Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-14 / 15. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. április 14. *• 11 Akiket szívük arra indított, hogy keressék az Urat Vannak istenkeresők! Akiket a szívük indít Isten keresésére, de ennek megható titka az, hogy e keresés mögött a szentséges Isten áll. A keresett isteni személy, a mi Urunk keresteti önnönmagát. Nem az emberi lélek gyümölcse az istenkeresés, hanem isteni kezdeményezésről van szó. Csodálatos állapot az istenkeresés, mert ez már istenközösség a lélek mélyrétegében. Egyszer csak kinyílik a bimbó, és a hit szép virága borítja be életünk fáját, így terem megfelelő gyümölcs. Szellemi kaland ez, amelyre saját érdekünkben kell vállalkoznunk, mert úgy alkotott meg minket a Teremtőnk, hogy mindig többre vágyjunk annál, mint amivel éppen rendelkezünk. Ez igaz az anyagiakra, de nagyon igaz a lelki, szellemi igazságokra nézve is: mindig több kell. Sok érdekes és tanulságos történelmi beszámolót olvashatunk a Bibliában. Emeljük ki most közülük azt, amely Roboám és Jeroboám háborúskodásáról szól. A történet maga elszomorító, de van benne egy csodálatos jelzés az istenkeresés igazságával összefüggésben (2l<rón 11). Nem bonyolódunk bele a háborúskodó királyok kölcsönös területi követeléseinek leírásába, mert örökké ismétlődő emberi alapképlet ez a mindent megszerezni akaró kapzsiság. S még csak nem is királyok és hatalmasok, birodalmak és országok között beszélhetünk erről, hanem van ennek individuális szintre lebontható értelmezése is. Roboám és Jeroboám történetéből elég annyit tudnunk, hogy mind a ketten igényt tartottak a királyi címre és hatalomra, és ennek volt végzetes következménye egy öldöklő háború lehetősége. Általános és elszomorító igazság, hogy ha ember fordul ember ellen birtoklási vágy miatt, azonnal kész a veszekedésre, harcra, gyilkolásra. A történetben azonban Isten közbeavatkozik, megbízza küldöttét a következőképpen: Isten embere parancsot kapott arra, hogy tántorítsa el a gyűlölködő feleket a háborútól, mondván, „ne harcoljatok testvéreitekkel”. Isten csodát tett, mert legalább az egyik fél engedelmesen hallgatott az Úr szavára. Roboám volt az, aki hallgatott az Úr szavára, és nem háborúzni indult, hanem ellenkezőleg: biztonságot teremtő építkezésbe kezdett, és biztosította a nélkülöző lakosok élelmiszer-ellátását, a békés és munkás életet. Ez a békés, építő, bölcs politikai döntés óriási hatással volt messzi környék lakóira, papokra és lévitákra, akik hajlandók voltak még ingóságaikat, mezeiket és házaikat is elhagyva tömegesen csatlakozni a békés építkezést folytató királyhoz. Mert az egészséges ember békére és normális életre vágyik. Ám nemcsak papok és léviták vágytak erre a békés és harmonikus életre: „A papok után Jeruzsálembe mentek Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy keressék Izráel Istenét, az Urat, és áldozzanak őseik Istenének, az Úrnak’.’ (2Krón 11,16) Istenkereső emberekről olvasunk a Szentírásban, akiket szívük indított arra, hogy az Urat keressék, mert élt bennük a lélek ősi sejtése, amelyet majd a názáreti Jézus - az ószövetségi Szentírást idézve - ezekkel a szavakkal tesz újszövetségi kijelentéssé: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik!’ (Mt 4,4; és vö. 5MÓZ 8,3) Nem csak kenyérrel, anyagiakkal, e világi értékekkel él az ember! Hatalmas lelki igazságot mondott ki Jézus abban az igében is: „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk 8,36) Óriási ígéret van ebben az igében is: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek!’ (Mt 6,33) Isten országának keresése mellett, alatt és általa megoldódhatnak anyagi gondok is, de hisszük, hogy nagy kérdéseinkre is világos válaszokat kapunk a Szentlélek által. Nem állítjuk, hogy korunkban tömeges jelenség lenne az istenkeresés, de tapasztalataink szerint egyre többen vannak, akik szívükben titokzatos és különleges nyugtalanságot élnek meg. Lehetne ezt a nyugtalanságot felületesen és divatos szóval „idegeskedésnek” is nevezni. Ez az „idegeskedés” egy olyan elképesztő, modern jelenség, amelynek okára senki sem tud értelmes magyarázattal szolgálni, csak találgatások vannak. Ezt a nyugtalanságot tapasztalta meg Augustinus, és híres könyvében (Vallomások) így fogalmazta meg: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” Mert csak ideig-óráig elégséges az ember számára a földi lét. Bárki életében elérkezhet a szent nyugtalanság, a dolgok, a lét lényegére vonatkozó kérdések ideje. Miféle nyugtalanságról van szó? Ebben a lelki kalandban Istené a főszerep. Mert igaz, hogy mi, emberek éljük át ezt az oktalan - látható okok nélküli - idegességet, nyugtalanságot, de nyugtalanságunk mögött a szentséges Isten érhető tetten életünkben: „Vigasztalódj, nem keresnél, ha már meg nem találtál volna.” [Blaise Pascal híres állítása.) A keresés lelkiállapotában már Isten felé fordultam, már a vonzáskörében vagyok, csak még nem látok világosan. Az istenkereső ember hittel összefüggő kérdéseket tesz fel, és méltán reménykedhet olyan válaszokban, amelyek tovább segítik élete lelki küzdelmeiben. A Szentírásból tudjuk, hogy csodálatos áldások kísérik azok életét, akik „az Urat keresik”. Először is ez a keresés nem reménytelen, mert éppen a keresett szent Személy áll a kereséseink mögött, másrészt pedig Pál apostol szerint Isten „nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”. (ApCsel 17,27-28) Istenkeresésünk legbiztatóbb lelki háttere a Szentlélek Isten, aki már az ószövetségi törvénykönyvben ilyen kijelentést ad: „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed!’ (5MÓZ 4,29) Mondhatnánk, hogy biztosra megyünk. De nem a mi kitartásunk miatt, hanem Isten szent ígérete miatt. Aki keres, talál (Mt 7,8, illetve Lk 11,10)! Aki Istent keresi, már meg is találta, csak meg kell adni a saját lelke számára a kérdésekre keresett válaszok beérésének szent idejét. A vetés és a beérés között időnek kell eltelnie. A kérdések felvetése és a válaszok megemésztése időigényes. Áldás jár együtt az istenkereséssel. Olyan áldás, amelyről nem is álmodna az ember, méghozzá a boldogság áldása. A zsoltáríró szerint: boldogok, akik „teljes szívvel keresik őt” (Zsolt 119,2). S ez már a boldogságnak az a titka, amelyet Jézus Hegyi beszédének sorozatába illeszthetünk (Mt 5,1 kk.). Istenkeresők ma is vannak. Hivatkozhatnánk neves lélekgyógyászok empirikus tételeire, hogy az emberi léleknek pedig van vallásos funkciója, amellyel törődni szükséges, de mi itt nem ezt tesszük, mert tartózkodni szeretnénk a bálványimádás leghalványabb veszélyétől is. Mert az ember magától nem az élő Istent keresi, hanem egy rendelkezésére álló, használható istent, azaz bálványt, és elsősorban erre vonatkozik - a bűneset mellett - a megrendítő és minket leleplező állítás: „...nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent!’ (Róm 3,11; vö. Zsolt 14,2) Ám istenkeresők azért vannak, mert az élő Isten indít erre a keresésre, és ő maga akar nekünk az ő tetszése szerinti élethelyzetünkben és időpontban érvényes választ adni a kérdéseinkre. Jézus megkérdezte a betesdai beteget: „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,6) Jézus kérdése itt és most: „Akarsz-e kérdéseidre tőlem választ nyerni?” Egyetlen esélyünket olvashatjuk ki Tamás történetéből. A negyedik evangélista tömören elmondja, hogy a tanítványok megrendült boldogsággal számolnak be Tamásnak arról, hogy látták az Urat, a Feltámadottat. Tamás visszautasítja ezt egy lakonikus, de nagyon modern mondattal: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Hányán mondják: ha nem látom, nem hiszem. Tamás modern kételkedő, lehetne kortársunk is. S eljött az életében az a pillanat, amikor Jézus megállt előtte, és megmutatta neki magát, sőt javasolta sebeinek megtapintását. Tamás „csak" leborult, nem volt több kételye és kérdése, kimondta tömör hitvallását: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,25 kk.) Kérdezgetésünk végső esélye ez: Jézussal találkozni! Ha átéltük ezt a találkozást, akkor Jézus szava ránk is érvényes: „...és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit’.’ (Jn 16,23) Nem keresnénk őt, ha ő nem ébresztene vágyat a lelkűnkben! ■ Ribár János nyugalmazott esperes HETI ÚTRAVALÓ Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik’.’ (Jn 10,11.27-28) Húsvét ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a feltámadott és élő Krisztust és pásztorolt gyülekezetét állítják elénk. Jézus jó pásztorként a halálból örök életre vezet. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (GyLK 683) Pásztorunk a Jézus, hozzá tartozunk?! „Én Krisztus kedves báránya vagyok; vállára vesz, és nékem csak engednem kell, hogy hordozzon. Míg báránya maradok, míg Pásztoromat meg nem tagadom, s tőle botorul el nem szakadok - addig nem veszhetem el” - vallja dr. Luther! „Krisztus meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,15; LK) Az üres kereszt kétezer éve hirdeti: Misericordia Domini! „Az Úr szeretetével tele van a föld”, s kérhetjük is: „Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” (Zsolt 33,5.22) Kérésünk alapja Jézus heti igénk szerinti önkijelentése; húsvét után tudhatjuk is:„...é« életemet adom a juhokért. (...) Én és az Atya egy vagyunk’.’ (Jn 10,15.30) Péter az Úr szenvedő szolgájáról szól: „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyégtünk, minta juhok..'.”(Ézs 53.5-6) „Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek telketek pásztorához és gondviselőjéhez’.’ (íPt 2,25) Már Mózes is azért kért utódot, hogy halála után „ne legyen olyan az Úr közössége, mint a pásztor nélkül való nyáj. (...) Maga mellé vette Józsuát..., rátette a kezét, és beiktatta tisztébe..!’ (4MÓZ 27,17.22-23) Az Úr az apostolokat utolsókul állította, Pál „mégis” szereti gyülekezetét, „mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban. Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim’.’ (íKor 4,15-16) S azért teheti, mert őt is megragadta Krisztus, s azóta benne él. Főpapi imájában Jézus azokért könyörög, kik tanítványai szavára hisznek benne az idők során, és ez az utolsó kívánsága: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet... És megismertettem velük a te nevedet..., hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”[ Jn 17,24.26) Isten ma is küld „némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére”. (Ef 4,11-12) Elfogása előtt megmondta Jézus: „Megverem a pásztort, és elszéledneka nyáj juhai. De miután feltámadtam, előttetek megyek..!’ (Mt 26,31-32) Azóta is pásztorolja földi gyülekezetét, s kéri: „...higgyetekIstenben, és higgyetek énbennem’.’ Visszajön övéiért, s maga mellé veszi őket; ám önmagát rekeszti ki, aki elutasítja ez egyetlen lehetőséget: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,1.6) „Jézus, te vagy az út magad. / Siess, add nékem - magadat!” (EÉ 396,5) ■ Garai András HIRDETÉS Örökség - örökké? Mindannyiunknak megvan a maga „csomagja”, amelyet hordozunk, és ennek a csomagnak nagy részét a szüléinktől kaptuk. Jót és rosszat is, szavakat, szokásokat, szemléletet, mintákat. Idővel tovább is adjuk ezeket a gyermekeinknek. De nem minden áldás, amit kaptunk: a gyengeségeink, a görcseink, a félelmeink, a betöltetlen hiányaink... Ezek is meghatározzák az életünket. Mi az, amit a csomagból jobb elfogadnunk, mert akár javunkra is válhat, mi az, amitől inkább meg kellene szabadulnunk? Ezekre a kérdésekre keressük közösen a választ sok zenével és a gyerekek számára is érdekes szemléltetőeszközökkel. Szeretettel várunk benneteket! Tflmós mise /A keresők istentisztei Tamás-mise lesz április 14-én, vasárnap 18 órakor a Lágymányosi Ökumenikus Központban (Budapest XL, Magyar tudósok körútja 3.) -https://www.facebook.com/tamasmise.
