Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-05-05 / 18. szám

úrnőiefíg 2 • 2013. május 5. Mivel jelen lapszám éppen húsvét és pünkösd ünnepe között jelenik meg, hadd álljon itt mindkét ün­nepkörhöz egy-egy vers Ritter Lajos András stuttgarti költő­nek, lapunk olvasójának tollából. Húsvét Alig némult el vasárnap hajnalra a kalapácsütések érces visszhangja a Golgotán... mikor a pirkadat aranysugara ragyogni kezdett a keresztfa lábánál, a homokba csöppent vérből kihajtott Krisztus-rózsa hajnalra kinyíló virágán... és csillogva tört meg a harmatcseppeken; majd felvillant a sírbolt zárókövén, s rajta egyre erősebb, egyre vakítóbb lett a fény, és a kő párkányát súrolva lassan megindult... tompa robajjal gördülni kezdett, egyre gyorsabban... élein szökellve, majd egyensúlyát vesztve, a szikrázó homokban hangtalan eldőlt, s éles csattanással megrepedt. A kőkripta sötétjét, fekete gyászát úgy törte meg a fény, mint viharfelhőket a villám... s a Koponyák hegye vibrált, remegett, s mintha elesni akarna: a kőlikban megcsúszott, ferdén megdőlt a kereszt! Aztán, mint égi tűz csóvája, ömlött el a tenger a kő felett... belobbant a nyitott sírkamrába, s csattogni, zengeni kezdett a kő... ...egyre forróbb lett a levegő, és dicsfényben, fehéren ragyogott a Golgota! ...angyalok ajkán hangzott a mennyből: Alleluja! Feltámadott! Jézus él! In Excelsis Gloria! EZEN ELGONDOLKOZTUNK... Tisztesség Sietve a nyelvemre veszem és íz­lelgetem. Mielőtt még a szóhasz­nálatunkból is végleg száműzzük. Egyébként is csak elvétve hasz­náljuk; elkopott, színét vesztette. Elfelejthetjük. Tisztesség szavunkra gondolok. Nyelvészek szerint szláv nyel­vekből került át hozzánk. De ná­lunk igen mély gyökeret vert. So­kat adtunk a becsületes, szavát tartó, egyenes emberre. Tudta, mi illik, milyen a tisztességes viselke­dés, a tisztességesen elvégzett munka, a talpig becsületesség, az adott szó megtartása. A újszövet­ségbeli görög megfelelőjét így le­hetne fordítani: magatartás, visel­kedés, életvitel, amely egy bizo­nyos jó normának, szabálynak megfelelő. Aztán kikiáltottuk sürgősen, hogy az a bizonyos szabály idő-, di­vat-, kor- és társadalomfüggő. Amolyan comme il faut, ahogy ép­pen tetszik. Nem szabad azért régi sémákhoz, szabályokhoz görcsö­sen ragaszkodni, mert az eleve rossz, képmutató maradisághoz ve­zet. Újakat szabad és kell kiagyalni s az illik-nem illik alternatívát rela­­tivizálni, viszonylagosítani kell. Modernebbül: a korhoz igazítani. Ki hát a tisztességes, becsüle­tes, megbízható, rendes, szavahi­hető, tiszteletre méltó? A régi fel­fogás szerint az, aki megtart bizo­nyos szabályokat. Függetlenül at­tól, hogy ezt színből vagy szívből teszi. Az új felfogás szerint vi­szont az, aki tartja magát a saját maga állította normákhoz, szabá­lyokhoz. Függetlenül a mások vé­leményétől, netán érdekétől. Ennek megfelelően nő napról napra a káosz. Hiszen mi mind egyéniségeknek tartjuk magunkat. Jogok járnak nekünk. Ezek közé bármikor fölvehetjük a teljesen sza­bad és független döntés jogát - a tisztességről is! Tekintettel ma­gunkra. És tekintet nélkül másokra. Amit én nevezek tisztességnek, becsületnek, ígéretmegtartásnak, illendőnek - annak érvényességét egyedül magam szavatolom. Vi­szont - és itt a baj! - elvárom, sőt követelem, hogy mindenki más el­fogadja azt, és alkalmazkodjék is hozzá. így kerülünk a furcsa dilemma elé, hogy szinte minden egyes em­ber tisztességét vagy csupán a sa­ját maga által fabrikált mércével mérjük, vagy egy szerintünk ma­gasabb tisztességkritériumhoz szabjuk. Ha az első áll, akkor a parlamentben kizárólag a maga ér­dekeit képviselőtől alig is várha­tunk a közösség számára egészsé­ges és érvényes etikai-politikai döntéseket. Akkor a minket - állí­tólag - tanácsoló pénzemberre bármit bízhatunk, de legkevésbé a pénzünket. Gyerekeinket se bízzuk olyan nevelőkre, akik büszkék arra, ha a gyerekeket a saját jogaik érvénye­sítésére oktatják - netán a szüleik­kel szemben is. Sorsunkat pedig semmiképpen ne merjük rábízni azokra, akik ugyan magasztos esz­mékkel csalogatnak, de magukat távolról sem tartják ezekhez. Sose tudtam megérteni, hogy biztathatnak hűségre jegyeseket lelkigondozók, akik a saját há­zasságukban hűtleneknek bizo­nyultak. Hogy lehet biztonság­ban a vagyonom azok elől, akik szinte szakosították magukat a lopásra, sikkasztásra? Hogy ve­gyem készpénznek annak sza­vát, akit már bizonyítottan szó­szegésen fogtak? Végül még egy megjegyzés. Ré­gi idők tisztesség fogalmát csak azokra alkalmazták, akiknek - idegen szóval - integer, azaz egé­szében volt szavahihető, bizalom­ra méltó és bizalmat keltő az éle­tük. X. Y. tisztes ember volt a ma­gánéletében csakúgy, mint a mun­kájában és a közéletben. Becsül­ték benne a jó családapát, -anyát, a tisztes üzletembert, a jó gazdálko­dót, no és gyülekezete hűséges munkását - egyben! Mert a tisztes­ség nem dekázható ki! Csoda-e, ha ájuldozunk (vagy már ezen is túl vagyunk?), ha ki­derül, hogy egy világhatalom a sa­ját maga kitalálta alapvető emberi jogokat lábbal tiporja, s azt még jogosnak is jelenti ki? Ha a világ „fő-fő” pénzügyese olcsó szállo­dai szerelmi kalandok „hőse”? Ha magas poszton ülő politikus egy­szerre bonyolultan gyanús gazda­sági ügyekben mond csődöt? Ha nevelők a rájuk bízottak kínzóivá és megrontóivá lesznek? Ha egy egész országot rendben tartani akaró a saját magánéletében nagy nullának bizonyult? De hát - ér­demes még mindezen fölhábo­rodni? Hiszen itt már régen túl vagyunk a tisztesség eltemetésén! Két tisztességmérce jut az eszembe. Az egyik Jézustól való: „...a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem...” (Mt 5,37) A másik egyik tanítványától: „A kívülállók iránt tisztességesen visel­kedjetek. .. ” (iThessz 4,12)-ERKÁ­EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK... Alberti-Szilágysomlyó Testvér-gyülekezeti kapcsolato­kat bemutató rovatunkban most a Pest megyei Alberti és az erdélyi Szilágysomlyó evangélikus gyüle­kezetének kapcsolatáról írunk egy kis történelmi kitérővel. Szilágysomlyó a 13. századtól épült ki a Kraszna két partján, a Magúra hegység alatt. A város jelenlegi lé­­lekszáma 18 ezer főre tehető, a la­kosok egyharmada magyar, két­harmada román nemzetiségű. Somlyó története évszázado­kon keresztül összefüggött a Bá­thory család történetével. A Bá­thory család nemcsak Erdély egyik nagy földbirtokosa volt, ha­nem számos fejedelmet és más ve­zető, irányító személyiséget is adott. így elmondható, hogy Szi­lágysomlyó jelentős történelem­mel bír. A Báthoryak kiemelkedő sze­mélyisége az 1533. szeptember 27- én született Báthory István. Ke­resztelője a gyönyörű Somlyói gó­tikus katolikus templomban volt. Iskoláit Somlyón kezdte, majd a páduai egyetemen folytatta. A ka­tonai pálya vonzása vagy a kor szokásai rövidesen harcba szólí­tották. 1552-ben kardját már az eg­ri harcokban forgatta. Európai szintű gondolkodása, általános és katonai felkészültsége alapján ha­mar a főurak vezéregyénisége lett, tekintélye egyre nőtt, 1571- ben fejedelemmé választották. Egy szétzilált Erdélyt vett át, és nagyon gyorsan sikerült felvirá­goztatnia. Báthory István fejedelem pályá­ja - Isten akaratából - túlívelt Er­dély határain. 1576. május i-jén vi­lágra szóló ünnepség keretében a krakkói székesegyházban Len­gyelország királyává koronázták. A Luther Márton és Kálvin Já­nos által elindított reformáció leggyorsabban Svájcban, Francia­­országban, Hollandiában, Skóciá­ban, Magyarországon és Erdély­ben terjedt el. A reformáció ide­jén Somlyón körülbelül három­száz lélek élhetett, melynek fele református volt. Az 1615. szep­tember 27. és október 13. között tartott kolozsvári országgyűlés az urak kérésére engedélyezte, hogy Somlyón a templom azé a felekezeté legyen, amelynek több híve van. így a templom a katoli­kusoké lett. 1797. augusztus 5-én Somlyó életében kiemelkedő esemény kö­vetkezett be: a Magúra lejtőjén, a várhegy oldalán, a Csorgó utcá­ban két kecskepásztor megtalálta az úgynevezett gepida kincsek egy részét. Ezt napjainkban is Bécsben őrzik. Száz évvel később, 1889-ben ugyancsak a Csorgó utcában egy házalap ásása közben a felszínre kerültek az újabb somlyói gepida kincsek. Ezeket a budapesti Nem­zeti Múzeumban őrzik. A kincsek elrejtésének körülményei és ideje napjainkban még nem ismert. A háromszáz éves történelmi múlttal bíró alberti evangélikus gyülekezettel szemben több mint száz évvel hosszabb történelmi múltra tekinthet vissza szilágy­­somlyói testvérgyülekezetünk, amellyel kapcsolatunk 1992-ben kezdődött. A gyülekezetünkbe tartozó egyik család ismerkedett meg a szilágysomlyói református lelkész házaspárral a Dunántúl egyik üdülőjében. A közös nyaralásból meghívás lett, melynek eleget téve Alberti­ből - még abban az évben - Iker Ferenc és kedves felesége néhány fiatallal együtt meglátogatta Mike Zoltán lelkész családját, valamint a gyülekezet fiataljait. így 1993-tól élő kapcsolat van a gyülekezeti tagok között. Szokássá vált, hogy a két gyüle­kezet váltott helyszínen évenként találkozik. Ilyenkor a vendégeket családoknál szállásoljuk el. így nagyszerű baráti és rokoni kap­csolatok alakultak-alakulnak ki, il­letve sikerül egymás kulturális és természeti értékeit is jobban meg­ismerni. Kapcsolatunk tartalmas, mégis indokolt a továbbgondolása elsősorban a fiatalok aktív szere­pének erősítésével. Kassik Károly presbiter (.Albertij Döbrentey Ildikó Emlékeim Uram, sütöm a palacsintát házam népének, s közben magam előtt látok sok-sok nagymamát: hajdanvolt osztálytársnőimet, régi szomszéd kislányokat, gyerekkori barátnőket, amint szemüvegben, megvastagodott derékkal buzgón dobják, töltik, hajtogatják a palacsintákat, éppúgy, mint én. Nemrégiben még copfos kislányok voltunk, s nekünk sütötték a palacsintát a mi nagymamáink... Uram, köszönöm egyik legnagyobb ajándékodat: az emlékezést! Köszönöm, hogy életem eseményei nem rohantak el mellettem nyom nélkül! Köszönöm, Uram, hogy bár az előttem álló út már rövidebb, mint amit eddig megtettem, mégis, megtett utamat kedves szavak és szívből jövő kacagások tiszta kövei szegélyezik. Köszönöm, Uram, hogy rossz emlékeimet segítesz elfelejteni! Köszönöm, hogy emlékeimben élnek kedves szeretteim, akik már az örök életben vannak! Köszönöm, Uram, az emlékeimet, amelyek alkalmas időben, mondjuk, palacsintasütés közben, előbukkannak, s az öröm könnyét csalják szemembe. Ámen. Az írás megjelent: Döbrentey Ildikó: És képzeld, Uram... -A 21. század zsoltáraiból. Luther - Szent Maxi­­milián-Ekho, Budapest, 2010, 61. 0.

Next

/
Thumbnails
Contents