Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-02 / 22. szám
12 it 2013. június 2. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet...” (íKir 3,9) Az engedelmesség ambivalens fogalom. Szemben áll vele a szabadság, spontaneitás, kreativitás, fantázia, autonómia. A vak engedelmességről nyomasztó történelmi tapasztalatok jutnak eszünkbe: háborús gaztettek, fanatizált tömegek, szektavezérek visszaélései, régimódi iskolák zsarnoki nevelői. Az idézett bibliai igében azonban másféle engedelmességről van szó. Nem vak engedelmességről, hanem leginkább nyitottságról. Nyitottságról, amelyre vágyunk, és amely olyan jó, ha találkozunk vele; amikor valaki nyitottan fordul felénk, amikor nyitottak tudunk lenni mások felé. Imádságban hangzik el ez a mondat. Salamon imádkozott így, amikor király lett Dávid után. Az uralkodáshoz nem gazdagságot, hosszú életet, győzelmeket kért. Nem konkrét céljai megvalósulását, akaratának teljesülését. Hanem azzal a nyitottsággal imádkozott Salamon, hogy „Istenem, itt vagyok, ez most a helyzetem, itt vannak vágyaim, érzéseim, sikereim, kudarcaim. Leteszem eléd, hagyom, hogy változzon. Hagyom, hogy jobban megértsem, ami velem történik. Formálj át, változtass meg!" Ismerősöm azt mondta, amikor a jó és a rossz igehirdetésről beszélgettünk: „Próbáljon nekem valaki úgy prédikálni, hogy én abból ne vigyek haza semmit.” Nyitottan van jelen az istentiszteleten, engedi, hogy változtassa őt a jelenlét. Változtassa az igehirdetés, az imádság, az ének, a liturgia. Nem konkrét céljai, határozott elképzelései vannak, amelyeket szeretne megerősíteni, igazolni. Hanem engedelmes, más szóval nyitott szívvel van jelen. Salamon így imádkozott. Nem gazdagságot, hosszú életet, győzelmeket kért, nem céljai igazolását, hanem engedelmes, nyitott szívet, hogy tudjon változni, tudja másképpen látni a helyzetét. Isten megadta neki, amit kért: bölcsességet. Mert a bölcsesség ez: nyitottság, a változás képessége. Amíg a vak engedelmesség könnyű, nyitottnak lenni nehéz. Gondoljunk arra, hogy milyen lehetetlen kérés, hogy legyél nyitott. Ajándék ez is. Ajándékba érkezik Istentől. Ezért kéri Salamon imádságban, a többit pedig ráadásul kapja. ■ Kézdy Péter Névjegy: Kézdy Péter Negyvennégy éves vagyok, tizenhárom éve lelkész. Öt évig a Fasorban szolgáltam, nyolcadik éve Piliscsabán. A fasori évek alatt hittant tanítottam a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban és tíz éven át a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban. Piliscsabán egyetemi lelkész vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán, de nagyobbrészt gyerekekkel foglalkozom, mert kétszáz fős gyülekezetünk fele gyermek. Ezenkívül saját, három és fél és másfél éves gyermekeinket neveljük. KÖZ-ÉP-PONT Erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó Két hete elkezdődött a jelentkezés. A kollégium frissen kövezett udvara már előre érzi a kíváncsi és táncoló fiatalok lépteit. Zenekarok hangolnak, és előadók keresik a megfelelő szavakat. Miért? Mert értékes vagy, értékesek vagyunk! Kinek vagyunk értékesek? Neki, aki azt mondta: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43.1b) Készülődik a találkozó, hogy sokak szívébe írja ezt a mondatot. Készülődik a Köz-ép-pont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó, hogy augusztus 1. és 4. között önkéntesekkel és munkatársakkal együtt közel négyszáz fiatal számára tartalmas kikapcsolódást és feltöltődést hozzon. A helyszín, ahol a pompásan felújított iskolaudvar a fiatalokra vár, nem más, mint Sepsiszentgyörgyön a közel két évszázados múltra visszatekintő Székely Mikó Kollégium. Háromszék fővárosában az evangélikus templomban nyitó istentisztelettel kezdődik a találkozó. Délelőttönként előadások várják a fiatalokat, majd csoportfoglalkozások keretében gondolkodhatnak el közösen arról, hogy mi az értékességünk lényege, mi az értékességünkből fakadó küldetésünk, és mennyiben lehetünk értékes tagjai közösségeinknek, egyházunknak. Délutánonként a kíváncsiak városnézés keretében felfedezhetik a többségében magyarok lakta megyeszékhelyet, és meglátogathatják a Kós Károly tervei alapján épült Székely Nemzeti Múzeumot. Természetesen lesz kézműveskedés és mindenféle sportfoglalkozás is. Az alternatív színtársulat, a V2íróterem Projekt előadásában megtekinthetik a szerencsések Katona József Bánk bánját olyan feldolgozásban, ahogyan még soha és sehol másutt nem láthatták. Ezentúl láthatatlan színház és kiállítások is készülnek augusztus elejére. Nem maradhatnak el a koncertek sem, színpadra lép az Equinox, a Szélrózsa Band és a Mácsafej zenekar is. A táncházat a Százlábú néptáncegyüttes előadása vezeti fel. A záróakkordot vasárnap Tamás-mise keretében a HM1KBand játssza. A magyarországi fiatalok - középiskolások, egyetemisták - jelentkezését a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztály szervezi. Az erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó fiatal kezdeményezés és egy régi terv megvalósulása is egyben. Reménység szerint sikeres és áldásos alkalom elébe nézünk. Előre is köszönet minden támogatásért, munkáért, biztatásért és anyagi hozzájárulásért! ■ Kaut Eszter evangélikus lelkész (Kolozsvár) “0-KÖZ-ÉP-PONT Erdélyi Lutheránus Ifjúsági Találkozó ERTEK E5 V A C Y! Elődások, fórumbeszélgetések, láthatatlan Színház, Slam Poetry, Váróterem Projekt - Bánk Bán, Equinox, Szélrózsa Band, HMIK Band, Mácsafej, Szomszédnéni Produkciós Iroda, Százlábú Néptánc Együttes Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit y . V Sült hal a hittanteremben- avagy milyen egy teremtésvédelmi akció ► Skóciai utazást nyertek fődíjként az első országos teremtésvédelmi verseny győztesei. Amint az evangélikus-református közös szervezésű vetélkedő kezdeményezői fogalmaztak, a cél „a keresztyén hit és a környezettudatos felelősségvállalás összekapcsolása a keresztyén fiatalok gondolkodásmódjában’! A teremtett világról szóló újszövetségi bibliai történetekre és a mai ökológiai összefüggéseikre fókuszáló verseny első fordulójában egy teremtésvédelmi akciót kellett megvalósítaniuk és dokumentálniuk a háromfős, tizenhat-tizennyolc éves fiatalokból álló csapatoknak. A második, szóbeli fordulóban a kiadott szakirodalom ismeretanyagáról kellett számot adniuk a zsűri előtt. Az első helyezett csapat tagjai - Andreé Henrietta, Sólyom Noel és Varga Eszter - a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanulnak. Angoltanáruk, Ittzés Szilvia beszélgetett velük. (V J.)- Heni, Eszter, Noel, mi ez az egész? Egyszer csak kapok egy e-mailt a tanári levelezőlistán, hogy iskolánk csapata megnyerte a teremtésvédelmi versenyt. Óriási!De hát mi ez? Miről szólt a verseny?- Hát nem egy hagyományos verseny volt, az biztos! Arról szólt, hogy Isten nem hiába teremtette a világot. Kellett valamilyen formát találnunk arra, hogy átadjuk a Biblia üzenetét arról, hogy a világot őrizni kell, a világban meg kell tartani a fenntarthatóságot. Ebben persze sokat segítettek tanáraink is. Aztán szép lassan megszületett az ötlet, megvalósítottuk, no meg jó sokat hozzáolvastunk.- No és végül mi volt az ötlet?- Odajutottunk, hogy az étkezés, a megvendégelés motívumát használjuk fel, mivel ez kapcsolható a Bibliához és a környezetvédelemhez is. Egyszerűen meghívtuk egy lakomára, szeretetvendégségre az osztálytársainkat, ahogyan ezt Jézus is gyakran tette. De nem ám akármilyenre! Mindent mi készítettünk elő. Először is Noel készült a kenyérrel, utána is nézett tudományosan, de ő maga meg is sütötte.- Noel, fiú létedre sütöttél?- Persze. Nem is értem a kérdést, miért ne? Sima ügy: ott voltak a hozzávalók, ott a dagasztógép meg a villanytűzhely. Mi van ebben extrém? A többi nagyjából IQ-ból ment, bár használtam némi szakirodalmat.- És mi volt még? Hallom, Heni, te készültél a borral. Hittanórán borozgattatok?- Jaj, tanárnő, tudtam, hogy majd jön ez a kérdés! Én utánanéztem, és felkészültem mindennel, amit a borról tudni kell. De végül Noel hozott bodzaszörpöt, ami egyesek szerint nem volt elég édes, de ez nem igaz, teljesen jó volt! Kiporcióztuk poharakba, tettünk bele kis mentalevelet. Szépen mutatott.- Bor, kenyér, eddig jó, de persze valami még hiányzik. Eszter, mi volt a te reszortod?- Kistarcsa mellett van a nagybátyámnak egy kis halastava, ott szoktam vele időnként horgászni, ezért én vállaltam a halakat.- Hááát, nem is tudom, olyan nehezen képzelek el egy tizedikes természettudományi tagozatost, amint némán ücsörög bottal a kezében. Tényleg szeretsz horgászni?- Tanárnő, ne tessék így beszélni a horgászokról! A horgászat szép dolog, sikerélményt ad, megnyugtat, oldja a stresszt.- Jól van hát. De visszatérve a lakomára: csak nem kistarcsai halak feszítenek büszkén a fotókon?- De bizony! Kifogtuk őket, előző nap besóztam, aznap reggel anyukámmal kisütöttük őket, és már hoztam is be az iskolába a lakomára. Finom volt nagyon, még annak is ízlett, aki nem szereti a halat!- Tehát egy átlagos hittanórás iskolai napon megterítettetek a földszinti hittanteremben, felírtátok az idevágó bibliai sztorit a táblára, és beinvitáltátok a többi hittancsoportot. Csak evangélikusok jöhettek?- Dehogyis! Szép ökumenikus volt! És igen nagy sikerünk volt a lakomával, vevők voltak rá a többiek! A saját készítésű szappanunkkal először kezet kellett mosniuk, aztán fel is olvastunk a Bibliából, imádkoztunk, és végre jöhetett a kaja! Közben persze fotóztunk, mert ez az egész - kiegészítve a háttérkutatásunkkal - képezte azt a prezentációt, amellyel be lehetett nevezni a versenyre. Mert a szóbeli fordulón már csak mesélni kellett a képek alapján.- Más nem is történt?- De, kaptunk még különböző feladatokat is, némelyik egész váratlanul ért bennünket. Mint például az, hogy angolul kellett elmagyarázni a jelen lévő skót lelkésznek, Normannek, hogy ha csak egyvalamit menthetnénk meg, akkor mi lenne az. Mi végül a fák mellett döntöttünk, ami valahogy evidens, de azért angolul már nem is olyan könnyű elmagyarázni!- Izgalmas lehetett, és úgy tűnik, a prezentációra való készülés is érdekes volt. Ilyenkorszokás megkérdezni, hogy végül mi fogott meg a leginkább a készülődésben. Hadd kérdezzem meg én is! Eszter?- Persze jó volt ismét horgászni meg sütögetni, de talán a legtöbb újdonságot számomra a Biblia tanulmányozása hozta. El nem tudtam volna képzelni, hogy a hal ennyi mindennek a szimbóluma! A közösség, a misszió, és még sorolhatnám... Nekem végül ez így érdekes volt, ahogy összeállt a kép!- No és te, Heni?- Hát, én is találtam egy-két izgalmas ügyet a Bibliában a borról, de azt végül nem ajánlotta a hittantanárom, hogy beletegyük a prezentációba! (Nevet.) A lényeg, hogy a bornak volt jó és rossz hatása akkor is, és most is!-Noel?- Nekem ebben az egészben az volt a legjobb, hogy rájöttem, mégsem annyira rémes csapatban dolgozni. Mert amúgy nagyon nem bírom a csapatversenyeket, mert valaki mindig lóg. De ezek a lányok egész jók voltak. Sőt!- Tízes skálán?- Nyolc-kilenc. (No, ez a válasz nagy felháborodást kelt, mert ezek a lányok tízes skálán tízet akarnak kapni. Idővel azért csitulnak az indulatok.)- Kedves Eszter, Heni, Noel! Az én szememben - no és a zsűriében is - tízes skálán tízet produkáltatok! A prezentációtok izgalmas, eredeti és érdekes, a háttérismereteitek alaposak, az odaadásotok példamutató! Irány hát a fődíj, a skóciai utazás! ■ Ittzés Szilvia Minden diákteljesítmény, minden iskolai eredmény mögött van egy tanár. Gyakran szinte láthatatlanul, meghúzódva, de a lényegre figyelve: hogyan tudná a diákokat a legjobb teljesítményre ösztönözni? Benkőné Di Giovanni Rita gimnáziumunk természettudományos laborjának vezetőjeként, Pál Beáta pedig református hitoktatóként rengeteg pluszórát rászánva, a szakmai háttéranyagok biztosításával, a diákok lelkesítésével, érdeklődésük felkeltésével és fenntartásával járult hozzá a szép eredményhez. Sólyom Noel, Andreé Henrietta és Varga Eszter + + c : M K-f PÁL beAta felvétele
