Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-26 / 21. szám
8 -m 2013. május 26. PANORÁMA i V Evangélikus Élet KIRCHENTAG Háború mint üzlet? Andrew Feinstein brit fegyverkezési szakértő a Kirchentag egyik pénteki rendezvényén a Háború mint üzlet? kérdést is feltette. Az előadó a dél-afrikai parlament tagjaként szerezte első tapasztalatait a fegyverkereskedelem és a korrupció összefüggéseiről. Miután az ügyletek leleplezésére irányuló törekvései miatt el kellett hagynia posztját, a téma szakértőjévé képezte magát. Könyve, a The Shadow World (Árnyékvilág) Németországban 2012- ben jelent meg Fegyverkereskedelem - Globális üzlet a halállal címmel. Andrew Feinsteinnek a fegyvergyárak és -kereskedők, valamint a kormányok és pártok összefonódásáról szóló szemléletes beszámolóját követően Ines Pohl berlini újságírónak, a Tageszeitung főszerkesztőjének vezetésével pódiumbeszélgetésre került sor. Résztvevői Jan Grebe, a bonni Nemzetközi Konverzióközpont elnevezésű intézmény képviselője, valamint Georg Wilhelm Adamowitsch, a német biztonsági és védelmi iparszövetség egyik vezetője voltak. Az utóbbit a moderátor és a publikum kérdései is alaposan megizzasztották, hiába próbálta elhárítani magától a német fegyvergyárakat érintő vádakat. Válaszait pedig bekiabálás és fütyülés szakította félbe. A felforrósodott hangulathoz hozzájárultak a fegyverkezést ellenző tüntetők is, akik a program egész ideje alatt tábláikat hordozva fel-alá járkáltak a csarnokban. Mi a megoldás? Mit tehetünk? - merült fel újra meg újra a döntő kérdés. Andrew Feinstein válasza szerint nagyobb átláthatóságra lenne szükség a politikai vezetők döntéseit illetően, hogy a fegyvervásárlások és -eladások ne rejtetten történjenek, hanem a parlament és a polgárok tudtával. ■ AM Gazdasági érdekek versus ökológiai szempont A lehetőségek piacán nemcsak egyházi munkaágak és szervezetek adhattak hírt tevékenységükről, hanem számos civil szervezet is lehetőséget kapott a bemutatkozásra. Az 1996-ban alakult Haus der BUNDten Natur nevű ökológiai és természetvédelmi ifjúsági egyesület elsősorban kisgyermekeknek és kamaszoknak szervez programokat a hamburgi Kellinghusen parkban található székhelyén. A Kirchentag standján az érdeklődők figyelmét főként az Elba állatvilágának védelmére hívták fel. A közeljövőben ugyanis a kikötőben működő szállítmányozási cégek szorgalmazására az Alsó- és Külső-Elba medrét további négy méterrel szándékoznak mélyíteni, hogy lehetővé tegyék a mostaninál még nagyobb méretű teherszállító hajók kikötését a városban. A folyómeder mélyítése azonban beláthatatlan következményekkel is járhat: egyrészt az állatvilágot - közöttük néhány különleges halfajt - veszélyezteti, másfelől az így megemelkedő vízszint komoly árvízveszélyt jelent majd a városra. A Kirchentag résztvevői is kifejezhették tiltakozásukat ezen ökológiai fenyegetés ellen: az általuk kiszínezett, illetve üzenettel ellátott „halpikkelyeket” ráragaszthatták az egyesület standján elhelyezett papírhalra. Az így elkészült sajátos petíciót az egyházi napok végeztével a szervezet képviselői átnyújtották a város vezetőinek. ■ BZS Bárhová néztünk a hamburgi Kirchentag záró istentisztelete után, a megelégedettség sugárzott felénk. Jól sikerült. Érdemes volt eljönni. Azok a jó rendezvények, amelyeken a rendezők és a résztvevők mindvégig a természetes arcukat mutatják, és előtérben van a tartalom. Ha valóban arról szól az esemény, ami a jelenlevők életének igazi aktualitása. Aktualitás és közvetlenség Hamburgban öt napon át ez történt. Híres művészek, sztárok, közismert vezető politikusok, sikeres multicégtulajdonosok, a könnyű- vagy a komolyzene híres előadói egyaránt helyzetben és szerepben lehettek. Tudósok, művészek és teológusok legtöbbször együtt ültek asztalhoz, hogy közösen válaszoljanak egyegy kérdésre. Igazi kerekasztalt alkottak. Okkal éreztük úgy: rólunk szólnak ezek a napok. Aktuálisan. Mai módon. Azonnal magával ragadott az érzés, hogy végre szabadon és könnyedén örülhetünk a „sokakkal” való találkozásnak. Nem elkülönülő, nehéz levegőjű alkalom ez, hanem gyorsan beleilleszkedik az életünkbe. Az első órában úgy érezzük, mintha már az előző napokban megérkeztünk volna, pedig csak pár órája vagyunk itt. Itt az idő gyorsan szalad. Hiába, ilyen műfaj a Kirchentag. 1981-ben vettem részt életem első Kirchentagján, akkor is Hamburgban, de azóta is újra és újra átéltem mindezt. Most sem volt másképp. Azt mindenképpen tudnunk kell, hogy az egyházi napokat „laikusok” alapították, és ma is ők rendezik. Döntő többségében önkéntes munkával. Annyiban egyházi rendezvény, hogy a téma maga az egyház aktuális élete, de szabad és kritikus légkörben. Egyházról és keresztyénségről szólnak ezek a napok, de határozottan a világnak. Templomból a térre koncentrál a rendezvény. Intézményes lét helyett a mozgalmi megjelenésé a főszerep. De legalább ennyire fontos alapelv az is, hogy a társadalom, a környezet, a világ kérdései is konkrétan megszólaljanak és teret kapjanak az egyház összefüggésében. Ennek a több mint hatvan éve megfogalmazott küldetésnek nagy kiteljesedését tapasztaljuk ma, amikor már nyugodtan elmondhatjuk, hogy az európai protestánsok legtöbb embert megmozgató találkozója ez a rendezvény kétévente Németországban. Mondhatjuk, hogy mára a szellemimuníció-gyűjtés forrása lett. Az idei hamburgi Kirchentag hihetetlen mennyiségű eseménye és mozgalmas világa egyértelműen beleilleszkedett abba a stílusba, amelyben ma az élet zajlik Németországban. Felgyorsult tempóban és frissülő gondolatokkal. Sem az életkor, sem a beosztás, sem pedig a pozíció nem tartott távol senkit a fő kérdésektől és a mai életet kutató gondolkodástól. Generációk és irányzatok, zárt kegyességű, konzervatív vagy nagyon szabad gondolkodású emberek, sőt hívők és a hittel szemben kétke-Andrew Jones blogger és világutazó reggeli áhítata dők találkozója volt az idei alkalom is Hamburgban. Érdeklődő és motivált résztvevőkkel. Kitapintható volt az a vágy, hogy minden résztvevő valamit jobban és mélyebben szeretett volna megérteni, de legalább a szokásosnál kitartóbban szemlélni azt, ami ma körülvesz minket. Közel százhúszezer nyitott és érdeklődő ember öt napon át kutatta életének értelmét, pillanatnyi helyzetét, vagy éppen arra volt a legkíváncsibb, hogy merre tart az élete egy távlati perspektíva összefüggésében. Feltűnő volt idén, hogy az eddiginél jóval súlyosabb szerepet töltöttek be - mondhatnánk, telt házas alkalmak lettek - a kora reggeli bibliatanulmányok, naponta harmincöt csoportban és legalább harmincezer résztvevővel. Része ezeknek a reggeli alkalmaknak a közös, jóízű koráléneklés is. Többségében fiatalok, de feltűnő számban egészen idősek is fáradhatat-Kínálat lanul jártak sátorról sátorra, csarnokról csarnokra és utcáról utcára, hogy a nyitó istentiszteleten kapott „csodazacskó” minél több értékkel telítődjön. Az első nap mindenki kapott ugyanis egy cserkészfiútól vagy -lánytól egy egyszerű fehér papírzacskót, benne gyermekmaréknyi homokkal. Annyival, amennyi arra volt elegendő, hogy érezzük a finom tengeri homokszemeket, de ha cipeljük tovább, akkor sem lesz nehéz, ha meg kiszórjuk valahol, akkor sem szemetelünk vele túlságosan. Éppen annyi volt, amennyi elegendő. Érzékeléshez, tapintáshoz és morzsolgatáshoz. Igazából ezt tanulgattuk öt napon át, hol elméleti magasságokban, hol praktikus egyszerűségben: mennyi az, amire valóban szükségünk van. És így gyűltek a kincseink, mint homokszemek... Teológiai tartalom és az egyház bátorsága Bátorságra ösztönöztek ezek a napok. Ahogyan Wolfgang Huber püspök fogalmazta meg egyik előadásában nagyon tömören: idén Hamburgban az látszott jól, hogy az „egyház él, a keresztyén hit pedig jövőképes” A mottóhoz kapcsolódóan nagyon határozottan szólt arról, hogy elengedhetetlen követelmény az „elegendő” közgazdaságtana (eine Ökonomie des Genug). Nem vezet igazi boldogsághoz vagy megelégedettséghez az igények fokozása, a teljesítmények növelése vagy az elvárások egyre magasabbra tétele a hétköznapi életben. Ehelyett teológiailag megalapozott és érthetően közvetített keresztyén magatartásra van szükség ahhoz, hogy ne okozzunk visszavonhatatlan károkat a következő nemzedékek számára. A teológiai gondolkodásnak fel kell vállalnia a mai élet gazdasági, politikai és létkérdéseivel való foglalkozást is. Életünk minden területére igaz, hogy valóban csak annyit fogyasszunk, amennyire szükségünk van. Olyan mennyiséget használjunk és éljünk fel, amennyi valóban indokolt. De igazságosságból, élet- és munkalehetőségből is vehessen elegendőt a ma élő ember. A legtöbb előadásban megfogalmazódott: nagy szükség van ma azokra, akik valóban előre tudnak tekinteni, és tényleges bátorítást tudnak adni a környezetüknek. Komo-Kedélyes-dagál Fabian Vbgt J LUTHER 0«» kleine Handbuch des evangelischen Glaubens I Szállnak a gospelkórusok víg istendicsőítő szólamai, a trombiták hangja harsan, szólnak Németország elöljárói. Hamburgban a fiatalok is büszkén viselik a kirchentagos kék sálat, és a Fischmarkton vagy a Rathaus előtt hippimód elterülve - a mutatkozó heringeffektussal nem törődve- hallgatják a prédikációkat. A német és a magyar spiritualitás- a népiélek, a múltfeldolgozás és a jövőbe tekintés eltérő jellegéből fakadóan - egészen más. A németek a Kirchentagon a róluk élő komolykodó képtől eltérően olyan - néha infantilisnek tetsző - derűre képesek, amely az iróniára erős hajlamot mutató magyaroknak meglepő lehet. Például a központi bázis, a Messe mellett található Planten un Blomen kertben a spiritualitásról szóló beszélgetésen - „Wie viel Spiritualität braucht der Mensch?” azaz „Mennyi spiritualitásra van szükségünk?” címmel - a tömeg az elengedést illusztrálandó vidáman követi Rüdiger Maschwitz lelkész és „Kontemplationslehrer” kontemplációs (mutogató, mondókázó) gyakorlatait. A játszókedvről árulkodnak a programkínálatban gyakorta feltűnő kabarék is. Az idei mottóra rájátszó Sophie, du schlauchst! című kétszemélyes komédiashow-t a város nyugati peremén található fiatalos, modern stílusú Fabrik kultúrközpontban adta elő a frankfurti Duo Camillo. A szókimondó, zenélő (néha fülsértő) páros látására, hallására teljesen megtelt a kétemeletes szórakozóhely. A posztmodern keresztény kabaré-
