Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-06-02 / 22. szám

8 41 2013- június 2. PANORÁMA . Evangélikus Élet Csendesnap kerületi elnökséggel A püspök három újszövetségi törté­► A Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium május 22-i, tavaszi csendesnapján az is­kola diákjai és tanárai - Bozo­­rády Ildikó iskolalelkésznek kö­szönhetően - az Északi Egyház­­kerület püspökét és felügyelőjét egyaránt meghallgathatták. Fa­­biny Tamás igei gondolatokkal, Fábri György pedig előadással állt a diákok és tanáraik elé a nyíregyházi Nagytemplomban. A reggel kilenc órától délután egy óráig tartó program - az őszi csendesnap folytatásaként - az „...ösvényeidre taníts meg en­gem!” vezérgondolatát követte. net alapján három útra invitálta a hall­gatóságot: az emmausi, a damaszku­szi és a gázai útra. A gyászoló tanít­ványok, a magabiztos Pál és a kereső etióp kincstárnok életébe különböző módon, mégis ugyanazon szándékkal lépett be Jézus: melléjük állt az úton, keresztezte útjukat, az írásokon ke­resztül felfedte magát. Bármilyen úton járunk is - mondta Fabiny Ta­más -, Jézusnak megvan a hatalma, hogy megszólítson bennünket, és megváltoztassa életünket, hogy on­nantól kezdve az ő ösvényén járjunk. Fábri György felügyelő interaktív, a templompadsorok között sétálva el­mondott előadását is a vezérige hatá­rozta meg. A fókuszban a „miért éri meg Jézus útján, Jézussal járni a világ­ban" kérdés, az elköteleződés, hűség és hitelesség állt. A közvetlen, fiatalok nyelvén megszólaló felügyelőnek sike­rült az, ami minden előadó álma: tar­tósan lekötni több mint négyszáz, tíz és tizennyolc év közötti diák figyelmét. A nap folyamán, mintegy visszaté­rő közjátékként, az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetem liturgikusének­­szemináriuma szolgált Finta Gergely vezetésével. A templomi, első rész után a diákok a gimnázium épületébe vonultak, ahol egy-két osztályonként beosz­tott csoportokban dolgozták fel a délelőtt hallottakat. Az egyházkerület elnökségének - Nyíregyházán talán első - közös jelen­létét kihasználva délután a gimnáziu­mi, az általános iskolai és kollégiumi, valamint a régióban szolgáló lelkészek fóruma vette kezdetét. Az elnökség nyitó gondolatai után kötetlen, de célirányosan moderált beszélgetésen vitatták meg a jelenlévők az oktatás­­állam-egyház kapcsolatrendszerét és az e területen mutatkozó örömteli fejleményeket, illetve buktatókat. Az egyre intenzívebb beszélgetést befejez­ni nem sikerült, csak félbeszakítani, ab­ban a reményben, hogy további fóru­mok adnak majd lehetőséget a közös konstruktív gondolkodásnak. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele Élet- és emberszeretet hatja át minden szavát és mozdulatát Léleksimogató beszélgetés dr. Franz J. Mönks professzorral ► Az Európai Tehetségsegítő Tanács örökös elnöke magyarországi tar­tózkodása alatt május 6-án Bonyhádra, a Petőfi Sándor Evangélikus Gim­názium és Kollégiumba látogatott. Dr. Franz J. Mönks, a tehetségku­tatás nemzetközi szaktekintélye átfogó képet kapott az intézményben folyó oktatómunkáról, különösképp a tehetséggondozásról és az ehhez kapcsolódó, több éve bevezetett programokról. Emellett neves magyar matematikusokról tartott előadást a május 4-én kezdődött nemzetkö­zi matematikatáborban.- Professzor úrról hogyan és mikor derült ki, hogy tehetséges, és gyermek­korában mire figyeltek fel Önben?- Németországban nőttem fel, öt fiút és egy lányt neveltek a szüleim. Mindközülünk a legidősebb testvérem volt a legokosabb. Szegény, egyszerű családba születtem, ezért úgy gondol­tam, az általános iskola elvégzése után hidegburkolónak vagy villanysze­relőnek tanulok, és hamar pénzt fo­gok keresni, hogy segítsem a családot. Tagja lettem a cserkészcsapatnak, ahol az egyik fiú arra ösztökélt, hogy járjak középiskolai előkészítőbe. Az egyik karácsony előtt az iskolaigaz­gató hívatott, és közölte, hogy magántanulóként folytathatom az iskolát, s ilyenformán egyéni fejlesztéseket is igénybe vehe­tek. Mivel sokat betegeskedtem, ezért csak később tudtam folytat­ni a tanulmányaimat; igaz, akkor aztán a kilenc évfolyamot öt év alatt végeztem el. Hálás vagyok segítőimnek, hogy a magam üte­mében haladhattam, hogy maxi­málisan figyelembe vették az igé­nyeimet. Hogy miben mutattam tehet­séget? Főként szervezési felada­tokban, mert már akkoriban is jó vezetői készségekkel voltam meg­áldva.- Mindkét adottságra máig szüksége van ahhoz, hogy jól be tudja osztani az idejét és energi­áját. Fiatal tudósként sem lehetett másként.- Bonnban, Münsterben és Nij­­megenben jártam egyetemre, pszi­chológiát és germanisztikát hallgat­tam. Nijmegenben, a Radboud Egye­tem Fejlődés-lélektani Tanszékén voltam tanársegéd 1963-ban, amikor a professzorom felkért, hogy írjak egy cikket az abban az évben megrende­zendő nemzetközi szimpóziumra a gyermekek és a kamaszok kreativitá­sáról. Ez akkoriban még nem volt ki­emelt téma, a cikkhez szükséges szakirodalom áttanulmányozása köz­ben lettem egyre izgatottabb és lel­kesebb. A nijmegeni egyetemen zajlott konferencián találkoztam olyan ne­ves személyiségekkel, akik a gyermek-és felnőttkori tehetséggel foglalkoz­tak. Az ő biztatásuk is lökést adott ahhoz, hogy erre a szakterületre fó­kuszáljak. Annak ellenére, hogy dán és német szaklapokban is megje­lent a tanulmányom, nem kapott különös hangsúlyt ez a téma. Viszont 1980-ban pontosan e cikk miatt hív­tak meg Hamburgba, az első tehet­séggondozás témájú konferenciára. Innentől már felgyorsultak az esemé­nyek, hatalmas lett az érdeklődés a szakemberek és a szülők részéről is. Rengeteg munka várt rám.- Ami szinte a mai napig tart. Töb­bek között tizenkét évig volt az Euró­pai Tehetségsegítő Tanács elnöke. Hogyan ismerkedett meg a magyar­­országi tehetséggondozással?- Tavaly volt húsz éve, hogy Mün­chenben rendezték meg az Európai Tehetségsegítő Tanács (European Council for High Ability, ECHA) soros konferenciáját. Itt találkoz­tam először olyan magyar szakembe­rekkel, akik szintén elkötelezettek voltak e téma iránt, s alaposabb isme­retekkel is bírtak. Nagyon jó kollegiá­lis viszonyba kerültünk, és azóta igyekszem hathatósan segíteni a ma­gyar tehetséggondozás ügyét. Éven­te több alkalommal ellátogatok Ma­gyarországra. Egyébként az ECHA május 19-én ünnepli huszonötödik születésnapját.- Professzor úrnak harminchá­rom évnyi szakmai tapasztalata van. Mit gondol a ma tehetségeiről? Könnyebb a felszínre törniük?- Lényegesen. Ma már családon belül sem csupán csudabogárnak nézik őket, hanem segítik a fejlődé­süket. A szülők is sokkal tanultabbak, képzettebbek, ezért elfogadják, támo­gatják tehetséges gyermeküket. A tanárok pedig kétéves posztgraduá­lis képzésen vehetnek részt, ahol úgynevezett ECHA-diplomát kap­nak. Világszerte több mint másfél ezer ilyen pedagógus van, köztük há­romszáz magyar szerezte meg a ké­pesítést. A Nijmegeni Egyetem poszt­graduális tehetségszakértői prog­ramját adta át a Debreceni Egyetem­nek, s ezt vette alapul a többi magyar­­országi képzés is. Ám az Önök hazájában már hosszabb múltra tekint vissza a tehet­ségfejlesztés. Példa erre az általam is jól ismert törökszentmiklósi iskola és módszertani központ, ahol pár nap múlva emlékkonferenciát tartanak a tehetséggondozás huszonöt évéről, s ahova előadónak hívtak. A Beth­len Gábor Református Általános Iskola egyébként ECHA-diplo­­mások műhelye is. De ne is menjünk messzire, hisz ezekben a napokban itt, Bonyhádon zajlik az a nemzetkö­zi matematikatábor, amelyen Brüsszelből érkezett tehetséges diákok együtt hallgatnak angol nyelvű előadásokat a gimnázium tehetséges diákjaival. Most já­rok először a bonyhádi evangéli­kus gimnáziumban, s meg kell mondanom, hogy nagyon jó a be­nyomásom, nemcsak a nagyvona­lúan tervezett terek és épületek, hanem a szellemisége miatt is.- Ahol valamikor tanársegéd volt, ott most professor emeritus. Ugyanakkor vendégprofesszora többek közt Düsseldorf, Lima, Ban­dung Jakarta, Lexington, Debrecen, Sanghaj egyetemének; elnöke több nemzetközi szervezetnek, és számos díj kitüntetettje - a magyar Nemze­ti Tehetségsegítő Tanács által adomá­nyozott Tehetségek Szolgálatáért Életműdíj birtokosa is. Számtalan publikáció jegyzője; jegyzet, könyv szerzője, szerzőtársa. Szerteágazó és időigényes munkái során bizonyosan igénybe veszi az adott kor technikai vívmányait. Mi a meglátása: a mo­dern eszközök segítik a tehetség kitel­jesedését, vagy épp ellustítják, el­nyomják?- Családon belülről is tudok pél­dát hozni. A kisebbik fiam nem olvas könyvet. Azt mondja, hogy az inter­neten mindent megtalál. Én mindkét információs forrást igénybe veszem, de el kell fogadni, hogy ma más fel­tételek és lehetőségek vannak. Hogy milyen a modern technika hatása a tehetségre? Úgy vélem, hogy segíti és gátolhatja is az adottságok kifejlesz­tését. Vannak, akik a szolgálatukba ál­lítják az eszközöket, és a legjobbat hozzák ki velük magukból, és vannak, akik ezekkel nem vagy rosszul élnek. Ez utóbbi esetben igen, el is marad­hat a tehetség kibontakozása.- Polgár Judit sakknagymester azt mondja, hogy a dicséret a legjobb és leg­olcsóbb dopping. Elégszer élünk vele?- Ismerem a Polgár család törté­netét. Judit nyilván maga tapasztal­ta meg a dicséret hatékonyságát. Mindig élnünk kellene vele. De hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy nem elég, ha valaki tehetséges, ez az ő példájukon is látható. Tehetséggel lehet születni, de gyakorolni kell. Méghozzá célzott gyakorlásra van szükség. Mit gondol, hány óra igen kemény gyakorlás kívántatik ahhoz, hogy va­laki kitűnő pingpongozó, hegedű­­művész, sakkozó vagy matematikus legyen? A kutatások alapján tízezer óra gyakorlás kell. Tízezer óra! Ha jó törvényhozók, jó szülők és jó pedagó­gusok vannak egy országban, és a te­hetséghez szorgalom társul, kiemel­kedő eredmények születhetnek! ■ V. Gänszler Beáta Jakab Tamás, a gimnázium egykori tanára kilencedik éve tanít Brüsszel­ben. A cserediákságra épülő matematikatábor ötletét a brüsszeli 1. szá­mú iskola finn igazgatója lelkesen támogatta. Az ideából gyakorlat és ha­gyomány lett, idén immár a hatodik matematikatábort rendezték meg május 4-8. között. Összesen tizenkét matematikaórát tartottak a ven­dég előadók. A tehetséggondozás idén főként a problémamegoldásra koncentrált. Az angol nyelvű órák után közösségépítő, egymás kultúráját megisme­rő programokon vett részt a harmincnyolc diák. Belgiumból tizenkilen­cen érkeztek, ez az eddigi „rekord”. Hat spanyol, négy román, két fran­cia, egy-egy belga, olasz, szlovén, ír, angol, lengyel-angol és dán fiatal alkotta a heterogén külföldi csapatot. Henrik Hogstad, a brüsszeli iskola dán tanára tavaly előadást tartott, most Jakab tanár úrral kísérőként vett részt a táborban. Csirke Balázs öregdiák, az ELTE hallgatója, Ecker Bernadett, a szegedi Radnóti Mik­lós Gimnázium tanára, volt bonyhádi kolléga és dr. Pintér Katalin Sze­gedről gondoskodott arról, hogy a résztvevők megismerjék és összehan­golják egymás gondolkodási struktúráját. Jakab Tamással tanév közben dr. Katz Sándor tartja a kapcsolatot, kí­vüle a táborban Kimle Mária és Simonné Krum Eszter matematikataná­rok segítették a diákok és a vendég előadók munkáját. Ősszel a bonyhádi tehetséges és angolul jól tudó diákok utaznak Brüsszelbe. Tehetséghidak című programját a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szö­vetsége (Matehesz) által kiírt pályázat nyerteseként valósította meg a bony­hádi középiskola. Lenczné Vrobvszki Judit, a pályázat gondozója és az elő­adás-sorozat szervezője elmondta, hogy sokszor tanácstalanok a szülők, nem tudják, mit is kezdjenek, hogyan segítsenek tehetséges gyermekük­nek. Ezek a fiatalok másként működnek, mint a többiek, a magatartá­suk, életlátásuk eltér a megszokottól. Az előadásokkal a pedagógusok sze­retnék megmutatni, hogy miként támogathatják szüleik ezeket a gyere­keket. Az iskola díszterme ad fesztelenebb környezetet, oldottabb lég­kört a szülők-nevelők-gyerekek párbeszédéhez. A felkínált lehetőséggel a vártnál lényegesen több szülő élt, ami öröm­teli visszajelzés. A módszertani tanácsok mellett a résztvevők bepillantást nyerhettek abba, hogy milyen tehetséggondozás folyik az evangélikus gim­náziumban. Nagy Andrea és dr. Katz Sándor a természettudományos, Óno­di Szabolcs a sport-, Futár Rajmundné és Kutnyánszkyné Bácskái Eszter a nyelvi tehetséggondozásról, Lenczné Vrbovszi Judit tehetségfejlesztő szak­­tanácsadóként és dr. Gyarmathy Éva pszichológus általában a tehetség­­gondozásról tartott, illetve tart előadást. A júniusban véget érő program­ban igazgatói állófogadás is szerepel. Az ünnepségen - Kráhling Dániel lelkész és Ónodi Szabolcs igazgató köszöntő szavai után - a nevelőknek és a szülőknek maguk a gyerekek adnak műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents