Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-19 / 20. szám
Evangélikus Élet 2013. május 19. (► 5 EVANGÉLIKUS ÉLET HÁROM EGYHÁZKERÜLETBEN Északi... Azevangélizációt.Sa/og/j Tiborés Drenyovszky Péterné ének-, illetve Káli-Horváth Kálmán prózai szolgálata keretezte. A nap főelőadója Balczó András volt. A háromszoros olimpiai bajnok öttusázó száraz előadás helyett a derűs és közvetlen hangvételű bizonyságtételt választotta, hogy arról beszélhessen: szerinte mi a boldogság, hol lehet keresni, és mi megtalálásának a feltétele. Amint elmondta, fiatalemberként, sikeres élsportolóként biztos volt abban, hogy a már megszerzett boldogságot nem lehet elvenni tőle. Amikor azonban ráébredt, hogy a sportolónak járó jutalom nem ad igazi elégedettséget, kétségbeesetten vette kezébe a Bibliát. Bár lelkészgyermekként ismerte az Írást, annak életmegújító szava addig nem jutott el a szívéig, saját tervei és elképzelései elhomályosították lelki látását. Idővel aztán kezdte egyre inkább megérezni Isten átölelését és azt, hogy a sikerekért a dicsőség csakis Istent illeti. „Elhárítok magamtól minden érdemet” - mondta, majd hozzátette: „De gazdálkodnom kell a rám rakódott rengeteg ajándékkal.” A beszéd igehirdetésbe illő felszólítással zárult: „Legyen bennetek őszinte vágyódás a teremtő Isten felé! Ámea” A borsodi helyzetet fókuszba állító pódiumbeszélgetés moderátora Fábri György egyházkerületi felügyelő volt. Beszélgetőpartnerei - a témának megfelelően - mindannyian a borsodi egyházmegyéből valók voltak: Buday Barnabás esperes és felesége, Buday-Malik Adrienn közgazdász, valamint Kocziszky György professzor, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának dékánja. A beszélgetés célja az - mondta a felügyelő -, hogy „körbejárjuk, milyen esélyeink lehetnek" Ami igazán szükségeltetik, ha adósságról beszélünk, az a hit: hogy lehet ezen változtatni. Emellett az is igaz, hogy a hátrányos helyzetből előnyt lehet kovácsolni, így például épp a hátrányos helyzetben lévőknek szóló pályázatok adta lehetőségek okos kihasználásával. A borsodi gyülekezetek fenntarthatósága kritikus kérdés, e területen nagy szerepe van a pályázatírásnak, az önkéntességnek, a helyi értékek megbecsülésének. Fontos az együttműködés, a pályázatok elkészítésében járatos gyülekezeti tagok vagy kívülállók bevonása a munkába, hogy a lelkész a saját szolgálatára összpontosíthasson. Az ebédszünetben végre lehetőség nyílt a kötetlen találkozásokra az otthonról hozott elemózsia mellett: akár bent, akár kint, a verőfényes, kellemes, enyhén szeles tavaszi időben. Desszertként a hívek által hozott sütemények, illetve a nyírteleki és a görögszállási cigány testvérek által - a dán testvérgyülekezetüktől ajándékba kapott - speciális sütővel helyben készített több száz palacsinta szolgált mindenki nagy örömére. Ebéd után tizenöt, lelkészek által vezetett csoportban beszélhették meg az egybegyűltek a nap témájának, az Elengedett adósságnak a személyes vonatkozásait. E programpont idejére - a családiasabb légkört biztosító kiscsoportos munka érdekében - a közeli iskolát, az Irinyi János-szakközépiskolát is igénybe vette az egyházkerület. A délelőtti kezdéshez hasonlóan a záró igei alkalom is zenében gazdagnak bizonyult. Először a miskolci In His Steps zenekar lépett színpadra, majd az ausztrál Grandville Pillar szólóéneke következett. Fabiny Tamás püspök Róm 15,4-7 alapján elhangzott igehirdetését így kezdte: „Az elmúlt órákban csodákat élhettünk át. Megszólított minket az élő Isten.” Egyházunk a beszélgetés, de - még inkább hangsúlyoznunk kell - a vigasztalás egyháza is. Mert nekünk türelmes és vigasztaló Istenünk van, aki lehajol hozzánk, és várja hozzá térésünket. Sokan szorulnak vigaszra - itt Borsodban talán még inkább igaz ez -, és nekünk, keresztyéneknek az a feladatunk, hogy meghalljuk őket, és átadjuk Urunk nekik is szóló szavát az egyetértés és a szívek összetalálkozásának jegyében. Az igehirdetés zenei keretét a miskolc-belvárosi evangélikus gyülekezet énekkarának két blokkja adta, méltón előkészítve a tartalmas nap utolsó mozzanatát, az evangélikus himnusz - immáron - közös eléneklését: „Erős vár a mi Istenünk!” ■ HHÁ ► Pilis, Nyíregyháza, Salgótarján, Aszód, Százhalombatta után 2013-ban Borsod megyére, azon belül is Kazincbarcikára esett a választás az Északi Egyházkerület missziói napjának helyszíneként. A hat egyházmegyéből, illetve a Felvidékről május 11-én összesen hatszázötvenen érkeztek a városi tornacsarnokba - legtöbben (az összlétszám mintegy fele) a vendéglátó Borsod-Hevesi és a szomszédos Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyéből. A majd nyolcórás együttlét minden szempontból jól sikerült: a napos idő, a jól előkészített és lebonyolított program, a meghitt hangulat, a sok és sokfajta éneklés, valamint a számos - több esetben meglepetésszerű - apró részlet ismét emlékezetes órákkal ajándékozta meg az egyházkerületnyi gyülekezetét. A tervezettnél hosszabbra sikerült gyülekezés ideje alatt a nyírteleki és a görögszállási gyülekezet szolgált énekléssel egybekötött bizonyságtétellel. A napot hivatalosan az egyházkerületi missziói lelkészi szolgálatába alig egy hónapja megválasztott Bozorády András lelkész nyitotta meg - a továbbiakban pedig a nap házigazdájaként vezette a programot. A város alpolgármestere, Klimon István köszöntése után Zsamai Krisztián és felesége, Nóra kapott (ének)szót, hogy megénekeltesse a híveket. A délelőtti, úrvacsorával egybekötött istentisztelet igei szolgálatát Szeverényi János országos missziói lelkész végezte a gonosz szolga példázatának egy részlete alapján (Mt 18,26-30). A kegyelem halálosan komoly dolog. Mindenki megtapasztalhatja, az emberi mértékkel mérve megbocsáthatatlan tettet elkövető bűnöző is - mondta az igehirdető. - A magát biztos hitben tudónak is tudatosítania kell magában, hogy a terheket újra és újra le kell és le lehet rakni a türelem Istene előtt, aki azt akarja, hogy fel- és megszabaduljunk. A Magyarországi Evangélikus Egyház megújulásának titka a megtérés, amely szívünkben zajlik le. „A szív a személyiség központja, amit csak Isten és te látsz. De ő jobban” - helyezte az egybegyűltek szívére Szeverényi János. töltekezés A Károli Gáspár Református Egyetem docense előadásában a megbocsátás és az elengedés témakörét bontotta ki gyakorlati szempontok alapján, tanúbizonyságát adva - szakmai felkészültségén túl - mély istenhitének is. A szervezők gondoskodtak a résztvevők testi-lelki felfrissüléséről is. A szünetekben az udvaron a „sütemények asztala” várta a vendégeket, a Dunántúl különböző gyülekezeteiből érkezett finomságokat lehetett megkóstolni. Az étkezősátorban pedig - az ebéd elfogyasztása mellett - a Luther Kiadó kínálatából, illetve egyéb kötetek közül válogathattak az érdeklődők. Az ebédszünetet követően a délután jókedvvel folytatódott: a gyerekek bábokat készíthettek, míg a sportcsarnokban a Strokes dobosai fokozták a vidámságot. A soproni ütőegyüttes fellépését Mesterházy Balázs így konferálta feE ők azok, akik „mindent ütnek” így aztán a jelenlévők láthatták és hallhatták, hogyan játszanak - többek között - vödrökön, hordókon és botokon. Színes, hangolt csövekből pedig dallamokat is elő tudtak csalni. 1 A zsúfolásig megtelt beledi evangélikus templomban ezalatt Farkas Zsolt és Várnagy Andrea játszott négykezeseket zongorán. A zongoraművész házaspár, akiket idén a házasság hetének arcaiként is megismerhettünk, A teremtés csodái című műsorát adta elő. A hallgatók a teremtés hét napjának történetét kísérhették végig felolvasás, zene és vetített diák segítségével. A bibliai szövegeket Borbély T. András színművész tolmácsolta. Az előadók szándéka szerint „a négykezes darabok és az igeversek különleges harmóniája révén a hallgató részese lehet a hétköznapok csodáinak, a természet és az ember megszerkesztettsége varázslatos titkának. Megsejtheti a Teremtő mindent átölelő jelenlétét.” Végül - Kövesdi Miklós humorista stand up műsora után - Szemerei János püspök tartotta a záróáhítatot. Az általa választott igével összegezte a missziói nap egész mondanivalóját, amikor arra a Jézusra irányította a jelenlévők figyelmét, aki „eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára”. (Kol 2,14) ■ Adámi Mária
