Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-26 / 21. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. május 26. » 9 \ V- HAMBURG másképpen gondolkodók felé is ugyanazzal a szeretettel, mint „a falakon belüli” meghitt saját világban. Az egyháznak meg kell értenie a modern világ létét, működését és nyelvét. De nem lesz képes értékes tartalmat átadni, ha csak valami ismételgető középszerűségben él. A hamburgi Kirchentag egyszerre volt teológiai „pozíciómeghatározás” és „újratervezés”. Mindkettőre a jövőt formáló erejét ne lehessen kétségbe vonni. Egy olyan valóságos helyzetben történik ez, amikor egyházból ki- és oda belépők egyaránt vannak szép számmal. De nem mindegy, hogy a plakátok, kampányok és szlogenek mögött jelen van-e az őszinte és minőségi küzdelem a megújuló tartalomért, vagy nincs. Hiába a plakát és a kampány, ha nincs tartalom! Azt is el kell kerülni, hogy valósággá váljon az anekdota, amely szerint „a lelkész a vasárnapi prédikációjában már megint olyan kérdésekre válaszolt, amelyeket nem tett fel senki” Azért kell ébernek és felkészültnek lenni az egyházban, hogy ez ne fordulhasson elő semmilyen összefüggésben. A Kirchentag idén olyan kérdéseket tárgyalt, amelyek mindegyikünknek aktuális létkérdései. A rendezvény válaszolni is igyekezett, de legfőképpen „együtt gondolkodni” a szó legnemesebb értelmében az egyházon belüli és kívüli résztvevőkkel egyaránt. Mindenki vehetett annyit, amennyire szüksége volt. Volt miből venni! Vajon mennyire vesszük komolyan mi Magyarországon ezt a „kínálati kötelezettséget” egy megújulás után sóhajtozó egyházban? Csak egy lépés eljutni a „Mi ezt eddig mindig így csináltuk...” megalkuvásától a „Lehet ezt másképp is, sokkal hatékonyabban is végezni!” bátorságáig. Ezt a bátor lépést nem lehet kihagyni. De megtenni csak mozdulással és Lélekkel lehetséges. Mozduljunk sokkal bátrabban, és éljük tartalmasabban mi is hazai egyházi életünket! ■ Szabó Lajos A záró istentisztelet egyik oltára nagy szüksége van az evangélikusságnak ma Európában. Nem lehet megspórolni azt a szellemi és tartalmi küzdelmet, amelyet a német evangélikus egyház hosszú évek óta folytat azért, hogy jelen legyen legyen, látható legyen, és úgy szólaljon meg a társadalomban, hogy a megújulást és kereslet lyan kell végre venni, hogy a keresztyénség nem a múlté, hanem a jelené és a jövőé. Nem a régi szabályok és előírások őrzésében, szorításában lesz életképes és megújult az egyház, hanem valódi jelenléttel, a mai emberek életének tényleges részeként. Egy olyan környezetben, ahol a közös gondolkodás és kérdésértelmezés az alaphelyzet, a teológiának is fejlődnie kell, és szinten kell maradnia ahhoz, hogy számoljon vele a mai környezet. A korszerű egyháznak bátorságteremtővé kell válnia. Az egyház belső élete is akkor újul meg, ha a környezete igényli és várja tőle az életet segítő tartalmat. Ehhez sokkal több kísérletre és sokkal nagyobb kapunyitásra van szükség ma, mint bármikor. Nem kell megijedni attól - utalt egy előadásában mai kísérletekre Uta Pohl-Patalong professzor asszony nagyon határozottan -, ha ma már nem parokiális közösségként újulnak meg a gyülekezetek, hanem egy-egy időszakra születnek közösségek, váratlan helyzetekben és meglepő formákban: city-templomok, csendtemplomi gyülekezetek stb. A lényeg valójában, amelyet nem nélkülözhet a gyülekezet, bármilyen formában létezzék is: az elkötelezettség, a spiritualitás és a szolidaritás. „Épül Európa” Valós kérdések és együtt gondolkodás a sablonok helyett Meg kell tanulni a kommunikációt az érdeklődőkön kívül az egyháztól távol állók, a vele szemben állók és a s lutheranizmus ban utazó Camillo fivérek nem kíméltek se pápistát, se protestánst, vidáman viccelődtek például a felekezetek egyes hittételei között fellelhető „nüansznyi” különbségekkel, például így: „Az egyik azt mondja, Szentháromság emígy, a másik azt, hogy Szentháromság amúgy, itt istentisztelet, ott mise, az egyik azt mondja: »transsubtantiatio«, a másik: »Hogy micsoda??«” A közönség harsány nevetése nem épp engesztelhetetlen dogmatizmusról árulkodik. A tréfálkozás feloldja az esetleges felekezetközi határokat, és - egylényegűen jókedvű - közösséget kovácsol a hallgatóságból. A játék, a humor nem áll távol a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülő német bizottságtól sem, ahogy erről az újonnan megjelent kötetek és egyéb - szó szerint - nyalánkságok árulkodnak. Említhetjük például Fabian Vogt Luther für Neugierige, azaz Luther a kíváncsiaknak című szórakoztató kézikönyvét, a Luther életét feldolgozó komikus rajzsorozatot: Ein Luther-Comic címmel, a kilencvenöt tétel poszteres kiadását - amely lutheránus ajtókon bizonyára jól mutat majd -, a Luther-bögréket, a Lutherrózsásra sütött Luther-kekszet, a csomagonként négy és fél euróba kerülő - első hallásra talán csak humorbonbonnak tetsző - Luther-bonbont és persze a harminchárom centiméter átmérőjű, narancssárga, illetve kék színekben pompázó, a reformátor kacsintó arcmását dagasztó Luther-lufikat... ■ - KANYIKA -írj Tengerészmisszióról a kikötőben ^ „A hajós emberek nehéz életében - idegen tájakon élve és dolgozva, távol az otthontól - a hit gyakran játszik fontos szerepet. Az imádság és a Biblia szava hidat építhet a szülőföld felé. Ráadásul a fedélzeten a vallások közötti különbségek is eltűnnek. A Seemannsmission nemzetiségre, nemre és vallásra való tekintet nélkül támogatja a tengerészeket.” A fenti mondatok a hamburgi kikötőben, az evangélikus tengerészmisszió sátránál hirdették a Kirchentag ideje alatt a szervezet küldetését. A misszió munkájáról az egyébként a rostocki kikötőben szolgáló Susanne Jordan (képünkön) diakóniai munkatárssal beszélgettünk.- A Német Tengerészmisszióban összesen hétszáz - státusban lévő, illetve önkéntes - munkatárs dolgozik tizennyolc helyszínen. Célunk a lehetőségekhez mérten minél jobban segíteni az adott esetben sok nehézséggel küzdő tengerészeket.- Konkrétan mit jelent ez?- Kikötőinkbe - ahogyan mindenhol - a világ minden tájáról érkeznek kisebb-nagyobb hajók. A legénység tagjai akár több éve is úton lehetnek anélkül, hogy közben találkoztak volna a családjukkal. A honvágy, adott esetben betegség, netán pénznélküliség vagy épp a kalózhajók okozta lelki sebek nagy terhet jelentenek a tengerészeknek. Sokszor csak valamelyik tengerészmisszió törődik velük, próbál meg segíteni a problémáikon.- A missziónak milyen lehetőségei vannak erre?- Amikor kiköt egy hajó, felvesszük a kapcsolatot a parancsnoksággal, és engedélyt kérünk a fedélzetre lépésre. Szinte soha nem utasítanak vissza. A legénységnek bemutatkozunk, megkérdezzük, hogy vannak, és mire van szükségük. Ingyenes orvosi, fogorvosi ellátást is tudunk számukra biztosítani, de sokuk örömmel él azzal a lehetőséggel is, hogy hosszú idő után felhívhatja a családját, vagy a segítségünkkel gyümölcsöt, egyéb ennivalót, ruhát vagy tisztálkodási szereket vásárolhat a parton. Igény esetén istentiszteletet vagy misét tartunk a hajón, de mindig meghívjuk őket a kikötőben lévő missziói központjaink lelki alkalmaira is. Németországban az evangélikus egyház is támogatja a munkánkat. Keresztény misszióként elsődleges célunk az evangélium hirdetése, de tiszteletben tartjuk a más vallásúak hitét is. így például Rostockban, ahol dolgozom, az oltárral ellátott kápolna mellett berendeztünk helyiséget az iszlám, a hindu és a zsidó vallás követőinek is.- Említette a tengerészek pénznélküliségét. Ilyen helyzetben hogyan tudnak segíteni?- Számos esetben előfordul, hogy a hajó tulajdonosa vagy a hajótársaság hónapokig nem fizeti ki az alkalmazottjait, sőt sokszor kiteszik őket az egyik kikötőben, mert új legénységet toboroztak. Ilyenkor egyrészt összekötő szerepet töltünk be azáltal, hogy értesítjük a hivatalos szerveket az esetről, másrészt átmeneti szállást, illetve lelki támaszt tudunk nyújtani a kikötőbeli központjainkban.-Ön a szervezet egyik teljes állásban lévő diakóniai munkatársa. Szükséges szakirányú végzettség ehhez a munkához?- Valójában nem. Angoltudás, jogosítvány, lelkesedés, nyitott szív és segítő kezek kellenek - a többit az ember a gyakorlatban tanulja meg. Én például közel két évvel ezelőtt csatlakoztam a Német Tengerészmisszióhoz. Ápolónői, illetve szociális munkás végzettségem van. Gyakorlatként pedig Magyarországon, a kömlődi református diakóniai intézményben is eltöltöttem néhány hónapot, ahol fogyatékkal élő embereknek segítettünk. Egy nagyon picit tudok magyarul is...- Miért szeret a tengerészmissziónál dolgozni?- Nagyon változatos és érdekes munka. Jó érzés, amikor segíthetünk, még akkor is, ha esetleg ez csak egy beszélgetést vagy kártyapartit jelent... Leginkább egy nagy nemzetközi családhoz hasonlítanám a missziónkat, ahol sok barátságot lehet kötni.- Honnan van a munkájukhoz szükséges anyagi fedezet?- Támogatást kapunk az egyháztól, az államtól, az adott várostól, illetve a tagdíjak, a szponzori pénzek és adományok járulnak hozzá tevékenységünk anyagi alapjainak megteremtéséhez.- A Kirchentagon a lehetőségek piacának egyik standján arra az ökológiai veszélyre hívják fel a figyelmet, amelyet az Elba medrének további mélyítése hordoz magában. Ugyanakkor épp az imént egy olyan pódiumbeszélgetésről érkeztünk, ahol az egyik előadó úgy zárta mondandóját: ha nem lenne hajózás Hamburgban, nem lehetett volna megszervezni a Kirchentagot, hiszen sok mindent hajón szállítanak a városba. Ön mit gondol erről?- Nagyon összetett kérdés. A hajózás - a halászattól kezdve a szállítmányozásig - nagyon fontos bevételt jelent a város számára. Azonban az is tény, hogy ha a nagy konténerhajók miatt még jobban kimélyítik a folyómedret, nemcsak a vízi állat- és növényvilág kerül veszélybe, hanem nagyobb lesz az árvízveszély is. Januárban például ezt a területet, ahol most beszélgetünk, elöntötte a víz. Azt gondolom, jó lenne megtalálni a középutat, amely elfogadható a kereskedelem számára is, és ökológiai szempontból is megfelelő. ■ Boda Zsuzsa
