Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-28 / 17. szám
f Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. április 28. » 9 ÉG K Ü T I A I Megbocsátás ség, a Koinonia Giovanni Battista volt a házigazdánk. Az Olaszországban alapított közösségnek már Izraelben is van egy csoportja, Szlovákiában pedig három gyülekezete működik. Vezetőjük Milan Bednarik. Nagy szeretettel és gazdag programmal vártak bennünket. A nyitó előadást dr. Tatai István hatvani református lelkipásztor, teológus tartotta Szlovákok és magyarok: egyetlen „olajfába oltva” élünk?! címmel. „Fontos a nemzeti identitás, és felelősek vagyunk mindezért Isten előtt, mi több, csak őelőtte fedezhetjük fel nemzeti küldetésünket - mondta. - Nemzeti tunk belőle, majd fokozatosan horogkeresztté formáltuk, és visszaéltünk a csillaggal. A betlehemi csillagot, a remény csillagát a megbélyegzés, az üldöztetés csillagává tettük” - hallhatták tőle a jelenlévők. ; Megrázó filmet láthattunk a kassai gettó és Auschwitz egyik - ma nyolcvanévesen Izraelben élő -túlélőjéről. Jehuda Berkovits egy hullahegyből kaparta ki az apját. Nem ismert rá az arcára, csupán a karján lévő szám alapján húzta ki „holtan” majd vonszolta be a barakkba. Az akkor tízéves gyermek társai segítségével elkezdte hóval dörzsölni az élettelen testet. feszültségeinket azonban csakis Jézus példáját követve tudjuk megoldani. Aztán nézhetünk együtt Izraelre. Bennünket, keresztényeket ugyanis az Isten Izraelhez köt. Ez az »olajfalét«. Róma 15,10-ben olvashatjuk: »És ismét azt mondja: Örüljetek, pogányok, az ő népével együtt.«” (Károli-fordítás) Április 13-án a legkülönbözőbb felekezetekből érkezett lengyelek, németek, szlovákok, magyarok együtt vallottuk közös imában: Jézus Krisztus Úr! Több felekezet pásztora volt jelen Kassán, Magyarországról evangélikus „színekben” pedig Szeverényi János és Endreffy Géza lelkészek. Amit népeim legkisebbjével tettétek, velem tettétek Joela Krüger nővér, a darmstadti Evangéliumi Mária-nővérek egyik vezetője Adóssággal terhelt múltunk címmel tartott előadást. „Visszaéltünk a kereszttel és a hittel... megfordítottuk a keresztet, és kardot csinál-Nem tudta, miért teszi, de tette. A gyerekek hordták a havat, ő pedig megállás nélkül dörzsölte édesapja testét... Egyszer csak megmozdult a szeme... Hamarosan felszabadult a tábor... A gyermek ötvenhét napon át a hátán cipelte az apját, míg Kassára értek, a házuk elé... Asszonyok jöttek megbámulni őket. Egyikük azt kérdezte: „Hát te még élsz?” De nem jutott eszükbe egyetlen pohár vizet sem adni... A Bújtatott Gyermekek nevű szlovákiai csoport egyik tagja, Katerina assszony pár éves volt a holokauszt idején. Keresztény családok rejtegették többedmagával. „Szeretnék köszönetét mondani azon egyházaknak és családoknak, amelyek minket életüket is kockáztatva megmentettek” - foglalta össze sokak háláját. A harminchat éves Juszkó László szlovák-magyar jogász nyolc éve tagja a fent említett közösségnek. Mint a kassai program házigazdája -fiatal kora ellenére — rendkívül érzékenyen, tiszta hittel és felelősségteljes gondolatokkal kötötte össze a különböző beszédeket, filmvetítéseket. „Az »olajfa-megbékélés« a nemzetek között és a zsidó néppel - természetfölötti. Mi önmagunktól nem vagyunk képesek erre - ezért nyissuk meg szívünket Isten előtt, és ne hagyjuk, hogy az igazság elkerüljön minket” - mondotta. A szombati napot Kassa gyönyörű óvárosában fejeztük be, majd az átalakítás alatt lévő ortodox zsinagógában elénekeltünk egy imát. A városban - amely idén Európa egyik kulturális fővárosa - ma már csak pár száz zsidó él... * # # Időközben lezajlott - nagy sikerrel és sok áldással - a konferenciasorozat következő rendezvénye is. A holokauszt emléknapján, áprüis 16-án a színhely Pannonhalma volt, ahol több száz bencés diáknak tartottak előadásokat, vetítéseket többek között Rick Wienecke Izraelben élő és alkotó keresztény szobrászművész részvételével. Mindezt összegezve ismét Dietrich Bonhoefferre, a német evangélikus lelkészre, teológusra gondolok, aki nem ment el az igazság mellett, és nem is hallgatott róla, cselekedett, még élete árán is. Követés című csodálatos könyvében (a Luther Kiadó adta ki 2007-ben dr. Böröcz Enikő fordításában), A testvér című fejezetben, a 106. oldalon a következőket olvasom: „Jézus követőjénél, ahogy a rabbiknál sem, nem választható el többé az istentisztelet a testvérnek tett szolgálattól. A testvér megvetése valótlanná teszi az istentiszteletet... így vizsgálja meg magát Jézus tanítványainak gyülekezete, vajon nem kell-e itt és ott testvérekkel szemben bűnösnek tartania magát, vajon a világ kedvéért nem gyűlölt-e, nem vetett-e meg, nem gyalázott-e együtt, és így bűnös a testvér ellen elkövetett gyilkosságban!... így vizsgálja meg magát Jézus gyülekezete, vajon adott-e jelet a világ által megvetetteknek, meggyalázottaknak Jézus szeretetéről, amely életet akar megtartani, hordozni, óvni!... Isten nem hagyja magát testvérünktől elválasztani. Nem akarja, hogy tiszteljék, amikor egy testvért meggy aláznak.” B Mátis Lilla Jehuda Berkovits - részlet a Vigasztaljátok népemet” című dokumentumfilmből Egy vak terepmunkás történetei Örömmel gondolok vissza egy évvel ezelőtti élményemre, amikor Piliscsabán, az evangélikus belmissziói konferencián mesélhettem történeteimről, arról, hogyan szolgál Istennek egy vak terepmunkás. Látásomat csecsemőként veszítettem el, kilencévesen tértem meg Jézushoz. Már fiatalon éreztem, hogy Isten afrikaiak felé hív misszióba, és hídszerepet is szán nekem keresztények és zsidók között. Azóta - felnőttként - afrikai bevándorlók felé szolgálok, és részt veszek A reménység kútjai konferenciák szervezésében is. Ajándékátadás Bobynak... Lassan hét éve, hogy afrikai bevándorlóknak segítek az élet minden területén. Egyikük egy fiatal libériái férfi, Boby, aki múlt év októberében menekült - üldözött keresztényként - hazánkba. Miután édesanyja kereszténnyé lett, muzulmán rokonai egész családját kiirtották. (Édesapja protestáns gyülekezet lelkésze volt.) Boby maradt egyedül életben, akit rendszeresen látogatok Debrecenben. Iskolába készülünk, ahol asztalos- vagy ácsszakmát tanulhat. Elvittem magammal őt Budapestre is, hogy a B. Pintér Márta evangélikus lelkésznő által szervezett világimanapi konferencián nyilvánosan is elmondhassa történetét. Nemrég, amikor Kassára készültem A reménység kútjai című konferenciára, megkértem a mennyei Atyát, küldjön ajándékot Bobynak. Útközben a buszon mellettem ült egy zsidó, Jézusban hívő (Messiás-hívő) barátom. Többek között a kerékpáros közlekedésről is beszélgettünk. Bobyra gondoltam, akinek havi hétezer forintos zsebpénzéből nemigen telik buszjegyre... Tudtam, hogy szeret sportolni, és a kerékpár méltóságot adna neki. Nem kellene minden hónapban valakitől kölcsönkérnie, hogy közlekedni tudjon. Imádság közben egy kép jelent meg előttem, amint Jézus egy biciklin ül, és áldást ad nekünk. Néhány nap múlva útitársam jelentkezett, hogy szerzett egy kerékpárt Bobynak... így válaszolt az imádságomra a mennyei Atya, aki jól tudja, kinek mire van szüksége. A meglepetésbiciklit szomorú hír követte. Az ajándékátadás napján Boby elmondta, hogy menedékjogi kérelmét elutasították. Ha nem fellebbez, visszatoloncolják országába (Libériába), ahol biztos halál vár rá. Megkért, hogy imádkozzak érte. Két nap múlva érkezett a városba a karok és lábak nélkül született prédikátor, Nick Vujicic, aki Jézus örömhírét hirdeti világszerte. Meghívtam Bobot, és jegyet vásároltam neki a rendezvényre. Sikerült kiharcolnom, hogy személyesen is találkozhassunk Nickkel. Nicknek sok sorstársa él Afrikában, Boby szülőhazájában is. A lázadók csonkították meg őket. Éreztem, amint Jézus Nick és Boby történetét összeköti, ezért nekem is követnem kell a példáját. Megkerestem a debreceni rendezvényért felelős egyik személyt: bemutatkoztam, és röviden meséltem neki Bobyról. Arra kért, hogy előadás előtt Ajándék Nick Vujicicnak álljunk a Nem Adom Fel Alapítvány asztala elé, ahol majd karszalagot kapunk. Mert csak azok találkozhatnak Nickkel, akik tőlük kapnak karszalagot. Két ajándékot is vittünk Nicknek. Az egyik egy ikon volt, amelyen a feltámadott Jézus egy zárt ajtó előtt áll. Ha Jézus képes volt zárt ajtón keresztül bejutni apostolaihoz, minket is tud zárt ajtókon át vezetni a lehetetlen helyzetekben. Az ikon mellé egy üveg magyar mézet is csomagoltam. A henger alakú üveg a héber Biblia - zsinagógákban mind a mai napig használatos - tekercseire is emlékeztet. Isten igéje édes, mint a méz. Ha Isten megtartotta Izraelnek adott bibliai ígéreteit, ma sem hagyja cserben azokat, akik hisznek őbenne. B Láng Edit A FOTÓK A SZERZŐ INSTRUÁLÁSÁVAL KÉSZÜLTEK
