Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-09 / 23. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2QL3vjúnius 9- 7 Madárdal a temetőben Beszélgetés Deméné Smidéliusz Katalin evangélikus lelkésszel ^ Nagykanizsa. Várnak az állomáson, hogy együtt menjünk a temetőbe, meglátogassuk Rózsás János sírját. Nemrégen halt meg a Gulagon 1944-től 53-ig raboskodó férfi, akit mély hite, nem szűnő szeretete és a világhírű író, Szolzsenyicin biztató szavai életben tartottak Szibéria jégpoklaiban. Deme Dávid lelkész uram megmutatja a templomot, a lángoló rózsabokrokat, azután a könyvekkel zsúfolt szobában felesége, Katalin is mellénk telepszik, hogy visszapergessük az időt, és megidézzük evangélikus költőnket: Weöres Sándort. Az első és utolsó találkozást, hosszú betegségét, halálát és temetését a januári metsző hidegben.- Ostffyasszonyfára kerültünk, a férjem ott volt lelkész - kezdi Katalin az emlékezést. - Én egyházmegyei segédlelkészként tevékenykedtem, és amikor Csöngén megüresedett a lelkészi állás, akkor kaptam a feladatot, hogy gondozzam az ottani gyülekezetét. Akkoriban mi, nők még nem viselhettünk Luther-kabátot. Mivel azonban lelkipásztoruknak választottak, varrathattam magamnak. Külön evangélikus közösség volt Ostffyasszonyfa és Csönge, egymáshoz közel. Akkor viszonylag mind a kettő elég nagy létszámú, sok fiatallal. Éppen a harmadik gyermekünket vártam, de egy percig nem mondták, hogy mit kezdünk egy ilyen asszonnyal. Óvó szeretettel vett körül a presbitérium, a gyülekezet áldott embereivel. A szép templomban ünnepeken sokan voltak, különösen temetéseken, olyankor az egész falu népe eljött. Mindig fölkészültem az igehirdetésre, de aggódtam, hogy elsírom magamat, mivel a falusi gyülekezetben mindenki közel állt hozzám. Megnyugtattak: „Tisztelendő asszony, ne féljen, mi mindannyian ott leszünk, odaállunk maga mellé, énekelünk, amikor meg Önnek kell beszélni, akkor mi imádkozunk, hogy erőt kapjon Istentől...”- Meddig maradt Csöngén?Mikor találkozott Weöres Sándorral?- Nagyon szép éveket töltöttünk Csöngén. Én előtte is ismertem Weörest, szerettem a verseit, de személyesen csak ott találkoztam vele. Jött haza a feleségével; ott volt a temetőben a családi sírbolt, oda temették az édesapját, s szerette volna, ha az édesanyja is ott pihenne. Ezért keresett föl bennünket. Végül édesanyja nem a családi sírboltban, hanem a temető bejáratnál nyugszik. Gyönyörű síremléke van. Ma is emlékszem, hogy a parókia előterében ültünk együtt, gyerekeink körbevették őket, az egyiket az ölébe ültette, és kedvesen beszélgetett velük. A következő találkozás a hetvenedik születésnapjához kapcsolódik. Szombathelyre menet útba ejtette Csöngét, kis időt újból eltöltött szeretett falujában. Minket is meghívott az ünnepségre. Mentünk is, sőt sokan eljöttek a gyülekezeti tagok közül is, és köszöntötték Amy nénivel együtt. Ott, a könyvtárban láttuk, hogy nagyon megromlott az egészsége. Mégis meglepett, váratlanul ért a hír, hogy készüljek a temetésre. Ő ragaszkodott hozzá, hogy a faluja papja temesse, és Csöngén szeretett volna pihenni, de ha ebbéli kívánsága nem teljesült is, vittünk ottani földet, és azt szórtuk rá először a koporsójára.- Miként zajlott a temetés?- A férjemmel együtt mentünk föl Budapestre, télen, nagy havazásban. Szépen meg volt szervezve minden, a pannonhalmi bencések jöttek, akik nagy szeretettel fogadtak. Hálaadással gondolok rájuk, arra, hogy együtt szolgálhattunk (lásd archívfelvételünket). Bent a ravatalozóban először ők hirdették Isten igéjét, és énekeltek gyönyörűen. Azt gondoltam, valaki a püspökeink közül búcsúztatja a költőt, vagy egy híres prédikátor, de mindenki tisztelte kérését: nekem kellett a gyászoló gyülekezetben kiállni és prédikálni! Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt második leveléből a 4. fejezet 18. versétől való részt választottam: „Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Tudjuk pedig haföldi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk”- Nagyon szép gondolat.- Utaltam arra is, hogy a költő szeretett volna a szülőföldjén pihenni, a családi sírboltban. Ezért vittük a földet... de azt hangsúlyoztam végig, hogy a földi hajlékon túl - akárhol élünk, akárhol nyugszunk - nekünk annál jobb helyünk van. Maga Isten készített helyet nekünk Jézusnál, és neki is: Weöres Sándornak! Azóta is fáj, hogy a kiválasztott versét a nagy izgalomban nem találtam, pedig máig úgy gondolom, ebből tisztán kiviláglik, hogy a költő hívő ember volt. A Határőr című verséről van szó, idézek belőle: „Én vagyok az őr, az őr a hegyen. / Csak ételem és dohányom legyen, / a pénznél többet ér a kegyelem, / hisz kalmár úgyse jár itt a hegyen. / Uram Isten. // Itt élek én síkos kövek között, / honnan a völgybe szánkázik a köd. / A törésben víz villog az utón, / mért félek tőle? magam se tudom...” Most kihagyok három szakaszt, és a végét olvasom föl: „Embertelen magányban élek én / rücskös gyökéren, szívós pecsenyén. / Emlék se szól itt, a van volttalan, / az ég sírós, az éjjel holdtalan. / Uram Isten. // Egy magam-rótta kő a zsámolyom, / az éveimet rajta számolom. / A sorsom nem küld asszonyt, se szüzet, / csak lenn gyújt egy-egy vibráló tüzet. / Uram Isten. // Ha a rovás betölti zsámolyom... / ha meghalok: ki lesz a gyámolom? / A Krisztusnál van minden kegyelem, / én vagyok az őr, az őr a hegyen. / Uram Isten.”- Sok versét lehetett volna választani...- Ezt választottam, hiszen megszólal benne Istenbe vetett mély hite. De elég lenne egysorosa is: „Isten rajtam végtelen könny, Isten bennem végtelen mosoly.” Eltettem magamWEÖRES SÁNDOR 100 nak a verset, és olykor előveszem: „ha meghalok: ki lesz a gyámolom? / A Krisztusnál van minden kegyelem...” A dogmatikusok azt mondják, az evangélikus hittételeinkbe tartozik, hogy egyedül Krisztus, egyedül a kegyelem, a Szentírás, a hit szól az igazság nyelvén. Ebben a versben mindegyik ott van, finom eszközökkel kimondva.- Vannak még kedves emlékei?- Hallottam arról, hogy egyszer rá akarták venni Weöres Sándort, hogy lépjen be a pártba. Kedvesen azt mondta, neki gondolkodnia kell ezen, hiszen erről nem lehet elhamarkodottan dönteni. Másnap újból kérdezték, s ráfelelte, másképpen döntött. Mindig kitért a válasz elől, végül azt mondta, nem hiszi, hogy jó ötlet, hogy belépjen, mert ő buddhista szerzetesnek készül... Visszatérve a temetésre, emlékezés közben jutott eszembe, hogy mikor prédikáltam, és ott álltunk a nyitott sírnál a bencés atyákkal, megszólalt az ágon egy cinke. Abban a hideg, szélverte temetőben olyan kristálytisztán, olyan gyönyörűen zengett az éneke, hogy azt gondoltam, talán abba kellene hagynom a beszédemet. Az a csöpp madár helyettem elmondja a lényeget: hogy nem reménytelen az élet. Weöres Sándor csodálatos költészete itt maradt, erőt ad, és mindenkié!- Nem szakadt el tőle?- Lassan negyedszázada, hogy eljöttünk Csöngéről, de a költőtől soha nem szakadtam el. Mikor olvasom, sokszor érzem, hogy kedves falujáról szól, az ottani szorgos emberekről. Ilyenkor ott járok én is, a régi ismerősökkel beszélgetek. Gyerekeink nagyon szerették a nekik szóló verseit, különösen a legkisebb. Ha valahová elmentünk, vinni kellett magunkkal a kötetet. A gyerekverseit tudtam kívülről, énekeltem is. Az egyik mindig idevarázsolta Csöngét: „Ha vihar jő a magasból, / Ne bocsáss el, kicsi bátyám. / Ha falomb közt telehold lép, / Kicsi néném, te vigyázz rám. // Falu végén van a házunk, / A bozótból ki se látszik, / De az angyal, ha leröppen, / Küszöbünkön vacsorázik.” Ugye milyen szép és egyszerű? Ha most, századik születésnapján betoppanna közénk, érezné, hogy ugyanazzal a szeretettel fogadjuk, mint régen. Körüljárhatná a nyárban tündöklő kertet, leülhetne a vidám gyerekek közé mesélni. ■ Fenyvesi Félix Lajos Októberre újabb Luther-kötet várható Ülésezett a reformációi emlékbizottság ► A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját előkészítő reformációi emlékbizottság újra összeült az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában, hogy az aktuális fejleményekről tárgyaljon. A tagok a 2014-es plakát és jelmondat ügyében kiírt pályázat anyagairól is döntöttek. Az ülésen először Luther végrendeletének fakszimile kiadásáról tárgyaltak. A Corvina Kiadó által megjelentetett' korábbi könyv példányai elfogytak, így egyházunk is gondolkodik valamilyen újabb kiadásról. Egy regensburgi kiadó (Verlag Bückle und Böhm) is érdeklődik az anyag iránt, s szakmailag kompetens, ám közérthető megfogalmazású kommentárokkal látná el az újra kiadandó könyvet. Felvetődött a Luther Kiadó közreműködése is, így a tárgyalások tovább folytatódnak a német féllel, Cselovszkyné dr. Tarr Klárának, az országos iroda ökumenikus és külügyi osztálya vezetőjének és Csepregi Zoltánnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyháztörténész-professzorának a közreműködésével. Bence Gábor az egyházzenei megkereséseket ismertette, majd a zenei pályázatok kiírásáról esett szó. Lenne több program is: egyházzenei enciklopédia (2012-2014), himnológiai lexikon (2013), új komponálású orgonajáték-kötet (2015), felkérés vagy pályázat énekkari művek komponálására (2014), reformáció tematikájú musical/rockoratórium (2016), ünnepi hangverseny a Dávidévben (2014) és 2017-ben, korálünnep évente változó színhelyen, változó formában, többféle zenei stílus bevonásával; és lenne egy, a reformáció századának evangélikus istentiszteleti formáit bemutató, négyalkalmas programsorozat Magyarországon és Németországban. A 2014-es plakát elkészítésére kiírt pályázatra beérkezett anyagokat e sorok írója ismertette. A bizottság tagjai sajnos a beérkezett pályaművek közül sem szlogenben, sem pedig képileg nem találtak megfelelőt a plakáthoz. Elfogadták viszont - Reuss András javaslatára - a „Még ma elültetek egy almafát" szlogent, amelyhez most indul a képanyag keresése. Az Evangélikus Országos Múzeum toleranciakiállításának iskolai népszerűsítésére tett javaslatot dr. Harmati Béla László igazgató. Az ülésen a bizottság a Lutherrajzfilm jelenlegi állásáról, valamint a kormánnyal közös reformációi emlékbizottság felállításának ügyéről is tárgyalt. Örvendetes tény, hogy idén októberben a Luther Márton műveiből készülő sorozat újabb kötete jelenhet meg. A könyvbemutatóra október 30-án 17 órakor kerülne sor a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. A kötet bemutatójával egy időben mutatkozna be a Reformationsstudien und Geschichte sorozat újabb kiadványa a tübingeni konferenciáról, valamint Kónya Péter Észak-magyarországi hitvallások című kötete is. Az emlékbizottság következő ülése szeptember 18-án lesz. ■ Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna „Püspökülés 11 ► A Déli Evangélikus Egyházkerület budapesti, Puskin utcai székházéban találkoztak május 28-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Bizottságának tagjai, valamint a református és az evangélikus egyház püspökei. A tanácskozás a már hagyományos, rendszeres találkozások sorába illeszkedett. A testvéri légkörű, őszinte hangú megbeszélésen szóba kerültek az egyházak közötti, illetve az egyházak és az állam között fennálló kapcsolatok időszerű kérdései. Az egyházi vezetők megosztották egymással tapasztalataikat a szeptembertől bevezetendő, kötelezően választható hit- és erkölcstanórákra való beiratkozásról. Az oktatás szervezésével és lebonyolításával kapcsolatban még több nyitott kérdés került elő a megbeszélésen. Ezekről az egyházak közös levélben kérnek majd felvilágosítást a kormány illetékeseitől, továbbá a nyitott kérdéseket lezáró szakértői egyeztetést javasolnak. A köznevelés finanszírozásával és az új köznevelési koncepció bizonyos rendelkezéseivel, oktatási intézmények átvételével kapcsolatban az egyházak a problémaleltár összegyűjtésén túl megállapodtak abban, hogy további közös egyeztetéseket kívánnak folytatni az oktatási kormányzattal a folyamatok tisztázása és a törvényi rendelkezések véglegesítése érdekében. Az egyházi vezetők egyeztettek továbbá a módosítás alatt álló egyházi törvény, valamint a temetői és a szociális törvény részleteiről is. Az egyházak elhatározták, hogy a milánói ediktum kiadásának ezerhétszázadik évfordulója alkalmából közös konferenciát szerveznek ez év őszére. A tanácskozás a vallásszabadság, valamint az egyház és az állam évezredes kapcsolatának kérdéseit dolgozza fel. Az egyházi vezetők következő találkozójára a tervek szerint 2013 októberében kerül sor. M Forrás: del.lutheran.hu és Tarr Zoltán
