Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-09 / 23. szám

„Egyházunk tagjainak nagy része úgy egyháztag, hogy gyakorlatilag nem is él az egyházban. Nem vesz részt az egy­házi életben, istentiszteletekre nem jár, jó esetben is csak passzív szemlélő.” Négydimenziós misszió... !► 3. oldal „Azt gondoltam, valaki a püspökeink közül búcsúztatja a költőt, vagy egy híres prédikátor, de mindenki tisztelte kérését: nekem kellett a gyászoló gyülekezetben kiállni és prédikálni!” Weöres Sándor 100 !► 7. oldal „Stratégiai szempontból fontosnak nevezte, hogy hittudományi egyetemünkön végérvényesen vezessék be a missziológia oktatását és a missziói gyakorlatot. Tananyaggá válhatnának a világban és egyházunkban is jól működő gyülekezetalapítási és -megújulási mo­dellek. A leépülő gyülekezeteket meg kellene próbálni újraéleszteni.” Ülésezett a zsinat ► 13. oldal Tanítólakásból vendégház ► 3. oldal Gazdagság a szegénységben 5. oldal Albrecht Dürer emlékezete ^ 6. oldal Észrevétlen hűség 6. oldal Ez az a nap! ► 8-9. oldal Missziói nap - visszatekintő !► 10-11. oldal Inkább szeretni, mint csodálni ► A Szuha-patak völgyében fekvő Kurityán evangélikus temploma 1729-ben épült. Az ezerhétszáz fős, Borsod megyei település egyetlen templomát a reformátusok és a ró­mai katolikusok is látogatják, hiszen rend­szeresen rendeznek benne ökumenikus is­tentiszteleteket. Gyakran szolgál helyi kulturális programok helyszíneként is - a helyiek véleménye szerint „a település központját alkotó, nagy szereppel felruhá­zott épület” Nem meglepő, hogy valame­lyest a község minden lakója magáénak ér­zi, és mindenkinek szívügye az épsége és szépsége feletti őrködés. Az épület teljes körű állagmegóvása érdekében a Kurityánért Alapítvány 2009-ben pályázatot nyújtott be az Új Magyarország vidékfejleszté­si program keretében, amellyel 2011-ben kilenc­millió forintot sikerült nyerniük. Az összegből felújított templomot június í-jén, a község és az egyházak közös ünnepén dr. Fabiny Tamás püspök szentelte újjá, így - Túróczy Zoltán püs­pök 1957-es szolgálata után ötvenhat évvel - is­mét püspöki áldásban részesült az Isten háza. A munkálatok során megújult a vakolás, a lá­bazat, a homlokzat, a tető, a fedélszerkezet, a nyílászárók, a bádogozás, a burkolat és a tető. így a Kurityánba látogatók számára nem lehet kérdés: útba ejtik-e a pálos romkolostor és a Pal­­lavicini-kastély mellett az evangélikus templo­mot is. A püspök igehirdetésében Zsolt 26,8 alapján arról szólt, hogy nem elég csodálni, szeretni is kell Isten házát. Nem elég csupán történelmi látványosságként tekinteni rá, mert akkor nem jön létre Isten és ember között a szeretetkap­­csolat. A pár éve még az elmúlást hirdető ro­mos templom most újra azt üzeni: nem szabad leírni ezt a régiót, Isten megújító szeretetének itt is van helye. A templom mindenkit hív a ma­ga egyszerűségével. Bár elődeink nincsenek itt közöttünk, de mi itt vagyunk. Kérdés az, hogy jönnek-e utánunk utódaink. Imádkozunk-e ezért? - tette fel a kérdéseket Fabiny Tamás. Az ünnepi közgyűlésen Balázs Tibor, az alig félszáz lelkes evangélikus szórványt gondozó sajókazai lelkész, illetve Varga Lajosné, a Ku­rityánért Alapítvány elnöke számolt be a mun­kálatokról. Végezetül rendhagyó kulturális műsor következett az elnök asszony konferá­­lásával. A legfontosabb az, hogy Kurityánban is hangozzék az ige az ősi falak között minden odavágyó és odatévedő számára, hogy a temp­lomból kilépve Isten szeretetében megerő­södve folytathassa útját. ■ HHÁ 1 lélek/kilométer Püspöki szórványvizitáció a Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközségben ► Bizony nem ritka, hogy a lelkészek - felekezetiül függet­lenül - a vasárnapot családjuk nélkül kénytelenek tölte­ni. Reggeltől estig. Olyannyira, hogy még ebédidőben sincs idejük hazakanyarodni. Asztalos Richard beosztott lel­kész a Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközséget gondozza immáron három éve. A tokaji bázison kívül hét kicsiny szórványgyülekezet evangélikusainak pásztora. Páratlan heteken öt, páros heteken pedig négy istentisz­teletet tart a majd félmegyényi területen, sőt alkalman­ként a határon túli Nagytárkányba is átlátogat. Vasárna­ponként száz kilométert autózik, hogy összesen alig száz embernek prédikálhasson... Egy ilyen útra szegődött a fiatal lelkész mellé június 2-án az Északi Egyházkerü­let püspöke, dr. Fabiny Tamás. Tokaj, Tállya, Hemádbüd, Aba­­újszántó (képünkön), Monok. A püspök nem csupán kísérő­ként, hanem aktív szolgáló­ként vállalkozott a gyüleke­­tlátogató körútra. Egykoron, siófoki szolgálata idején - ha­sonlóan fiatalon, hasonlóan sok szórványtelepüléssel meg­bízva - Fabiny Tamás maga is megtapasztalta a hosszú vasár­napok kihívásait. Mert korántsem könnyű az ilyen körút, nem egyszerű mosolyogva és százszázalé­kosan koncentrálva végigcsi­nálni: Luther-kabát fel, litur­gia, igehirdetés, beszélgetés a hívekkel - Luther-kabát le, utazás - Luther-kabát fel... akár hatszor is egyetlen vasár­nap. Ilyenkor talán azon gon­dolkodik el egy püspök, vajon saját vagy a szórványhelyzet­ben munkálkodó lelkész szol­gálata fárasztóbb-e. És van egy másik kérdés is, amelyre nem mindig könnyű a válasz: kell-e kilenc óra lefor­gása alatt száz kilométert utaz­ni száz evangélikusért? A ne­héz gazdasági helyzetben azt kellene mondanunk, hogy ez bizony ráfizetés. Viszont ne­künk más szempontokat kell szem előtt tartanunk: a ki­lencvenkilencet otthagyó jó pásztor példáját (Mt 18). Bár az öt istentisztelet vál­tozatos körülmények között zajlott (a háromszáz férőhelyes templomtól a nyári konyháig), közös volt mindegyikben a kicsinység - és a többfelekeze­­tűség. Hol huszonötén, hol pedig tízen várták a szolgálat­­tevőket. Éppen ezért a vasár­napi textus alapján (Róm 1,16-17) a püspök az együtt maradás és Pál apostol „nem szégyellem az evangéliumot” hitvallásának fontosságát he­lyezte a hívek szívére. Ha szégyelljük Krisztus-kö­vetésünket, akkor minden más kegyes cselekedetünk hiábava­ló. Isten a minden körülmé­nyek között élő reménységet várja követőitől. Ettől leszünk hű tanítványok. Ott élhetjük meg hitünket, ahova helyez­tettünk. Ott kell erősítenünk a hívő közösséget jelenlétünk­kel és bizonyságtételünkkel. És Krisztus nem fogja cserben­hagyni még az ötfős vasárna­pi gyülekezetét sem. Szentháromság ünnepe után az első vasárnapon To­kaj és környéke evangélikus gyülekezeteiben ez volt az örömhír. Legyen ez a növeke­désben való reménység forrá­sa a hívek és fiatal, közösség­építő lelkipásztoruk számára egyaránt! ■ HHÁ Összefogásban Kongóért ► Az úgynevezett Kongó Munkacsoport tartotta éves ülését május 24-26. között Piliscsabán. A bajor missziói intézet (Mis­sion Eine Welt) és a hamburgi központú Missziói és Ökumenikus Központ (Zent­rum für Mission und Ökumene) által koordinált együttlétre nem véletlenül ke­rült sor Magyarországon. Két esztendeje ugyanis az Evangélikus Külmissziói Egye­sület (EKME) is tagja lett a munkacsoport­nak, hiszen évek óta magyarok is segítik a kezdetben száz, most már százötven kongói kisgyermek iskoláztatását. (A Mis­sion Eine Welt Afrika-referensével inter­júnk az 5. oldalon.) A hosszú hétvégét átfogó alkalmat a kül­missziói egyesület szervezőtitkára, Szirmai Zol­­tánné készítette elő nagy gondossággal. A programból nem hiányzott a budapesti város­nézés sem. A Piliscsabán tartott konzultáció­nak ugyanis - túl az afrikai ügyek intézésén - célja volt az is, hogy a Hamburg környékéről és Bajorországból érkezett mintegy tizenöt résztvevő megismerje hazánkat: közvetlenül szerezhessen információt aktuális társadalmi­politikai helyzetünkről, illetőleg tájékozódhas­son egyházunk missziói munkájáról. Abban, hogy a német testvéreinkben élő, or­szágunkkal kapcsolatos előítélet megváltozott, nem kis szerepet játszott dr. Szentpétery Péternek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensé­nek átfogó előadása Magyarország múltjáról és jelenéről. Bakay Péternek, egyházunk cigány­missziói referensének jóvoltából német vendé­geink árnyalt képet kaphattak a romák helyzeté­ről is. A Sárszentlőrincről vele együtt érkezett asszonyok pedig arról tettek bizonyságot, hogy Krisztus mit végzett el az életükben. (Bizonysá­gai ők annak, hogy miként dönti le a Szentlélek Úristen a magyarokkal szembeni előítélet falait, és hogyan szünteti meg az ősi ellenségeskedést beás és oláh cigányok között.) Néhány nappal később, amikor a konzultá­ció résztvevői levelet írtak a kongói püspöknek és munkatársainak, a többi között így fogalmaz­tak: „...eljöttek hozzánk a romák is. Tudjátok, ők olyanok ott Magyarországon, mint nálatok a maszájok.” Az idézett sorok arról árulkodnak, amit a mun­kacsoport tagjai elkötelezetten képviselnek. Hogy tudniillik mi, emberek összetartozunk. A föld közös otthonunk, s az „erősebb” testvérnek feladata felkarolni a gyengébbet. ■ BPM

Next

/
Thumbnails
Contents