Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-09 / 23. szám
„Egyházunk tagjainak nagy része úgy egyháztag, hogy gyakorlatilag nem is él az egyházban. Nem vesz részt az egyházi életben, istentiszteletekre nem jár, jó esetben is csak passzív szemlélő.” Négydimenziós misszió... !► 3. oldal „Azt gondoltam, valaki a püspökeink közül búcsúztatja a költőt, vagy egy híres prédikátor, de mindenki tisztelte kérését: nekem kellett a gyászoló gyülekezetben kiállni és prédikálni!” Weöres Sándor 100 !► 7. oldal „Stratégiai szempontból fontosnak nevezte, hogy hittudományi egyetemünkön végérvényesen vezessék be a missziológia oktatását és a missziói gyakorlatot. Tananyaggá válhatnának a világban és egyházunkban is jól működő gyülekezetalapítási és -megújulási modellek. A leépülő gyülekezeteket meg kellene próbálni újraéleszteni.” Ülésezett a zsinat ► 13. oldal Tanítólakásból vendégház ► 3. oldal Gazdagság a szegénységben 5. oldal Albrecht Dürer emlékezete ^ 6. oldal Észrevétlen hűség 6. oldal Ez az a nap! ► 8-9. oldal Missziói nap - visszatekintő !► 10-11. oldal Inkább szeretni, mint csodálni ► A Szuha-patak völgyében fekvő Kurityán evangélikus temploma 1729-ben épült. Az ezerhétszáz fős, Borsod megyei település egyetlen templomát a reformátusok és a római katolikusok is látogatják, hiszen rendszeresen rendeznek benne ökumenikus istentiszteleteket. Gyakran szolgál helyi kulturális programok helyszíneként is - a helyiek véleménye szerint „a település központját alkotó, nagy szereppel felruházott épület” Nem meglepő, hogy valamelyest a község minden lakója magáénak érzi, és mindenkinek szívügye az épsége és szépsége feletti őrködés. Az épület teljes körű állagmegóvása érdekében a Kurityánért Alapítvány 2009-ben pályázatot nyújtott be az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében, amellyel 2011-ben kilencmillió forintot sikerült nyerniük. Az összegből felújított templomot június í-jén, a község és az egyházak közös ünnepén dr. Fabiny Tamás püspök szentelte újjá, így - Túróczy Zoltán püspök 1957-es szolgálata után ötvenhat évvel - ismét püspöki áldásban részesült az Isten háza. A munkálatok során megújult a vakolás, a lábazat, a homlokzat, a tető, a fedélszerkezet, a nyílászárók, a bádogozás, a burkolat és a tető. így a Kurityánba látogatók számára nem lehet kérdés: útba ejtik-e a pálos romkolostor és a Pallavicini-kastély mellett az evangélikus templomot is. A püspök igehirdetésében Zsolt 26,8 alapján arról szólt, hogy nem elég csodálni, szeretni is kell Isten házát. Nem elég csupán történelmi látványosságként tekinteni rá, mert akkor nem jön létre Isten és ember között a szeretetkapcsolat. A pár éve még az elmúlást hirdető romos templom most újra azt üzeni: nem szabad leírni ezt a régiót, Isten megújító szeretetének itt is van helye. A templom mindenkit hív a maga egyszerűségével. Bár elődeink nincsenek itt közöttünk, de mi itt vagyunk. Kérdés az, hogy jönnek-e utánunk utódaink. Imádkozunk-e ezért? - tette fel a kérdéseket Fabiny Tamás. Az ünnepi közgyűlésen Balázs Tibor, az alig félszáz lelkes evangélikus szórványt gondozó sajókazai lelkész, illetve Varga Lajosné, a Kurityánért Alapítvány elnöke számolt be a munkálatokról. Végezetül rendhagyó kulturális műsor következett az elnök asszony konferálásával. A legfontosabb az, hogy Kurityánban is hangozzék az ige az ősi falak között minden odavágyó és odatévedő számára, hogy a templomból kilépve Isten szeretetében megerősödve folytathassa útját. ■ HHÁ 1 lélek/kilométer Püspöki szórványvizitáció a Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközségben ► Bizony nem ritka, hogy a lelkészek - felekezetiül függetlenül - a vasárnapot családjuk nélkül kénytelenek tölteni. Reggeltől estig. Olyannyira, hogy még ebédidőben sincs idejük hazakanyarodni. Asztalos Richard beosztott lelkész a Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközséget gondozza immáron három éve. A tokaji bázison kívül hét kicsiny szórványgyülekezet evangélikusainak pásztora. Páratlan heteken öt, páros heteken pedig négy istentiszteletet tart a majd félmegyényi területen, sőt alkalmanként a határon túli Nagytárkányba is átlátogat. Vasárnaponként száz kilométert autózik, hogy összesen alig száz embernek prédikálhasson... Egy ilyen útra szegődött a fiatal lelkész mellé június 2-án az Északi Egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás. Tokaj, Tállya, Hemádbüd, Abaújszántó (képünkön), Monok. A püspök nem csupán kísérőként, hanem aktív szolgálóként vállalkozott a gyüleketlátogató körútra. Egykoron, siófoki szolgálata idején - hasonlóan fiatalon, hasonlóan sok szórványtelepüléssel megbízva - Fabiny Tamás maga is megtapasztalta a hosszú vasárnapok kihívásait. Mert korántsem könnyű az ilyen körút, nem egyszerű mosolyogva és százszázalékosan koncentrálva végigcsinálni: Luther-kabát fel, liturgia, igehirdetés, beszélgetés a hívekkel - Luther-kabát le, utazás - Luther-kabát fel... akár hatszor is egyetlen vasárnap. Ilyenkor talán azon gondolkodik el egy püspök, vajon saját vagy a szórványhelyzetben munkálkodó lelkész szolgálata fárasztóbb-e. És van egy másik kérdés is, amelyre nem mindig könnyű a válasz: kell-e kilenc óra leforgása alatt száz kilométert utazni száz evangélikusért? A nehéz gazdasági helyzetben azt kellene mondanunk, hogy ez bizony ráfizetés. Viszont nekünk más szempontokat kell szem előtt tartanunk: a kilencvenkilencet otthagyó jó pásztor példáját (Mt 18). Bár az öt istentisztelet változatos körülmények között zajlott (a háromszáz férőhelyes templomtól a nyári konyháig), közös volt mindegyikben a kicsinység - és a többfelekezetűség. Hol huszonötén, hol pedig tízen várták a szolgálattevőket. Éppen ezért a vasárnapi textus alapján (Róm 1,16-17) a püspök az együtt maradás és Pál apostol „nem szégyellem az evangéliumot” hitvallásának fontosságát helyezte a hívek szívére. Ha szégyelljük Krisztus-követésünket, akkor minden más kegyes cselekedetünk hiábavaló. Isten a minden körülmények között élő reménységet várja követőitől. Ettől leszünk hű tanítványok. Ott élhetjük meg hitünket, ahova helyeztettünk. Ott kell erősítenünk a hívő közösséget jelenlétünkkel és bizonyságtételünkkel. És Krisztus nem fogja cserbenhagyni még az ötfős vasárnapi gyülekezetét sem. Szentháromság ünnepe után az első vasárnapon Tokaj és környéke evangélikus gyülekezeteiben ez volt az örömhír. Legyen ez a növekedésben való reménység forrása a hívek és fiatal, közösségépítő lelkipásztoruk számára egyaránt! ■ HHÁ Összefogásban Kongóért ► Az úgynevezett Kongó Munkacsoport tartotta éves ülését május 24-26. között Piliscsabán. A bajor missziói intézet (Mission Eine Welt) és a hamburgi központú Missziói és Ökumenikus Központ (Zentrum für Mission und Ökumene) által koordinált együttlétre nem véletlenül került sor Magyarországon. Két esztendeje ugyanis az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) is tagja lett a munkacsoportnak, hiszen évek óta magyarok is segítik a kezdetben száz, most már százötven kongói kisgyermek iskoláztatását. (A Mission Eine Welt Afrika-referensével interjúnk az 5. oldalon.) A hosszú hétvégét átfogó alkalmat a külmissziói egyesület szervezőtitkára, Szirmai Zoltánné készítette elő nagy gondossággal. A programból nem hiányzott a budapesti városnézés sem. A Piliscsabán tartott konzultációnak ugyanis - túl az afrikai ügyek intézésén - célja volt az is, hogy a Hamburg környékéről és Bajorországból érkezett mintegy tizenöt résztvevő megismerje hazánkat: közvetlenül szerezhessen információt aktuális társadalmipolitikai helyzetünkről, illetőleg tájékozódhasson egyházunk missziói munkájáról. Abban, hogy a német testvéreinkben élő, országunkkal kapcsolatos előítélet megváltozott, nem kis szerepet játszott dr. Szentpétery Péternek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensének átfogó előadása Magyarország múltjáról és jelenéről. Bakay Péternek, egyházunk cigánymissziói referensének jóvoltából német vendégeink árnyalt képet kaphattak a romák helyzetéről is. A Sárszentlőrincről vele együtt érkezett asszonyok pedig arról tettek bizonyságot, hogy Krisztus mit végzett el az életükben. (Bizonyságai ők annak, hogy miként dönti le a Szentlélek Úristen a magyarokkal szembeni előítélet falait, és hogyan szünteti meg az ősi ellenségeskedést beás és oláh cigányok között.) Néhány nappal később, amikor a konzultáció résztvevői levelet írtak a kongói püspöknek és munkatársainak, a többi között így fogalmaztak: „...eljöttek hozzánk a romák is. Tudjátok, ők olyanok ott Magyarországon, mint nálatok a maszájok.” Az idézett sorok arról árulkodnak, amit a munkacsoport tagjai elkötelezetten képviselnek. Hogy tudniillik mi, emberek összetartozunk. A föld közös otthonunk, s az „erősebb” testvérnek feladata felkarolni a gyengébbet. ■ BPM
