Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-05-05 / 18. szám

Megbékélés, megbocsátás, kiengesztelődés Beszámoló az EMEIK nagyheti konferenciájáról Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia (EMEIK) résztvevői 54. alkalommal, 2013- ban is a nagyhéten találkoztak a németországi Holzhausenben. A konferencia témája a megbékélés, megbocsátás, kiengesztelődés volt. E fogalomkör minden embernek, a keresztényeknek pedig különö­sen is a bibliai időktől mindmáig aktuális kérdése. A konferencia fő előadói dr. Né­meth Dávid, a Károli Gáspár Re­formátus Egyetem Hittudomá­nyi Kara Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszé­kének professzora és dr. Kaszó Gyula, ugyanezen tanszék ad­junktusa voltak. Az előadók József és testvérei­nek jól ismert, Mózes első könyvé­ben található története alapján há­vel, másrészt ugyanezen szemé­lyek és történések pasztorálpszi­chológiai elemzésével. Ez utóbbi feldolgozás hozta igazán közel a mai ember számára a konfliktus­­kezelésnek és a megbocsátás fo­lyamatának célját, fontosságát és részleteit. Az egyes kérdések bib­liai és pszichológiai, pedagógiai magyarázatát mindig ugyanaz az előadó szolgáltatta, így minden kérdéskörben nagyon sikeres és tanulságos volt a sok ezer éves történet emberi aktualitásának bemutatása. A témát kiegészítette a népek közötti megbékélés kérdésköré­ben BonnyaiHanna előadása, ame­lyet utazásai során szerzett sze­mélyes tapasztalatai alapján tar­tott a közel-keleti népek életéről és viszonyáról. Hanna orvosként több ízben töltött hosszabb-rövi­ünnepi istentisztelet közös alka­lom volt. Az ezen szolgáló lelké­szek Csákvári Dániel (liturgia), dr. Kaszó Gyula (igehirdetés) és Joób Szilárd (úrvacsorái liturgia) voltak. Az ötnapos együttlétet reggeli és esti áhítatok, különféle kulturális programok, valamint az előadások és bibliamagyaráza­tok korosztályok szerinti csopor­tokban történő megbeszélése egészítette ki. Hadd emeljük ki ezúttal is a nagy kreativitásról tanúskodó és sok vidámsággal járó, úgyneve­zett ifjúsági estet, amikor a részt­vevők kisebb csoportokban egy­­egy bibliai történetet jelenítettek meg (ez alkalommal természete­sen József és testvérei életéből). A kántori és karvezetői szolgála­tot idén is Koós Anita látta el, szol­gálatával nagy elismerést aratva. rom, a témával összefüggő kér­déskört vizsgáltak: mik a jellem­zői a lejátszódó lelki folyamatok­nak, amelyek az Istennel, az em­bertársaimmal és az önmagámmal történő megbékélés során felme­rülnek? A bibliai történetet ennek meg­felelően két síkon tárták elénk és világították meg. Egyrészt biblia­magyarázat formájában, a bibliai történet személyeinek és a leírt eseményeknek a téma speciális lá­tószögéből történő ismertetésé­debb időt a szóban forgó népek - izraeliek és arabok - között. Az ifjúsági konferencia az idők folyamán a Nyugat-Európában élő magyar vagy magyar szárma­zású fiatalok mellett mára tulaj­donképpen többgenerációs csalá­dok számára szerveződő lelki kö­zösséggé vált. Együttlétünk az idén is követte a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekeze­tek Szövetségének presbiteri konferenciáját. így a szombat es­ti program és a virágvasárnapi A konferencián hét európai or­szágból (Anglia, Belgium, Hollan­dia, Magyarország, Németország, Svájc és Szlovákia) mintegy hat­van fő vett részt, közöttük tucat­nyi kisgyermek, kiknek foglal­koztatásában a hannoveri magyar gyülekezet jóvoltából egy szak­képzett óvónő nyújtott segítsé­get. A konferencia hagyományo­san a nagycsütörtöki vigíliával, zenés úrvacsorái istentisztelettel zárult. Dr. Bereznai Tamás A feledésbe merült születésnap Mit szólna hozzá, ha családja, ro­konai, barátai elfeledkeznének a születésnapjáról? Nem gondo­lom, hogy hálás lenne nekik ezért! Hiszen társadalmi nyomás nehe­zedik ránk még a születésnap megtartása ügyében is: a kedves megemlékezés haszonnal, pénz­kiadással, vásárlással is jár, s ez akkor már ilyen vagy olyan mérvű gazdasági tényező is. Mit szólhat hozzá Isten, hogy olyan sietve és tartósan megfeled­keztünk az ő egyháza születés­napjáról? Hát nem a „nem tudom, mit kezdjek vele” ünnepeink közé tartozik pünkösd? Evekkel ez­előtt „barikádokra ment” a keres­kedelem, amikor törölni akarták az ünnep másodnapját - de nem ám azért, mert az egyház születés­napját féltették volna, hanem ami­att aggódtak, hogy másnap elma­rad az átlagon felüli alkoholfo­gyasztás! Új módszere is van ma a fele­désnek. Az egyre masszívabban megindult istenellenes propagan­da pünkösd ellen is irányul. Azt hangoztatja, hogy Jézus - ha élt egyáltalán?! - nem alapított egy­házat, hanem egy tarzuszi, Pál ne­vű ügyes menedzser találta azt ki. Ha pedig ez így van, akkor pün­kösd nem a keresztény egyház születésnapja, hanem egy hihetet­len sebességgel, kétezer éven át az egész világra kiterjedő vallásos üzlet indulásáé... Mi azonban inkább hiszünk an­nak a bibliai tudósításnak, amely szerint Isten Jézus által megígért Szentlelke vette birtokába a hívő­ket. S akiket ez a Lélek űz, hajt, azok az Isten gyermekei. És bol­dogok vagyunk, hogy ebben a tu­datban ünnepelhetjük pünkösd szép, szent ünnepét - Krisztus egyházának születésnapját!- rk -AZ ÉLET KENYERE Az igazi istenarc „ Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked- mondja megváltó Urad' ” (Ézs 54,8) „Egy istenarc van eltemetve ben­nem” - írja Reményik Sándor. Va­jon milyen istenarc van eltemetve bennünk? Magunk alkotta istenarc? Span­genberg német teológus így ír er­ről: „A vallás isteneket és bálvá­nyokat teremt, az emberi elégte­lenség póttekintélyeit, a hit ellen­ben Istent érzékeli. A vallásban az ember teremtette meg istenét, a hit viszont tudja: Isten teremtette az embert.” Melyik istenarc van eltemetve bennünk: a vallás vagy a hit arca? Félreismert istenarc? Sokan vé­lekednek Istenről úgy, hogy az Ószövetségben kemény, ítélő, ke­gyetlen, míg az Újszövetségben sze­líd, szerető és sohasem büntető. Valóban két arca lenne Istennek? Isten, ha haragszik, értünk te­szi, de ez csak egy rövid szem­­pillantásnyi idő - míg ezzel szemben ott van örökkévaló ke­gyelme, túláradó szeretete. Elfe­lejtettük volna, hogy szüléink, ha kellett, megbüntettek enge­detlenségünk miatt? Elfelejtet­tük volna, hogy mi is haragud­tunk már gyermekeinkre rossz tetteik miatt? Elfelejtettük vol­na azt is, hogy a harag nem tar­tott hosszan, hiszen a következő pillanatban magunkhoz öleltek szüléink, és ezt tettük mi is? De ha ezt nem is tették és tettük volna, az ige tanúsága szerint Isten min­dig így tesz, mert ő szerető Atya! Tehetetlen istenarc? Senki sem tudja kikapcsolni gondolata­iból 2001. szeptember n-ét. Ho­gyan nézünk az események miatt Istenre? Tehetetlennek tartjuk őt? Nem Isten akarata a rossz, a terror, a halál. A bűn következ­ménye mindez. „A bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pe­dig az örök élet Krisztus Jézusban. ” (Róm 6,23) Igazi istenarc? Isten tisztaságá­val és szentségével nem egyeztet­hető össze a bűn. O gyűlöli a bűnt, de szereti az embert, mevt„nemkí­vánja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen” (Ez 33,11). Isten arcát igazán Jézus Krisz­tusban lehet megismerni és felis­merni. Isten a legártatlanabbat és a legigazabbat, egyszülött Fiát alávetette a bűn minden bünteté­sének, még a halálnak is. És éppen ebben az emberileg érthetetlen tettben mutatta meg legcsodálato­sabban a bűnösöket menteni aka­ró szeretetét. Krisztus golgotái keresztje az egyetlen hely ezen a világon, ahol a büntető Isten szigorú arcával egyidejűleg az ő irgalmas, szerető, igazi arcát is megláthatjuk! A ke­resztre feltekintve érezhetjük meg, hogy a legsúlyosabb ítélet hordozása közben is a megfeszí­tett Krisztusban velünk van Isten irgalma, kegyelme és szeretete. Tamásy Tamásné

Next

/
Thumbnails
Contents