Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-26 / 21. szám
EyangéUkus .Élet EVANGÉLIKUS ÉLET aoj.3. május^jó. »- 3 Pünkösdszombati angyalok Egyházmegyei nap ► Van-e olyan ünnep, hogy pünkösdszombat? Ha eddig nem volt, Orosházán mostantól ünnep ez a nap, hiszen május 18-án új parókus lelkészt iktathatott be - Ihász Beatrix személyében - Lázár Zsolt, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese. Bevezető igehirdetésében Gáncs Péter ApCsel 2,41-42 alapján a pünkösdi gyülekezet négy jellemzőjéről beszélt. Az elnök-püspök hangsúlyozta: pünkösdnek nem feltétlenül vannak látványos, rendkívüli jelei, hanem olyan hétköznapi megnyilvánulásokban jelenik meg, mint ahogyan a gyülekezet részt vesz az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Beiktatás utáni „szószékfoglaló” igehirdetésében az új parókus lelkész Lk 2,iob-i4 alapján egy gyermekkori élményét is megosztotta hallgatóságával: egy szenteste konfirmandusként hirdethette a szószékről - ugyanezen igével - az angyali örömhírt. Ihász Beatrix az orosházi templom angyalaira hívta fel az ünneplő gyülekezet figyelmét. A lelkésznő az iktatási meghívóra a szószék feletti angyalszobor képét választotta, hangsúlyozva annak szubjektív üzenetét: „Megragadott, példaként áll előttem ez a mennyei hírnök. Bal kezével csendesíti azt, aminek halkulnia kell. Csendre inti a kétkedést, hitetlenséget, reménytelenséget, borúlátást, mindent, ami gátolja a gyülekezetét és lelkészt hite megélésében és a kölcsönös szeretet és elköteleződés megtapasztalásában. És bátran vállalja Istentől kapott küldetését.” Az igehirdetés szép folytatásaként a lelkésznő férje, Kőszegi-Németh József, a gyülekezeti énekkar vezetője szolgált szólóénekkel. A rövid ünnepi közgyűlésen köszöntötte a közösség új lelkészét az egyházközség igazgató lelkésze, Ördög Endre, valamint Radosné Lengyel Anna, az egyházkerület, Madarász Géza, az egyházmegye és Németh Béla, a gyülekezet felügyelője, továbbá dr. Dancsó József országgyűlési képviselő, Orosháza polgármestere, Kondor Péter esperes és a gyülekezet két képviselője. A közgyűlésen szerződésbe foglalták a bő húszéves testvér-gyülekezeti kapcsolatot a barcasági Tatrang evangélikusaival, így a köszöntések sorát a romániai település evangélikus lelkipásztora, Székely Levente zárhatta. ■ Szöveg és fotó: Kiss Tamás Ihász Beatrix 1971-ben született Győrben. Családjában több evangélikus lelkész is szolgált dunántúli gyülekezetekben. Édesapja a győrnádorvárosi gyülekezet presbitere volt. Győrben, a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. Konfirmáló lelkésze Ittzés Gábor volt Bekapcsolódott az ifjúsági körbe, és az akkortájt induló Mustármag megyei ifjúsági közösségben vett részt a csendesnapokon és táborokban. A három fiatal lelkész vezetésével szervezett alkalmakon megtapasztalta a testvéri közösség áldásait, és meghallhatta Isten hívó szavát. A Mustármag elnökeként teológusévei alatt is tevékenykedett. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 1994-ben végzett. Segédlelkészként az első szolgálati helye Komárom volt, itt 1999-ben beiktatták a parókus lelkészi szolgálatba. Tizennyolc évet töltött ebben a kicsiny és értékes közösségben. Létrehozták a gyülekezet kórusát, aktívan részt vettek a város kulturális életében, ezért Komárom város vezetése az evangélikus énekkarnak Pro Űrbe díjat adományozott. Ihász Beatrix évekig a lelkészi munkaközösség elnöke volt. Idén végez a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés és lelkigondozó szakán. Tavaly augusztus í-jétől helyettes lelkészi kiküldést kapott az Orosházi Evangélikus Egyházközségbe, ahol május 18-án iktatták be a parókus lelkészi szolgálatba. ► A Győr-Mosoni Egyházmegye második alkalommal szervezett missziói és családi napot pünkösdhétfőn a győri Öregtemplomban, illetve a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központban. Ezen a napon az egyházmegye egyetlen gyülekezetében sem tartottak istentiszteletet, hanem Győrbe várták a megye népét. Ennek megfelelően több mint kétszázan ültek a templom padjaiban, illetve mintegy félszáz konfirmandus és fiatal vitt életet az iskola falai közé. Az igeszolgálatot ismerkedés és közös játék követte, a reformáció és tolerancia témáját alapul véve Te is más vagy - te sem vagy más címmel. A munka három csoportban folyt. Kreatív csoportot szerveztek a kézművesség iránt fogékonyak számára, mások bibliodráma formájában dolgozták fel a témát, végül voltak olyanok, akik tisztelettel kezdődött, amelyen Ittzés János nyugalmazott püspök szolgált igehirdetéssel. Az úrvacsoraosztásban az egyházmegye lelkészei segítettek. Az istentisztelet után Koháry Ferenc lébényi lelkész, az egyházmegye missziói felelőse köszöntötte a megjelenteket. A nap előadójaként Hegedűs Attilát hallgathatták meg az egybegyűltek. Döntésekés ajándékok címmel a soproni lelkész arról beszélt: a mai emberre jellemző az a szemlélet, hogy ha életének valamely szeletéről nem saját maga dönthet, azt teherként éli meg, és kiszolgáltatottnak tartja magát. Ám rá kell jönnünk, hogy sok mindenről - még ha szeretnénk is - nem mi döntünk. Legkevésbé a mi döntésünk az, hogy megváltottak vagyunk. Ez a megváltottság azonban nem kényszer, hanem ajándék - hangsúlyozta Hegedűs Attila. Az előadás fő gondolatait csoportokban vitatták meg a résztvevők. Amíg a felnőttek a templomban istentiszteleten voltak, és az előadást hallgatták, a Péterfy-iskola tornatermében a fiatalok interaktív áhítaton vettek részt, amelyet dr. Percze Sándor ^yőr-ménfőcsanaki lelkész tartott. irodalmi csoportot alkotva vers- vagy filmrészlet alapján beszélgettek. Délután aztán a fiatalok csatlakoztak a felnőttekhez, és közösen hallgatták meg a csornai Metamorfózis zenekar koncertjét. A Győr-Mosoni Egyházmegye második missziói és családi napja Csorba János győri lelkész úti áldásával fejeződött be. ■ Kiss Miklós A missziói alkalom úrvacsorái isten„Enyhe túlzások” Nagyon szeretnék végre nyugodt, kiegyensúlyozott és túlzásmentes, amolyan normális világban élni. Népek Európájában, ahol a sokféle ember között ténylegesen érvényesül a szabadság, az igazság, a méltányosság, a kölcsönösség és az egyenlőség elve. Ha én már nem is, de remélem, legalább gyermekeim, unokáim valamit látni fognak Robert Schuman, Konrad Adenauer álmainak Európájából. Korunk szép álmok helyett mintha rémálmokat kergetne, mert a mi világunk nem éppen arány- és egyensúlyérzékéről híresült el. Magyar közéletünk sem az arisztotelészi arany középúton igyekszik járni a saját, jól felfogott érdekében. Mi inkább - úgy látom - hajlamosak vagyunk „enyhe túlzásokkal” némi arány- és mértékeltolódással, józan bölcsesség hiányában kellemetlenségeket, bonyodalmakat okozni saját magunknak, elrontani olyat is, ami jól indult. A szép közös ház helyett, úgy érzem, sokszor inkább diliház épül. A józanság lelke, a normalitás pedig egyre inkább hiánycikk bővebb és szűkebb pátriánkban. Jó öreg kontinensünkön valami beteges, torz lelkűiét és mentalitás kezd eluralkodni, valami ránk telepedő, fonák őrültség. Nem akarok hinni a szememnek, amikor például a svéd társadalom egyik-másik „haladó” vívmányát tárja elénk a sajtó: á semleges nemű öltözőket, amelyeket azok használnak, akik sem lánynak, sem fiúnak nem érzik magukat. Vagy megjelent az Egállá nevű óvoda is, ahol úgynevezett „gendersemlegességre” nevelik a sarjadozó életeket, ahol tudatosan küzdenek a „hagyományos nemi szerepek” ellen. Nincs itt fiús, lányos játék, netalán nemek szerinti öltözködés vagy viselkedés, helyette valami „ártatlan” semlegességet hoztak létre. Hivatalosan bevezették a semleges megszólítást is, a svéd névszótár százhetven semleges nevet is tartalmaz, és létrehozták a semleges mosdókat is, ahol állítólag mindenki ülve lesz köteles elvégezni bizonyos fiziológiai szükségleteit. Miközben világunkban dúlnak az állandósuló polgárháborúk, a regionális fegyveres konfliktusok, milliók élnek munkahely nélkül, szegénységben, padlóra került az egészségügy, a szociális gondoskodás, az oktatás, rekordokat dönt a mindenfajta bűnözés, addig ott a fő kérdés a semlegesség után az azonos neműek kapcsolatának teljes értékű házassággá minősítése, ami minden túlzás nélkül örökbefogadási, gyermeknevelési jogokkal járhat. Én már végképp nem csodálkozom azon, hogy az Istenre, hazára, nemzetre, hagyományra, Urambocsá’, Szent István-i eszmére hivatkozó új magyar alkotmány annyi bírálatot kap. Mert aki nem lép egyszerre a kis progresszív túlzások útján, az igenis viselje a következményeket! Aki nem akar bárgyún és bambán a pénzhatalmak adósrabszolgája lenni - önként, dalolva -, az akár teljesít, akár nem, marad a túlzottdeficit-eljárásban, és számíthat új szankciókra. Kettős a mérce, siránkozunk joggal, azonban a józan ész, a méltányosság és a normalitás nálunkfelé is hiányzik, hiszen „enyhe túlzások”, arányeltolódások bőven előfordulnak. Itt volt példának okáért néhány héttel ezelőtt a Zsidó Világkongresszus budapesti ülése. Az egész magyar sajtó szinte kizárólag ennek kommentálásával volt elfoglalva, írtak pozitív, negatív kritikákat bőven. Természetesen, mint ilyen érzékeny kérdések esetében, kerekedett az ügy kapcsán bőven túlzás, „enyhe túlzás” is. Egyes rémhírgerjesztők szerint a mai Magyarország az antiszemitizmus európai fellegvára lett, mások szerint Magyarország lett a zsidók számára a második Kánaán, az új ígéretföldje. Jöttek a politikusok, mindenki, aki számított, beszéltek zéró toleranciáról, hitet és bizonyságot tettek filoszemita érzelmeikről, jó szándékukról, szeretetükről egyaránt. De valahogy olyanok voltak, mint a rajtakapott kisgyerek, aki enyhe túlzásokba bonyolódva hazudozik összevissza. Nekem az egész ízléstelen politikai színjátéknak tűnt különösebb őszinteség, közeledési és megértési szándék nélkül - mindkét fél részéről! Amolyan süketek párbeszédének, ahol mindenki fújja a magáét. No, de nem ez a lényeg - olvasom az egyik hírportálon, hogy néhány eszement huszonéves „hazafias érzülettől" és „nemzetféltéstől” túlfűtve igencsak radikálisan fejezte ki érzelmeit a Zsidó Világkongresszus résztvevőivel szemben. Valami Aí. Gábor karlendítéssel „Sieg heilt” üvöltözött, mások ostoba rigmusokat skandáltak, mint például: „Shalom, shalom, a zsidókat kivasalom.” Keletkezett hát egy penibilis színjáték politikusaink nagy örömére, akik enyhe túlzással és a „független” bíróságok hozzájárulásával példát is statuáltak, bizonyítván a zéró toleranciát és filoszemita elkötelezettségüket. Gyorsított eljárásban három személyt két-három év börtönre ítéltek. Történt ez körülbelül egy hét leforgása alatt - mert van ám itt hatékony igazságszolgáltatás. Kedves olvasók, én nem vonom kétségbe az elkövetett bűn tényét, erkölcsi súlyosságát. Nem vonom kétségbe a bíró jogszerű ítéletét sem, mert a törvény mindenkire érvényes. Justitia ugyan vak, de emberileg, morálisan túlzónak tartom a gyorsított eljárást és az ítélet súlyosságát is. Egyrészt ha csak arra gondolok, hogy itt, Erdélyben egyik-másik román nemzetiségű honfitársam mi ocsmányságot hord ránk, magyarokra a nyilvánosság előtt (tévében, írott sajtóban vagy a világhálón), akkor ahhoz képest ez az ostoba karlendítés és rigmusozás kabaréba illő, komikus zagyvaságnak minősülhetne. Egy ilyen buzgó magyarországi bíró bizony nálunk néhány tényleges életfogytiglani ítéletet is kiszabhatna, nekünk meg már régen menekülni kellett volna. Sőt az elhíresült Viviane Reding asszony is, aki annyira szívén viseli az igazság sorsát, reagálva Tőkés László levelére írja, hogy az „állítólagos” magyarellenes megnyilvánulások nem tartoznak az ő igazságvédő kompetenciájába, neki inkább az új alkotmány és Magyarország egészének eurokonformitása a szívügye. Másrészt pedig a „független bíróság” kompetenciáján csodálkoztam, hogy a néhány idős ember életét kioltó rablógyilkos „fiatalemberek” esetében a per hosszú éveket vesz igénybe. Sőt, ha igaz, ezek a közveszélyes nehézfiúk a vizsgálati fogságból is szabadultak, nemhogy örökre rácsok mögött ülnének. És van ilyen az „egy-két-három csapásos” eljárások ellenére is. Persze enyhe túlzás az egész, egy kis arányeltolódás, ami néha vagy egyre gyakrabban előfordul. Nem tudom, hogy a kirótt egy-két év ennek az érettségit lekéső mély „hazafinak” megváltoztatja-e a gondolkodását, az érzelmeit, elgondolkodik-e józan fejjel cselekedetén, jobb belátásra bírja-e a börtön. Szerintem az ilyen meggondolatlan, karlendítős szájhősöknek sokkal jobbat tenne minden gyorsított börtönítéletnél egy kényszerű, de hosszan tartó, alapos tanulási folyamat. ÉGTÁJOLÓ Egy olyan nevelőprogram, amelyben esélyt kapnak itthon és másutt megismerni a zsidóságot, annak történelmét, kultúráját, mindennapi életét. Talán minden gyűlölet, frusztráció, butaság eltűnik, ha találkozik húsvér zsidó emberekkel, egy asztalhoz telepszik velük, beszélget, kérdez, látja, hogyan élnek, gondolkodnak, éreznek, s megláthatja, hogy velünk együtt ők is bűnökkel, erényekkel terhelt életű képmásai a Teremtőnek. így - valószínű - nemcsak formálisan, jogszerűen, a politikai diskurzusokban, hanem ott, ahol a leglényegesebb: a lelkek mélyén indulna el valami szép és igazán emberi, a megbékélés. Lényeges lenne enyhe túlzásainkon túl megtalálni a józanság, a szeretet, a szolidaritás útját. A mérce, véleményem szerint, azonos legyen minden ember számára - függetlenül származásától, társadalmi, anyagi hátterétől, és legyen méltányos. Most, pünkösd táján javasolom, hogy imádkozzunk szívből, hogy a józanság Lelke gyógyítsa ki életünket „enyhe túlzásainkból" is. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus . Egyház . .
