Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-12 / 19. szám
»*(.!»»> -' < > > t J 4 * 2013. május 12. KERESZTUTAK • • í 1 * \ Evangélikus Élet Kis egyház gazdag élettel és nagy tervekkel Evangélikus zsinat Rómában ► Sok hasonlóságot és sok eltérést lehet megfigyelni az Olaszországban és a Magyarországon élő evangélikusok között. A közös és a különböző is összeköt! Krisztusban testvérek vagyunk, s ezért hisszük, valljuk, tapasztaljuk, hogy a hasonló megerősít, az eltérő tanulásra késztet, de mindkettő áldássá válhat a közös Úrnak végzett szolgálatunkban. Az Olaszországi Evangélikus Egyház (ELKI) április 25-28. között tartotta Rómában zsinatának idei ülését, melynek központi témájává a diakóniát tette. India keresztény arca ► Egyetlen ország - két-három magyarországnyi tartományokkal, több nyelvcsaládba tartozó huszonkét hivatalos nyelvvel és legalább tizenegy írásrendszerrel. Egymilliárd főt meghaladó, nyolcvan százalékban hindu népesség, abban a maroknyinak számító, húszmilliós kereszténység. Hatalmas, a legmodernebb eszközökkel felszerelt műszaki, kereskedelmi és üzleti egyetemek, de ötvenkét százalékos írástudatlanság. Átoknak számító leánygyermekek és vezető beosztású nők, köztük mérnökök, főorvosok, miniszterek. A mai napig véres vallási leszámolások és kétezer éve békésen élő Szír-Malabár Katolikus Egyház. Ez India, az ellentmondások országa. így mutatta be hazáját néhány szóban Rekha Chennattu újszövetségi professzor, római katolikus szerzetes nővér az Evangélikus Hittudományi Egyetemen április 16-án tartott előadásainak bevezetőjében. A jó hangulatú és jó kisugárzású zsinat ötvenhárom tagból áll. A testület működése gördülékeny, rugalmas és hatékony. Nem szabályozzák túl sem önmagukat, sem egyházukat, mégis maximálisan demokratikusan működnek. Nem vitatkoznak sokat, de ha igen, akkor annál intenzívebben. Nemcsak az ülés előkészítése példaszerű, hanem a zsinati tagok is felkészülten érkeznek a plenáris ülésre. Példamutató ez számunkra is. Számos vendég is jelen volt az ELKI ülésén. Az ügyes szervezés következtében az „elhagyhatatlan” köszöntések nem udvarias általánosságokat tartalmaztak, hanem a központi témát világították meg az adott testvéregyházak szemszögéből. Ezért a magyar résztvevő feladata is az volt, hogy a magyar diakónia aktualitásairól és egy-két kiemelt programról szóljon. így említtetett meg a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon új beruházása, a fogyatékosok új otthonának építése, továbbá az intézményes diakóniában dolgozók és az önkéntes munkások képzése. Izgalmas és igen tartalmas volt a valdens egyház teológiai fakultásán tanító Paolo Ricca professzor előadása. A diakónia bibliai alapjairól szólt. Izgalmas az volt a tudósító számára, hogy azt a teóriát, amelyet annak idején Magyarországon sokat hallhattunk (a diakóniai teológia megalapozása) Jézus szolga voltáról (pontosabban arról, hogy szolgává lett értünk), most egy olasz teológus szájából hallhattam. Mély biblikus megalapozással szólt az előadó arról, hogy a diakónia nem az egyház tennivalója, hanem lényege. Ebben éli meg azt, hogy ő maga Krisztus teste. Krisztus maga a diakónus, ezért tanítványai alkotják a diakónia egyházát. Azok az igehelyek, amelyeket Ricca professzor felsorolt és kibontott, természetesen nem igazolják azt, hogy hazánkban ez a teológiai felismerés teljesen félrecsúszott és zsákutcába került volna. Pál apostolfilippiekhez írt levele 2. fejezetének gyönyörű mondatai („szolgaiformát vett fel”) és Márk evangéliumának szavai arról, hogy az ember fia azért jött, hogy ő szolgáljon, megváltoztathatatlanok és félreérthetetlenek. Paolo Ricca emlékeztetett arra, hogy mi ugyan Jézusnak a misztikus testéről, az egyházról szoktunk inkább szólni, de van Jézusnak egy konkrét, mindenki számára látható teste: a rászoruló ember. Jézus ma őbennük van közöttünk testileg. Máté evangéliumának utolsó ítéletről szóló fejezete pedig konkrétan erről beszél. Enni adni az éhezőnek, inni adni a szomjazónak, meglátogatni a beteget..., azaz: gondját viselni a rászorulónak - s benne Krisztusnak. Ez azonban azt feltételezi, hogy. meglátjuk az embert. Krisztus-templom (Christuskirche) - római evangélikus templom Nem csak nézzük, meg is látjuk, túl az előítéleteken, túl az elválasztó vonalakon, túl - esetlegesen jogos - kifogásainkon. A diakónia nem programokkal, nem intézményekkel, nem eseményekkel, hanem emberekkel foglalkozik. Ebben a tevékenységében pedig egy prioritás van: a rászorultság. Egy fontos vonatkozás az olasz zsinaton ismét előkerült. A diakónia - így gondoljuk — tettekben nyilvánul meg, pedig a szavak is a szeretetszolgálat fontos eszközei lehetnek. Megszólalni azokért, azok helyett, akik maguk nem tudnak. Szóvivőkké kell válnia a keresztény embernek és gyülekezetnek, hogy szóhoz juthassanak a rászorulók. Az olasz evangélikusság szervezetten, összetartóan végzi munkáját. Már az is elgondolkodtató számunkra, hogy csak azokat tartják nyilván, akik valóban az egyházhoz tartoznak. így ugyan csak tizenhétezer olaszországi evangélikus szerepel a lajstromban, de ők valamennyien aktív tagjai a kicsiny, ám intenzív gyülekezeti életet élő közösségnek. Az is elgondolkodtató, hogy a hozzánk hasonló rendszerű adóátirányításos állami támogatásnál a tizenhétezer egyháztagon túl sokan - összesen ötvenezren - ajánlják fel adójuk egy részét az evangélikus egyháznak. Árulkodó ez az adat, hiszen jó kisugárzású egyházzal sokan szimpatizálnak, s lehet, hogy ez a misszió első lépcsője is egyben. Számos témát kellene még érintenem úti beszámolómban. Szólni kellene az új kétnyelvű énekeskönyvről, egyáltalán az egyházi kétnyelvűség (német és olasz) természetes voltáról; a szervezettségről, arról, hogy a demokráciát miként éli meg egy olyan egyház, amelynek hazája másfajta demokratikus hagyományra épül; a nagyon eltérő tradíciójú közösségek közös nevezőjéről. De írnom kellene az egyházvezetés másfajta értelmezéséről is. Mindezekről talán más alkalommal. A tudósítást azzal az örömteli hírrel zárom, hogy Róma evangélikus Krisztus-templomában vasárnap magyarul is hangzott az evangélium. S ez minden udvarias testvéregyházi nyilatkozatnál többet jelent. Azt, hogy bár a család tagjai a világ más és más pontján élnek, de Krisztusban testvérek a németek, az olaszok és a magyarok egyaránt. Az Európai Unió próbál közösséget teremteni - s talán csak gazdasági közösség lesz belőle. Az egyház pedig él azzal és abban az adott közösségben, amelyet Krisztus megteremtett mindannyiunk számára. ■ Hafenscher Károly A messziről hozzánk érkezett tudós neve nem ismeretlen a biblikus teológiában jártas magyar olvasóközönség és hallgatóság előtt. Az Amerikai Egyesült Államok, Jamaica, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Franciaország és Olaszország mellett Rekha nővér korábban már Magyarországon is tartott exegetikai előadásokat mind római katolikus, mind protestáns (református) egyetemeken. A Biblia és az indiai exegézis címmel a Hermeneutikai Füzetek sorozat 32. kiadványaként több tanulmánya magyar nyelven is megjelent. Keletiesen udvarias, szerény, szolgálatkész személyében a szerzeteshez méltó kegyességgel egészségesen ötvöződik a biblikus tudós felkészültsége. Chennattu professzor Rómában, a Pápai Biblikus Intézetben szerzett licenciátusi végzettséget. Teológiai doktori értekezését Johannine Discipleship as a Covenant Relationship (Jánosi tanítványság mint szövetségi viszony) címmel az Amerikai Katolikus Egyetemen (Washington D. C.) védte meg. E munkájában a jánosi tanítványságteológiát az ószövetségi szövetségfogalommal kapcsolja össze: a Krisztus választásával kialakuló és János apostol körében tovább élő tiszteletet, kölcsönös szeretetet és engedelmességet gyakorló közösségben Jahve és Izrael kapcsolatát látja megvalósulni. A római katolikus Mennybe Felvett Szűzanya rendjének tagjaként, amelyhez világszerte mintegy ezerötszázan tartoznak, Rekha Chennattu nővér jelenleg Indiában, a Mumbaitól (Bombay) délkeletre fekvő Puné városának egyetemén (Jnana-Deepa Vidyapeeth) az újszövetségi tanszék vezetője. Fő kutatási területei a bibliai történetek társadalmi-kulturális vonatkozásai, a fentieket tartalmazó bibliai könyvek teológiai szerkezete és irodalmi szerepe, valamint a nők helyzete és megbecsülése napjaink Indiájában. Dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára jóvoltából és kíséretében Rekha nővér hittudományi egyetemünkön is a fenti területeket érintő előadásokkal szolgált New Evangelization as a Christian Way of Life (Új evangélizáció mint keresztény létforma) és Biblical Women as Agents of Social Change (Nők a Bibliában: a társadalmi szerepvállalás képviselői) címmel. Az egyetem legtágasabb előadótermét megtöltő, nyolcvan-kilencven fős hallgatóság kedves meglepetésként magyar népdallal köszöntötte a hagyományos indiai viseletbe öltözött vendéget. Ő mintegy válaszképpen a fenti bevezetéshez hasonlóan ecsetelte az indiai társadalmi, kulturális és vallási hátteret. Ezután mind a hallgatóság, mind az előadásokat tolmácsoló tanárok által jól követhető és érthető, ékes angolsággal húzta alá első előadásában az evangélizáció jelentőségét. A hitébresztés igényéről nem kegyes frázisként, hanem a keresztény élet alapjaként tett említést. Hangsúlyozta, hogy a keresztény embernek nemcsak beszélnie kell az evangéliumról, de magának is jó hírré, evangéliummá kell válnia környezetében, hogy így töltse be Istentől kapott küldetését. Az előadás, amely többek számára az ihletett bizonyságtétel erejével hatott, egyszerre volt személyes, színes és tudományos szempontból mélyen megalapozott. Rekha nővér sugárzó egyénisége és magával ragadó stílusa is bizonyította, hogy az Újszövetséggel való professzionális, egyetemi szintű foglalkozás nem zárja ki a meggyőző hitet és a meggyőződéses hűséget az Igéhez, valamint az egyházhoz. A második előadás az indiai társadalmi viszonyok tükrébe állítva képviselt finom kritikát a nők egyre szélesebb körű szerepvállalását ellenzőkkel szemben. Míg egyes tartományokban nők és férfiak azonos elbírálás alá esnek, a szubkontinens más vidékein átoknak számít a leánygyermek. A nők szerepét illető szociológiai kérdésre Chennattu professzor teológusként válaszolt. Nagy ívű exegetikai tanulmányában olyan bibliai nőalakokkal ismertette meg a hallgatóságot, akik környezetükben nő voltukkal együtt kiemelkedő módon képviselték megbízatásukat. A teremtéstörténet Évája, Debóra, Judit, Mária vagy a névtelenség homályából nagy hite révén kilépő kánaáni asszony így váltak Isten ágenseivé, eszközeivé. A sokak által hagyományosan patriarchálisnak, férfiközpontúnak tartott Szentírás az előadás végére egy másik arcát mutatta felénk: a nőalakok magyarázatos kiemelésével az előadó minden mesterkéltség nélkül egyensúlyt, harmóniát teremtett az esetlegesen eltérő nézőpontok között. Köszönet jár Kránitz Mihály professzor testvérünknek, hogy elhozta közénk Rekha nővért. Tette ezt barátsággal, őszinte ökumenikus lelkűlettel. Az előadások végén, búcsúztunkban bemutattuk a hallgatóknak Kránitz professzornak az elmúlt hetekben megjelent, Együtt az úton című vadonatúj kötetét a keresztény egységtörekvésekről. Noha a napfényes áprilisi délelőttön csak néhány órát tölthettünk együtt, mégis kontinenseket összekötő lépéseket tettünk meg a közös úton. Indiai vendégünk szakmai életrajzába a magyarországi római katolikus és a református testvérfakultás után 2013-ban az evangélikus is bekerül mint előadási helyszín. Hittudományi egyetemünk emlékkönyve pedig az ősi malajálam nyelven és írásjegyekkel is őrzi a tőlünk távol szolgáló, ám hozzánk egészen közeli testvérünk áldáskívánását. ■ Bácskai Károly IV. Gusztáv Adolf vasi hálaadó nap A Vasi Evangélikus Egyházmegye május 26-án Sárváron rendezi meg a IV. Gusztáv Adolf vasi hálaadó napot. Ezen a napon hálaadással emlékezünk meg arról, hogy területünkön négyszáztíz esztendővel ezelőtt alakult meg a Kemenesaljái Egyházmegye. Egész napos ünnepünkre szeretettel hívjuk azokat a gyülekezeteket lelkészeikkel együtt, amelyek valaha a Kemenesaljái Egyházmegyéhez tartoztak, de ma más egyházmegyék területén élnek. Várjuk a hajdan Vas megyében szolgáló lelkészeket és hozzátartozóikat, és hívjuk a Vas megyéből elszármazott evangélikus testvéreinket. Az istentisztelet, melynek liturgiáját Gáncs Péter elnök-püspök vezeti, délelőtt 10 órakor kezdődik a sárvári vár udvarán, és a délutáni programok (kiállítás, könyvbemutató, irodalmi kávéház, vetélkedők) helyszíne is a vár lesz. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. (Kérjük a lelkészeket, hogy Luther-kabátot és - ha használják - a piros stólát hozzák magukkal.) Az egyházmegye elnöksége KRÁNITZ MIHÁLY FELVÉTELE
