Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-16 / 24. szám
Evangélikus. Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. június 16. » 3 Lelkészakadémia Révfülöpön I»- Folytatás az 1. oldalról Az istentisztelet így nem egyéb, mint Isten és az ember találkozása. Ennek megfelelően nem válhat egyszerű emberi cselekvéssé, begyakorolt rutinná, vonzó társasági összejövetellé. Egyházunk istentisztelete elmondhatatlanul ősi és gazdag örökséget őriz, amely az elmúlt évszázad három liturgikus reformja során egyre ragyogóbban került újra a felszínre. Ezekkel a kincsekkel felelősséggel kell élnünk: nem szabad parttalanul kísérletezgetnünk, egyéni elképzeléseink szerint „barkácsolnunk” a liturgiát. Minthogy az istentisztelet Krisztus cselekvése, dr. Fabiny Tibor a liturgikus témába is belesimulva a krisztológia alapjait vázolta előadásában: Krisztus a kereszten Isten Bárányaként, tudatosan végezte el megváltásunkat, noha az egyházban ezt időről időre divattá vált kétségbe vonni. Krisztus személyének helyes értékelését a kurzus résztvevői a 18. századi amerikai lelkipásztor, Jonathan Edwards egyik közösen feldolgozott igehirdetése alapján elemezhették. A lelkészakadémia a teológiai továbbképzés mellett ezúttal is alkalmat adott a lelki feltöltődésre. Ittzés János nyugalmazott püspök délelőtti igetanulmányai során három liturgikus hátterű, illetve részben jelenleg is istentiszteleti használatban lévő zsoltárt, Jónás énekét (Jón 2,3-10), aMagnificatot (Lk 1.46-55) és Simeon hálaénekét, aNunc dimittist (Lk 2,29-32) magyarázta. A tanfolyam napjait az ősi keresztény imagyakorlatnak megfelelően közös imádságok, zsolozsmák osztották szakaszokra, amelyeken a gyülekezetté lett tanuló közösség újra és újra megtapasztalhatta a megénekelt igazságot: Itt az Isten köztünk! ■ Tubán József Az Evangélikus Országos Múzeum egyik nevezetes kincse az úgynevezett árvízi kehely. Az aranyozott ezüstserleget Lőwy Herman, a pesti zsidó hitközség elöljárója készíttette, hogy „keresztyén testvérének” Lang Mihály evangélikus lelkésznek ajándékozza. Közössége nevében így kívánta kifejezni köszönetét azért, hogy az 1838-as nagy pesti árvíz idején a zsinagógánál magasabban fekvő evangélikus templomban találhattak menedéket. Tény és való, hogy amikor a pesti belváros utcáin két méter magasan hömpölygött az ár, akkor a lelkész kinyitotta a templom kapuit, hogy a menekülők odabent oltalmat találjanak. A kelyhen ma is jól látszanak az ár hullámai és a csónakkal közlekedő emberek. A bejárati lépcsőn pedig egy lelkész látható, aki lámpással a kezében terelgeti be a fázó, átázott, elkeseredett menekülőket az ajtón. A kelyhen ez az Ezsaiástól vett mondat olvasható héberül: „... erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban...” (Ézs 25,4) A kehely ma is azt az üzenetet hordozza, hogy Isten képes nyomorúságos helyzetéből kimenteni az embert. Az úrvacsorái kehelyben az üdvösség italát kaphatjuk. Az ezt megelőző gyónásban azt valljuk meg, amiről bűnbánati énekünk is szól: „Én Istenem, én bűnös ember / Itt állok színed előtt. / Bűneim árja, mint a tenger, / Hullámaival elfödött.” Isten azonban kiment a bűn sebes sodrából, és megadja az új élet esélyét. A maga szép és hiteles történetéAz árvízi kehely üzenete vei az árvízi kehely arra is emlékeztet, hogy keresztényként ma is a bajba jutott ember oldalán kell állnunk, tanúskodva annak a mennyei Atyának az irgalmáról, aki ma is képes kimenteni a veszélyes helyzetből. Ahogy 1838-ban, úgy 2013-ban is megáradtak a folyók. A Duna vízszintje évszázados rekordokat dönt meg. Bárhova tekintünk, lezárt utak, otthonaikból kimentett idősek, csónakkal közlekedő férfiak, önfeláldozó katasztrófaelhárítók - és homokzsákokat pakoló önkéntesek látványa fogad minket. Az aggodalom és segítés közepette álljunk meg most néhány percre, és gondoljuk végig, mit is ír a Biblia az árvizekről. Történeti áttekintésünkben Noéig kell visszamennünk, aki a maga romlott nemzedékében is feddhetetlen tudott maradni, és a vízözön közeledtére bárkát kezdett építeni. Öntelt kortársai bizonyára értetlenkedve nézték, miként vesz részt Noé a katasztrófaelhárításban, megmentve ezzel a teremtett világot. Ugyanilyen hívő lelkülettel közvetíti Isten akaratát Ézsaiás próféta, aki szerint így szól az Úr: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg a láng nem éget meg.” (Ézs 43,2) Jób könyve viszont éppen a csakis önmagában bízó, fennhéjázó gazdag emberről írja, hogy annak értékei milyen hamar megsemmisülhetnek: „...mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz. Rémület lepi el, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél’.’ (Jób 27,20) Ezzel szemben az Énekek énekében a szenvedélyes szeretetről olvassuk, hogy azt árvíz sem tudja elragadni: „Bizony, erős a szeretet, mint a halál. Legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. (...) Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni.” (Énekek 8,6-7) Bölcs Salamon immár metaforikusán használja a gyorsan bekövetkező katasztrófa képét: „A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz. Azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör” - írja a Példabeszédek könyvében (17,14). Jézus a Hegyi beszédben az Isten igéjét követő magatartást hasonlítja kősziklára épült házhoz, amikor így tanít: „És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva’.’ (Mt 7,25) Miközben tehát a lehető legkomolyabban vesszük az árvízi fenyegetettséget, érdemes végiggondolnunk, hogy miként tudjuk életünket Istenre hagyatkozó hittel kősziklára építeni. Hitről, és nem vakhitről beszélek. Hadd idézzek fel egy elbeszélést egy vallási fanatikusról. Amikor közeledett házához az árvíz, ő azt mondta, nem hagyja el otthonát, mert biztos benne: az Úristen meg fogja menteni. Amikor aztán elérte küszöbét a víz, egy csónak közeledett felé, és a benne ülők kérték, szálljon be. „Nem, engem az Úristen meg fog menteni!” - válaszolta. Amikor már vízben állt a ház, és ő immár a háztetőn kapaszkodott, egy helikopter közeledett, és kérték, szálljon be. „Nem teszem, mert engem az Úristen meg fog menteni!” - felelte nekik is. Aztán elsodorta házát az ár, és ő bizony meghalt. Odafönt panaszosan ezt mondta az Úrnak: „Azt ígérted, hogy megmentesz, hát miért hagytál cserben?” Ő azonban így válaszolt neki: „Gyermekem, egy csónakot, sőt helikoptert küldtem a megmentésedre, de te nem éltél vele.” E történet nyomán még arról szeretnék szólni, hogy a mentésben részt vevők bizony Isten angyalai lehetnek. Ezért is biztatok mindenkit arra, hogy váljék eszközzé Isten kezében. Elég a katasztrófaturistákból, akik olyanok, mint Kányádi Sándor versében a közömbös hitetlenek: „Ők csak állnak és csak nézik: Szörnyű szörnyűség...” Bárki Isten eszköze lehet. Istennek egyetlen ilyen angyalára utalok, aki Szigetmonostoron vett részt a mentésben. Órákon át a szakadó esőben kerekes székben ülve tartotta a zsákot, hogy társa megtöltse homokkal. Gergő a neve. Az ő példája azt mutatja, hogy talán gyengének és esendőnek tűnünk, de az Úristen fel tud használni minket. Ezért Noéként engedelmeskedjünk az Úrnak, és mentsünk meg másokat is. Tartsuk távol magunkat a perpatvartól, mert a viszály kezdete olyan, mint amikor megindul a víz. Továbbá ne a földi kincsekben bízzunk, mert azokat könnyen elragadja az ár. Mindenekfölött pedig legyen bennünk szeretet, mert azt sok ÉGTÁJOLÓ (t) víz sem tudja elsodorni. Életünk kősziklára épített ház lehet. És halljuk meg Isten szavát, aki ezt ígéri: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.” Nézem az árvízi kelyhet. Szeretném hinni, hogy a rajta levő ábrázolás ma is érvényes. Templom, nyitott ajtókkal. Evangélikusok, nyitott szívvel. Nem önmagunk körül forgó, hanem másokért élő egyház vagyunk. Néhai Lang Mihályhoz és a pesti egyház evangélikusaihoz hasonlóan mi is készek vagyunk segíteni a bajba jutott emberen. Ha kell, igével, ha kell, homokzsákkal. Lelkészeink és híveink közül sokan imádkoznak a bajba jutottakért, valamint ott állnak a gátakon. Teszik, mert ez a dolguk. Akkor is, ha az árvíz elmúltával nem készül aranyozott ezüstkehely, hogy tetteiket megörökítse. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület Pápai útravalók - evangélikus espereseknek ► Pápa városa adott otthont június 3-4-én egyházunk esperesi tanácsa soron következő ülésének. A vendéglátó esperes, Polgárdi Sándor gazdag, színes és változatos programot állított össze a résztvevőknek. A kétnapos együttlét Zsamai Krisztiánnak, a Hajdú-Bihari Egyházmegye esperesének áhítatával kezdődött. A tanácskozás első előadójaként Kodácsy-Simon Eszter az ősszel induló iskolai hit- és erkölcstanoktatás aktuális helyzetéről adott tájékoztatást. Május 31-én ugyanis nyilvánosságra kerültek az adatok arról, hogy hány első osztályos szülei választották szeptembertől a hittant, és hányán döntöttek az etikaoktatás mellett. A mérleg nyelve a hittan felé billen, hiszen a szeptembertől első osztályos gyermekek körében - erről van adat eddig - a hittanra, illetve az erkölcstanra beíratottak aránya ötvenkét-negyvennyolc százalék a hittan javára. Mint az előadó elmondta, ősszel megjelenik az új evangélikus hittankönyv, amely egyelőre „tesztkönyvként” fog szolgálni. A következő vendég Prőhle Gergely országos felügyelő, a Külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára volt, akivel nyűt, őszinte beszélgetés bontakozott ki. Nemcsak belső egyházpolitikai kérdések kerültek napirendre, hanem helyettes államtitkárként aktuális nemzetpolitikai és uniós kérdésekről is szólt Prőhle Gergely. Az első napot borkóstoló zárta. Fehérvári Károly borász a Somlói borvidék borait mutatta be. Az esperesi tanácskozásnak ez a programja aztán nyugodt éjszakai alvást biztosított... Kedden reggel különbusz érkezett az éjszakai szállásnak helyet adó hotelhez, hogy egy érdekesnek ígérkező helyszínre vigye az egyházmegyék lelkészi vezetőit. A programban a pápai bázisrepülőtér meglátogatása szerepelt. Itt, a repülőtéren tartott reggeli áhítatot dr. Lackner Pál nyugalmazott dandártábornok, tábori püspök, egyházunk országos programkoordinátora. A vendégeket dr. Szokolyi Sándor százados tájékoztatta a repülőtér működéséről, majd az esperesek megnézhették a kifutón álló C-17-es óriás szállítógépet (képünkön), valamint a repülőtér irányítótornyát. gató az egyházi iskolák és a hittanórák finanszírozásáról szólt. Cáfolta azokat a légből kapott híreszteléseket, hogy a kötelező iskolai hitoktatás következtében a gyülekezeti hitoktatás megszűnne. Ismét felhívta a figyelmet arra, hogy egyházunknak készülnie kell az Állami Számvevőszék átfogó vizsgálatára, amely azokra a területekre terjed ki, ahol állami pénzek - elsősorban hitoktatói óradíjak - kerülnek kifizetésre. Az országos irodaigazgatót a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet kommunikációs igazgatója követte. Gáncs Kristóf részletesen bemutatta a MÖSZ működését, programjait, hazai és külföldi segélyakcióit. együttműködésre törekszik velük. Egyfajta stratégiai társadalmi együtt gondolkodás a cél. Reményt keltő dolog, hogy az ingatlanrendezés bonyolult folyamata lezárult. Az egyházi intézmények rendszere kibővült, a legnagyobb feladat most ezeknek az intézményeknek a jó működtetése. A kötelezően választható hit- és erkölcstan kérdésével kapcsolatban az államtitkár hangsúlyozta, hogy minden érintettnek a lehetőséget kell meglátnia az új rendszerben. A beíratottak száma Hölvényi szerint mindenesetre bizakodásra adhat okot. A közösségi épületek felújítása kapcsán elismerte, hogy ebből az egyházak komolyan kivették a részüket. Az új egyA Pápai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termébe visszatérve elsőként Mesmer Ottó, a burgenlandi Őriszigeten szolgáló lelkész mutatta be az Ausztriai Evangélikus Egyház életét, külön kitérve a még szórványban élő magyar ajkú evangélikusok lelkigondozására. Kákay Jstván országos irodaigazAz esperesi tanácskozás utolsó vendég előadója Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára volt. Előadásában szólt arról, hogy az egyházakat stratégiai partnernek tekinti a jelenlegi kormányzat, és minél szélesebb körű házi törvényről pedig azt mondta, hogy bár a cél világos volt, a tempó talán egy kicsit gyors, ezért is indulhatott támadás a jogszabály ellen. A pápai esperesi tanácskozás Gáncs Péter elnök-püspök tájékoztatásával és Polgárdi Sándor úti áldásával ért véget. ■ Kiss Miklós
