Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-14 / 15. szám

Evangélikus Élet PANORAMA 2013. április 14- 9 )NFERENCIA A KÁROLI-EGYETEMEN konferencián megvalósulhatott a nyugati és a keleti egyház egysége. Az ortodoxok az ősi hagyományt követ­ve máig a Septuagintát (a héber Bib­lia görög fordítását) tekintik alapszö­vegnek. A mára már használaton kívül került 1802-es evangéliumi és apostoli perikópák gyűjteménye he­lyett jobbára a Szent István Társulat által kiadott vagy az ökumenikus Bibliát használják. A 20. században két fontos fordí­tás is született: az úgynevezett Prófé­­tologionból - amelyben például Jézus Sirákfia könyve is helyet kap, amely a protestáns Bibliákban nem szerepel - szűkebb válogatást készített a zsol­tárfordításairól is neves Berki Feriz, a másik, nagyobb szabású mű pedig a legutóbbi görögkatolikus Ménea (azaz a hónapos szertartáskönyv), amely Rohály Ferenc teljes fordítását alapul véve az ortodox egyház jelen­legi püspökeinek, Kocsis Fülöpnek és Orosz Atanáznak a munkája. A Szentírás mai nyelven: az új protestáns fordítás A református és az evangélikus egy­házban egy emberöltővel ezelőtt nagy jelentőségű változás ment vég­be, amikor az 1975-ös - protestáns új fordításnak nevezett - kiadás hasz­nálatát rendelték el a gyülekezetek­ben. Amíg a református egyházban a zsinati döntés a Károli-Biblia 1908- as revíziójának használatát is megen­gedte, addig a Magyarországi Evan­gélikus Egyház hivatalosan az új for­dítás istentiszteleti alkalmazását ajánlotta. A harmadik szekció első előadója, Karasszon István, a KRE Hittudomá­nyi Kara Ószövetségi Tanszékének vezetője Az 1975-ös bibliafordítás címmel ismertette a 20. század leg­nagyobb szabású magyar protestáns tudományos vállalkozásának, az új fordítás elkészítésének történetét. Amikor a Magyar Bibliatanács (a mai bibliatársulat elődje) 1949-ben megalakult, rögtön választás elé ke­rült: sokan úgy vélték, hogy az 1908- as Károli-revízió újabb revideálásra szorul, ezért ezt a munkát kell elvé­gezni. Voltak azonban, akik azt a né­zetet képviselték, hogy ez nem ele­gendő, tekintettel a 20. század első fe­lében megszaporodott exegetikai eredményekre, valamint főként a bibliafordítás elméleti kérdéseiben beállt változásokra. Új fordításra, nem csupán revízióra van szükség. A bibliafordítók számára a legfon­tosabb az volt, hogy a kor exegetikai eredményeit kellőképpen képviseljék fordításukban. Emellett az 1975-ben megjelent fordítást eleve liturgiái használatra alkalmas szövegnek szán­ták. Ezt a fordítók úgy kívánták biz­tosítani, hogy nyomatékosan nem írott, hanem elhangzó szövegnek tekintették az új kiadást. A legtöbb vitát az a kérdés váltot­ta ki, hogy a bibliafordító elveket mi­ként lehet és szabad alkalmazni egy liturgikus célra is szánt bibliafordítás kapcsán. A bibliafordító bizottsá­gok teljesen magukévá tették a dina­mikus ekvivalencia elvét, amely hang­súlyozottan nem egyes szavak szó szerinti megfelelőit, hanem kifejezé­seket, illetve azok értelmét adja vissza a fordításban. A fordítói elvek alkalmazását Karasszon István né­hány példa segítségével mutatta be a hallgatóságnak. Az 1975-ös fordí­tást értékelve megjegyezte, hogy negyven évvel ezelőtt Magyarorszá­gon kevés hasonlóan sikeres vállalko­zás volt, amely az új protestáns bib­liafordításhoz lenne mérhető. Újszövetségi Szentírás Görög eredetiből fordította és magyarázta P. Békés Gellert és P. Dalos Patrik bencés oratoriánus + Békés Gellért és Dalos Patrik Újszö­vetség-fordítása 1951-ből Amikor az új fordítás 1975-ben megjelent, a Magyar Bibliatanács az egyházi lapokban felhívást tett köz­zé, kérve az olvasókat, hogy küldjék be észrevételeiket, jobbító javaslata­ikat. Ezeknek az összegyűjtése, feldol­gozása után kerülhetett sor az új for­dítás átdolgozására és javított ki­adására. Pécsük Ottó, a Magyar Bib­liatársulat főtitkára Az 1990-es biblia­­fordítás és mai revíziója címmel fog­lalta össze az 1990-ben kiadott reví­zió rövid történetét és fordításelmé­leti kérdéseit. A laikus olvasókhoz intézett felhí­vás elsősorban tartalmi és stiláris szempontú javaslatokat kért, me­lyek a fordítási hibákra, félreérthető szóhasználatra, nehézkes vagy ide­genszerű fogalmazásra vonatkoz­nak. Mintegy 1250 hozzászólás, 2087 bibliai helyre vonatkozó javaslat ér­kezett be az évek folyamán. Feldol­gozásukhoz 1987 végén fogott hozzá a református, evangélikus és baptis­ta teológiai tanárokból álló bizottság. Másfél évig tartó munkával megvizs­gáltak minden észrevételt és javasla­tot, és ahol indokolt volt, azok figye­lembevételével átdolgozták az egész Biblia szövegét - azon elv alapján, hogy „a hozzászólásokat maximáli­san figyelembe véve, de minimális változtatással" történjék ez az át­dolgozás. Végül is mintegy 5300 he­lyen javították, dolgozták át a szöve­get, kisebb részben (1500 helyen) az Ószövetséget, nagyobb mértékben (3800 helyen) az Újszövetséget. BIBLIA ISTENNEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS ÚJSZÖVETSÉGBEN ADOTT KIJELENTÉSE MAGYAR NYELVRE FOROrnTTTA A MAGYAR B1BUMÄRSULW ÓSZÖVETSÉGI ÉS OjSZOVETStól BiBUAEOÍU>ÍTG SZAKBIZOTTSÁGA * 1949 4 KIADJA A MAGYAR ÖI8UATARSÍILAT MEGBÍZÁSÁBÓL Á MAGYARORSZÁG! REFORMÁTUS EGYHÁZ KÁLVIN JÁNOS KIADÓJA BMDAieSEM» A Magyar Bibliatársulat új fordítá­sának 2003-as kiadása A revíziós munka kiadói fázisának egyik kardinális döntése volt a vissza­térés az 1975-ös Bibliát jellemző egy­­hasábos tördelésről a Károli-Biblia és a bibliakiadás hagyományát jobban kifejező, az olvashatóságot meg­könnyítő kéthasábos tördelésre, melynek eredményeként az addig 102 íves új fordítású Biblia 76 íves, jobban kezelhető kötetté vált. Az 1908-as revideált Károli-Biblia utáni korszak érdekes színfoltja Kecs­­keméthy István, a 19-20. század for­dulóján élt műfordító és református teológus hatalmas vállalkozása, aki élete során a teljes Bibliát lefordítot­ta. Bibliafordításáról Tunyogi Lehel, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Inté­zet oktatója állított össze rövid ismer­tetést, amelyet - a szerző távollétében - dr. Zsengellér József olvasott fel. Újabb bibliafordítási kísérletek Egzotikusabb vizekre evezett a negye­dik szekció, melyben újabb mai for­dításokról és kísérletekről hallha­tott a publikum. Az „Új világ” azaz a Jehova Tanúi felekezet bibliafordításának problé­máit Szalai András, az Apológia Kutatóközpont ügyvezető igazgató­ja ismertette. Ő volt az egyetlen elő­adó, akit külső szakértőként kértek fel egy felekezeti bibliafordítás értéke­lésére. Ez annak fényében érthető, hogy mivel az említett vallási közös­ség szemben áll a Szentháromság Is­tenbe vetett hitet képviselő keresz­tény hagyománnyal, egy keresztény alapokon álló tudományos intéz-BIBLIA ISTENNEK AZ ÓSZÖVETSÉGBEN ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN ADOTT «JELENTÉSE A TELJES SZENTÍRÁS fordította KÁROLI GÁSPÁR ÚJONNAN REVIDEÁLT KIADÁS A forditást az eredrtl szüvtggd tgybevnoie #s átdolgozta A ProKwäns Midi* Alapítvány ittál létrehozod uakMzcXUág VERITAS KIADÓ 3011 Károli Gáspár fordításának újonnan revideált kiadása (2011) mény a kereszténység hitelveivel szembeforduló irányzat képviselőit már - éppen hitbeli okok miatt - nem tudja nyitott lélekkel hallgatni. Szalai András előadásában szöveg­szerűen bizonyította, hogy ez a bib­liafordítási kísérlet szakmailag és etikailag egyaránt ingatag lábakon áll, minthogy „önkényes módon saját teológiáját írja bele a szövegbe”. Ruff Tibor teológus másodszorra is szóra emelkedett a konferencián, a Hit Gyülekezete új fordításának ku­lisszatitkait tárva a közönség elé. A Szent Pál Akadémia oktatói évek óta dolgoznak a fordításon, melynek fő célja, hogy a Bibliát a magyar át­lagolvasók (azaz a felmérések szerint zömében funkcionális analfabéták) számára is „fogyaszthatóvá” tegye. Ennek érdekében olyan merész lépé­sekre is vállalkoznak, mint hogy a Krisztus szót - mely véleményük szerint már elveszítette eredeti súlyát, egyesek Jézus családneveként értel­mezhetik - Messiásra cserélik. A Nemzetközi Bibliafordító Köz­pont (azaz a texasi illetőségű World Bible Translation Center) módszere­ivel és „gyorstalpaló” tanfolyamaival ismerkedhetett meg a hallgatóság a következő előadó, a szakmáját tekint­ve biológus és ökológus egyetemi ta­nár, Szőcs Zoltán jóvoltából. A köz­pont 1978 óta harmincegy teljes bib­liafordítást készített többek között kí­nai, hindi, nepáli, arab, spanyol, orosz, tamil és vietnami nyelven. A A World Bible Translation Center általfordított „EFO”Bibliát népsze­rűsítő póló részlete felekezetsemleges kezdeményezés célja, hogy bárki mindenféle előzetes ismeret nélkül könnyen megérthes­se a Biblia üzenetét (legalábbis nyel­vileg). A World Bible Translation Center fordítói munkájába - nemzetközi profi vezetők irányításával - bárki be­kapcsolódhat, aki anyanyelvét meg­felelő szinten bírja. A magyar nyel­vű úgynevezett „Egyszerű fordítás” (röviden: EFO) 2012 szeptemberében jelent meg, és nagy népszerűségnek örvend. Az „idősebb testvér” Bibliájának magyar fordításai A konferencia második napján került sor a találkozó utolsó, ötödik szekci­ójára, amely A zsidó Biblia magyarul címet viselte. A szekció mindkét előadását Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija tartotta A Tanach (héber Biblia) fordításai és az IMIT- fordítás, valamint Milyen Bibliát ol­vas ma a héberül nem tudó magyar zsidóság? címmel. A zsidó hit eredetileg Mózes öt könyvének minden betűjét szent­nek és ihletettnek tartotta, így a hé­ber Biblia hiteles fordítása más nyel­vekre komoly teológiai problémákat vethet fel. Köves Slomó előadásában a zsidó teológiatörténet és a rabbini­­kus írásmagyarázati elvek fejlődésé­be is bepillantást nyújtott, és azok ha­tását a Szentírásból vett mondatok különböző fordítási példáinak össze­vetésével is kimutatta az egyes fordí­tásokban. A héber Biblia magyar nyelvre fordításának gondolata csak a 19. század elejének politikai eseményei, a magyarországi zsidók polgárosodá­sa és „magyarosodása” nyomán me­rült fel, s ennek egyik következmé­nyeként magyar nyelvű zsidó biblia­kiadások sora jelent meg. Az egyik legelső ezek között Bloch Móric (megkeresztelkedése után Ballagi Mór) munkája, aki Mózes öt könyvét fordította le, és jegyzetekkel is ellát­ta. A héber szöveget is tartalmazó öt kötet 1840-ben jelent meg; magyar nyelvezete és stílusa a kor legmaga­sabb követelményeinek is megfelelt. Máig a legjelentősebbnek tekint­hető az a bibliafordítás, amelyet 1898-1907 között a ma is közismert Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) jelentetett meg négy kötetben (ez az úgynevezett IMIT-Szentírás). E fordításnak a bibliatudományi és vallásgyakorlati jelentősége ma is kiemelkedő a zsidó hitéletben. (Hé­ber szöveggel bővített reprint ki­adása 1994-ben jelent meg.) Fordítási kérdések a kerekasztal körül Az előadásokat követően kerekasz­­tal-beszélgetések formájában kerül­tek terítékre a bibliafordítás legtöbb vitára okot adó tudományos problé­mái. Az első beszélgetőkor meghívott disputapartnerei az Ószövetség leg­nehezebben átültethető szakaszaival kapcsolatos gondolataikat osztották meg egymással és a hallgatósággal. Kustár Zoltán, a Debreceni Refor­mátus Hittudományi Egyetem Ószö­vetségi Tanszékének vezetője, Hack Márta, a Szent Pál Akadémia Óko­ri Nyelvi Tanszékének vezetője és Xe­­ravits Géza, a Sapientia Hittudo­mányi Főiskola Bibliatudományi Tanszékének vezetője az Ézs 52,13— 53,12-ben, valamint Bír 17,1-5-ben ol­vasható héber szövegek alapján be­szélgettek fordításelméleti kérdé­sekről és a héber ruah (lélek) szó for­dításának sokszor nehezen megold­ható eseteiről. A disputát Zsengellér József dékán moderálta. Az újszövetségi görög nyelv fordí­tási problémái köré szerveződött a második kerekasztal, melynek részt­vevői - Cserháti Sándor, az Evangé­likus Hittudományi Egyetem profes­sor emeritusa, Vladár Gábor, a Pá­pai Református Teológiai Akadémia rektora, Tarjányi Béla, a Pázmány­­egyetem újszövetségi tanszékének vezetője és Ruff Tibor teológus - a páli antropológia legnehezebben for­dítható terminusainak jelentéséről és visszaadhatóságáról beszélgettek. Moderátori szerepkörében Pé­csük Ottónak nehéz dolga volt, hogy a fórumbeszélgetés menetét feszesen tartsa, a közönség soraiból ugyanis számos kérdés hangzott el a dispu­ta témáival kapcsolatban: intenzív ér­deklődést váltott ki a „test” jelenté­sű két görög szó, a szarx és a szórna, valamint a „lélek” jelentésű pszükhé és pneuma magyar nyelvre való átül­­tethetőségének rendkívül összetett teológiai, exegetikai, jelentéstani és fordításelméleti problematikája. A konferencia zárásaként Fabiny Tibor, a tudományos szimpózium evangélikus elnöke összegezte a két­napos találkozó eredményeit, majd bejelentette, hogy a szervezők az el­hangzott előadások szerkesztett vál­tozataiból a közeljövőben tanul­mánykötetet készülnek kiadni. Addig is az elhangzott előadások hanganyagai a Magyar Bibliatársulat honlapján (bibliatarsulat.hu/?p=33i4) letölthetők és meghallgathatók. Amint a konferencia Bállá Péter rektor imádságával kezdődött kedd reggel, úgy szerda este Zsengellér Jó­zsef áldásával zárult. ■ Kinyik Anita - Petri Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents