Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-20 / 3. szám
8 -m 2013. január 20. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet oHty A NYOLC NAI 1. nap Főtéma: Beszélgetés az úton Olvasmányok ♦ íMóz 11,1-9: A bábeli történet, megosztottságunk eredete ♦ Zsolt 34,11-18: „Jertek...,figyeljetek”: Isten beszélgetésre hív ♦ ApCsel 2,1-12: A Szentlélek kiáradása, a megértés ajándéka ♦ Lk 24,13-25: Beszélgetés a feltámadott Jézussal Igemagyarázat Alázatosan járni Istennel azt jelenti, hogy egymással és az Úrral beszélgetünk, miközben nagyon tudatosan figyelünk mindarra, amit hallunk. Ennek megfelelően az egyetemes imahét ünnepét azzal a bibliai történettel kezdjük, amely a beszélgetés lényegéről szól. A beszélgetés központi része az ökumenikus mozgalomnak, hiszen teret nyit az egymástól való tanulásra, közös dolgaink megosztására és különbözőségeink megismerésére. Mai igénk A teremtés könyvéből, valamint a pünkösdi történetből egyrészt az ember cselekedetéről beszél, másrészt Isten nagy felszabadító tervéről. Bábel tornyának története először is leírja, hogy ahol nincs nyelvi akadály, ott nagy dolgok történhetnek. De arra is rámutat a történet, hogy ezt a nagy lehetőséget az emberek önmaguk önző hírnevének növelésére akarták fordítani: „szerezzünk magunknak nevet”. Ez volt a késztetésük arra, hogy egy nagy várost építsenek. S a terv eredményeként a beszédük összezavarodott. Megtanulhatjuk ebből, hogy igaz emberségünket azzal szolgáljuk, ha türelmesen figyelünk a másik emberre. A Szentlélek pünkösdi kitöltetése - amely mögött Jézus Krisztus feltámadásának hatalma áll - teszi lehetővé a megértést a különbözőség közepette is. Most arra nyerünk meghívást, hogy osztozzunk a beszélgetés ajándékában, hogy Krisztus és az ő felszabadító ereje felé fordulva figyeljünk egymásra. Arra hívattunk, hogy a Szentlélek erejében járjunk. Az emmausi úton járó tanítványok élménye egy olyan beszélgetés, amely a veszteség és a meghiúsult reménység lelki környezetében zajlik. Hasonló helyzetben találjuk magunkat, mint az olyan egyházak tagjai, amelyek megosztottságban élnek, és az olyan társadalmak tagjai, amelyeket előítéletek és egymástól való félelmek szabdalnak szét. Mégis, éppen ez az a helyzet, amelyben Jézus csatlakozik a beszélgetőkhöz. Nem felsőbbrendű tanárként, hanem mint egyszerű útitárs. Része akar lenni beszélgetéseinknek, és az a kívánsága, hogy mi is vele akarjunk maradni. Akarjunk vele többet beszélgetni mindaddig, amíg egyszer csak felismerjük, hogy a feltámadott Úrral találkoztunk. Imádság Krisztus Urunk, örömteljesen valljuk meg a benned való azonosságunkat. Köszönjük, hogy a szeretet párbeszédére hívsz magaddal és egymással. Nyisd meg szívünket, hogy tökéletesen osztozzunk a tőled tanult imádságban, amelyet mindannyian ismerünk, s e közös imádság által közelebb kerüljünk egymáshoz. Adj bátorságot, hogy együtt tegyünk tanúbizonyságot az igazságról, s add, hogy a beszélgetéseink elérjék azokat is, akik a megosztottságot munkálják. Küldd el Lelkedet, hogy képessé tegyen bennünket olyan helyzetek megkérdőjelezésére, amelyekből a méltóság és az együttérzés hiányzik társadalmainkban, országainkban és a világban. Élet Ura, vezess bennünket igazságosságra és békére. Ámen. hst É k 4 2. nap Főtéma: Úton Krisztus megtöretett testével Olvasmányok ♦ Ez 37,1-14: „Életre kelnek-e még ezek a csontok?” ♦ Zsolt 22,1-8: Isten kigúnyolt és megbántott szolgája az Úrhoz kiált ♦ Zsid 13,12-16: Meghívás Jézushoz „a kapun kívül” ♦ Lk 22,14-23: Jézus megtöri a kenyeret, s szenvedése előtt önmagát adja ajándékul Igemagyarázat Istennel alázatosan járni azt a felhívást jelenti, hogy hagyjuk el kényelmünknek a helyeit, és csatlakozzunk másokhoz, különösen is a szenvedőkhöz. „Elszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van’.’Ezékielnek ezek a szavai világunk tömegeinek élményét visszhangozzák. Indiában a dalit közösségek megtöretett népének élete szemléletesen beszél a szenvedésről. Arról a szenvedésről, amelyben Jézus, a Megfeszített osztozik. Minden idők és minden földek megsebzett embereivel együtt kiált Jézus az Atyához: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A keresztények így tekintsenek a keresztre. A Zsidókhoz írt levél nemcsak azt teszi világossá, hogy Jézus szenvedése megváltást hoz a társadalom peremére sodródottak számára is, hanem arra hívja a tanítványait, hogy amikor a társadalom olyan kirekesztettjeivel találkozunk, mint például a dalitok, ismerjük fel a Megfeszítettet szenvedéseikben. Krisztussal lenni azt jelenti, hogy szolidárisak vagyunk a kirekesztettekkel. Krisztusnak a kereszten megtöretett teste „éried töretett meg”. Krisztus halál fölötti győzelmét ünnepeljük az eucharisztiában. Ebben a krisztusi ünnepségben Krisztus megtöretett teste egyben az ő feltámadott és megdicsőült teste is. Megtöretett a teste, így osztozhatunk életében, és benne egy test lehetünk. Keresztényekként az egység felé vezető úton gyakran úgy látjuk az eucharisztiát, mint ami megosztottságunk botrányát kézzelfoghatóan jelzi, hiszen tudjuk, hogy ma még nem tudunk úgy osztozni ebben a szentségben, mint ahogy kellene. Ez a helyzet arra hív, hogy megújult erőfeszítéssel munkáljuk az egymással való mélyebb közösséget. XVI. Benedek pápa ezt mondta az eucharisztiáról: „Ez egy olyan szentség, amelyet nemcsak hinni és ünnepelni kell, hanem meg is kell élni.” (Sacramentum Caritatis) Egyetértésben az ortodox felfogással, „a liturgiát követő liturgiáról” elismerjük, hogy „semmi nem hitelesen emberi” ami nem találja meg helyét az eucharisztiában. Imádság Együttérzés Istene, Fiad meghalt a kereszten, s megtöretett teste által a mi megosztottságunk legyőzethet. És mi újra és újra megfeszítjük őt a megosztottságunkkal. Megfeszítjük őt olyan rendszerekkel és gyakorlatokkal, amelyek szembehelyezkednek a te szerető gondoskodásoddal, és aláaknázzák azok iránti igazságosságodat, akik kizárattak teremtésed ajándékaiból. Küldd el Lelkedet, hogy életet és gyógyulást leheljen a mi összetört állapotunkba, s ezáltal együtt tehessünk tanúbizonyságot Krisztus igazságáról és szeretetéről. Jöjj velünk az úton a felé a nap felé, amikor meg tudjuk osztani az egy kenyeret és az egy poharat a közös asztalon. Élet Ura, vezess bennünket igazságosságra és békére. Ámen. 3- nap Főtéma: Úton a szabadság felé Olvasmányok ♦ 2MÓZ 1,15-22: A héber bábák inkább Isten törvényének engedelmeskednek, mint a fáraó parancsának ♦ Zsolt 17,1-6: Az őszinte imádságra figyel az Úr ♦ 2Kor 3,17-18: Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága Krisztusban ♦ Jn 4,4-26: A beszélgetés Jézussal a samáriai asszonyt szabadabb életre vezeti Igemagyarázat Az Úrral alázatosan járva mindig a szabadság felé megyünk, amelyet ő nyit meg minden ember előtt. Ezért ünnep, ha vele járunk. Embertelen parancsok és feltételek határozott visszautasítása - olyanoké, amelyeket például a fáraó adott a rabszolgasorban élő zsidó nép bábáinak - olykor jelentéktelen cselekedetnek tűnhet. Ugyanakkor gyakran ezek azok a cselekedetek, amelyek a helyi közösség szabadsága felé vezetnek világszerte. így gondoljunk a dalit közösségekre is. Az az utazás, amely lépésről lépésre az előítéletességből és az előítélet okozta igazságtalan megkülönböztetésekből való szabadulás felé visz, Jézusnak abból a történetéből táplálkozhat, amelyben találkozik a samáriai asszonnyal a kútnál. Jézus vállalja a beszélgetést a maga gyakorlati szükséglete alapján - nevezetesen, hogy az asszony segítségére szorul, mert szomjas - és annak alapján is, hogy nem törődik azzal a társadalmi előítélettel, amely megkérdőjelezi ennek a segítségnyújtásnak a megvalósítását. Lépésről lépésre egy szabadabb élet körvonalazódott az asszony előtt, amint életének összetett valósága új megvilágításba került Jézus szavai által. Végül ezek a személyes meglátások visszatérítették a beszélgetést abba a mederbe, hogy azon, ami megosztja az embereknek ezt a két csoportját - tehát hogy hol kell istentiszteletet tartani -, felülemelkedtek. „Lélekben és igazságban” kell imádni az Urat. Ebből megtanulhatjuk, hogyan szabadulhatunk meg azoktól az erőktől, amelyek visszatartanak az együttéléstől és az élet teljességétől. A Krisztusban való szabadabb életre szóló meghívás egy mélyebb közösségre való meghívást jelent. E közösségben azok a dolgok, amelyek elválasztanak - mint keresztényeket, akik az egységért dolgoznak, és mint embereket, akiket igazságtalan hagyományok és egyenlőtlenségek választanak el egymástól -, fogságban tartanak, és elrejtenek egymás elől, lényegüket vesztik. Szabadságunk a Krisztusban - amelyet úgy is mondhatunk: új életünk a Szentlélekben - felszabadít bennünket arra, hogy fedetlen arccal álljunk együtt az Isten dicsősége előtt. Ebben a dicsőséges fényben látjuk egymást igazán, amint növekszünk krisztusi létünkben a keresztény egység teljessége felé. Imádság Szabadító Istenünk! Köszönjük azoknak a reményteljes hitét és kitartását, akik méltóságért és az élet teljességéért harcolnak. Tudjuk, hogy felemeled azokat, akik elvetettek, és megszabadítod azokat, akik megkötözöttek. Fiad, Jézus velünk jár, hogy megmutassa nekünk a hiteles szabadság ösvényét. Add, hogy megbecsüljük mindazt, amit kaptunk, s hogy elég erősek legyünk mindannak legyőzésére, ami belülről tesz rabszolgává. Küldd el Lelkedet, hogy az igazság megszabadítson bennünket, s így egyesített hanggal tudjuk hirdetni a világ iránti szeretetedet. Élet Ura! Vezess bennünket igazságosságban és békében! Ámen. 4. nap Főtéma: Úton a föld gyermekeiként Olvasmányok ♦ 3MÓZ 25,8-17: A föld a közös jót és nem a személyes nyereséget szolgálja ♦ Zsolt 65,50-13: Az Isten kegyelmének gyümölcsöző kitöltetése a földön ♦ Róm 8,18-25: Az egész teremtés sóvárgása a megváltásra ♦ Jn 9,1-11: Jézus gyógyítása: sár, testek és víz Igemagyarázat Ha az Úrral alázatosan járunk, mindig tisztában vagyunk azzal, hogy részei vagyunk a teremtésnek, és elfogadói az Isten ajándékainak. A mai világban egyre növekszik annak elismerése, hogy első helyen kell szerepelnie saját kis világunk jobb megismerésének. Keresztények között különösen is növekszik a környezet- és teremtésvédelem tudata, amely szerves része az Istennel mint Teremtővel való alázatos járásnak. Hiszen mindaz, amink van, Isten ajándéka a teremtésben, és nem tehetünk meg vele bármit. Ezért született az a döntés, hogy szeptember í-je és október 4-e között a keresztények a teremtést ünnepeljék. Ez az ünnep egyre több egyházban válik gyakorlattá. 1989-ben I. Dimitriosz egyetemes pátriárka hirdette meg szeptember í-jét a környezetért való imádság napjaként. Az ortodox egyház liturgiái éve ezen a napon kezdődik, amelyen Isten világteremtő tettére emlékeznek. Krisztus története az egész teremtés megváltásáról szól. Ez a teremtésnek a saját története. A hit, amely szerint Jézusban Isten emberi személlyé lett egy adott helyen és időben, központi hitelve minden kereszténynek. Minden keresztény vallja, hogy a megtestesülés, az inkarnáció alapvető elismerése a teremtés fontosságának. Jézus ennek a világnak teljesen részévé lett. Világszerte - többnyire - a legszegényebb emberek dolgoznak a földeken, azok, akik maguk nem részesednek munkájuk gyümölcsében. Indiában a dalit közösségek gondoskodnak a föld megműveléséről, így ők ezt nap mint nap tapasztalják. A földről való gondoskodás magában hordozza azt az alapvető kérdést is, hogy az embereknek mi módon kell élniük a teremtéssel, és mi az a mód, amely igazán emberi mindenki számára. Amikor a föld művelése és tulajdonlása gyakran a gazdasági egyenlőtlenségnek és a munka lebecsülésének a forrása, akkor a keresztények együtt emeljék fel ez ellen a szavukat. A kizsákmányolásnak ezekre a veszélyeire hívja föl a figyelmet Mózes harmadik könyve alapján az ez évi ökumenikus imahét bevezetéséről gondoskodó indiai diákszövetség. A föld és annak gyümölcse nem arra adatott, hogy némelyek előnyt szerezzenek, hanem arra, hogy mindenkinek a javára legyen. Ez nemcsak egy vallásos eszme, hanem nagyon is valóságos gazdasági és üzleti megfontolása annak, hogyan kell gondozni, venni és eladni a földet. Imádság Élet Ura! Köszönjük a földet és a föld munkásait. Segítsen bennünket a Szentlélek, az élet adója annak felismerésében, hogy mi is részei vagyunk a teremtésnek és a teremtés kapcsolatrendszerének. Tanuljuk meg a föld gondos ápolását, sfigyeljünk a teremtés szavára. Hogy igazán Jézus nyomdokaiban járjunk, s ezzel gyógyulást hozzunk a fold sebeire, továbbá igazságos elosztását mindannak, amit a föld terem. Élet Ura! Vezess bennünket igazságosságban és békében. Ámen.
