Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-02 / 22. szám

Evangélikus Élet élő yfz 2013. június 2. *■ 11 A hónap igéje HETI ÚTRAVALÓ „Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a menny­ből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbélí örömöt” (ApCsel 14,17) „Van Isten!” — mondta annak ide­jén jó néhány középiskolás osztálytár­sam, amikor megúszta a felelést. De hát ennek a fölkiáltásnak van köze Is­tenhez? Aligha. Mint amikor valaki így szól: „Hál’ Istennek nem esett bajom.” Egész mást jelentene így: „Hálát adok az Úrnak, hogy nem esett bajom." Mert az utóbbi azt mutatja, hogy be­legondolt a mondat tartalmába, és ko­molyan vette, hogy Isten volt az, aki megsegítette. Hányszor mondjuk ki könnyelmű­en vagy értelem nélkül Isten nevét! Nem ítéljük el az ilyen embereket, csak szeretnénk tovább vezetni őket in­nen, az út legeslegelejéről. Mert a mai, teljesen önző és istentelen világban már az is nagy dolog, hogy valakinek a mon­dásaiban, szokásaiban ott van Isten. Mert: „Itt az Isten köztünk!” (EÉ 280) Csak nem „szent a jelenléte” és nem „hódolattal hullunk térdre” előt­te. A mostani igénk ebben eszméltet. Hogy van Isten, és van Istenünk. Keressük az „istenbizonyítéko­kat”: miből tudjuk, hogy ő létezik? Először is abból, hogy gondosko­dik rólunk a természetben. A Nap, az égitestek járása olyan összehangolt, hogy az nem lehet véletlen. A Föld „gyomrába” belerejtette a tüzelő­anyagot és az ipar alapanyagait, a fel­szín kész „éléskamra” a világ összes élőlénye számára. Az élőlények, az élet rendszere, az emberi test, a gyö­nyörű tájak, a termést megöntöző, az utcákat, házakat, fákat megtisztító eső is róla beszél. Az Úr nagy alkotásai között, aján­dékaiban részesedve élünk és járunk. Jósága körülvesz bennünket. Hogy­ne telne meg ámulattal a szívünk: „Nagy Istenem, ha nézem e világot, / Melyet teremtett szent »legyen« sza­vad, / Ha itt a földön millió lényt lá­tok, / Kiket igazgatsz s táplálsz egy­magad, / Szívem feléd ujjong öröm­tele: / Mily nagy vagy te, mily nagy vagy te!” (Halleluja 145) Aztán abból tudjuk, hogy ő létezik, hogy meghallgatja imádságainkat. Van, hogy a nem hívőt, a kételkedőt is meghallgatja, mert ezzel is azt szeret­né elérni, hogy észrevegye őt. De van, hogy a hívő is úgy érzi, hogy nem hall­gatja meg Isten, mert nem teljesedik kérése. Pedig talán rosszat kért, és az Úr nemet mondott, vagy pedig várnia kell. Tanuljuk meg, amit még az étte­rembe menő ember is tud: ha leadtam a rendelést a pincérnek, nyugodtan várhatok. Számon van tartva a kéré­sem. És az Úr idejében meg is adja, ami a javunkra van. Meghallgatja imáinkat, jótevőnk az Isten. Végül abból tudhatjuk, hogy van Isten, hogy szívbéli örömöt ad. A fi­lozófia fölsorol rengeteg istenbizonyí­tékot. De ezek száraz logikai érvek. És a legtöbb embernek nem elég a lo­gika. Sőt a legerősebb érvelés után is azt mondja: nem. Mert a hit akarat, személyes döntés kérdése is. Elénk tárja Istenünk ma is a szere­­tetét. Minden kereszt azt hirdeti, hogy jobban szeret minket bárminél és bárkinél. Egyszülött Fia életét ad­ta értünk. Ha Jézust, a Szabadítót ké­red, ő megszabadít a mardosó lelki­ismerettől, bűntől, a lerázhatatlan el­lenségtől és a belső ellenségtől, aki mindig mást tenne, mint ami jó. Ez a szívbéli öröm: Jézus szabaddá és tisz­tává tesz. Körülvesz jósága és szere­­tete. Tanácsolja és oltalmazza övéit. Hát még milyen bizonyíték, bi­zonyság kell, hogy örömmel vall­hasd: van Isten, szeret az Isten, jó az ő útján járni?! ■ Széll Bulcsú Jézus a mi gyógyítónk Ifi. Victor János Jézus önarcképei című könyve (kiadta a Lorántffy Zsuzsan­na Egyesület 1915-ben) különös hatás­sal volt rám, amikor súlyos betegen ol­vastam a Jézus orvosi személyiségé­ről szóló fejezetet. Jézus úgy gyógyí­tott, hogy nem tett különbséget test és lélek között. Ellensége volt minden romlásnak. Véget vetett minden fáj­dalomnak, akár külső seb okozta azt, akár valami mély belső lelki kórból származott. Hangsúlyozta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvos­ra, hanem a betegeknek; nem azért jöt­tem, hogy igazakat hívjak, hanem hogy bűnösöket’.’ (Mk 2,17) Mi el akarjuk felejteni, hogy bajok is vannak a világon! Jézus viszont azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mind­nyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve..." (Mt 11,28) Amikor tízévesen a lévai kórházban negyvenegy fokos lázzal az életemért küzdöttek az orvosok, az árvaházban tanult Halleluja-ének sorai jutottak eszembe: „Az áldott orvos közeleg, / A drága főpap, Jézus; / Szava szívünk enyhíti meg, / Egyetlen üdvünk Jézus. (...) Ki minden vétket megbocsát / S bűnünk eltörli, Jézus, / Megnyitja a menny ajtaját, / S vezérel minket Jé­zus. (...) Ti gyermekek, kicsik, nagyok, / Tiétek is a Jézus, / Csak útjain halad­jatok, / És véletek lesz a Jézus.” Meg­gyógyultam. Imádkozva adtam hálát gyógyulásomért. Jézus minden beteg testi-lelki fáj­dalmát átérezte. Tanítványai megfi­gyelték őt gyógyítás közben, és ezt je­gyezték fel róla: „Könyörületességre in­­dula rajtuk..!’ (Mt 9,36; Károli-fordí­­tás); „Megszánd őket..!’ (Mt 9,36). Mindig gyógyítani akarta a betegeket, de nemcsak testileg, hanem lelkileg is. És ez utóbbi volt nála a fontosabb. Sokszor tapasztaltam meg én is, hogy lelki gyógyulásom után bekövet­kezett a testi gyógyulásom is. A kapott lelkierő mindig gyógyító hatású volt. Jézus nagy mestere volt a betegség diagnosztizálásának. Isteni ismeret­tel és biztos kézzel tapintott rá az iga­zi betegségre. Ezt példák sokasága iga­zolja: a gutaütöttről szóló történetben azonnal meglátta a beteg bénaságánál nagyobb bajt, mert az volt első szava, amit senki sem várt: „Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid!” (Mt 9,2) A gazdag ifjú esetében is, aki kevés­sé ismerte önmagát, azonnal megál­lapítja a bajt: „Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek...” (Lk 18,22) Én is többször megtapasztaltam, hogy betegségemben ismertem meg igazán bűneimet, és a bűnbánat könnyeit Jézus törölte le megbocsá­tó szeretetével. Gyengéd tapintat jellemezte őt, amellyel a beteg emberi életet a lehe­tő legkisebb fájdalom árán akarta el­vezetni a gyógyulásra. Keze egyszer­re sugárzott erőt és gyöngédséget. Akik nagyon mélyre zuhantak bűne­ikben, s akikről mások már lemond­tak, Jézus azokat sem hagyta ma­gukra. Kímélte őket minden szükség­telen fájdalomtól: a bűnbánó könnye­ivel Jézus lábait áztató bűnös asszonyt megvédte, és megszégyenítette el­lenségeit: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ!” (Jn 8,7) Akit mások kitagadtak, azt ő védelmébe fo­gadta, és a beteg megtalálta a gyógyu­lását. Megkeseredett, kétségbeesett ál­lapotából magához térítette a beteg lelket: „Hol vannak a vádlóid? (...) Én sem ítéllek el téged, eredj el, és többé ne vétkezzélí’Qn 8,10.11) De megtaláljuk Jézusban - mint minden nagy orvosban - a kímélet­lenséget is, ha a szükség úgy kívánja. A cél a gyógyítás, az élet megmenté­se. Látszólag kegyetlen operációknak vetette alá egyes tanítványait. ,Mala­­ki az eke szarvára veti kezét, és hát­ra tekint, nem alkalmas az Isten or­szágára!’ (Lk 9,62; Károli-fordítás) „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy heréi értgerhét, nem méltó énhoz­zám.. .”( Mt 10,34) A bűnös szokást igyekezett könyörtelen alaposság­gal kiirtani, akárhogy fájt is betegé­nek. „Ha a te jobb szemed megbotrán­koztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól, semhogy egész tested a gyehennára vettessék..!\Mt 5,29-30) Jézus türelmes volt. Az igazi orvos, ha a betegség makacsul visszatér, még szívósabban harcol ellene. Jézus ta­nítványainál is voltak ilyen krónikus betegségek (a szenvedést mint a vi­lág megváltásának módját sehogy sem tudták megérteni). Feltétlen bizalmat ébresztett maga iránt. A gyógyulásban bízó lelkűiét már fél gyógyulás. Senkinek sem volt e földön olyan hatalma arra, hogy fel­tétlen bizalmat ébresszen maga iránt, mint Jézusnak. Amikor betegek jöttek hozzá, előzőleg megkérdezte: hi­szitek-e, hogy én ezt megcselekedhe­­tem?” (Mt 9,28) A gyógyulást e szavak­kal közvetítette: „Legyen néked a te hi­ted szerint’.’ (Mt 9,29) A távozó beteg­nek búcsúzóul ezt mondta: „A te hi­ted megtartott téged. Eredj el békével’.’ (Lk 8,48) Jézus gyönyörködött is eb­ben a bizalomban: „Bizony mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.” (Mt 8,10) „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (Mt 15,28) Előtte nem volt gyógyíthatatlan beteg. Az agyonhajszolt lelkek biza­lommal jöttek hozzá. Az, aki előtte már „sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát elköltötte, és semmit sem javult, sőt inkább rosszabbul lett” (Mt 9,21), új bizalomra ébredt: „Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok’.’ i Teljes hittel bizonyítom: Jézus raj­tunk is el tudja végezni ezt a csodát! Csak ismerjük meg őt mint orvost. Ha vannak panaszaink, fájdalma­ink, sérelmeink, gyöngeségeink, bű­neink, ne nyugodjunk bele abba, hogy ezekkel együtt kell élnünk, le­mondva a gyógyulásról. Vigyük oda minden bajunkat Jézus­hoz, mert ő azt kérdezi: „Akarsz-e meg­gyógyulni?” (Jn 5,6) Légy biztos abban, hogy ő elég lesz testi-lelki gyógyulásod­hoz. Én hozzá fordultam, és mindig meggyógyított. Veled is megteszi, ha bizalommal keresed meg őt! ■ SzencziLászló Jézus Krisztus mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el!’ (Lk 10,16a) Szentháromság ünnepe után az 1. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív minket - figyeljünk az ő hí­vó szavára! „Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (Zsid 12,25) „Ál­dott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) „Minden hű keresztyén csak Krisztus­ban bízzék, mert tudja, hogy Krisztus néki örök oltalma.” (GyLK 700) A név­telen gazdag ember úgy zárta ki magát az öröklét ünnepi vacsorájából, hogy nem tért meg e földön. „Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag aszta­láról lehulló morzsákkal; de..!’-uzt. sem kapott! És az örök gyötrelem helyé­ről kérte Ábrahámot a gazdag a testvéreiért; de miként ő is: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a ha­lottak közül’.’ (Lk 16,20-21.31) Mi így ismerjük őt: „Isten szeretet..!’Ám - mi­ként a gazdag - aki hitből fakadó cselekedetekkel „nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát”. A kettős nagy parancsolatot a szeretet apostola így összegzi: „.. .aki szereti Istent, szeresse a testvérét isi (íjn 4a6b.20.21) Dr. Luther szerint: „Isten mindenek felett való szeretete az, hogy szerelmes Fi­át is érted adta, az evangéliummal hazavisz, és minden nyomorúságból kiment. Tehetne-e ő érted ennél többet?” Jézus missziós munkára küldte ki maga előtt tanítványait: „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elköze­lített az Isten országa!’ S a heti igénk szerint ő azonosítja magát velünk, s Aty­jával is: „...és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem’.’ (Lk 10,9.16b) Jójákim király elutasította Isten szavát, sőt elégette a tekercset, mely­re Jeremiás leíratta Bárókkal az Úristen üzenetét: „...ha megtérnek a rossz út­ról, én megbocsátom bűnüket és vétküket!’ A próféta újból lediktálta Isten igé­it, és azok be is teljesedtek! (Jer 36,3; lásd 31) Pál nyíltan, tisztán s ingyen hir­dette a gyülekezetekben Isten evangéliumát: „...kérve kértünk titeket: éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket” - ma is. (iThessz 2,12) Jézus hívta Pétert: „Kövess engem!” S a lelkipásztori alkalmassá­gi vizsgán háromszor feltett - „Szeretsz-e engem?” - kérdésre adott „jó” válasz után elnyerte Krisztus nyájának őrzésére s legeltetésére szóló megbízatását. (Jn 21,15-19) Az egyház feje az Úr Jézus: „Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál!’ (Lk 22,27) S mivel „a tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél” (Mt 10,24), „aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” (Lk 22,26). Pál fogsága „az evan­gélium terjedését szolgálja”, mert sokan ebből „bizalmat merítvefélelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. (...) Krisztust hirdetik...” (Fii 1,12.14.18) Kér(het)jük: „Vértezd fel szolgáidat: / Rólad bátran szóljanak!” (EÉ 265,5) ■ Garai András A 2013. évi missziói pályázat nyertesei Összesen 88 pályázat érkezett, a pályázók 6 427 000 Ft-ot igényeltek. A szétosztha­tó összeg 3 200 000 Ft volt. Ambrózfalva-Csanádalberti-Pitvaros 40 000 Ft (gyülekezeti újság); Bakonyszent­­lászló 35 000 Ft (családi missziói nap); Bakonytamási 35 000 Ft (hat presbitérium és családjaik találkozója); Balatonboglár 70 000 Ft (strandmisszió); Bács-Kiskun Egy­házmegye 60 000 Ft (megyei missziói sportnap); Boba 40 000 Ft (gyülekezeti nap); Bőny 40 000 Ft (falumissziói alkalom); Budafok 40 000 Ft (közösségépítő kirándu­lás); Bp.-Angyalföld 30 000 Ft (gyülekezeti újság); Bp.-Budavár-6o 000 Ft (evangé­likus fesztivál); Bp.-Csillaghegy 40 000 Ft (bíbliodráma-tábor); Bp.-Fasor 40 000 Ft (gyülekezeti nap); Bp.-Ferencváros 50 000 Ft (lelkipásztori körlevél); Bp.-Kőbánya 50 000 Ft (gyülekezeti hírlevél); Bp.-Pestszentlőrinc 60 000 Ft (gyülekezeti missziói nap); Bp.­­Rákoskeresztúr 30 000 Ft (gyülekezeti újság); Bük 30 000 Ft (családi evangélizációs napok); Cegléd 50 000 Ft („Együtt” - gyülekezetek nyűt napja); Celldömölk-Alsó­­ság 40 000 Ft (gyülekezetépítő nap); Csikvánd 50 000 Ft (gyülekezetek találkozója); Csorvás 50 000 Ft (ProChrist); Csömör 30 000 Ft (gyülekezeti csendeshétvége); Du­nakeszi 30 000 Ft („Evangélikusok vagyunk” kiadvány); Dunaújváros 40 000 Ft (csa­ládi missziói hétvége); Esztergom 30 000 Ft (gyülekezeti missziói nap); Felsőpetény 40 000 Ft (gyülekezeti újság); Gerendás 40 000 Ft (reformációi missziói nap); Győr­­újarát 50 000 Ft (missziói nap); Győr-Mosoni Egyházmegye 40 000 Ft (missziói nap); Győrság 40 000 Ft (gyülekezeti nap); Gyula 20 000 Ft (újság, karácsonyi melléklet); Hatvan 50 000 Ft (missziói nap); Hódmezővásárhely 40 000 Ft (hálaadó családi nap); Kaposvár 40 000 Ft (Ars Sacra fesztivál); Kecskemét 20 000 Ft (házasultak utótalál­kozója); Kemeneshőgyész 40 000 Ft (missziói családi nap); Kétbodony 40 000 Ft (gyü­lekezeti missziói hétvége); Kisapostag 30 000 Ft (missziói nap); Kővágóörs 40 000 Ft (adventi alkalmak); Lébény 20 000 Ft (hitmélyítő alkalmak); Luciáivá 40 000 Ft (uta­zás evangélizációs alkalmakra); Maglód 40 000 Ft (gyülekezeti újság); Mezőberény 40 000 Ft (gyülekezeti családi nap); Miskolc, Hunyadi u. 40 000 Ft (gyülekezeti csen­desnap); Monor 40 000 Ft (tanévkezdő családi napok); Mórichida 40 000 Ft (falu­misszió); Nagybánhegyes 30 000 Ft (missziói este); Nagyszénás 40 000 Ft (evangé­likus találkozó); Nyírtelek-Filadelfia 80 000 Ft (motivációs hétvége); Ózd 40 000 Ft (gyülekezeti nap); Őrimagyarósd 40 000 Ft (gyülekezeti nap - konfirmandustalál­kozó); Pápa 40 000 Ft (közösségi nap); Pécs 40 000 Ft (gyülekezeti missziói hétvé­ge); Piliscsaba 40 000 Ft (évkezdő gyülekezeti nap); Pusztaföldvár 50 000 Ft (nyitott templom éjszakája); Pusztaszentlászló 20000 Ft (gyülekezetlátogatás); Putnok 20 000 Ft (gyülekezeti kirándulás); Répcelak, Vekker 40 000 Ft (ökumenikus misszió); Sárbogárd 80 000 Ft (családi missziói nap); Sárszentlőrinc 60 000 Ft (cigány­missziói nap); Sárvár 30 000 Ft („Nyitott kapuk” a folklórfesztiválon); Sikátor 20 000 Ft (fiatal szülők családi napja); Szeged 30 000 Ft (családi missziói nap); Szen­­tetornya 50 000 Ft (missziói nap, cigányoknak is); Szentgotthárd 30 000 Ft (gyüle­kezeti nap); Szolnok 50 000 Ft (gyülekezeti újság); Szombathely 50 000 Ft (nyugati ke­rületi férfikör-találkozó); Tab 40 000 Ft (programsorozat: falinaptár elkészítése); Te­lekgerendás 30 000 Ft (családi nap); Tényő 40 000 Ft (missziói nap); Tés 50 000 Ft (családi nap); Tokaj 40 000 Ft (megyei csendesnap); Tordas-Gyúró 40 000 Ft (társ­gyülekezeti missziói napok); Vadosfa 30 000 Ft (gyülekezeti újság); Vasi Egyházme­gye 80 000 Ft (megyei missziói nap); Várpalota 40 000 Ft (Alpha-kurzus); Veszprém 40 000 Ft (családi missziói nap); Veszprémi Egyházmegye 40 000 Ft (missziói nap); Zalaistvánd-Zalaszentgrót 30 000 Ft (fiatal szülők missziója - „Kultúrtivornya”).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents