. Mivel a restaurálási munkák — rendhagyó módon - több hónappal az előírt határidő előtt elkészültek, lehe­tőség nyílt arra, hogy mielőtt vissza­térne saját helyére a torvaji orgona, a Deák téren mutatkozzon be a széle­sebb nyilvánosság előtt. Április 21-én a Zeneakadémia orgona szakának tanárai, Fassang László és Szabó Ba­lázs, valamint hallgatóik, Mészáros Zsolt Máté, Monostori Ferenc és Tó­ka Ágoston szólaltatták meg. Azóta is sokan kíváncsiak rá, szak­mabeliek és zenekedvelők egyaránt. Csaknem tíz istentiszteleten, több or­gonaesten és orgonameditáción hasz­nálhatták a muzsikusok mindenki megelégedésére és épülésére. A szerző orgonaművész, az Evangé­likus Hittudományi Egyetem Egy­házzenei Tanszékének vezetője Megkérdeztük a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona szakának tanárait, a bemutató orgonaest közreműködőit, mit tartanak legfonto­sabbnak a torvaji hangszerrel, illetve a restaurálásával kapcsolatban. ■ Szabó Balázs- A torvaji orgona valódi különlegességét az adja, ahogyan restaurál­va lett. Az eredeti tervekkel ellentétben az AerisOrgona Kft. elvégezte a barokk szélellátás teljes rekonstrukcióját, két ékfúvóval. Ez adja az ere­deti hangzás alapját, melyet a művészi intonáció és a középhangos tem­peratúra tesz teljessé. Ugyan sok régi orgona lett már felújítva hazánk­ban, ám a hangzás művészi visszaállítása eddig még nem történt meg egyetlen restaurálás során sem ilyen kiemelkedő színvonalon. ■ Fassang László- A Zeneakadémia orgona tanszaka nevében is köszönettel tartozunk mindazoknak, akik ennek a hangszernek a helyreállításában akár támo­gatóként, akár szakemberként részt vettek. Korábban egy hasonló művészi élményért sok száz kilométert kellett utazni nyugat felé. Most ez a romjaiból világszínvonalon újraélesztett hangszer idecsöppent közénk, és arra késztet minket, hogy az orgona ne­vű hangszert játékosként és hallgatóként is újradefiniáljuk. Csupán hat sípsor, egyetlen manuál pedálzat nélkül, mégis azt érezzük, hogy erről a hangszerről nem hiányzik semmi. Ez azért lehetséges, mert önmagát teljes mértékben felvállalja és kiteljesíti. Egy ilyen hangszer minket, játékosokat szüntelen arra inspirál, hogy minden egyes hang eljátszásakor megtegyük a tökéletesség irányába ve­zető következő lépést. Ezért - és csakis ezért - van igazán értelme or­gonán játszani és orgonát hallgatni. Ez az, amiért ez a parányi hangszer mindannyiunk számára feladja a leckét. KOVÁCS PÉTER FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents