Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-14 / 15. szám

8 -m 2013- április 14.

PANORÁMA

Evangélikus Élet

KIADÓS VITÁK - BIBLIAFORDÍTÁSI I

Két nap, két kerekasztal, öt szekció, öt diszkusszió (öt kávészünet), nyolc képviselt vagy megidézett felekezet, tizenhét előadás, számos lelkiség, végtelenbe nyúló, lezárhatatlan viták... A bibliafordítás nem csupán nyelvi kérdés, legalább annyira teológiai probléma: szövegmagyarázat és -értelmezés is egyben. Ezen túlmenően a Szentírás nyelvezete hazánkban a magyar egyháztörténet során szorosan összekapcsolódott a felekezeti hitélet gyakorlatával, a hit megváltásával is. Milyen nyelven valljuk meg hitünket? Katolikus magyarul, protestáns magyarul, esetleg zsidó magyarul beszéljünk? Izajást, Ézsaiástvagy Jesaját, Getszemáni- vagy Gecsemáné-kertet, Kafamaumot vagy Kapemaumot használjunk? Melyik fordítást adjuk a keresztény tanítás iránt érdeklődők kezébe? Melyik szöveg közvetíti hívebben Isten szavát? Ilyen kérdéseket igyekezett körüljárni és megválaszolni a Bibliaolvasás és bibliafordítások a mai Magyarországon című konferencia, amelyet a legnagyobb magyar bibliafordító nevét viselő Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Karának Vallástörténeti és Bibliai Teológiai Tanszéke, Bölcsészettudományi Karának Hermeneutikai Kutatóközpontja és a Magyar Bibliatársulat szervezett április 2-3-án a hittudományi kar Ráday utcai épületében.

Dr. Bállá Péternek, a KRE rektorának megnyitó szavai után a konferencia elnökeként dr. Fabiny Tibor, a Hermeneutikai Kutatóközpont vezetője köszöntette a résztvevőket a szervezők - dr. Zsengellér József, a KRE Hittudományi Karának dékánja és dr. Pécsük Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára - nevében is.

Bevezető előadásában Fabiny professzor röviden szólt a Hermeneutikai Kutatóközpont küldetéséről. A központ az általa szervezett konferenciákkal, valamint a Hermeneutikai füzetek eddig megjelent harmincöt kötetével nemcsak a protestáns egyháztagokat kívánja megszólítani, hanem minden magyar keresztényt és minden Szentírás iránt érdeklődő hívő, kereső vagy nem hívő embert. A kutatóközpontot működtető, katolikus, evangélikus, református és baptista szakemberekből álló kuratórium tagjait az a cél vezette kezdettől fogva - és ezt a konferenciát is kimondottan ennek a célnak a jegyében szervezték -, hogy a szövegmagyarázat legújabb tudományos módszereinek bemutatásával segítse a Szentírás mélyebb megértését, és ösztönözze a bibliai iratok olvasását, rendszeres tanulmányozását.

Fabiny Tibor néhány személyes példával is megvilágította, hogy az egyes felekezetek által használt bibliafordításoknak identitáserősítő szerepük van, vagyis az adott fordítás nyelve erőteljesen befolyásolja a felekezeti hitélet nyelvhasználatát. Ennek kapcsán az előadó sajnálatának adott hangot, amiért hazánkban nincs hivatalos munkakapcsolat a katolikus és a protestáns bibliafordítók között, és emiatt - a nyugat-európai gyakorlattól eltérően - nálunk nem létezik ökumenikus bibliafordítás.

Isten veretes szava magyarul: a Károli-Biblia

A konferencia első szekciója a magyar irodalmi nyelv kialakulásában is kulcsszerepet betöltő Károli-Bibliával és az 1908-as revíziójával kapcsolatos kérdéseket tárgyalta.

Zsengellér József dékán átfogó előadásában részletes történeti áttekintést nyújtott a Károli-Biblia megszületésétől a különféle magyar és nyugat-európai kiadások verzióin át egészen a 19. század végén megkezdett nagyszabású átdolgozás, az úgynevezett „revideált Károli" megjelenéséig. Referátumában ismertette azokat a fordítási és szövegkritikai elveket, amelyek mentén a revíziót végző bizottság egy jól olvasható, az akkori nyelvi állapothoz nagymértékben hozzáigazított, mégis régiesen hangzó, emelkedett hangulatú, veretes szöveget alkotott. (Kevesen tudják, hogy Károli Gáspár eredeti fordítása és a revideált szöveg között nagyobb a távolság, mint az 1908-as Károli-Biblia és a protestáns új fordítás szövege között.)

A magyarországi keresztény felekezetek között érdekes színfoltnak számítanak a nazarénus gyülekezetek. Közösségeik ugyanis hivatalosan még ma is az 1908-as revideált Károli-szöveg előtti Károli-fordítást használják az istentiszteleti liturgiában és az igehirdetések alapigéiként. Szabó Zoltán építészmérnök, nazarénus laikus igehirdető Miért a „régi” Károlit használják ma a nazarénusok? című előadásában elsősorban felekezetszociológiai okokra vezette vissza a nazarénus gyülekezeteknek a „régi” Károli-Bibliához való ragaszkodását.

Nazarénus felfogás szerint Isten igéjének megértése elsősorban nem intellektuális folyamat, vagyis a hívek nem annyira ésszel, mint inkább a szívükkel értik meg az Ige üzenetét. A ma már helyenként nehezen érthető szöveg és a nazarénus hívek általában alacsonyabb iskolázottsági szintje ezért nem kerül ellentmondásba a felekezet hitéletében. A nazarénusoknál - jobbára iparos- és parasztcsaládokban - a tisztaszoba asztalának állandó központja és kelléke volt a Biblia.

A hatóságilag sokat üldözött felekezet a Bibliát ismerte el egyedüli tekintélynek, amely egyrészt tartást adott az Istennel való szeretetkapcsolat legfontosabb eszközeként, másrészt „válaszfalként” is funkcionált a „hitetlen” külvilággal szemben. A tradíciókhoz való erős kötődés, az újításokkal szembeni idegenkedés, a nazarénus közösség sajátos történeti gyökerei és a mozgalom szilárd identitástudata a nazarénus hit megélésének és megvallásának szerves részeként jelenik meg.

Miért az 1908-as revíziót használja a Keresztény Advent Közösség? - ezzel a címmel tartotta meg előadását a Sola Scriptura Teológiai Főiskoláról érkezett Horváth Orsolya. Azt kívánta megvilágítani, milyen megfontolások alapján dönthet úgy egy felekezet, hogy istentiszteleti életében ma is hivatalosan az 1908-as revideált Károli-fordítást használja. Két - utóbb a hallgatóság számára is nyomósnak bizonyult - érvet sorakoztatott fel az 1908-as Károli mellett: az ihletettséget és a szöveghűséget. Mindkét szempont - saját elmondása szerint is - nehezen határolható körül, objektív kritériumok alapján nem határozható meg.

Az 1908-as Károli még revízió tudott maradni, megőrizte az eredetit, ugyanakkor érthetőbbé is tette azt. Az előadó hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az adventisták nem vitatják el az új fordítás készítőitől a Károli-revízióhoz hasonlatos alázatos munkát, ennek ellenére valamiképp emelkedettebbnek, Isten szavát hívebben közvetítőnek érzi közösségük az

1908-as Károlit.

Győri Tamás József evangélikus lelkész, az újonnan revideált Károli-Biblia szerkesztőbizottságának tagja és a kiadvány projektmenedzsere arról adott számot, milyen szempontok alapján revideálta a Károlit a Protestáns Média Alapítvány. A konferencia egyetlen evangélikus előadója elmondta: azért tartották szükségesnek a revíziót, hogy az a hatás, amelyet a Károli-fordítás - sokféle változatán keresztül - évszázadokon át gyakorolt a nemzetre, tovább élhessen. Egy Jób könyvéből való igeversen keresztül bemutatta, miként változott a Károli-szöveg, rámutatva, hogy az új revízió változtatásai eltörpülnek az 1908-as revízió módosításai mellett. Hangsúlyozta, hogy munkájukkal egy létező hagyomány folytatói, amelyet olyanok kezdtek meg, mint Szenczi Molnár Albert vagy Tótfalusi Kis Miklós, illetve hogy e munkának nemzetközi analógiái is vannak a német Luther-Bibel vagy az angol Authorized King James Version esetében.

A szöveghűség megtartása mellett a szerkesztőbizottság tagjainak alapvető célja a modernizálás volt, ezzel együtt azonban igyekeztek megőrizni, illetve helyreállítani azt a jellegzetes ízt, amely veretessé tette Károli

zottság kiinduló céljait követték. Ennek megfelelően az új revízió is célul tűzte ki, hogy kiküszöbölje az 1908-as kiadás hibáit, és helyreállítsa az eredeti Károli-fordítást ott, ahol megromlott, mindemellett pedig tekintetbe vegye az újabb tudományos eredményeket. „Ha nem hinnénk a fölülről jövő segítségben, nem mertünk volna erre vállalkozni” - zárta humorosan mondandóját Győri Tamás József.

A Patmosz Kiadó revideálási módszereiről, eljárásáról és céljairól Ruff Tibor, a Hit Gyülekezetének teológusa, a Szent Pál Akadémia oktatója beszélt. A Jézus szavait az angol New International Version nevű bibliafordítás nyomán pirossal szedő, Károli „személyes hitelességét, felülmúlhatatlan egyediségét” nagyra tartó, minimális változtatásra törekvő kiadás elsődleges célja a helyesírási hibák kiküszöbölése és a könnyebb olvashatóság elérése volt. (A Patmosz Kiadó felekezetileg a Hit Gyülekezetéhez kötődik.)

A legérdekesebb rész talán a szekciót záró diszkusszió volt. Ki arról kérdezte az előadókat, hogy konfirmandusainak melyik bibliakiadást ajándékozza, ki a kiadók közötti konkurencia kényes témáját feszegette. Pécsük Ottótól megtudhatta a közönség, hogy a Magyar Bibliatársulatnak átlagosan évi tízezerrel kevesebb Bibliája fogy, amióta a Protestáns Média Alapítvány és a Patmosz is megjelent a piacon.

Katolikus bibliafordítások

A második szekciót a katolikus bibliafordításoknak szentelte a konferencia. Elsőként Jeleníts István piarista

b

i

b

l

i

a

A 2 A Zr

ISTENNECÖ ES Y TESTAMENTVMANAC

PROPHE'TA'C APOSTOLOC

Altai meg íratott Fent kinyuti.

MAGYAR NYEIW'RF FOR !"*» TT A tutt fgefilcnci wijonnm.Ai lúrnnrc Magyu orfiígban való A-iy 1 fient Egy házi. nac cpülciéfc.

XVI wof- >« f Hagyom Moffcc t> Prophíútoc ,h.dgsfjßtazokat,(ye,

VISOLBAN

NYOMTATTATOTT MANTÍtOVtT MUST AtTAl,

:=iy

A Vizsolyi Biblia 1981-es reprintjének címlapja

Gáspár több mint négyszáz éves fordítását. Alapvetően a Károli-Biblia revíziójával foglalkozó utolsó - második világháború utáni - szakbiszerzetes, egyetemi tanár tartott rend- és papírhagyó előadást a Szent István Társulat bibliakiadásáról. Meglátása szerint „minden tapogatózó tökéletlensége mellett” nagyon sokat jelentett a híveknek az 1974-ben megjelent, már nem a latin Vulgatára, hanem az eredeti szövegekre építő fordítás.

Jeleníts István elárulta, hogy nem tudott nem magyartanárként közeledni a szöveghez. Ezért minden elismerése mellett néhány illusztratív példát is hozott a fordításból, rögtön az írás elejét idézve: „Kezdetkor teremtette az Isten az eget és a földet.” Jeleníts tanár úr szerint olyan magyar szó, hogy „kezdetkor”, nem létezik. Elképzelése szerint ez a határozószó olyan, mint „violinkulcs egy kotta elején”. Ha az ember ebben a formában olvassa, joggal gondolhatja: „Na jó, akkor én inkább Daniét olvasok.”

Jeleníts István igyekezett plasztikussá tenni mondandóját, eljátszott például a hebraizmusok elidegenítő hatásával, és hangsúlyozta, hogy a magyarban félreérthetők ezek a személytelennek ható passzív szerkezetek, ugyanis „hiába zörget valaki, annak bizony nem nyittatik meg, csakis az Isten által” Kiemelte még az első fordítás egy szintén nem szerencsés szóválasztását, az „embertársat”. A szó véleménye szerint „elvtársat és padtársat” előbb idéz, mint - a sokkal bensőségesebb - „felebarátot". A hallgatóság nagy derültségére említette meg azt az igehelyet, amelyben „a sátán mint ordító oroszlán kószál...” Szerinte itt az igeválasztás helytelen, mert a sátán nagyon is céltudatos.

Érdekes fordítói dilemmákkal érkezett Tarjányi Béla, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ügyvezető elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Újszövetségi Tanszékének vezetője is, aki a Szent Jeromos Társulat (Káldi-Neovulgata) kiadását mutatta be. Az 1979-ben megjelent Neovulgata után nagy meglepetésükre a püspöki kar áldását adta munkájukra, mely Káldi György méltatlanul elhanyagolt bibliafordítását kívánta megeleveníteni és a megújított Vulgatával egybedolgozni. A nagy népszerűségnek örvendő Bibliának egy igazán komoly problémája akadt: nagy mérete miatt inkább a konkurens Károlit tették zsebre a hívek.

Pannonhalmáról jött a tudományos szimpózium következő - foglalkozását tekintve klasszikafilológus - előadója, Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárának igazgatója. A Békés-Dalos-fordítás történetét osztotta meg a hallgatósággal.

Békés Gellért - a római Szent Anzelm Egyetem tanára - az emigrációban élő magyarok körében végzett pasztorációs szolgálatot. Dejcsis Konrád idézett Békés atya magával ragadó önéletírásából, mely olasz kikötők messzi partjai felé hajózó hontalan magyarok szomorú történetét idézte. Békés Gellért és segítőtársa, Dalos Patrik úgy döntött: paprika vagy rózsafüzér helyett Bibliát ad a kivándorlók kezébe. A fordítás ugyan hagy némi kívánnivalót maga után - legalábbis az idézett kritikák tanúsága szerint -, mégis jelentős teljesítmény, amit a két barát megcselekedett.

A második szekció záró előadását Kiss Etele művészettörténész tartotta az ortodox keresztények bibliahasználatáról. Pécsük Ottó szekcióelnök humorosan meg is jegyezte, hogy ezen a bibliafordítási