Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-26 / 21. szám
2 41 2013. május 26. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE - MT 28,16-20 Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Fel nem foghatjuk istenséged mélységét, mégis Atyánkként szólíthatunk meg. Köszönjük, hogy hatalmadban, fenségedben közel jöttél hozzánk, és te magad biztatsz arra, hogy életünk eseményeit, kétségeinket, félelmeinket és örömeinket, hálaadásunkat eléd vigyük. Bölcsen megteremtetted és fenntartod világunkat. Otthonunkká lehetett Földünk, és ránk bíztad felelős gondozását. Könyörgünk azért, hogy élni tudjunk ezzel a felelősséggel. Bocsásd meg rövidlátásunkat, amellyel a jövő nemzedékek elől szívjuk el a tiszta levegőt, pocsékoljuk a tiszta vizet, tesszük tönkre a tiszta élelem lehetőségét. Bocsásd meg, hogy önzésünkben nem tudunk mások nélkülözésén enyhíteni, és fogyasztunk feleslegesen is, miközben mások a legalapvetőbb életfeltételeknek is híján vannak. Atyánk, könyörgünk minden szenvedőért. Azokért, akiknek élete saját hibájukból, bűneik miatt tört össze. Segítsd őket, hogy az összetöretett - ségben meglássák a kegyelmed felé vezető utat. Könyörgünk azokért, akik mások igazságtalansága, gonoszsága miatt szenvednek. Adj erőt nekik elhordozni az igazságtalan szenvedés terhét, és őrizd meg őket az ellened való lázadás terhétől. Könyörgünk a magányosokért, a betegekért, a halállal viaskodókért. Közelségeddel enyhítsd szenvedésüket, és mutasd meg nekik, hogy minden szenvedésben és mélységben is életet adó közösségedre találhatunk Atyánk, hálát adunk neked, hogy mindenünket a te kezedbe helyezhetjük, mert tőled, általad és érted van minden: tiéd a dicsőség mindörökre. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Állítsd elém e háromféle világosságot: a természet világosságát, a kegyelem, illetve a dicsőség világosságát, ahogyan ezt az általánosan ismert, helyes megkülönböztetés teszi! A természet világosságában megoldhataüan, hogy az igazságos, ha a jót megpróbáltatások érik, és a gonosznak megy jól a dolga. De ezt megoldja a kegyelem világossága! A kegyelem világosságában azonban megoldhatatlan, hogy miért kárhoztatja el Isten azt, aki saját erejéből nem tud mást tenni, mint vétkezni, s miért kell bűnösként kárhozatra jutnia. Itt mind a természet világossága, mind a kegyelem világossága azt mondja, hogy ennek nem a nyomorult ember, hanem az igazságtalan Isten az oka, mivel Istenről képtelen másképpen vélekedni. Isten az istentelen embert ingyen, érdem nélkül megkoronázza, ugyanakkor pedig, aki talán sokkal kevésbé istentelen, vagy legalábbis nem jobban, azt meg elkárhoztatja, és nem ad neki koronát. A dicsőség világossága mást mond majd, és még mást is mutat. Magát az Istent, akinek ítélete egy megfoghatatlan igazságot rejt magában, mert a legmagasabb fokon igaz, legnyilvánvalóbb igazságosságot tárja elénk, csak közben higgyük el, figyelmeztetve és megerősítve a kegyelem világossága által, amely egy hasonló csodát a természet világosságával már ugyanígy véghezvitt.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) „A Szentháromság tana olyan ballaszt az egyház léghajójában, amit sok mással együtt már rég ki kellett volna dobni, hogy az egyre mélyebbre süllyedő léghajó újra a magasba emelkedjék” - hangzott el évtizedekkel ezelőtt egy vitában, amely az egyház jövőjéről szólt. A „miként egy a három, és miként három az egy” megfejtésére tett gondolatkísérletek ballasztjától valóban nem ártana megszabadulni. A Szentháromságot valló hit alapja azonban a Szentírásban van. Nem mint kifejtett, hanem mint kinyilatkoztatott titok. Hogy tudjunk róla, és higgyük. Ne magyarázzuk, hiszen az emberi értelem nem képes az Isten titkainak kifürkészésére. Isten - aki Szentháromság - csak hittel ragadható meg. A Szentháromságot hinnünk kell, hogy le tudjuk vonni az üdvösségünkre nézve szükséges következtetéseket. A Szentírásból - elsősorban János evangéliumából - tudjuk, hogy az Atya és a Fiú teljes egységben van egymással. „Én és az Atya egy vagyunk!” - mondja Jézus (Jn 10,30). Vallja, hogy az Atya mindent neki adott, ő pedig - az életével és halálával együtt - mindent átadott az Atyának. Jézus és az Atya egysége a feltétel nélküli szeretetben van. A Szentlélek pedig Krisztus tanúja, a hit teremtője és a mennyei, lelki kincsek kiosztója. Ő gyűjti a nyájat az egyház közösségébe, és a misszió szolgálatában ő a tanítványok legfőbb támasza és vigasztalója. Az első következtetés tehát, hogy Istenre úgy tekinthetünk, mint aki maga is közösség, és a Szentháromság szeretetközösségébe akar ben► A következő néhány héten rovatunk belső sorozatában énekeskönyvünk azon énekeit mutatjuk be, amelyek kifejezetten e gyűjtemény számára készültek. Bár több mint harminc év telt el a kötet megjelenése óta, úgy gondoljuk, még mindig van mit felfedezni benne. Szentháromság vasárnapján a dallamokkal kezdjük az áttekintést. A hetvenes-nyolcvanas években, amikor az Evangélikus énekeskönyv készült - bár az idő nemigen kedvezett az egyházzenészeknek (sem) -, egy „nagy generáció” tagjai dolgoztak az énektár zenei részén. Tavaly emlékeztünk Fasang Árpádra, Rezessy Lászlóra és Sulyok Imrére születésük századik évfordulóján. Fasang Árpád egyetlen dallama egy reggeli énekhez kapcsolódik: Ébred a hajnal (EÉ 106). Dóka Zoltán különös formájú - rövid, öt szótagos sorokból álló, 2 + 3 sortagolású - verse nagy ívű la-pentaton dallamon szólal meg (egy átmenő ti hanggal kiegészülve). A dallamsorok kezdő- és záróhangja (egy kivétellel) a h-moll há”mashangzatba illeszkedik: ez és az azonos ritmus adja az ének szerkezeti stabilitását. A kezdő- és zárósor azonossága, valamint a kupolás dallamív az új stílusú magyar népdalokra emlékeztet. Nagyszerű napkezdő és istentisztelet-kezdő ének! Rezessy László egyik dallama - A másik ember más, mint én (EÉ 472, Nem ballaszt! nünket is belevonni. Isten nem elvesz, hanem ad, ad, és újra csak ad, pusztán szeretetből. Az Atya életet ad, hogy élhessünk abban a világban, amelyet ő teremtett lakóhelyünkül. A Fiú életét adta értünk, hogy visszataláljunk az Istennel való közösségbe. A Szentlélekben pedig - sok más ajándékkal együtt - Isten önmagát ajándékozza nekünk úgy, hogy lakóhelyévé teszi a szívünket. De amíg Isten szüntelenül csak ad, mindent, még önmagát is odaadja, addig mi, emberek mindent megszerezni, mindent birtokolni és magunknak megtartani törekszünk. Mint a ragadozó a zsákmányát, foggal-körömmel védelmezzük, amit birtokba vettünk: legyen az állás, pozíció, rang, hírnév, becsület és nem utolsósorban az életünk maga. Ám így nem vagyunk alkalmasak arra, amire teremtésünknél fogva rendeltettünk: nem vagyunk alkalmasak az Istennel való közösségre, a Szentháromság bensőséges szeretetkapcsolatában való részesedésre. Ez az első következtetés, amelyet a Szentháromságba vetett hitünkből le kell vonnunk. Ragadozó farkastermészetünknek gyökeresen meg kell változnia, és a bárány természetéhez kell hasonlóvá lennie. Ennek első feltétele, hogy Istenre ne úgy gondoljunk, mint egy mindenható „ragadozóra” aki nemcsak törvényének tilalmaival akarja megrabolni földi boldogságunkat, hanem hatalmában áll, hogy bármikor bármit elvegyen tőlünk, az életünket is beleértve. A Szentháromság kinyilatkoztatott titka mindenekelőtt éppen abban segít bennünket, hogy Istenre úgy tudjunk tekinteni, mint az élet, a Scholz László) - az egyik leggyakoribb strófaformára épül, négyszer nyolc szótag. Hangsora mixolíd; a kezdő- és zárómotívum pentaton fordulat. Jellemzője az azonos ritmus, valamint dallamsor-ismétlődés az 1-2. sorban, szekvencia a 3-4. sorban. Gyülekezeti énekeknél gyakran előfordul, hogy egy énekszerző már meglévő dallamra írja a szöveget. Az A mennyekben, a mennyekben (EÉ 527) esetében épp ennek a fordítottja igaz: Rezessy másik dallama utólag készült Laurentius Laurinus 17. századi versére. Az összetett strófa első két (8 + 6 tagolódású) sora dallamilag kérdés és felelet. A harmadik (8 + 8 + 6) sor felívelő szekvencia után nagy ambitusú, lefelé irányuló motívummal zárul. A dallam első látásra ijesztőnek tűnhet a sok módosított hangtól. Aztán kiderül, hogy a hangnem egyszerű C-dúr, a keresztek pedig többnyire az alsó váltóhangokat jelölik, illetve a harmadik sorban a moduláció eszközei. Mindez az ének lebegő karakterét erősíti, és mivel a szöveg a mennyben eljövendő életről szól, egyáltalán nem öncélú. Énekelhető az egyházi év végén, különösen örök élet vasárnapján. Sulyok Imre három dallammal szerepel énekeskönyvünkben. Az első az Urunk, hála, hogy te táplálsz (EÉ 71, Vdinö Malmivaara) és az Elfogadtál és elhívtál (EÉ 475, Túrmezei Erzsébet) szöveghez kapcsolódik. Két azonos rimusú, tizenötös (4 + 4 + 7) sor, la-pentaton hangnem, ereszkedő dallamvonal: a régi stílusú, kvintváltó népdalok világát idémegváltás, a megszentelés és a szeretet forrására, aki az örökkévalóságban a vele való közösségben akarja beteljesíteni életünket. Földi életünkben e csodálatos örök cél érdekében tesz meg mindent azért, hogy - ha nem állunk ellen - a farkastermészetet megölje bennünk, és a bárány természetét keltse életre. Hiszen az emberré lett Isten, a Fiú, nem másként adta bizonyságát, hogy benne valóban isteni természet lakik, mint hogy a bárány természetével tűrt el minden igaztalan támadást, vádat, gyalázást, de még a kínhalált is a kereszten. Nemcsak hogy nem tekintette zsákmánynak Istennel való egységét (Fii 2,6), hanem mint Isten Báránya odaadta az életét az Atya iránti szeretetből és engedelmességből, hogy mi, ragadozó farkastermészetű emberek - ha hiszünk benne - áldozatának erejével az ő báránytermészetére formálódjunk, és így az isteni természet részeseivé (2Pt 1,4) legyünk. A másik következtetés, amelyet a Szentháromságban való hitből le kell vonnunk, hogy nincs más hatalom Jézus hatalmán kívül. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”- mondja a tanítványaitól búcsúzó Jézus, és ez igaz kijelentés, mert Jézus egy az Istennel, sőt ő maga is Isten. A 20-21. századi kereszténység legfőbb nyomorúsága, hogy a hatalmat legfeljebb a mennyben tulajdonítja Jézusnak. Mintha a legutóbbi századok kereszténysége Jézust - aki pedig azt ígérte, hogy övéivel lesz minden napon a világ végezetéig - a mennybe száműzte volna, és Istent is a mennybe zárta volna be, mint valami kozmikus tabernákulumba. Enzi, rögtön otthonosan mozgunk benne. A 71. ének úrvacsora utáni hálaadásra alkalmas; a 475. ének felnőttkonfirmáció vagy tisztségviselő-iktatás kísérője lehet. A szintén mesterien kialakított második dallam a Feljött már a csillag (EÉ 127, Dóka Zoltán) és az ízt ad a só, megtart (EÉ 473, Scholz László) vershez társul. (Részletesen: Evangélikus Élet 2010/34-35. szám, 22. oldal.) Az ereszkedő és kupolás szerkezet egyidejű jelenléte teszi ezt a népdalszerű eol/dór dallamot ismerősen újszerűvé. A127. ének bensőséges esti imádság Jézushoz; a 473. ének a Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap graduáléneke. A harmadik énekben az alapos szakmai tudáson túl megszólal a saját zeneszerzői hang. A Kínok árnyékaiból (EÉ 432) Weöres Sándor önmarcangoló, de az Istenhez fűződő mély bizalomról tanúskodó verse, mely - az ének dallamát magába foglaló - orgonakíséretes kórusmű írására is indította Sulyok Imrét. Első hallásra azt gondolhatnánk, hogy messze tévedtünk a népdalok világától. De ha jobban szemügyre vesszük a kottát, a - d-fríg és d-dór között hidat verő, az összetett strófához zeneileg méltó - melódiában felcsillannak háromhangos pentaton dallammagok, népdalra emlékeztető fordulatok: a zeneszerző szuverén zenei nyelvébe adaptálta a magyar népzene világát. Nem könnyű közel kerülni ehhez az énekhez, de megéri a fáradságot! Az énekeskönyv szerkesztőjének, Trajtler Gábornak dallama a Jézus a „Zengjen örömének!” Énekeskönyvünk kortárs magyar dallamai A VASÁRNAP IGÉJE nek óhatatlan következménye, hogy a mai keresztények úgy gondolják, hogy az egyház léte és benne az ő létük különböző földi hatalmak kegyétől és jóindulatától függ. Végső soron pedig a halált tekintik a legnagyobb hatalomnak, amely előtt mindenkinek meg kell hódolnia. Pedig a földön sincs más hatalom Jézus hatalmán kívül. Bár testi szemünk elől Jézust a menny dicsősége rejti el, de a menny nem földrajzi hely, hanem Isten hatalmának trónja. Ahogy Isten láthatatlanul bár, de mindenütt jelen van, és mindent áthat, úgy mindenütt jelen van a menny is, és a mennybe ment Jézus is, teljes isteni hatalommal felruházva. Ez azt jelenti, hogy minden az ő hatalmának van alávetve, a világi hatalmasságokat és a halált is beleértve. Bár értelmünk nem tudja belátni, miért érvényesülhet a világban oly sok, az övétől eltérő vagy az övével ellenkező, nemegyszer gonosz akarat is, a Szentháromságba vetett hitünk mégis bizonyosságot ad: egyetlen, Jézusétól eltérő akarat sem lépheti át a Jézus hatalma által szabott korlátot. Ezért az apostolaira bízott misszió a világban időről időre különböző erővel fújó ellenszél dacára is célba fog érni. És ha hiszünk, célba ér a mi megváltásunk is, mert ha mi nem tudunk is mindig ellenállni a bűn kísértésének, és naponta gyötri a lelkiismeretünket, hogy - Szent Ágoston szavával - „nem tudunk nem vétkezni” minden bűnünknél nagyobb a hatalma és szeretete annak a Jézusnak, aki életét adta értünk. ■ Véghelyi Antal CANTATE jó Pásztor (EÉ 401, Dóka Zoltán). A négyszer tízes strófát - két kis szekunddal fűszerezett - moll dallam hordozza. Az aszimmetrikus ritmus (9/8, 7/8) úgy is felfogható, hogy a 4/4-es és 3/4-es ütemmutató első eleme „sántít”. Könnyen tanítható ének gyerekeknek is. Szokolay Sándor zeneszerző Túrmezei Erzsébet verséhez írt dallamot: Jézus Krisztus, Mesterünk (EÉ 398). Érdekes a strófaforma: három hetes után a zárósor a belső bővüléssel (egy szó ismétlésével, hangsúlyossá tételével) hat helyett nyolc szótag. A - gyermekdalokra emlékeztető, többnyire lépegető - dúr hexachord dallam fokozatosan bontakozik ki. Mai áttekintésünket címadó énekünkkel zárjuk: Jézus, áldd meg népedet (EÉ 464). Ebben Dóka Zoltán kétszeresen is érintett, mivel a szöveg és a dallam is az ő műve. Érdekesen épül fel a versszak: két tizenhármas (7 + 6) sor után a harmadik 14 (7 + 7), a negyedik 12 (6 + 6) szótag. Adja magát a zenei megoldás: az első két sor dallama azonos, a harmadik és a negyedik pedig nagyobb egységet alkot. A dór hangsor, a nagy hangterjedelmet fel-le bejáró motívumok, a szekvenciákkal való fokozatos építkezés mind a strófa egységét, az erőteljes mondanivaló hatásának érvényesülését segítik. Most,, pünkösd után különösen is, de egész évben aktuális az ének fohászkodása: „Jézus, áldd meg népedet / A te Szentlelkeddel, / Újítsd meg életünket / Mennyei erőddel!” ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
