Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-26 / 21. szám
io -m 2013. május 26. FÓKUSZ Evangélikus Élet KIRCHENTAG - HAMBURG W Kancellár és államelnök az egyházi napokon Merkel, a politikus Angela Merkel német kancellár egykori keletnémet papgyerekből lett a világ alighanem legbefolyásosabb asszonyává. A Kirchentag az ő számára természetes közeg, ahol fesztelenül hatóság és a tisztességes kereskedelem szempontjainak. A rövid bemutatóval azt kívánták szemléltetni, mit tehetnek az egyes emberek, a civil szervezetek és az egyházak a teremtett világért. * * * Angela Merkel német kancellár, Anette Kurschus, a Vesztfáliai Protestáns Egyház elnöke és Ulrich Möller egyházfőtanácsos oszthatja meg a résztvevőkkel politikai és gazdasági nézeteit. Az újraegyesítés utáni első kormányban előbb családügyi, majd 1994-től környezetvédelmi miniszter volt legfőbb mentora, Helmut Kohl kancellár mellett. A családdal és az ökológiával kapcsolatos kérdésekben azóta is markánsan foglal állást. Ezért aligha véleden, hogy nyilvános előadását megelőzően a Kirchentag A jövő bevásárlása című programjára látogatott el. Ott részt vett azon a fórumon, amelynek középpontjában a teremtettség megőrzése állt. Egy bevásárlókocsiba olyan árukat helyeztek, amelyek megfelelnek az ökológia, a fenntart-A hamburgi városháza előtt felállított színpadon megrendezett program után a vásárváros egyik pavilonjában A teremtettség a globalizált világban címmel tart referátumot a kancellár azoknak a szerencséseknek, akik bejutottak az ötezer férőhelyes csarnokba. Éppen csak elkezdi beszédét, amikor valaki a közönség soraiból - a palesztin nép jogait követelve - kiabálni kezd. Merkel rezzenéstelen arccal szól vissza: „Talán jobb volna, ha csak egyvalaki beszélne. - Majd pillanatnyi szünet után hozzáteszi: - Legalábbis egyszerre. Az nem baj, ha a Kirchentagon sokféle vélemény hangzik el.” VIDEOAJÁNLÓ Interjú Margót Käßmann-nal A Kirchentag résztvevői több alkalommal is meghallgathatták Margot Käßmann teológusnőt, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) tanácsának egykori elnökét, korábbi hannoveri evangélikus püspököt, aki jelenleg a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára való előkészületek nagyköveteként tevékenykedik Berlinben. Egyházunk honlapjának szerkesztője, Horváth-Bolla Zsuzsanna a hamburgi találkozó ideje alatt videöinterjút készített vele, amely az Evangélikus.hu honlapon tekinthető meg. Az operatőr Győri András Timótheus. A közel tízperces beszélgetés során szó esett többek között a jubileumi ünnepségek előkészületeiről, a reformáció és tolerancia évéről, annak német társadalmi hatásáról, az ökumené helyzetéről. Az egykori püspöknő meglepődve és örömmel vette kezébe a Luther Kiadó gondozásában nemrégen napvilágot látott, Anyák a Bibliában - 20 portré a ma embere számára című kötetet, amely az ő könyvének (Mütter der Bibel - 20 Porträts für unsere Zeit) magyar fordítása. (Fordította Gyökös Réka, ára 1690 forint.) Mondani sem kell, hogy tetszést arat ezzel a válaszával. Beszéde derekas részében a Bibla első fejezeteinek úgynevezett kultúrparancsáról szól, majd utal a német Alaptörvény első cikkelyére, amely szerint az emberi méltóság sérthetetlen. Hangsúlyozza, hogy ez nemcsak a németekre, hanem minden emberre érvényes kell, hogy legyen. A világ egyik legfejlettebb államának tagjai példát kell, hogy mutassanak abban, miként lehet a növekedés, a jólét és a fenntarthatóság hármas egységét egyensúlyban tartani. „Csak akkor megy tartósan jól nekünk, ha más országoknak is jól megy!” - teszi hangsúlyossá. Ebben az összefüggésben utal arra, hogy a globalizációban egyaránt érvényesülnie kell a szolidaritás és a transzparencia elvének. E három idegen szót így fordítja le a gyakorlat nyelvére: „Tudnunk kell, miként készül Ázsiában az a ruha, amelyet mi Európában hordunk. Le kell számolnunk önzéseinkkel, és minden émber méltóságát sérthetetlennek kell tartanunk.” Előadása végén a szép számmal jelen levő fiatalokat szólítja meg a kancellár asszony: „Nem lehetünk pesszimisták! Én nem vagyok az. Ha az idősebb nemzedék rezignálttá válik, akkor ti, fiatalok kell, hogy lelkesítsétek őket!” A fórum példát kínál arra, hogy a kereszténységnek és a közéletnek nagy az érintkezési felülete. Merkel asszony fellépése kétségkívül rangot ad a Kirchentagnak. Ám erre a nyilvánosságra alighanem neki is szüksége van, bő három hónappal a parlamenti választások előtt. Az mindenesetre tanulságos, hogy - bár a résztvevők egy része nyilván nem a kormányzó párttal rokonszenvez - mindvégig derűs és barátságos a légkör. Merkel kancellárt hallgatva alapjában jó érzések töltenek el, némi hiányérzet mégis marad bennem. Láttam egy rendkívül tudatos, professzionális politikust, de kevésbé ismertem meg az embert. Gauck, az ember Joachim Gauck német államfő - akárcsak Merkel édesapja - az NDK-ban volt evangélikus lelkész. Részt vett abban a polgárjogi mozgalomban, amellyel több szabadságot próbáltak kivívni. Gyakran a bőrét vitte a vásárra, amikor gyülekezetében helyet adott ellenzéki megmozdulásoknak, sőt többnyire ő tartotta a tüntetéseket megelőző istentiszteleteket. Hitelességének elismerését jelentette, hogy a német újraegyesítés után ő vezette azt a bizottságot, amely az egykori NDK állambiztonsági szolgálatának iratait dolgozta fel és hozta nyilvánosságra. E rendkívül kényes területen is általános elismerést aratva tevékenykedett. Bár 2010-ben a szociáldemokraták és a zöldek elnökjelöltje volt, Christian Wulff elnök tavalyi kényszerű lemondása után valamennyi nagyobb nyoznak, csupán egy apró csonk van egyik karja helyén. Ő sok akadályt leküzdve többszörös paralimpiai bajnok sportoló lett, ma pedig evangélikus lelkész. Joachim Gauck emlékeztet arra, hogy gyerekkorában a társadalom elkülönítette, sőt el is rejtette a fogyatékosokat. Felidézi, hogy eleinte ő maga is milyen zavarban volt vak diáktársa közelében, vagy hogyan kellett megtanulnia, miként segíthet egy kerekes székesnek a közlekedésben. Leginkább Gauck gondoskodik arról, hogy a beszélgetés ne váljék bulvárossá, hanem a korlátáit leküzdő két fiatalember hiteles portréja rajzolódjon ki. Miközben megértéssel hallgatja a kerekes székes fiatalember vallomását arról, miként győzte le a helyzetéből adódó frusztrációt és kétségbeesést, a világ legtermészetesebb módján tart elé egy poharat szívószállal, hogy inni tudjon. Vagy amikor Sámuel Koch arról vall, hogy ma már nem azt kérdezi, miért engedte ezt az Isten, hanem annak örül, hogy éppen a bajban segít neki, akkor nagyon halkan ezt mondta az államfő: „Szavait nem akarom kommentálni. Csupán köszönöm Istennek, hogy hallom önt.” Ugyanő aztán őszinte érdeklődéssel hallgatja Rainer Schmidtet, aki életvidáman meséli el, miként kezdett el pingpongozni. Az edző azt akarta, hogy játékvezető legyen, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a karja helyén levő csonkra erősítsék az ütőt. Ilyen módon is sorra verte ellenfeleit. Ő is az Istennel való kapcsolatáról beszél: „Hálát tudok adni azért, hogy legalább egy hüvelykujjam van. Nem azzal foglalkozom, miért nincs tíz ujjam, hanem örülni tudok annak, hogy az egyetlen ujjam segítségével tudok cipőt húzni, írni, autót vezetni.” Majd elmondja, hogyan érettségizett le, és végezte el a teológiát. „Lelkészként nem vagyok fogyatékos” - jelenti ki határozottan, utalva arra, hogy ki-ki megtalálhatja a maga hivatását. Aztán derűt fakasztva hozzáteszi: „Oké, keresztelni nekem nem könnyű, de annál jobban örülök, ha sikerül.” A két lelkész aztán amolyan rögtönzött szakmai vitát folytat arról, mit is jelent az inkluzív társadalom, és mit tehet az egyház a fogyatékkal élőkért. Nézem Joachim Gauckot, nyakában kék sállal. Nem egy politikus, hanem egy ember van előttünk. Ami abban is megnyilvánul, hogy már rég véget ért a hivatalos program, de ő még mindig, mintegy „műsoron kívül” ott beszélget a két fiatalemberrel. Nem egy kerekes székessel és egy csonkabonkával - hanem két vele egyenértékű emberrel. Talán éppen ebben rejlik a nagyság titka. ■ Fabiny Tamás párt - és még inkább a társadalom egésze - neki szavazott bizalmat, és őt választották meg a legfőbb közjogi méltóság posztjára. * * * Gauck már az Elba-parti nyitó istentiszteleten is részt vett, és köszöntőt mondott. Az „Amennyire szükséged van” mottóra utalva a mértékletességre hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az embereknek leginkább az üdvösséget elhozó Krisztusra van Joachim Gauck német államfő és Rainer Schmidt többszörös paralimpiai bajnok, evangélikus lelkész szükségük. Másnap aztán a vásárvárosban ő is egy sok ezer résztvevőt befogadó pavilonban vesz részt egy beszélgetésen, amelynek középpontjában a fogyatékkal élő emberek állnak. A fórum résztvevője még két további különleges ember. Sámuel Koch néhány évvel ezelőtt az egyik Lovas rendőr a Kirchentag szolgálatában legnépszerűbb televíziós műsorban szenvedett - élő adásban, sok millió néző szeme láttára - súlyos balesetet, amelynek következtében nyaktól lefelé teljesen béna. Rainer Schmidt pedig súlyos fogyatékossággal született: egyik lába rövidebb, karjai hiá-
