Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-06-02 / 22. szám
„A félmillió diák alma matere a tudományok őrhelye és világítótornya, a magyar kultúra szolgája a Kárpát-medencében, jelmondata pedig (»Orando et laborando«, azaz »Imádkozva és dolgozva«) az egész nemzet erkölcsi tartalékainak gyarapítója.” Ünnepel(t) a Kollégium >► 4. oldal „A pünkösdi templomdíszítés szokása Maglódon nem Mende-monda! Idősebb asszonytestvérek is emlékeznek erre a pünkösdhöz kapcsolódó népi vallási gyakorlatra.” Evél&levél !► 10. oldal „A hitnek ugyanis az a sajátossága, hogy csak akkor marad meg, ha továbbadjuk. A továbbadás a hit megtartásának útja. Ha hitünket gyülekezeti szolgálatban nem adjuk tovább, akkor beszárad és megzápul.” A gyülekezet mozgósítása !► 13. oldal Misszió és/vagy tolerancia ^ 3. oldal Kirkkopäivät - a finn Kirchentag W 7. oldal Interjú dr. Franz J. Mönks professzorral ^ 8. oldál A legkomplexebb evangélikus iskola ^ 9. oldal Jézus a mi gyógyítónk W- 11. oldal Sült hal a hittanteremben !► 12. oldal Sátor erős falak között Hálaadó nap a Vasi Egyházmegyében ► Evangélikusok foglalták el a sárvári várat Szentháromság vasárnapján, főbb mint ezer vendég érkezett a Vasi Egyházmegye által szervezett csendesnapra, amelyen megemlékeztek a megye, illetve elődje, a kemenesaljai egyházmegye négyszáztíz éves múltjáról. Az esemény mottóját Jézus ígérete adta: feletek vagyok...” (Mt 28,20) A Nádasdy-vár udvarán felállított rendezvénysátorban, a várárokban, valamint a múzeum helyiségeiben zajló színes programok között minden korosztály találhatott kedvére valót. Az alkalom fő szervezői Rostáné Piri Magda esperes mellett Verasztó János kerületi missziói lelkész és a házigazda Gyarmati István lelkész voltak, de valamilyen formában az egyházmegye valamennyi pásztora, illetve a korábban itt szolgáló kollégáik is közreműködtek. Az istentiszteleten összegyűlt adományok a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat céljait szolgálják. Az erős falak közt álló sátor az egyház kettős természetére emlékeztet - kezdte igehirdetését Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az úrvacsorás nyitó istentiszteleten. „Álljunk oda a startvonalra!” - szólította fel a népes hallgatóságot, majd Mt 28,18-20 alapján küldetésünk alapszabályairól beszélt. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a hatalom Jézusé, neki van egyedül joga oda rendelni a versenyzőt, ahová akarja. A startvonalról azonban csak térdelőrajtban lehet indulni, és a cél nem a világ legyőzése, hanem az emberek tanítvánnyá tétele. Az elnök-püspök - aki egyébként szintén kemenesaljai ősökkel büszkélkedhet - a nap mottójára utalva így zárta szavait: „Az ígéret azoknak szól, akik elindulnak a küldetésbe, hogy minden népet megpróbáljanak tanítvánnyá tenni, vagyis Krisztushoz vezetni.” A prédikáció után az úrvacsorái liturgiát Ittzés János nyugalmazott püspök és Rostáné Piri Magda végezte. A több helyszínen zajlott úrvacsoraosztásban a jelen lévő lelkészek segédkeztek. Az istentisztelet zárásaként a gyülekezetek felügyelői - Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő vezetésével - koszorút helyeztek el a sárvári protestáns mártírok emléktáblájánál a vár udvarán. Köszöntésekkel folytatódott a hálaadó nap. A vasiak finn testvéregyházmegyéjének, a mikkeli egyházmegyének az esperese, Matti Tolvanen örömmel emlékezett meg a négy éve fennálló partnerkapcsolatról. Maga és elnöktársa nevében adta át jókívánságait Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője. Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke a hely jelentőségére utalva elmondta: ezek a falak most megint történelmi pillanat tanúi. Kondora István helyi polgármester pedig így buzdított: „A hit legyen olyan talapzat, amelyre a jövőt építhetjük!” A bőséges ebédet a szarvasi diakónia szolgálói készítették gulyáságyú segítségével A közös étkezés után a belső és külső helyszíneken egymást követték a programok. A sátorban a kőszegi TEKI Band koncertezett, míg a gyülekezetek focicsapatai az egyházmegyei kupáért versenyeztek, amelyet végül a répcelakiaknak sikerült megszerezniük. A gyerekeket játszóház várta. A múzeum helyiségeiben könyvbemutatóra és kiállításmegnyitóra került sor. Kovács Miklós Szegeden élő nyugdíjas főiskolai tanár, szerkesztő Abádi Benedekről szóló, nemrégiben megjelent könyvét Ittzés János nyugalmazott püspök méltatta. Elmondta, hogy Abádi Benedek művészi képességű, jó teológus nyomdász volt a 16. században. Neki köszönhetjük a Sylvester János által magyarra fordított Újszövetség kiadását. A Vasi Egyházmegyének a jubileumra készült kiadványáról a létrehozásában oroszlánrészt vállaló Baranyay Csaba és Söptei Imre levéltáros, gyűjteményi felelős mondott ismertetőt, Rostáné Piri Magda esperes pedig az egyházmegye új címerét mutatta be. Ezután megnyitották a Nádasdy-vár helyiségeiben látogatható időszaki kiállítást, amelyet a helyi múzeum munkatársai az Evangélikus Országos Múzeummal, illetve az egyházmegye gyülekezeteivel együttműködve állítottak össze. A tárlat címe: Luther magyarul - Evangélikusok Vas megyében. Kovács Eleonóra egyházkerületi gyűjteményi felelős elmondta: az anyag összegyűjtése és elrendezése során a könyvkiadás, a magyar nyelvű evangélikus szerzők munkáinak bemutatására, illetve a hétköznapi vallásgyakorlás tárgyainak megismertetésére fókuszáltak. így olyan kiállítás született, amely a szakmai megalapozottságot az élményszerűséggel párosítja. A tárlók anyagának megtekintése után további programok várták az érdeklődőket. A rendezvénysátorban színpadra állt a sárvári gyülekezet énekkara, majd a szombathelyi Reményiksuliszínpad adta elő Weöres Sándorra emlékező műsorát. A várárokban a Lajoskomáromi fúvószenekar lépett fel, az udvaron pedig - az egyházközségek és intézmények munkáját bemutató sátrak meglátogatása mellett - íjászkodni is lehetett. A tartalmas napot - a Rostáné Piri Magda által elmondott úti áldást követően - a répcelaki Vekker+ zenekar koncertje zárta. ■ Adámi Mária A vasi jubileumra készült kiadványból lapunk 7. oldalán közöljük - rövidítve - D. Keveházi László egyháztörténeti tanulmányát Miért nem érthető? Ribár János A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok elnevezése nem kevés testvérünknek vagy Krisztus ügye iránt érdeklődő felebarátunknak okoz gondot. Elsősorban nem a vasárnapok számozásával van baj. Sokakat - elsősorban kívülállókat, de az egyházon belülieket is - ez a gyakran ismételt fogalom késztet töprengésre: Szentháromság. A Szentírást olvasgató intelligens ismerősöm egyszer így fejezte ki értetlenségét az elnevezéssel kapcsolatosan: „Megfoghatatlan. Nem tudok vele mit kezdeni, nem vagyok képes megérteni. Vajon miért bonyolítják túl a teológusok?” Mivel ő szerette volna megérteni ezt a titokzatos témát, tisztelettel fogadta lelkésze szerény kísérletét arra, hogy értelméhez közelebb kerüljön a Szentháromság fogalma. A beszélgetés során előkerültek olyan bibliai igehelyek, amelyek segítségével egyértelműen és világosan lehetett demonstrálni e névnek a szentírási valóságát. A teremtő Isten, a megváltó Jézus Krisztus és a megújító, hitet adó Szentlélek Isten - a szentírási idézetekkel szemben nem is volt kifogása a kérdezőnek, mégis úgy vélte, az ő esze így sem tud mit kezdeni ezzel a szent névvel. Egy másik beszélgetés alkalmával filozófiai fogalmak is előkerültek, sőt nagy teológusok gondolatai is, kezd ve Augustinusszal, nem kihagyva Aquinói Tamást sem. Hasonlóképpen a protestáns ortodoxia jelesei is felsorakozhattak egészen a modernnek mondott vázlatokig. A jó szándékú kételkedő elegánsan azzal tért ki az eszmefuttatás elől, hogy „az ő modern, számítógéphez, okostelefonhoz, szupertechnikához szokott agya” nem tud mit kezdeni ezzel az elnevezéssel. Sóhajtva azzal zárta le a magánszemináriumot, hogy „ezt akkor sem lehet megérteni”. Megdöbbenve ismertem fel: igaza van! Néhány másodpercig elámultam, hogy a hívő ember számára mennyire egyszerű ez a kérdés. Vagyis teljesen világos, hogy miért nem lehet megérteni! Nem pusztán azért, mert nem lenne meg hozzá az embernek a felfogóképessége. S nem is azért, mert ebben a láthatónak mondott immanens világban is még mindig végtelenül sok jelenség van, amelyet egyelőre nem értünk, vagy fel sem tudunk fogni igazán, mint például az élet titokzatos keletkezésének a kérdése, de maga az élet jelensége is. Vagy azt a kérdést sem tudnánk megválaszolni, hogy egyáltalán miért van lét, és nem az ellenkezője. {Heidegger is sokat töprengett ezen.) A Szentháromság titka azonban nem ezért marad rejtve előttünk! Vajon miért nincs még csak esélyünk sem arra, hogy Isten titokzatos valóságát - szentháromsági mivoltát - megértsük, eszünkkel megragadjuk? A válasz egyszerű: mert a szentségesen szent Isten - a Szentháromság egy igaz Isten - felett soha nem uralkodhatunk. Soha, de soha nem vehetjük birtokunkba, soha nem ragadhatjuk meg, nem mérhetjük le! Soha nem foghatjuk szekerünk elé az ő valóságát! Amit ugyanis megértünk, azt megfogalmazzuk, azaz megfogjuk, és előbb-utóbb fel tudjuk használni, vagy hatalmunk alá hajtjuk. Amikor Benjamin Franklin megértette a villám természetét, kialakította vele szemben a védelem lehetőségét; egy francia tudós felfedezte a radioaktivitás jelenségét, majd a Curie házaspár (és még mások is) az atomenergia felhasználását tette lehetővé. Nem soroljuk tovább a példákat, a lényeg így is érthető: amikor az ember megért valamit, és ráadásul fogalmak segítségével meg is „fogja” megragadja, akkor valamilyen fokon szolgálatába is állítja. Megérteni - ez az ember számára azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb hatalmába venni és kihasználni. A mindenható Istent - mint Szentháromság egy igaz Istent - ezért sem lehet megérteni: mert őt soha, de soha nem állíthatjuk a szolgálatunkba, se hatalmunkba nem vehetjük, hiszen mi vagyunk az ő teremtményei az egész látható és láthatatlan valósággal együtt. Ezért kell beletörődnünk abba, hogy őt így - ezzel a hátsó szándékkal - nem érthetjük meg. Nagyon nagy ügy, hogy Jézus Krisztus a szolgálatunkra jött - de nem azért, mert mi ezt így akartuk volna, hanem mert Isten akarta így! Ha ezt az egyszerű tényt beláttuk, akkor világossá válik, mi a helyes, követendő magatartás vele szemben: leborulni előtte, imádni, magasztalni, dicsőíteni, szeretni, hálát adni, áldani. Ennek lesz meg az egész életünket átalakító csodálatos hatása. Nagyszerű lehetőség erre a foglalatosságra a meditáció keresztyén változata, amikor szemlélem Isten irántunk megnyilvánuló szeretetét, gyönyörködöm tetteiben, kezdve a teremtett világ csodájával (az egek beszélik Isten dicsőségét) a golgotái kereszten bemutatott áldozaton át a feltámadás örömhíréig és a Szentlélek váratlan és életbevágóan fontos kiáradásáig. A megértés helyett az imádás lelki alázata az egyetlen helyes lelki magatartás. Miért nem érthető a Szentháromság titka? Mert nem hajtható a hatalmunk alá! Mert az élő Isten nem az a szél, akit „csak úgy” befoghatunk a vitorlánkba. „A szél arra fuj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy..!’ (Jn 3,6) Ha érteni akarod, akkor uralkodni akarsz felette! De ha imádod, ő felemel! Belép az életedbe, és majd eljön az ideje, hogy már nem kérdezel semmit, mert minden világos lesz ott - az örökkévalóságban! A szerző nyugalmazott evangélikus esperes
