Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-19 / 20. szám
a -m 2013. május 19, FORRÁS , , , , Evangélikus Élet PÜNKÖSD 2. NAPJA - MT 16,13-18 Értelmezés A VASÁRNAP IGÉJE Túlcsorduló korsó Folytatás az 1. oldalról Az első pünkösd előtt a tanítványok a felső szobába zárkózva imádkoznak egy szívvel és egy lélekkel a megígért Vigasztaló, Pártfogó eljöveteléért. Amikor viszont végre leszáll rájuk az áhított Lélek, a felülről kapott erővel tanúskodnak, élükön Péterrel, Jézus Krisztusról. Ha úgy adódik: „nemzetközi” hallgatóság előtt. Ha kell, ellenséges vallási és világi hatóságok előtt: „...mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20) így lesz a Lélek csontjaikba rekesztett tűzzé, a prófétai, apostoli szolgálat mozgatórugójává. Ő az, akiért ma is érdemes kitartóan könyörögnünk! Hiszen maga Jézus bátorít minket: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7,11) Bátor bizalommal számolhatunk meglepetéseivel, ajándékaival, mert ő a 21. században is kész erőt adni, hogy tanúi legyünk a föld végső határáig. ■ Gáncs Péter Imádkozzunk! Szentlélek Úristen! Megüresítve adjuk át magunkat neked. Te tölts fel minket ajándékaiddal. Tégy minket túlcsorduló, forráslelkű emberekké, akik másokat is fel tudnak frissíteni a te kincseidből. Ámen. Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Lelkedet ajándékoztad egyházadnak, Lelked ajándékaival halmozol el bennünket naponta. Szentlelked által ismerhettünk meg téged szerető Atyánknak és Fiadat megváltónknak. Szentlelked biztat, hogy forduljunk hozzád bizalommal. Könyörgünk Lelked ajándékaiért a földön most élő egyházadnak. Segítsd megmaradni a benned való bizalom reménységében. Segítsd meglátnia és megélnie a hozzád való tartozás örömét és felelősségét. Add meg, hogy élettel és örömmel teli közösségekben élhessünk, hogy hitelesen élhessük meg a tőled kapott élet távlatait már itt a földön. Könyörgünk minden emberi közösségért. Az élettelenből, a meddőből csak te teremthetsz életet. Tedd meg ezt velünk is, tedd meg az emberiség közösségével. Óvj meg minket az önzéstől, a terméketlen cselekedetektől és szavaktól, a gonosz indulatoktól. Könyörgünk, hogy megismerhessen téged mindenki olyan Istenként, aki értünk emberré lettél, és megváltottál az élet értelmetlenségétől, a végső haláltól. Segítsd meg Jézus mai tanítványait, hogy örömhíredet Lel- j ked erejével, találékonyságával és tisztaságával élhessék meg. Mennyei Atyánk! Pünkösd ünnepén Lelked ajándékaiért könyörgünk. Éltess minket, bátoríts minket, ajándékozz meg bennünket a benned való élet örömével most és majd egykor, amikor Fiad újra eljön, hogy teljességre jusson az élet, aki te vagy, és amit nekünk ajándékozol. Ámen. Valamikor a pályám kezdetén olyan lakásban laktam, amelyet nem tudtam teljesen bebútorozni. Az egyik szoba gyakorlatilag üres volt, csupán egyetlen üveglap volt a padlón. Arra az üveglapra próbáltam meg kirakni egy sok ezer darabból álló puzzle-t. Még ma is át tudom élni az érzést. Kezembe fogom a parányi lapocskát. Az egyik sarka fehér, a többi rész barna. Próbálom kitalálni, hová is tartozik. Ez egyféle értelmezés. A parányit megpróbálom beleilleszteni az egészbe. Könnyű dolgom van, ismerem az egészet. A kép Luther Mártont ábrázolja. Családja körében zenél. Szerencsétlenségemre éppen este történik mindez, emiatt a festmény nagyrészt sötét. A kis darab, amely a kezemben van, valahol a sötétség szélén kell, hogy legyen. Két hónap múlva elköltöztem onnan. Nem sikerült befejeznem az összerakást. * * * A Cézárea Filippi-beli jelenet a szinoptikus evangéliumok fordulópontja. Az írásmagyarázók úgy tartják, hogy Jézus innentől kezdve - reménytelennek látva, hogy a körülötte levő emberek megértik őt annyira, hogy megváltoztassák vallásos gondolkodásukat - beszél arról, hogy szenvednie kell, meg kell halnia, és fel kell támadnia. János evangéliumában Jézus mondanivalóját annyira elutasítják, hogy látványosan elhagyják őt. Ott is a tanítványokhoz fordul végül: ti is el akartok hagyni? Itt a kérdés az, hogyan értelmezik Jézus küldetését a tanítványok. „71 kinek mondotok engem?” * * * Értelmeznünk kell a világ dolgait. A múltat és a jelent. A Szent István-féle államalakítást és a koreai helyzetet. Értelmeznünk kell a sajtóhíreket, az időjárás-jelentést, a regényeket és a filozófiákat. Vallások igazságait és igazságtalanságait. Értelmeznünk kell az utcán ► A húsvét utáni ötvenedik napon rovatunk különleges módon szeretne hozzájárulni pünkösd megünnepléséhez. Megkeressük a legfontosabb szentírási szakaszokat, amelyek említést tesznek a Szentlélekről, és megvizsgáljuk, milyen jelzőket alkalmaznak énekszövegeink a Szentháromság harmadik tagjának jellemzésére, megszólítására. Az ünnep óegyházi evangéliumában Jézus így fogalmaz: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek’.’ (Jn 14,26) Cantate vasárnap igéje is megelőlegezi már ezt a jó hírt: „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha I nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok!’ (Jn 16,7) Jn 14,17 a Pártfogót az igazság Lelkének nevezi; Lk 11,13 az imádság meghallgatását (Rogate vasárnap témája) és a jó ajándékokat kapcsolja össze a Szenüélek kitöltésével. ApCsel 2,38 szintén a Szenüélek ajándékáról beszél. Péter apostol Kornéliusz házában kimondja, hogy az ige hallgatását és a Szentiélek leszállását követően a pogányok is keresztelkedjenek meg Jézus nevében (ApCsel 10,34-48); Jeruzsálemben pedig így érvel: „Atyámfiái, férfiak, ti tudjátok, hogy régtőlfoglátottakat, a pletykákat és a rémhíreket. Értelmeznünk kell, amit kapunk, és amit adunk. Értelmeznünk kell születésünket és halálunkat. Értelmeznünk kell testünk jelzéseit, az izomlázat, a szívdobogást, a fejfájást és a lázat. Értelmeznünk kell kialakuló szokásainkat, vesszőparipáinkat és szenvedélyeinket. * # * Addigra Jézus munkásságát már sokan értelmezték. Amit mondtak róla, az mind megfelelt valamilyen messiási várakozásnak. Jézus személye annyira elképesztő volt, hogy szükségszerűen be kellett illeszteni őt valamelyik sztereotípiába. Még így is komoly hitvallások voltak ezek, hiszen legalább tanúskodtak arról, hogy elindult egy olyan folyamat, amely a messiás eljöveteléről szólt. A nagy hírt azonban nem tudták megragadni, miszerint Isten maga jött el az emberek közé. Nem is csoda! Ha ma keresnénk ennek a felismerésnek párhuzamosait, magunk is látnánk képtelenségét. Egy olyan vallás számára, amely tabuként kezelte az Isten kiábrázolását, nem csupán egy kép vagy szobor jelenik meg, hanem egyenesen egy emberi életben kényszerül felfedezni Istent. Nem az a furcsa, hogy az akkori emberek képtelenek voltak felismerni Jézusban a messiást, hanem Péter hitvallása a furcsa. * # * Értelmeznünk kell életünk dolgait. Minden tartozik valahová. Sajnos nem látjuk az egészet, sőt ezekből a darabkákból reméljük, hogy végül összeáll. Értelmeznünk kell egy esernyő helyét az előszobában, a tej mennyiségét a kávéban, a légy helyét az ablakon, az va engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek!’ (ApCsel 15,7) ApCsel 2,2-3 a szélrohamot és a lángnyelveket idézi fel, ApCsel 2,4 a különböző nyelveken való beszédet említi. Jézus így tanítja Nikodémust: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született!’ (Jn 3,5-8) Bár a bibliai versekben a szókapcsolat így nem fordul elő, énekszövegeink igen gyakran vigasztalónak nevezik a Szenüelket. „Ó, mi édes Vigasztalónk, / Légy kegyes megoltalmazónk!” (EÉ 229,2) „Vigasztaló Szenüélek, / Légy mi kedves vendégünk!” (EÉ 233,3) „Jövel, Szenüélek Úristen, / Lelkűnknek vigassága, / Szívünknek bátorsága,- (...) / Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten!” (EÉ 234,1) „Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!” (EÉ 239) „Legdrágább ajándékodért / Könyörgök, Istenem, / Vigasztaló Szentlelkedért. / Ó, add meg énnekem!” (EÉ 241,1) „Jöjj el, drága Vigasztalónk, / Térj hozzánk, szállj reánk, / Légy mi gyámolítónk!” (EÉ 242,1) „Az Urat áldom én, / ő vigasztalóm, éltem. / Kit elküldött Atyánk / Szent Fiának nevében.” (EÉ 250,3) Paul Gerhardt énekverse változatos jelzőket alkalmaz: „Ki a legnagyobb olajcsepp helyét a motorban, a nap és a szél irányát. Meg kell keresnünk a szavak helyét a mondatokban. A mondatok helyét a mondanivalóban. A saját mondanivalónk helyét a többi mondanivaló között. Meg kell találnunk az órák helyét a napban. A nap helyét életünk szakaszában. Életünk szakaszát az egész életünkben. Életünk helyét az örökkévalóságban. # * * „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!’A hitvallás egyrészt kimondja Jézusról, hogy messiás. Másrészt kimondja, hogy Jézus Isten. Abban az időben az apa-fiú kapcsolat gyakorlatilag cselekvési, döntési és hatalmi azonosságot jelentett. Bár meg tudnánk érezni ennek a mondatnak azt az erejét, mellyel szakít minden addigi gondolkodással! Péter föléget maga mögött mindent. Kimondja, hogy ez az ember, akivel a saját hajójában találkozott először, aki bement a házába, aki naponta együtt eszik velük, akit látott vidáman, szomorúan, olykor talán egészen esendő voltában is - ő Isten. Igaza van Jézusnak, amikor azt mondja, hogy ennek a mondatnak korszakalkotóságára építkezhet az egyház. Itt valami új kezdődik. Ez az üzenet már nem fér be a zsidó vallási keretek közé. Hatalma akkora, hogy még az erre épülő egyháznak is ma, kétezer éves korában újra kell ellenőriznie, hogy szabad-e ennyire komolyan vennie Isten közelségét. * # * Értelmeznünk kell emlékeinket. Azt a napot, amikor először léptünk be az iskola kapuján, amikor megtanultunk feöröm vagy / És a legragyogóbb fény, / Mely soha sötétben nem hagy / Szenvedések éjjelén: / Vigasztaló, Pártfogó, / Mindenséget fenntartó, / Újjáteremtő Szenüélek, / Neked zengjen ma az ének!” (EÉ 237,1) Gerhardt másik költeményéből három énekünk is készült. A Zieh (Zeuch) ein zu deinem Toren is a megszólítások gazdag tárházát vonultatja fel. „Szenüélek, öröm Lelke, / Te vigaszul jöttél.” (EÉ 238,1) „Jöjj, bölcsességnek Lelke, / Te mutasd meg nekem, / Az Úrnak hogyan kedves / Most imám, énekem! (EÉ 299,3) „Szentlélek égi lángja, / Békesség Lelke vagy.” (EÉ 466,1) A tömören és pontosan fogalmazó pünkösdi himnusz lutheri átdolgozásával így imádkozhatunk: „Ó, jöjj, teremtő Szenüélek, / Látogasd meg a te néped, / És adj minden teremtménynek / Vigasztalást, békességet! // Vigasztalást kérünk tőled, / Ajándéka a Legfőbbnek, / Te gyógyító, drága kenet, / Élő forrás, hő szeretet! (...) // Világíts be értelmünkbe, / Szeretetet adj szívünkbe: / Jó! ismered gyengeségünk: / Te légy a mi erősségünk!” (EÉ 231,1.2.4) Ezt az ősi és örök gondolatmenetet folytatja Luther másik énekében is: „Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, / Hogy csak Krisztus légyen Mesterünk! (...) HÓ, Szeretet, áraszd ránk meleged, / Hadd ízleljük édességedet. (...) // ínségeinkben légy vigasztalónk, / Halál ellen megbátorítónk!” (EÉ 232,2.3.4) A Szentlélek megszólítása nem csak pünkösdkor szükséges. Bárme-AZ ÜNNEP IGÉJE jest ugrani a vízbe, amikor először láttunk emberi testet eltemetni a földbe, amikor először tört ránk a győzelem mámora. De nemcsak az első pillanatokat, hanem ahogy ezek változtak az isméüődés közben. Mint egy újraolvasott és újraértelmezett könyv, amelyről azt hittük, már kiolvastuk, de az újraértelmezés révén újabb titkait tárja ki. Értelmeznünk kell a nagy töréspontokat! Új helyre költöztünk, új arc jelent meg az életünkben, elveszítettünk valakit örökre, eljutottunk valahová, valamit már soha nem tudunk megtenni. Lehet, hogy mást sem csinálunk életünkben, mint értelmezünk. Az egészbe megpróbáljuk beleilleszteni a parányit. A parányiból következtetünk az egészre. Amikor az értelmezés eljut egy váratían pontra, amikor a parányiban felsejlik a mindenség, a pillanatban az örökkévaló, amikor beleszédülünk az igazság közelségébe - ott a Lélek munkáját értük tetten. Ő, aki folyton emlékeztet, aki megértet, elmagyaráz, közel hoz, így ébreszti a hitet. Péter világosan látta, hogy az ember, aki előtte áll: Isten. A jeruzsálemiek pünkösdkor értették meg, hogy amit tettek, Isten ellenségeivé tette őket, és ugyanilyen szédületes élményként élték meg, hogy Isten nem bosszújával, hanem kegyelmével jön hozzájuk. Erre az élményre épül az egyház. Ahol rájönnek emberek, hogy az emberi szó töredékessége mögött, a találkozásokban, a keresztségben és az úrvacsorában az élő Isten van jelen, amikor a parányiban felsejlik az Örökkévaló, ott a Lélek egyházat épít. ■ Koczor Tamás lyik istentiszteletet kezdhetjük - és kezdjük is - Szenüélek-hívó énekkel! Hogy miért, ezt nagyszerűen megfogalmazza egy olyan kortárs vers, amely - tanító, felrázó mondanivalója okán - a cikkíró személyes, újrafelfedező élménye. „Szenüélek, Lelke Atyának s Fiúnak, / Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon! / Gyúljon ki lángod bennünk, mint kigyúltak / Kettős tüzes nyelveid egykoron! / Egy akarattal együtt vagyunk híven, / Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben: / Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten! // Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, / Isten azonban Úrrá tette őt. / Isten jobbjáról, Krisztus, ha lenézel, / Szánd meg a bűntől megkeseredőt. / Küldd el Szentielkedet megtérésünkre, / Pünkösd legyen vétkeink igaz tükre - / Tisztítsd meg népedet, Szenüélek Isten! // Nékünk lett az ígéret s fiainknak, / Mindenkinek, kit még elhív az Úr. / Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, / Az anyaszentegyház így gyarapul. / Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, / Mennyi pogány vár még a hívó szóra - / Gyújtsd össze népedet, Szentlélek Isten! // Szent keresztségünk a váltság pecsétje, / Üdvösségünknek első záloga. / Bűnbocsánatnak oltári szentsége / A Krisztustól szerzett szent vacsora. / Mindkettőt használd föl minden hívek közt / Igéddel együtt, mint drága szent eszközt - / Építsd meg népedet, Szentíélek Isten!” (Scholz László a pünkösdi történet - ApCsel 2 - alapján; EÉ 245) ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa A Szentlélek megjelenése - énekkincs és sokrétű használat CANTATE Eged Ilién diczcrünc.
