Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-05-05 / 18. szám
úrnőiefíg 2 • 2013. május 5. Mivel jelen lapszám éppen húsvét és pünkösd ünnepe között jelenik meg, hadd álljon itt mindkét ünnepkörhöz egy-egy vers Ritter Lajos András stuttgarti költőnek, lapunk olvasójának tollából. Húsvét Alig némult el vasárnap hajnalra a kalapácsütések érces visszhangja a Golgotán... mikor a pirkadat aranysugara ragyogni kezdett a keresztfa lábánál, a homokba csöppent vérből kihajtott Krisztus-rózsa hajnalra kinyíló virágán... és csillogva tört meg a harmatcseppeken; majd felvillant a sírbolt zárókövén, s rajta egyre erősebb, egyre vakítóbb lett a fény, és a kő párkányát súrolva lassan megindult... tompa robajjal gördülni kezdett, egyre gyorsabban... élein szökellve, majd egyensúlyát vesztve, a szikrázó homokban hangtalan eldőlt, s éles csattanással megrepedt. A kőkripta sötétjét, fekete gyászát úgy törte meg a fény, mint viharfelhőket a villám... s a Koponyák hegye vibrált, remegett, s mintha elesni akarna: a kőlikban megcsúszott, ferdén megdőlt a kereszt! Aztán, mint égi tűz csóvája, ömlött el a tenger a kő felett... belobbant a nyitott sírkamrába, s csattogni, zengeni kezdett a kő... ...egyre forróbb lett a levegő, és dicsfényben, fehéren ragyogott a Golgota! ...angyalok ajkán hangzott a mennyből: Alleluja! Feltámadott! Jézus él! In Excelsis Gloria! EZEN ELGONDOLKOZTUNK... Tisztesség Sietve a nyelvemre veszem és ízlelgetem. Mielőtt még a szóhasználatunkból is végleg száműzzük. Egyébként is csak elvétve használjuk; elkopott, színét vesztette. Elfelejthetjük. Tisztesség szavunkra gondolok. Nyelvészek szerint szláv nyelvekből került át hozzánk. De nálunk igen mély gyökeret vert. Sokat adtunk a becsületes, szavát tartó, egyenes emberre. Tudta, mi illik, milyen a tisztességes viselkedés, a tisztességesen elvégzett munka, a talpig becsületesség, az adott szó megtartása. A újszövetségbeli görög megfelelőjét így lehetne fordítani: magatartás, viselkedés, életvitel, amely egy bizonyos jó normának, szabálynak megfelelő. Aztán kikiáltottuk sürgősen, hogy az a bizonyos szabály idő-, divat-, kor- és társadalomfüggő. Amolyan comme il faut, ahogy éppen tetszik. Nem szabad azért régi sémákhoz, szabályokhoz görcsösen ragaszkodni, mert az eleve rossz, képmutató maradisághoz vezet. Újakat szabad és kell kiagyalni s az illik-nem illik alternatívát relativizálni, viszonylagosítani kell. Modernebbül: a korhoz igazítani. Ki hát a tisztességes, becsületes, megbízható, rendes, szavahihető, tiszteletre méltó? A régi felfogás szerint az, aki megtart bizonyos szabályokat. Függetlenül attól, hogy ezt színből vagy szívből teszi. Az új felfogás szerint viszont az, aki tartja magát a saját maga állította normákhoz, szabályokhoz. Függetlenül a mások véleményétől, netán érdekétől. Ennek megfelelően nő napról napra a káosz. Hiszen mi mind egyéniségeknek tartjuk magunkat. Jogok járnak nekünk. Ezek közé bármikor fölvehetjük a teljesen szabad és független döntés jogát - a tisztességről is! Tekintettel magunkra. És tekintet nélkül másokra. Amit én nevezek tisztességnek, becsületnek, ígéretmegtartásnak, illendőnek - annak érvényességét egyedül magam szavatolom. Viszont - és itt a baj! - elvárom, sőt követelem, hogy mindenki más elfogadja azt, és alkalmazkodjék is hozzá. így kerülünk a furcsa dilemma elé, hogy szinte minden egyes ember tisztességét vagy csupán a saját maga által fabrikált mércével mérjük, vagy egy szerintünk magasabb tisztességkritériumhoz szabjuk. Ha az első áll, akkor a parlamentben kizárólag a maga érdekeit képviselőtől alig is várhatunk a közösség számára egészséges és érvényes etikai-politikai döntéseket. Akkor a minket - állítólag - tanácsoló pénzemberre bármit bízhatunk, de legkevésbé a pénzünket. Gyerekeinket se bízzuk olyan nevelőkre, akik büszkék arra, ha a gyerekeket a saját jogaik érvényesítésére oktatják - netán a szüleikkel szemben is. Sorsunkat pedig semmiképpen ne merjük rábízni azokra, akik ugyan magasztos eszmékkel csalogatnak, de magukat távolról sem tartják ezekhez. Sose tudtam megérteni, hogy biztathatnak hűségre jegyeseket lelkigondozók, akik a saját házasságukban hűtleneknek bizonyultak. Hogy lehet biztonságban a vagyonom azok elől, akik szinte szakosították magukat a lopásra, sikkasztásra? Hogy vegyem készpénznek annak szavát, akit már bizonyítottan szószegésen fogtak? Végül még egy megjegyzés. Régi idők tisztesség fogalmát csak azokra alkalmazták, akiknek - idegen szóval - integer, azaz egészében volt szavahihető, bizalomra méltó és bizalmat keltő az életük. X. Y. tisztes ember volt a magánéletében csakúgy, mint a munkájában és a közéletben. Becsülték benne a jó családapát, -anyát, a tisztes üzletembert, a jó gazdálkodót, no és gyülekezete hűséges munkását - egyben! Mert a tisztesség nem dekázható ki! Csoda-e, ha ájuldozunk (vagy már ezen is túl vagyunk?), ha kiderül, hogy egy világhatalom a saját maga kitalálta alapvető emberi jogokat lábbal tiporja, s azt még jogosnak is jelenti ki? Ha a világ „fő-fő” pénzügyese olcsó szállodai szerelmi kalandok „hőse”? Ha magas poszton ülő politikus egyszerre bonyolultan gyanús gazdasági ügyekben mond csődöt? Ha nevelők a rájuk bízottak kínzóivá és megrontóivá lesznek? Ha egy egész országot rendben tartani akaró a saját magánéletében nagy nullának bizonyult? De hát - érdemes még mindezen fölháborodni? Hiszen itt már régen túl vagyunk a tisztesség eltemetésén! Két tisztességmérce jut az eszembe. Az egyik Jézustól való: „...a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem...” (Mt 5,37) A másik egyik tanítványától: „A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek. .. ” (iThessz 4,12)-ERKÁEGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK... Alberti-Szilágysomlyó Testvér-gyülekezeti kapcsolatokat bemutató rovatunkban most a Pest megyei Alberti és az erdélyi Szilágysomlyó evangélikus gyülekezetének kapcsolatáról írunk egy kis történelmi kitérővel. Szilágysomlyó a 13. századtól épült ki a Kraszna két partján, a Magúra hegység alatt. A város jelenlegi lélekszáma 18 ezer főre tehető, a lakosok egyharmada magyar, kétharmada román nemzetiségű. Somlyó története évszázadokon keresztül összefüggött a Báthory család történetével. A Báthory család nemcsak Erdély egyik nagy földbirtokosa volt, hanem számos fejedelmet és más vezető, irányító személyiséget is adott. így elmondható, hogy Szilágysomlyó jelentős történelemmel bír. A Báthoryak kiemelkedő személyisége az 1533. szeptember 27- én született Báthory István. Keresztelője a gyönyörű Somlyói gótikus katolikus templomban volt. Iskoláit Somlyón kezdte, majd a páduai egyetemen folytatta. A katonai pálya vonzása vagy a kor szokásai rövidesen harcba szólították. 1552-ben kardját már az egri harcokban forgatta. Európai szintű gondolkodása, általános és katonai felkészültsége alapján hamar a főurak vezéregyénisége lett, tekintélye egyre nőtt, 1571- ben fejedelemmé választották. Egy szétzilált Erdélyt vett át, és nagyon gyorsan sikerült felvirágoztatnia. Báthory István fejedelem pályája - Isten akaratából - túlívelt Erdély határain. 1576. május i-jén világra szóló ünnepség keretében a krakkói székesegyházban Lengyelország királyává koronázták. A Luther Márton és Kálvin János által elindított reformáció leggyorsabban Svájcban, Franciaországban, Hollandiában, Skóciában, Magyarországon és Erdélyben terjedt el. A reformáció idején Somlyón körülbelül háromszáz lélek élhetett, melynek fele református volt. Az 1615. szeptember 27. és október 13. között tartott kolozsvári országgyűlés az urak kérésére engedélyezte, hogy Somlyón a templom azé a felekezeté legyen, amelynek több híve van. így a templom a katolikusoké lett. 1797. augusztus 5-én Somlyó életében kiemelkedő esemény következett be: a Magúra lejtőjén, a várhegy oldalán, a Csorgó utcában két kecskepásztor megtalálta az úgynevezett gepida kincsek egy részét. Ezt napjainkban is Bécsben őrzik. Száz évvel később, 1889-ben ugyancsak a Csorgó utcában egy házalap ásása közben a felszínre kerültek az újabb somlyói gepida kincsek. Ezeket a budapesti Nemzeti Múzeumban őrzik. A kincsek elrejtésének körülményei és ideje napjainkban még nem ismert. A háromszáz éves történelmi múlttal bíró alberti evangélikus gyülekezettel szemben több mint száz évvel hosszabb történelmi múltra tekinthet vissza szilágysomlyói testvérgyülekezetünk, amellyel kapcsolatunk 1992-ben kezdődött. A gyülekezetünkbe tartozó egyik család ismerkedett meg a szilágysomlyói református lelkész házaspárral a Dunántúl egyik üdülőjében. A közös nyaralásból meghívás lett, melynek eleget téve Albertiből - még abban az évben - Iker Ferenc és kedves felesége néhány fiatallal együtt meglátogatta Mike Zoltán lelkész családját, valamint a gyülekezet fiataljait. így 1993-tól élő kapcsolat van a gyülekezeti tagok között. Szokássá vált, hogy a két gyülekezet váltott helyszínen évenként találkozik. Ilyenkor a vendégeket családoknál szállásoljuk el. így nagyszerű baráti és rokoni kapcsolatok alakultak-alakulnak ki, illetve sikerül egymás kulturális és természeti értékeit is jobban megismerni. Kapcsolatunk tartalmas, mégis indokolt a továbbgondolása elsősorban a fiatalok aktív szerepének erősítésével. Kassik Károly presbiter (.Albertij Döbrentey Ildikó Emlékeim Uram, sütöm a palacsintát házam népének, s közben magam előtt látok sok-sok nagymamát: hajdanvolt osztálytársnőimet, régi szomszéd kislányokat, gyerekkori barátnőket, amint szemüvegben, megvastagodott derékkal buzgón dobják, töltik, hajtogatják a palacsintákat, éppúgy, mint én. Nemrégiben még copfos kislányok voltunk, s nekünk sütötték a palacsintát a mi nagymamáink... Uram, köszönöm egyik legnagyobb ajándékodat: az emlékezést! Köszönöm, hogy életem eseményei nem rohantak el mellettem nyom nélkül! Köszönöm, Uram, hogy bár az előttem álló út már rövidebb, mint amit eddig megtettem, mégis, megtett utamat kedves szavak és szívből jövő kacagások tiszta kövei szegélyezik. Köszönöm, Uram, hogy rossz emlékeimet segítesz elfelejteni! Köszönöm, hogy emlékeimben élnek kedves szeretteim, akik már az örök életben vannak! Köszönöm, Uram, az emlékeimet, amelyek alkalmas időben, mondjuk, palacsintasütés közben, előbukkannak, s az öröm könnyét csalják szemembe. Ámen. Az írás megjelent: Döbrentey Ildikó: És képzeld, Uram... -A 21. század zsoltáraiból. Luther - Szent Maximilián-Ekho, Budapest, 2010, 61. 0.
