Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-09 / 23. szám

8 * 2013- június 9. PANORÁMA Evangélikus Élet ► „Jézus!” - harsogta az aréna válaszul Kunszabó Zoltán kérdésére, aki azt tudakolta az Ez az a nap! közönségétől, melyik a legnagyobb név a világon... Tizenharmadik alkalommal tartották meg június í-jén a keresztény egységet, az Isten dicsőítését és a nemzetünkért való imádkozást célul kitűző rendezvényt, amelynek házigazdái ez­úttal is Kunszabó Zoltán és László Viktor, az Új Jeruzsálem Kato­likus Közösség alapítói, a misszió elkötelezett munkásai voltak. Ma­gyarország számos pontjáról és határainkon túlról több mint tíz­ezren gyűltek össze a Papp László Budapest Sportarénában, hogy hallgassák magyar és külföldi zenészek Istent dicsérő dallamait, valamint az est igehirdetőjeként Ulrich Parzanyt, a műholdas ProChrist evangélizációk révén hazánkban is jól ismert német evan­gélikus lelkészt. László Viktor a hozsánna szó eredeti jelentését emelte ki köszöntőjében. A főszervező szerint pontosan arra van most szükségünk itt, Magyaror­szágon, amit ez a szó kifejez: hogy Jé­zus megmentsen minket. A köszöntés után Henderson Dá­vid érkezett a színpadra az Almási Kornél vezette alkalmi, több száz ta­got számláló — nem véletlenül piros, fehér és zöld színekben pompázó - kórus és a baptista Joy Gospel Mu­sic szimfonikus zenekar mellé. A fi­atal énekes az egyik televíziós tehet­ségkutató műsornak köszönheti népszerűségét, és már akkor, tévé­nézők ezrei előtt sem tagadta, hogy hívő keresztény. (Édesapja - Paul Henderson - a Krisztus Gyülekeze­te egyik budapesti közösségének lelkésze.) A közkedvelt szám, ame­lyet Dávid előadott, megalapozta az est hangulatát: a hallgatóság feláll­va, felemelt karokkal, csukott szem­mel énekelt. Nemcsak a kezdőéneket, hanem az egész eseményt jellemezte a keresz­tény kisközösségek alkalmain meg­szokott magatartás. Nálunk a dicső­ítés mint az éneklés egy különleges formája szinte ismeretlen - habár legújabb ifjúsági énekfüzetünkbe több „hillsong” is bekerült. Ugyanígy szokatlan az előadók beszédstílusa. A „Hányán vagytok itt, akik szeretik a názáreti Jézust?” és az „Egy nagy tapsot a názáreti Jézusnak!” jellegű fordulatokat még a Szélrózsa evan­gélikus ifjúsági találkozók program­jain is nehezen tudná elképzelni e so­rok írója. Kunszabó Zoltán néhány igesza­kaszt érintve egy-két percben beszélt a hit, a remény és a szeretet egységé­ről. A Bolyki Brothers szintén rövid időre állt színpadra. Szolgálatukkal a megbocsátásra hívták fel a figyelmet. Ezt követően magyar dicsőítő éneke­sek - Pintér Béla, Prazsák László, La­katos Péter, Dobner Illés, Csiszér László és a Gável testvérek - koncer­teztek. A kivetítőn végig követni lehetett a dalszövegeket, az előadók is szor­galmazták a közös éneklést. A nagy­részt egyszerű szöveggel énekelt dal­lamokat gyorsan megtanulta a kö­zönség. A főszervezők - az Ez az a nap! felekezetköziségét kidomborítva - különböző keresztény közösségek vezetőit köszöntötték a színpadon. Az egyházi képviselők egy-egy imát mondtak el az összegyűltek nevében. Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke imádságában az arénát sószóróhoz hasonlította, amelynek köszönhe­tően most mindnyájan ízt, zamatot kaphatunk. A evangélikus vezető Is­tentől az erő, a szeretet és a józanság lelkét kérte, és hogy az itt kapott aján­dékokkal hazatérve gazdagíthassuk a világot. A bencés rend, a reformá­tus egyház, a pünkösdi egyház, a bap­tista egyház, a Magyarországi Sza­badkeresztény Gyülekezet és az Aga­­pé Gyülekezet vezetőinek imádsága után a résztvevők közösen, felállva mondták el a Miatyánkot, majd éne­kelték el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Az est texasi „sztárcsapata”, a Gateway Worship következett, amely a huszonnégyezer tagot szám­láló Gateway Gyülekezet dicsőítő csoportjaként szolgál. Modern gos­pel énekeik legtöbbje egy-egy élet­­történetet mond el, a megtérés pil­lanatában megváltozott emberről beszél. Thomas Miller énekes-lelkipász­tor Péter apostol személyén keresz­tül szólt arról, hogy Isten mennyire szeret minket. Péter sok mindent el­rontott. Amikor Jézus megkérdezte, hogy kinek mondják őt az emberek, Péter kivételesen jól válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Mt 16,16) De rögtön ezután ismét rosszat mondott. A megdicsőülés he­gyén arról beszélt Péter, hogy sátra­kat kellene építeni. Erre viszont ma­ga az Isten szólt közbe: „Ez az én sze­retett Fiam, reá hallgassatok!" (Mk 9,7) - azaz: „Fogd be, Péter!” Mi is sokszor értetlenek vagyunk, mint Pé­ter, Jézus mégis szeret minket - magyarázta a lelkész. Az amerikai együttest követően Ulrich Parzany evangélikus lelkész ige­hirdetését hallgathatta meg a közön­ség. A német prédikátor a ProChrist evangélizáció vezetője, korábban a né­met KIÉ (Keresztény Ifjúsági Egyesü­let) főtitkára volt. Igehirdetésében most Jn 14,26 és Jn 15,26 alapján szólt a Szentlélek munkáiról. A Szentlélek az, aki bizonyságot tesz Jézusról, új­ra és újra dolgozik a tanítványokban, és minket is emlékeztet Jézusra: azt munkálja bennünk, hogy olvassuk a Bibliát, segít a Szentírás megértésé­ben, és segít abban, hogy alkalmaz­ni tudjuk az életünkben - mondta el Parzany. A lelkész elismerte, hogy jó együtt erőteljes és hangos koncerteket hall­gatni, viszont a csendnek is teret kell adni: ha nem tartunk csendes perce­ket, akkor nem halljuk meg, ahogy Jé­zus zörget, kopogtat az ajtónkon - fi­gyelmeztetett. A kételkedőket arra szólította fel az igehirdető, hogy ve­gyék észre: a mai este is Jézus szemé­lyes elhívásának a része. „A szeretet az egyetlen, ami elől nem lehet menekülni” - énekelte a színpadra ugró Johnny K. Palmer, aki profi táncoscsapatával és popdalával frissítette fel a hangulatot. A soul, a gospel, az RnB és funky stílusjegyeit egyedülálló módon öt­vöző amerikai zenész, az öt Gram­­my-díjas Israel Houghton és a New Breed együttes dicsőítő koncertje méltán lett az est fénypontja. A mintegy százfős technikai gár­da is kitett magáért a rendezvényen. A háttérképek, a levetített spotok, a kivetítők, a kameramozgás és a vágás, a kivetítőkre írt szöveg egyaránt ki­fogástalan volt. A fellépők közötti át­szerelés pedig pillanatok alatt meg­történt. Az Ez az a nap! egyedülálló ese­mény Magyarországon: a külvilág fe­lé megmutatja a keresztény egységet, a keresztény résztvevőknek pedig megerősítést ad. Akadt, aki egyetlen fellépő miatt jött el, mások évek óta látogatják a rendezvényt, és a test­vérekkel való találkozás vonzza őket évről évre erre az alkalomra. ■ Koczor Kinga Idén voltam negyedik alkalommal az Ez az a nap!-on... Eleinte csak a koncertek miatt mentem, mert az akkori kedvenc együttesem (Jesus Culture) is fellépett a rendezvé­nyen. De ahogy egyre több alkal­mon vettem részt, kezdtem rájön­ni, hogy ez a rendezvény nem erről szól... hogy nem pusztán egy jó koncertre vagy előadásra megyünk el, hanem azért megyünk oda, hogy egységben, felekezettől függetle-Ulrich Parzany (jobbra) és tolmácsa A felekezetek összefogása Egyszerre volt szívszorító és ör­vendetes látni a különböző orszá­gokból érkezett közönség sora­iban a számos látás- és halláská­rosult, értelmi fogyatékos részt­vevőt. Példa lehet ez az összetar­tozásra és egymás elfogadására korunk média formálta „szép új világában" Ők azok, akikkel nem a képernyőkön, hanem az Ez az a nap!-on és hasonló eseménye­ken találkozhatunk. Említsük meg a jelentős szá­mú, egyforma pólóba öltözött önkéntes közreműködését is, akik a közönség eligazodását se­gítették, s készségesen ülőhe­lyükre kalauzolták a hozzájuk fordulókat. nül dicsérjük Jézus Krisztust, az egyetlen Urat, és hogy imádságban közbenjárjunk a bajbajutottakért, egymásért és nemzetünkért. (...) A múlt szombat legjobb pillana­tai közé tartozott, amikor a külön­böző országokból és felekezetekből jött vezetők, illetve szolgálók egyen­ként és együtt, egy szívvel imádkoz­tak a nemzetért, az egységért, a fi­atalokért, a bajbajutottakért és azért, hogy Isten hatalmas munká­ja meglátszódjon Magyarországon is. Ezekben az imádságokban hatal­mas erő volt. (...) Az est folyamán elénekeltük hazánk nemzeti imáját is (...), de ez most teljesen más volt. Megelevenedett számomra, hogy valójában mi is a tartalma, az üze­nete, és hogy mekkora erő van ab­ban, ha ezt keresztények egy szív­vel és egy lélekkel éneklik. ■ Bakos Bendegúz tanuló Deák Téri Evangélikus Gimnázium

Next

/
Thumbnails
Contents