Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-02 / 22. szám
8 41 2013- június 2. PANORÁMA . Evangélikus Élet Csendesnap kerületi elnökséggel A püspök három újszövetségi törté► A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium május 22-i, tavaszi csendesnapján az iskola diákjai és tanárai - Bozorády Ildikó iskolalelkésznek köszönhetően - az Északi Egyházkerület püspökét és felügyelőjét egyaránt meghallgathatták. Fabiny Tamás igei gondolatokkal, Fábri György pedig előadással állt a diákok és tanáraik elé a nyíregyházi Nagytemplomban. A reggel kilenc órától délután egy óráig tartó program - az őszi csendesnap folytatásaként - az „...ösvényeidre taníts meg engem!” vezérgondolatát követte. net alapján három útra invitálta a hallgatóságot: az emmausi, a damaszkuszi és a gázai útra. A gyászoló tanítványok, a magabiztos Pál és a kereső etióp kincstárnok életébe különböző módon, mégis ugyanazon szándékkal lépett be Jézus: melléjük állt az úton, keresztezte útjukat, az írásokon keresztül felfedte magát. Bármilyen úton járunk is - mondta Fabiny Tamás -, Jézusnak megvan a hatalma, hogy megszólítson bennünket, és megváltoztassa életünket, hogy onnantól kezdve az ő ösvényén járjunk. Fábri György felügyelő interaktív, a templompadsorok között sétálva elmondott előadását is a vezérige határozta meg. A fókuszban a „miért éri meg Jézus útján, Jézussal járni a világban" kérdés, az elköteleződés, hűség és hitelesség állt. A közvetlen, fiatalok nyelvén megszólaló felügyelőnek sikerült az, ami minden előadó álma: tartósan lekötni több mint négyszáz, tíz és tizennyolc év közötti diák figyelmét. A nap folyamán, mintegy visszatérő közjátékként, az Evangélikus Hittudományi Egyetem liturgikusénekszemináriuma szolgált Finta Gergely vezetésével. A templomi, első rész után a diákok a gimnázium épületébe vonultak, ahol egy-két osztályonként beosztott csoportokban dolgozták fel a délelőtt hallottakat. Az egyházkerület elnökségének - Nyíregyházán talán első - közös jelenlétét kihasználva délután a gimnáziumi, az általános iskolai és kollégiumi, valamint a régióban szolgáló lelkészek fóruma vette kezdetét. Az elnökség nyitó gondolatai után kötetlen, de célirányosan moderált beszélgetésen vitatták meg a jelenlévők az oktatásállam-egyház kapcsolatrendszerét és az e területen mutatkozó örömteli fejleményeket, illetve buktatókat. Az egyre intenzívebb beszélgetést befejezni nem sikerült, csak félbeszakítani, abban a reményben, hogy további fórumok adnak majd lehetőséget a közös konstruktív gondolkodásnak. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele Élet- és emberszeretet hatja át minden szavát és mozdulatát Léleksimogató beszélgetés dr. Franz J. Mönks professzorral ► Az Európai Tehetségsegítő Tanács örökös elnöke magyarországi tartózkodása alatt május 6-án Bonyhádra, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumba látogatott. Dr. Franz J. Mönks, a tehetségkutatás nemzetközi szaktekintélye átfogó képet kapott az intézményben folyó oktatómunkáról, különösképp a tehetséggondozásról és az ehhez kapcsolódó, több éve bevezetett programokról. Emellett neves magyar matematikusokról tartott előadást a május 4-én kezdődött nemzetközi matematikatáborban.- Professzor úrról hogyan és mikor derült ki, hogy tehetséges, és gyermekkorában mire figyeltek fel Önben?- Németországban nőttem fel, öt fiút és egy lányt neveltek a szüleim. Mindközülünk a legidősebb testvérem volt a legokosabb. Szegény, egyszerű családba születtem, ezért úgy gondoltam, az általános iskola elvégzése után hidegburkolónak vagy villanyszerelőnek tanulok, és hamar pénzt fogok keresni, hogy segítsem a családot. Tagja lettem a cserkészcsapatnak, ahol az egyik fiú arra ösztökélt, hogy járjak középiskolai előkészítőbe. Az egyik karácsony előtt az iskolaigazgató hívatott, és közölte, hogy magántanulóként folytathatom az iskolát, s ilyenformán egyéni fejlesztéseket is igénybe vehetek. Mivel sokat betegeskedtem, ezért csak később tudtam folytatni a tanulmányaimat; igaz, akkor aztán a kilenc évfolyamot öt év alatt végeztem el. Hálás vagyok segítőimnek, hogy a magam ütemében haladhattam, hogy maximálisan figyelembe vették az igényeimet. Hogy miben mutattam tehetséget? Főként szervezési feladatokban, mert már akkoriban is jó vezetői készségekkel voltam megáldva.- Mindkét adottságra máig szüksége van ahhoz, hogy jól be tudja osztani az idejét és energiáját. Fiatal tudósként sem lehetett másként.- Bonnban, Münsterben és Nijmegenben jártam egyetemre, pszichológiát és germanisztikát hallgattam. Nijmegenben, a Radboud Egyetem Fejlődés-lélektani Tanszékén voltam tanársegéd 1963-ban, amikor a professzorom felkért, hogy írjak egy cikket az abban az évben megrendezendő nemzetközi szimpóziumra a gyermekek és a kamaszok kreativitásáról. Ez akkoriban még nem volt kiemelt téma, a cikkhez szükséges szakirodalom áttanulmányozása közben lettem egyre izgatottabb és lelkesebb. A nijmegeni egyetemen zajlott konferencián találkoztam olyan neves személyiségekkel, akik a gyermek-és felnőttkori tehetséggel foglalkoztak. Az ő biztatásuk is lökést adott ahhoz, hogy erre a szakterületre fókuszáljak. Annak ellenére, hogy dán és német szaklapokban is megjelent a tanulmányom, nem kapott különös hangsúlyt ez a téma. Viszont 1980-ban pontosan e cikk miatt hívtak meg Hamburgba, az első tehetséggondozás témájú konferenciára. Innentől már felgyorsultak az események, hatalmas lett az érdeklődés a szakemberek és a szülők részéről is. Rengeteg munka várt rám.- Ami szinte a mai napig tart. Többek között tizenkét évig volt az Európai Tehetségsegítő Tanács elnöke. Hogyan ismerkedett meg a magyarországi tehetséggondozással?- Tavaly volt húsz éve, hogy Münchenben rendezték meg az Európai Tehetségsegítő Tanács (European Council for High Ability, ECHA) soros konferenciáját. Itt találkoztam először olyan magyar szakemberekkel, akik szintén elkötelezettek voltak e téma iránt, s alaposabb ismeretekkel is bírtak. Nagyon jó kollegiális viszonyba kerültünk, és azóta igyekszem hathatósan segíteni a magyar tehetséggondozás ügyét. Évente több alkalommal ellátogatok Magyarországra. Egyébként az ECHA május 19-én ünnepli huszonötödik születésnapját.- Professzor úrnak harminchárom évnyi szakmai tapasztalata van. Mit gondol a ma tehetségeiről? Könnyebb a felszínre törniük?- Lényegesen. Ma már családon belül sem csupán csudabogárnak nézik őket, hanem segítik a fejlődésüket. A szülők is sokkal tanultabbak, képzettebbek, ezért elfogadják, támogatják tehetséges gyermeküket. A tanárok pedig kétéves posztgraduális képzésen vehetnek részt, ahol úgynevezett ECHA-diplomát kapnak. Világszerte több mint másfél ezer ilyen pedagógus van, köztük háromszáz magyar szerezte meg a képesítést. A Nijmegeni Egyetem posztgraduális tehetségszakértői programját adta át a Debreceni Egyetemnek, s ezt vette alapul a többi magyarországi képzés is. Ám az Önök hazájában már hosszabb múltra tekint vissza a tehetségfejlesztés. Példa erre az általam is jól ismert törökszentmiklósi iskola és módszertani központ, ahol pár nap múlva emlékkonferenciát tartanak a tehetséggondozás huszonöt évéről, s ahova előadónak hívtak. A Bethlen Gábor Református Általános Iskola egyébként ECHA-diplomások műhelye is. De ne is menjünk messzire, hisz ezekben a napokban itt, Bonyhádon zajlik az a nemzetközi matematikatábor, amelyen Brüsszelből érkezett tehetséges diákok együtt hallgatnak angol nyelvű előadásokat a gimnázium tehetséges diákjaival. Most járok először a bonyhádi evangélikus gimnáziumban, s meg kell mondanom, hogy nagyon jó a benyomásom, nemcsak a nagyvonalúan tervezett terek és épületek, hanem a szellemisége miatt is.- Ahol valamikor tanársegéd volt, ott most professor emeritus. Ugyanakkor vendégprofesszora többek közt Düsseldorf, Lima, Bandung Jakarta, Lexington, Debrecen, Sanghaj egyetemének; elnöke több nemzetközi szervezetnek, és számos díj kitüntetettje - a magyar Nemzeti Tehetségsegítő Tanács által adományozott Tehetségek Szolgálatáért Életműdíj birtokosa is. Számtalan publikáció jegyzője; jegyzet, könyv szerzője, szerzőtársa. Szerteágazó és időigényes munkái során bizonyosan igénybe veszi az adott kor technikai vívmányait. Mi a meglátása: a modern eszközök segítik a tehetség kiteljesedését, vagy épp ellustítják, elnyomják?- Családon belülről is tudok példát hozni. A kisebbik fiam nem olvas könyvet. Azt mondja, hogy az interneten mindent megtalál. Én mindkét információs forrást igénybe veszem, de el kell fogadni, hogy ma más feltételek és lehetőségek vannak. Hogy milyen a modern technika hatása a tehetségre? Úgy vélem, hogy segíti és gátolhatja is az adottságok kifejlesztését. Vannak, akik a szolgálatukba állítják az eszközöket, és a legjobbat hozzák ki velük magukból, és vannak, akik ezekkel nem vagy rosszul élnek. Ez utóbbi esetben igen, el is maradhat a tehetség kibontakozása.- Polgár Judit sakknagymester azt mondja, hogy a dicséret a legjobb és legolcsóbb dopping. Elégszer élünk vele?- Ismerem a Polgár család történetét. Judit nyilván maga tapasztalta meg a dicséret hatékonyságát. Mindig élnünk kellene vele. De hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy nem elég, ha valaki tehetséges, ez az ő példájukon is látható. Tehetséggel lehet születni, de gyakorolni kell. Méghozzá célzott gyakorlásra van szükség. Mit gondol, hány óra igen kemény gyakorlás kívántatik ahhoz, hogy valaki kitűnő pingpongozó, hegedűművész, sakkozó vagy matematikus legyen? A kutatások alapján tízezer óra gyakorlás kell. Tízezer óra! Ha jó törvényhozók, jó szülők és jó pedagógusok vannak egy országban, és a tehetséghez szorgalom társul, kiemelkedő eredmények születhetnek! ■ V. Gänszler Beáta Jakab Tamás, a gimnázium egykori tanára kilencedik éve tanít Brüsszelben. A cserediákságra épülő matematikatábor ötletét a brüsszeli 1. számú iskola finn igazgatója lelkesen támogatta. Az ideából gyakorlat és hagyomány lett, idén immár a hatodik matematikatábort rendezték meg május 4-8. között. Összesen tizenkét matematikaórát tartottak a vendég előadók. A tehetséggondozás idén főként a problémamegoldásra koncentrált. Az angol nyelvű órák után közösségépítő, egymás kultúráját megismerő programokon vett részt a harmincnyolc diák. Belgiumból tizenkilencen érkeztek, ez az eddigi „rekord”. Hat spanyol, négy román, két francia, egy-egy belga, olasz, szlovén, ír, angol, lengyel-angol és dán fiatal alkotta a heterogén külföldi csapatot. Henrik Hogstad, a brüsszeli iskola dán tanára tavaly előadást tartott, most Jakab tanár úrral kísérőként vett részt a táborban. Csirke Balázs öregdiák, az ELTE hallgatója, Ecker Bernadett, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanára, volt bonyhádi kolléga és dr. Pintér Katalin Szegedről gondoskodott arról, hogy a résztvevők megismerjék és összehangolják egymás gondolkodási struktúráját. Jakab Tamással tanév közben dr. Katz Sándor tartja a kapcsolatot, kívüle a táborban Kimle Mária és Simonné Krum Eszter matematikatanárok segítették a diákok és a vendég előadók munkáját. Ősszel a bonyhádi tehetséges és angolul jól tudó diákok utaznak Brüsszelbe. Tehetséghidak című programját a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (Matehesz) által kiírt pályázat nyerteseként valósította meg a bonyhádi középiskola. Lenczné Vrobvszki Judit, a pályázat gondozója és az előadás-sorozat szervezője elmondta, hogy sokszor tanácstalanok a szülők, nem tudják, mit is kezdjenek, hogyan segítsenek tehetséges gyermeküknek. Ezek a fiatalok másként működnek, mint a többiek, a magatartásuk, életlátásuk eltér a megszokottól. Az előadásokkal a pedagógusok szeretnék megmutatni, hogy miként támogathatják szüleik ezeket a gyerekeket. Az iskola díszterme ad fesztelenebb környezetet, oldottabb légkört a szülők-nevelők-gyerekek párbeszédéhez. A felkínált lehetőséggel a vártnál lényegesen több szülő élt, ami örömteli visszajelzés. A módszertani tanácsok mellett a résztvevők bepillantást nyerhettek abba, hogy milyen tehetséggondozás folyik az evangélikus gimnáziumban. Nagy Andrea és dr. Katz Sándor a természettudományos, Ónodi Szabolcs a sport-, Futár Rajmundné és Kutnyánszkyné Bácskái Eszter a nyelvi tehetséggondozásról, Lenczné Vrbovszi Judit tehetségfejlesztő szaktanácsadóként és dr. Gyarmathy Éva pszichológus általában a tehetséggondozásról tartott, illetve tart előadást. A júniusban véget érő programban igazgatói állófogadás is szerepel. Az ünnepségen - Kráhling Dániel lelkész és Ónodi Szabolcs igazgató köszöntő szavai után - a nevelőknek és a szülőknek maguk a gyerekek adnak műsort.
