Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-16 / 24. szám
, . r T v I 2 4 2oi3.'június i6>. - ‘ FóftRÁS ‘ Evangélikus Elet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP - 1KOR 1,27-31 A kereszt bölcsessége Amikor Pál apostol arról beszél, hogy Isten olyanokat választ ki az evangélium szolgálatára, akiket az emberi értelem ítélete szerint nem bölcs dolog erre a szent célra elhívni és kiválasztani, akkor minden szavát saját kiválasztásának és elhívásának emléke határozza meg. Pontosan tudja, hogy azon a n$pon, amikor Saulként Damaszkusz felé tartott, a Krisztus szolgálatára nála alkalmatlanabb és méltatlanabb ember nem élt a földön. Hiszen Krisztus ellenségeként, az egyház ellen bosszút forralva, zsebében a nagytanács elfogatóparancsával nyargalt a város felé, hogy a keresztényeket felkutassa, és rabszíjon vezesse Jeruzsálembe. Útközben azonban történt valami, és a keresztényeket hóhérkézre juttatni kívánó Saul helyett a feltámadt Krisztus kiválasztott és elhívott apostola, Pál érkezett meg Damaszkuszba. Az egyház Ura vele töltötte be Júdás elárvult tisztségét. Krisztus emberileg érthetetlen választásának botránkoztató voltát csak akkor értjük meg a maga teljességében, ha szem előtt tartjuk, hogy az egyház addigra már gondoskodott Júdás helyének betöltéséről. Két jelölt - Barsabbás és Mátyás - közül sorsvetéssel Mátyást választották (Ap- Csel 1,15-26). A damaszkuszi úton Saulnak megjelenő föltámadt Krisztus azonban - mintha nem lett volna tudomása az egyház választásáról - az egyházüldöző Sault választotta ki, őt hívta el, és vele egészítette ki tizenkettőre az apostolok számát. Az emberi értelem mérlegelése szerint ez semmiképpen sem nevezhető bölcs választásnak. A történelem tanúságát nézve viszont utólag megállapíthatjuk: ez volt a lehető legjobb és legbölcsebb választás, mivel célravezetőnek bizonyult. A ma létező kereszténység túlnyomó többségének gyökerei a Pál missziójának eredményeként létrejött gyülekezetekben található. Pál tudta, hogy kiválasztása Isten ellenségszeretetének bizonyítéka. Hiszen ha valaki, akkor ő Isten ellensége volt, annak ellenére is, hogy amit Saulként tett, Isten ügye iránti rajongásból tette. Pál ebből értette meg, hogy az ellenségszeretet nem részeleme az evangéliumnak, hanem maga az evangélium! Luther egy Jn 3,16 - „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” - alapján mondott prédikációjában szintén abból indul ki, hogy a világ, amelyen az emberi nem egészét érti, Istennek az ördög után legnagyobb ellensége. Isten az ellenségeit szerette úgy, hogy Krisztusban nekik adta a Fiát és benne önmagát, hogy tegyenek vele, amit csak akarnak, ha ez az ára, hogy higgyenek benne, és el ne vesszenek, hanem az örök élet részesei legyenek. Isten bölcsessége előre látja, hogy embermentő terve éppen a kereszt botrányos értelmetlensége és gyalázata által fog célba érni. Pál nem volt ostoba ember: tisztában volt apostoli szolgálatának eredményességével, amely már a korinthusi gyülekezetnek címzett levél írásának idején is megmutatkozott. Tudta, hogy többet és eredményesebben fáradozott az evangéliumért bármelyik apostoltársánál. Mégsem dicsekedett ezzel. Amit a levél olvasóinak Jeremiást (Jer 9,23) idézve ajánl, azt ő maga is gyakorolta: egyedül az Úrral dicsekedett. Az Úrral, akinek szeretete őt mint esküdt ellenségét hívta el, hogy neki adja azt a helyet, amelyet az egyház már betöltött Mátyással, aki kezdettől társa volt az apostoloknak, „kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett" (ApCsel 1,22). Hogy Mátyás méltán tölti be Júdás helyét az apostolok sorában, azt senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni, Pál apostolságát azonban - a misszióban elért eredményei ellenére - a kortárs egyházban folyamatosan megkérdőjelezték. Pálnak haláláig együtt kellett élnie ezzel és az ebből adódó megaláztatásokkal. Mégsem szűnt meg egy pillanatra sem az Úrral és az Úr iránta tanúsított szeretetével és kegyelmével dicsekedni. Pál tudta, hogy ami a damaszkuszi úton történt, annak semmi köze nem volt az ő elhatározásához vagy szabad akaratához. Kívülről jött az az erő, amely a damaszkuszi úton előbb a porba taszította, majd egész életének új irányt adott. Ha valaki, akkor Pál igazán tudta, hogy nincs mivel dicsekednie! De mi tudatában vagyunk-e, hogy nincs semmi részünk abban, ha Krisztusban hiszünk? Tudatában vagyunk-e, hogy a hitünk nem a mi elhatározásunkból fogant, hanem felülről kaptuk - miként Pál mondja - az „igehirdetés bolondsága” által? Mert ha nem tartjuk merő ostobaságnak a megfeszített Krisztusról mint Megváltóról szóló igehirdetést, az nem tőlünk van! De éppen ezért nincs is jogunk ítéletet mondani azok fölött, akik a hit ajándékát még nem kapták meg. Csu„Űzz el minden félelmet Lelked vigaszával!” Dóka Zoltán énekszövegei Oratio oecumenica Mindenható Istenünk, hálát adunk azért, hogy keresel és megszólítasz bennünket. Nem érdemeljük meg figyelmedet és áldozatodat, mert gyakran megfeledkezünk a veled való kapcsolat ápolásáról. Bűnök szennyezik lelkünket, te mégsem fordítasz nekünk hátat. Add, hogy tisztán lássuk irántunk megnyilvánuló szereteted mélységét, hogy abból erőt merítve mi is el tudjunk indulni az idegenből hazafelé! Adj erőt nemet mondani a másfelé csábító lehetőségekre, választani az egyszerűt, a tisztát, az otthonit. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Mennyei Atyánk, sokszor nem értjük, mi hova vezet ebben a világban. Csak akkor lehetünk nyugodtak, ha életünket, sorsunkat te tartod kezedben. Kérünk, vedd pártfogásodba országunk népét, mert nélküled a legjobb lehetőség is rossz lehetőség - de ha a te áldásod van rajtunk, akkor minden nehéz helyzet javunkra válik. Add, hogy ezt felismerve hálás és reményteli szívvel éljünk, minden jót tőled reméljünk, minden nehézséget atyai szeretetedre bízzunk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Mennyei Atyánk, rád bízzuk azokat, akik különösen rászorulnak irgalmadra: a gyermekeket, az időseket, a szerencsétlen sorsúakat, a betegen élőket. Azokat, akik egészségesnek tűnnek, ám lelki bánatuk miatt mégsem azok. Lelked erejével támassz irántuk irgalmat és segítő szándékot a többi emberben! Add, hogy egymásnak segítőtársai, igaz barátai lehessünk! Add, hogy megtapasztaljuk a jó szándék és a segítő kéz áldását. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Szerető Urunk, hozzád fordulunk egyházunk dolgában is. Kérünk, add meg nekünk, hogy belássuk és megváltjuk bűneinket, valahányszor haszontalan szolgáid voltunk. Add, hogy megtapasztaljuk Lelked egységet teremtő erejét, az összetartozás örömét szent neved dicsőségére! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Hogyan váljék hát valaki szíve szerint is bűnössé? Nem természetes úton. Hiszen az ember nem úgy lesz bűnössé, hanem már bűnös. E változás lényege tehát inkább lelkületűnk rejtett mélységében, magunkról való véleményünkben van. Az írás minden szava, Isten minden cselekedete ezért azt célozza, hogy ez a magunkról alkotott jó véleményünk változzék meg.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. ► Mai írásunkban egy karakteres lelkész-énekköltő munkásságát ismerhetjük meg. Dóka Zoltán (1929-2005) egyházpolitikai okok miatt került Hévízgyörkre. Küzdelmes életútjának jellemzésére felesége szavait idézzük. „Férjem kora ifjúságától elkötelezettje volt az igazságnak, s ezért következetesen és rendíthetetlen bátorsággal harcolt haláláig. Olyan esélytelen Dávid-Góliát-harc volt ez, mint a magyar ifjúságé, de azt is tudta, hogy Isten mindig a Dávidok oldalán áll, még akkor is, ha ideig-óráig Góliát látszik erősebbnek. Dóka Zoltán soha nem volt karrierista, de azt nagyképűség nélkül tudta magáról, hogy többre lett volna képes, mint amire lehetősége volt. Ezt a gyülekezet is tudta róla, s bár együtt éreztek vele, mégis boldogok voltak, hogy a felsőbbség Hévízgyörkre helyezte. így hozott ki Isten a rosszból is jót.” (Előszó a Márk evangéliuma második kiadásához) Tizenöt énekfordítását (68,170,224, 265, 268, 269, 293, 348, 355, 361, 429, 476, 477, 812, 814) és tizenkét eredeti költeményét találjuk énekeskönyveinkbe a. Kezdjük azokkal, amelyek mindennapi áhítatunk segítői lehetnek. Az Elmúlt az éj, felkelt a nap Bartók Béla Gyermekeknek gyűjteménye egyik darabjának, egy szlovák népdalnak a dallamára és inspirációjára született. A Jézus-központú szöveg megszólító jelzős szerkezetei - az igei állítmány hiánya miatt - emlékeztetnek Szép Ernő Jézus Krisztus című költeményére. „Roskadó lábam támasza, / Csüggedő szívem vigasza, / Örömöm fénye, szép ékessége, Jézusom!" (EÉ 105,3) A Fasang Árpád dallamára írt Ébred a hajnal tömör, eszkatologikus fohász - minden időben. „Tarts meg a hitben, / Hű szeretetben! / Égi reménység / Lángjai védjék / Néped, Úristen!” (EÉ 106,2) A Feljött már a csillag, leszállóit az est (Sulyok Imre dallamán) népdalszerűen indul - az égi madár említése, a tizenegyes sorok és a kvintváltó dallam ezt erősítik -, majd a bűnbánat és a reménység hangja szólal meg benne, Jézushoz szóló imádság keretében. Az első három versszak változóan állandó záradéka a Szentháromság-énekek szerkezetét idézi. „Takarjon be, Jézus, hűséges kezed! //(...) Oldozzon fel, Jézus, irgalmas kezed! //(...) Vezessen el, Jézus, szerető kezed!” (EÉ 127) A következő két ének megbújik az Egyház, reformáció fejezet végén; használatba vételüket nehezíti, hogy kevéssé ismert dallamokhoz kapcsolódnak. A Jó Istenünk, örök Atyánk előbb Isten hűségét fogalmazza meg, majd az ember felismerését: „Más menedékünk nincs nékünk, / Te vagy egyetlen reményünk / Az üdvösségnek útján.” (EÉ 270,2) A Te hívtál minket, Jézusunk - az előző énekkel ellentétben, amely az Atya után a Megváltót és a Szendéiket is megemlíti - újra egyértelműen Jézus-ének. „Kereszted fénye ránk ragyog: / Tehozzád gyűjt kicsit, nagyot.” (EÉ 271,2) A Jer, dicsérd Istent, nagy világ dallama a német énekeskönyvben a Wir glauben Gott im höchsten Thron szöveggel kapcsolódik össze (EG 184). Mindkét ének Credo-parafrázis, de nem egyszerű fordításról van szó: a német szöveg csupán mintául szolgált Dóka lényeget megragadó verséhez. „Hiszünk Szentlélek Istenben, / Aki jót munkál mindenben. / Ha szenvedünk, ő vigasztal, / Úr Jézus útján marasztal.” (EÉ 252,4) Mivel kevés az igazi úrvacsorái ének, a Vegyétek, egyétek nagy nyeresége énekeskönyvünknek; a refrénben itt valóban az öröm, a hálaadás hangja szólal meg. „Ahányszor csak élünk / Ezzel a szentséggel; / Halálát hirdessük, míg eljövend, / Hogy minden ember velünk örvendezzen: /(...) Jer, adjunk hálát néki boldogan!” (EÉ 310,4) A fanfárszerű Nicolai-dallamra alkalmazott Fel, fel, ujjongj, Isten népe! fohászkodása ordináció vagy lelkésziktatás fénypontja lehet. „Ki elhívtad kegyelemmel, / Te fogd kezét erős kezeddel, / És áraszd rá Szentlelkedet! / A jó útra bátran lépjen, / A tűz lelkében lánggal égjen, / Hadd gyújtsa fel a szíveket!” (314,2) A Neked zendül, Istenünk, a hála házassági évfordulós ének, de kérései mindenkor aktuálisak. „Egymás terhét szívből elviselnünk / Segíts, kérünk: / Krisztus éljen mibennünk, / S bár gyakran botlunk, / Haragot ne tartsunk, / Sőt megbocsássunk!” (EÉ 482,4) Az Áldlak, irgalmas Isten sokban követi a Jer, örvendjünk, keresztyének Luther-ének (EÉ 318) tematikáját. „Bár én sokszor vétettem, / Méltatlan szolgád lettem: / Sok rosszat elkövet-A VASÁRNAP IGÉJE pán egy dologra van okunk: Isten hozzánk való kifürkészhetetlen és megmagyarázhatatlan szeretetének, jóságának és irgalmának dicsőítésére! De ennél még sokkal többel is dicsekedhetünk! Hitben már most dicsekedhetünk azzal, hogy abból a romlott magból, amelyet majd akkor vetnek el, amikor testünk a sír barázdájába hullik, az Isten a romlás árnyékától is mentes, új életet fog teremteni! Mert az az új ember is mi leszünk majd, aki a feltámadt Krisztus romolhatatlan, dicsőséges képmását fogja tükrözni az örökkévalóságban. De az új életre való föltámadást sem mi fogjuk véghezvinni, hanem az a mindenestül rajtunk kívül álló erő, amely egykor Sault Pállá tette, amelyet úgy hívnak, hogy kegyelem! Akkor minden gúnyolódó száj elnémul, mert mindenki tudni fogja, hogy a világon az Isten ellenségszeretete és kegyelme a leghatékonyabb erő! ■ Vég helyi Antal Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Régi prófétád szavával könyörgünk ma hozzád: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. (...[Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket. Uram!Atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag te a formálónk! Kezed alkotása vagyunk mindannyian. Uram, ne haragudj ennyire, ne emlékezz örökre bűneinkre. Tekints ránk: mindnyájan a te néped vagyunk!” (Ézs 64,5-8) Ámen. CANTATE Mr* Eged írtén diczeriinc. tem, / Mit vártál, azt nem tettem. // Mégis irgalmas voltál, / És hozzám lehajoltál: / Szent Fiad jött a földre, / Vétkemet eltörölte.” (EÉ 463,2-3) A Jézus a jó Pásztor, vele megyünk keletkezéséről Trajtler Gábor így tudósít. „A teológián Karner professzort hallgattam, aki János evangéliuma magyarázatánál megragadóan egzegetálta Jézus »én vagyok« igéit. Ezért Dókát - aki évfolyamtársam volt, és ő is hallgatta Karnert - kértem meg, hogy az »én vagyok« igékre írjon éneket, mégpedig az általam szerzett dallamra.” A utolsó strófa itt is, mint majdnem minden Dóka-éneknél, az örök életbe való eljutás öröméről szól. „Jézus a kezdet, és Jézus a vég! / Hadd zengje ég és föld dicséretét! / Vezess az ösvényen, maradj velünk, / Míg örök fényedbe megérkezünk!” (EÉ 401,5) Címadó énekünk szövege és dallama is Dóka műve (a dallamokról: EvÉlet, 2013/21. szám, 2. o.). A Jézus, áldd meg népedet igazi bensőséges fohász, amely bármely istentisztelet elején vagy végén biztos támaszt nyújt. „Lelked tanítson minket / Téged megismernünk; / Győzze meg mi szívünket, / Tőled el ne térjünk! / Mert nincs más bizodalmunk, / Isten előtt oltalmunk: / Te vagy üdvösségünk,' / Te vagy üdvösségünk.” (EÉ 464,3) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
