Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-14 / 15. szám

io ◄! 2013. április 14. FÓKUSZ Evangélikus Élet Lutheránus zsoltározás ► Élet zsoltárhangra - Tóth-Máthé Miklósnak a zsoltárfordító Szen­­czi Molnár Albertról írt történel­mi regénye címét kölcsönvéve lehet tömören és velősen össze­foglalni, hogy mit is jelent a Zsoltárok könyve Jézus és köve­tői számára. Az Újszövetségben legtöbbet idézett ószövetségi könyvről van szó, amely pozitív értelemben mélyen rányomta bélyegét nemcsak Jézusnak és apostolainak gondolkodásmód­jára, de a zsolozsmázó szerzete­sektől a reformáció nagy alakja­inak kegyességén át mai kor­társ keresztények millióinak imádságos életére is. Hogyan olvassuk ma a zsoltárokat? Ezt a kérdéskört járta körül március 21-26-a között a Lutheránus Világ­­szövetség (LVSZ) hermeneutikai konferenciája, amelyet a németorszá­gi Eisenach városában rendeztek meg. Nem minden előzmény nélkül, hiszen egy folyamatról van szó, amely tavaly vette kezdetét a kenyai Nairo­biban, ahol János evangéliuma állt a figyelem fókuszában. mezésében játszott szerepén át a mai liturgikus és lelkigondozói alkal­mazási lehetőségekig terjedt a vizs­gálódás tág köre. Magyarországról három résztve­vője is volt az eseménynek: Fabiny Tamás püspök az LVSZ alelnökeként és a hermeneutikai konzultációs fo­lyamat szervezőbizottságának tagja­ként az első két nap munkájában vett részt. Jutta Hausmann, az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem (EHE) Ószövetségi Tanszékének tanszékve­zető professzora és e sorok írójának személyében az EHE Újszövetségi Tanszékének doktorandusza akik az egész hetes, csoportokban folyó munka mellett előadással, illetve igehirdetéssel is szolgáltak. A konferencia során mintegy hu­szonegy negyvenöt perces előadás hangzott el, amelyeket plenáris ülé­sek és csoportbeszélgetések követtek. Ezek célja egy nyilatkozat előkészí­tése volt, amely a tagegyházak szá­mára javaslatokat fogalmaz meg a zsoltárok imádságos, liturgikus, lel­kigondozói alkalmazásával kapcso­latban. Mindemellett a dokumentum összefoglalja majd, hogy a világ evangélikusságának különböző élet­helyzetei hogyan befolyásolják, mi­lyen értelmezési lehetőségekkel gaz­dagítják bibliaolvasásunkat, Isten-is­meretünket. A kontextualitás lényege, hogy fi­gyelemmel van mind a szent szöveg eredeti keletkezési körülményeire, mind pedig az olvasó, értelmező történelmi-társadalmi-kulturális sa­játosságaira, tapasztalati hátterére, amelyek befolyásolják találkozását az igével és igeértelmezését. Különösen nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra példának okáért az indiai Monica J. Melanchthon pro­A konferencia magyarországi résztvevői (balról jobbra): Fabiny Tamás, Jut­ta Flausmann és a szerző A mostani konferencia harminc­öt résztvevője Argentína, Brazília, Dánia, Dél-Afrika, az Egyesült Álla­mok, az Egyesült Királyság, Észtor­szág, Etiópia, Franciaország, Hollan­dia, India, Indonézia, Kanada, a Közép-afrikai Köztársaság, Magyar­­ország, Németország, Svédország, Szlovákia és Zimbabwe országaiból gyűlt össze - a lutheranizmus szé­les spektrumát megjelenítve a föld minden részéről. A meghívottak mind a teológia tudományos műve­lői köréből kerültek ki: ószövetségi és újszövetségi kutatók, rendszeres és gyakorlati teológusok tekintették át, hogy melyek a zsoltárokkal kap­csolatos aktuális kérdések, olvasati lehetőségek. Az ószövetségi kutatás zsoltárok­ra vonatkozó legfrissebb eredmé­nyeitől újszövetségi felhasználásuk, Jézusra vonatkoztatásuk kérdéskörén és Luther Biblia- és Krisztus-értel­fesszor előadása, aki a 140. zsoltárt mint egy nemi erőszakot elszenve­dő nő imádságát elemezte versről versre haladva. Ezzel állította párhu­zamba a 2012. december 16-án Del­hiben történt - hatalmas országos tiltakozó megmozdulásokat elindí­tó - csoportos nemi erőszak nem sokkal később elhunyt áldozatának elbeszélését. A borzalmas esemé­nyek menete és körülményei, vala­mint a zsoltár „dramaturgiája” szin­te kísérteties párhuzamosságot mu­tattak. Hasonlóan izgalmas mai gyakor­lati alkalmazási lehetőségeket vil­lantott fel a wuppertali Andrea Bieler professzor asszony előadása a poszt­­traumatikus stressz szindrómában (PTSD) szenvedő amerikai veteránok lelkigondozásával kapcsolatban. 1990 óta mintegy egymillió-hatszáz­ezer, háborúból hazatért ame rikai veteránt kezeltek ezzel a problé­mával. Szintén beszédes adat, hogy az Egyesült Államokban öngyilkos­ságot elkövetők húsz százaléka a le­szerelt katonák köréből kerül ki. A civil lakosok ellen elkövetett gyilkosságokban, erőszakban való részvétel vagy pusztán ezeknek a be nem avatkozó átélése so­kaknál „morális sérülé­sekhez” és poszttrauma­­tikus stressz szindrómá­hoz vezetnek, amely mar­­dosó bűntudatban, feles­­legességérzésben, vissza­térő rémképek és -álmok formájában tör felszínre. Az elkövetőkből így lesz­nek egyben a háború pszi­chés áldozatai is. A veteránkórházakban lelkigondozást végző lel­készek bár nem hivatá­sos terapeuták, mégis igyekeznek hozzájárulni a gyógyulási folyamathoz. A páciensek vallásos, spi­rituális kérdéseire fóku­szálva a következő kér­déseket teszik fel, ame­lyeket írásban kell megvá­laszolni: 1. Hogyan kel­ted fel Isten figyelmét? 2. Milyen panaszaid van­nak? 3. A bizalom kifeje­zése. 4. Mit akarsz? 5. A bizonyosság kifejezése, hogy meghallgatásra talál­tál. 6. Hálaadás. A poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedő pa­naszának és benső érzéseinek ily módon való formába öntése gya­korlatilag követi a bibliai panaszzsol­tárok struktúráját. így azután a zsol­tárok hatékony imádságos eszközzé válnak az elmondhatatlan trauma Is­ten elé vitelében és a gyógyulás útján való elindulásban. A panaszzsoltároknak - és egyál­talán a panasznak mint műfajnak - a liturgikus életünkből való eltűné­sével több előadás is foglalkozott. Nem véletlen, hogy a panasz alapve­tő imádságformaként jelent meg a Zsoltárok könyvében, és bizony a mai embernek is nagy szüksége len­ne külső és belső szorongattatásainak artikulálására mind egyéni, mind is­tentiszteleti közösségi szinten. Több előadás - .így Jutta Haus­­manné is - a zsoltárok szövegében előforduló erőszak kérdését járta körül (például a 137. zsoltár). Ezek­kel a szövegekkel számos visszaélés történt a történelem folyamán, hiszen alsóbbrendűnek tartott népcsopor­tok, társadalmi rétegek vagy nők el­nyomásának igazolására is felhasznál­ták őket. Kérdés, hogy például a bosszúzsoltárok botrányosnak tű­nő szövegrészletei mennyiben és milyen értelmezési formában lehet­nek ma Isten népének imádságává, vagy hogyan értelmezhetők keresz­tény szempontból. A megfeszített munkatempójú hat nap során két délután lehetőség nyílt kirándulásra is. Első alkalommal a résztvevők a mindössze félórányi távolságra lévő Wartburg várába sé­tálhattak fel (lent), amely számos történelmi és kulturális vonatkozás­sal bír magyar és evangélikus szempontból egyaránt. Az épületegyüttes a császári ház­zal rokonságban lévő türingiai tarto­mánygrófok központjaként épült a 11. században. Itt élt férje, Lajos őrgróf oldalán a középkor egyik legnépsze­rűbb alakja, Árpád-házi Szent Erzsé­bet (1207-1231) is. Életének mozza­Az eisenachi Szent György-templom natait gyönyörű freskók és mozaik­képek örökítik meg a várban. A legenda szerint ezen a helyszí­nen történt a híres rózsacsoda, ami­kor a szegényeknek kötényében rend­szeresen élelmet csempésző Erzsébe­tet férje vagy a sógora „lefülelte”. A kérdésre, hogy mit visz, Erzsébet azt füllentette, hogy rózsákat. Ami­kor kénytelen volt megmutatni, va­lóban illatos rózsák bukkantak elő a kötényéből, mert Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Azóta Erzsébetet rózsákkal az ölé­ben ábrázolják, így például a buda­pesti Rózsák terén látható szobron is, mely egyházunk középiskolai kollé­giumával szemközt áll. Nem véletlen, hogy Erzsébet születési helye, Sáros­patak és Eisenach ma testvérvárosok. Evangélikus szempontból kiemelt jelentőségű, hogy 1521 májusában Bölcs Frigyes szász választófejedelem a wormsi birodalmi gyűlést biro­dalmi átokkal a fején elhagyó Luthert a saját biztonsága érdekében elrabol­­tatta, és Junker Jörg (György lovag) ál­néven Wartburg várában rejtette el. Luther itt sem tétlenkedett, hiszen ti­zenegy hét alatt lefordította a görög Újszövetséget német nyelvre, amely azután a könyvnyomtatásnak kö­szönhetően rohamos sebességgel terjedt el az egész birodalomban. Luther munkájának súlyát csak akkor érthetjük meg igazán, ha figye­lembe vesszük, hogy a fordítás során tizennyolc német nyelvjárást, dialek­tust vett figyelembe, és igyekezett ezeket oly módon összegyúrni, hogy a Bibliát minden tájegység lakója megérthesse. Ezzel tulajdonképpen megteremtette az irodalmi német nyelvet. Igen híres még Wartburg várának csarnokterme a középkori trubadúr­­költészet német megfelelőinek, a minnesüngereknek a dalnokverse­nyeiről. Ennek állít emléket Wagner Tannhäuser című operájában. Ugyanebben a teremben tanácskoz­tak jóval később a 19. századi német egyesítésben nagy szerepet játszó diákegyesületek is. A mai napig lát­ható kiállítva a zászlajuk, amelyen először jelennek meg együtt a mai né­met nemzeti színek. Maga Eisenach városa arról is hí­res, hogy Luther 1498 és 1501 között itt volt a latin iskola tanulója és a Szent György-templom kóristá­ja, amikor is a városi patrí­cius Kotta család otthoná­ban lakott Kotta Orsolya pártfogójaként. Egyébként ugyanebben a templomban kötött házasságot Árpád­házi Szent Erzsébet is Tü­ringiai Lajossal, valamint itt keresztelték meg a város leghíresebb szülöttét, Jo­hann Sebastian Bachot. A másik délutáni kirándu­lás Weimarba és Erfurtba vezetett. Előbbi várost mél­tán tartják a német kultúra fellegvárának, hiszen hu­zamosabb ideig itt éltek és alkottak olyan kiemelkedő személyiségek, mint Goe­the, Schiller, Herder, Bach, Liszt, Wagner és Richard Strauss is. A weimari Her­­der-templomban látható az idősebb Lucas Cranach ta­lán legmonumentálisabb alkotása, a lutheri teológi­át páratlan képi módon összefoglaló szárnyas ol­tárkép. Erfurtban az ágostonos rend ma már evangélikus templomát és egy­kori kolostorát tekinthették meg a résztvevők. Luther 1501-ben költözött Erfurtba és kezdte el egyetemi tanul­mányait. 1505-ben szintén itt vo­nult be a fent említett kolostorba. 1507-ben ebben a templomban, a ma is meglévő eredeti oltárnál mutatta be első miséjét is. Érdekesség, hogy az oltár mögötti üvegablak alsó részén látható egy rózsaábrázolás, amelyet Luther miséi során éveken keresztül gyakran szem­lélt. Ez vált később családi címerének, a Luther-rózsának az alapjává. Erfurt nevezetessége a szintén kö­zépkori, hatalmas gótikus Domon­kos-rendi templom, ahol a város és a német nyelvtörténet és a keresztény misztika közvetve Lutherre is nagy hatást gyakorló alakja, Eckhart mes­ter (1260 k. -1328) prédikációi hang­zottak évtizedeken keresztül. A temp­lom 56 regiszteres és 4302 sípos or­gonáján előadott pazar koncert meg­hallgatásával zárult a kirándulás. A hermeneutikai konferenciasorozat nem ért ezzel véget. Máté evangéli­uma, majd pedig Pál apostol teoló­giájának aktuális kérdései kerülnek még terítékre a hátralévő két alka­lommal. Hamarosan várható a mos­tani konferencia zárónyilatkozatának, valamint az elhangzott előadásokból válogatott, angol nyelvű tanulmány­­kötetnek a megjelenése is. A tervek szerint a hazai érdeklő­dő olvasóközönség számára is elér­hetővé válik magyar fordításban né­hány korábban Nairobiban és most Eisenachban elhangzott előadás egy­házunk teológiai szakfolyóiratának, a Lelkipásztornak a hasábjain. ■ László Virgil

Next

/
Thumbnails
Contents