Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-14 / 15. szám
2 -m 2013. április 14. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP (MISERICORDIA DOMINI) - JER 23,1-4 A jó pásztor oecumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk, hogy szent Fiadat feltámasztottad a halálból, és általa utat nyitottál az örökkévalóságra. Köszönjük gondviselő jóságod minden ajándékát. Köszönjük legfőképpen az írott és hirdetett ige ajándékát, amelyben életünket formáló erő rejlik. Imádkozunk az egész teremtett világért. Bűnbánattal valljuk, hogy mindazzal, amit kapunk, sokszor nem élünk jól, felelősségteljesen. Oly sokszor nem gondolunk a távol élőkre, sem az eljövendő nemzedékekre. Taníts minket józan mértékletességre és felelősségre! Imádkozunk azokért, akik nehéz terheket kénytelenek hordozni. Eléd visszük a betegeket, a megkötözötteket és azokat, akik mások gonoszságától vagy a magánytól szenvednek. Imádkozunk nemzetünkért, lelki megújulásunkért. Könyörgünk, ismertesd meg önmagadat minden emberrel. Add, hogy elsősorban ne másokat, hanem önmagunkat akarjuk legyőzni! Taníts minket alázatra velünk élő embertársaink iránt! Imádkozunk gyülekezetünkért, egyházunkért és az egész keresztyénségért. Szentlelked által add, hogy felismerjük bűneinket, indíts minket bűnbánatra, és adj őszinte vágyakozást a bűnbocsánatra! Adj türelmet, hogy embertársainkat akaratod szerint tudjuk elhordozni! Növeld bennünk a szeretet képességét, és add, hogy erősebb legyen, mint önzésünk, érzékenységünk, kényelmünk! Adj nyitott szívet, és taníts minket engedelmességre, hogy elfogadjuk akaratodat, és szívesen kövessük útmutatásodat! Add, hogy az örökkévalóság világossága ragyogja be az életünket, annak fényében láthassuk életünk egészét: múltunkat, jelenünket és jövőnket! Add, hogy szent Fiad feltámadása a reménység forrásává váljon számunkra! Könyörgünk erőért és bölcsességért, hogy földi pályafutásunkat akaratod szerint futhassuk meg. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ismét megjelennek hát amazok megtévesztő szavukkal: »Igen, csakhogy a bűnös hajlam még nem halálos bűn«, s újra csak azt hiszik, hogy nem vakok, hogy nagyon is jól tudják, hogy mi a naponkénti, és mi a halálos bűn. Pedig pontosan véve éppen ezen vakságukban nyúlnak Krisztus ítélőszéke után. Bár igaz, hogy a naponkénti bűn nem visz kárhozatba, mégsem léteznek természetünkből folyóan ilyen naponkénti bűnök, csupán azok számára, akiknek Isten kegyelméből ilyet »naponként« engedélyez. De csak azokkal tesz ilyen kivételt, akik egyáltalán nem veszik semmibe a naponkénti bűnöket. Éppen ezért nagyon is veszélyes naponkénti bűnről beszélni, ha ebből biztonságot akarunk meríteni és hamis vigasztalást, amely útjában áll az istenfélelemnek, s titokban Isten ítéletének megvetését tanítja. Mert ha az embernek az ítélet napján minden felesleges, hiábavaló szóról számot kell adnia (Mt 12,36), akkor ki merészelne olyan bátornak lenni, hogy ne tartózkodjék a »naponkénti bűntől«, illetve ne könnyek között bánja meg azokat, s így alázatos félelemben komolyan ne vágyakozzék Isten kegyelme és irgalmassága után?” ■ Luther Márton: A hét bűnbánati zsoltár utószava , , (Weltler Ödön fordítása) A jó pásztor vasárnapjának evangéliumában (Jn 10,11-16) idén is elhangzik Jézus kijelentése: „Én vagyok a jó pásztor1.’ Urunk „Én vagyok...’’ kezdetű mondásai mindig kizárólagos igényűek. Ez alól nem jelent kivételt a mai vasárnapnak nevet adó mondata sem: „Én vagyok a jó pásztori’ Ez a vasárnap egyedül és kizárólag róla tanúskodik. Egyedül ő - és senki más - az Isten nyájának jó és igaz pásztora. Ma nem arról kell elmélkednünk, hogy mi miként lehetünk, lehetnénk egymás jó vagy jobb pásztorai. Ma az egyetlen jó pásztort ünnepeljük! Azt a Krisztust, aki megjárta a halál ösvényét, de harmadnapra győztesen tért vissza. Akinek azóta is szabad be- és kijárása van a halál birodalmába. Abba a birodalomba, ahová egy napon kivétel nélkül mindannyiunknak be kell lépnünk, és ahová földi halandó nem kísérhet el bennünket. Lehetnek itt a földön jó és hűséges lelkipásztoraink, de erre az ismeretlen, titokzatos és éppen ezért félelmetes útra egyikük sem kísérhet el. Halálunk pillanatában a legjobb és leghűségesebb földi „pásztorunknak” is - ha van, és ha mellettünk van - el kell engednie a kezünket. A jó pásztor vasárnapjának evangéliuma éppen ezért a lehető legnagyobb örömhír mindannyiunk számára: halálunk pillanatában mégsem leszünk egyedül! Nem elhagyottan és magányosan kell majd belépnünk a halál ismeretlen és félelmetes birodalmába! Velünk lesz az egyetlen, a valódi, az Isten által húsvétkor igazolt jó pásztor: a bűneinkért halált szenvedett, de mégis élő Jézus. Mert ő az, akiről Dávid a 23. zsoltárban jövendölt: „Az ^ Mai cikkünk másféleképpen rendhagyó, mint nagyheti és húsvéti írásunk volt. Egy olyan hír hátterét bontja ki, amelyről első látásra úgy tűnhet, csak szűk réteget érint: megjelent az Evangélikus korálkönyv új, bővített kiadása. Vegyük sorra az előzményeket. Egy korálkönyv feladata, hogy segítséget nyújtson a kántoroknak: kíséretet adjon a használatban lévő énekeskönyv énekeihez. Egyházunk 1982 óta alkalmazza jelenlegi énekeskönyvét és az ahhoz kiadott korálkönyvet. Nemrég azonban teljesen elfogyott a kísérőkönyv második kiadása, és szükségessé vált a harmadik kiadás előkészítése. 2007-ben jelent meg a Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK), amely a gyülekezeti énekek és verses zsoltárok csoportjában kiegészíti az Evangélikus énekeskönyv énekanyagát, más műfajokban pedig - antifónával keretezett recitált zsoltárok, himnuszok, egyéb liturgikus tételek, énekverses ciklusok, különleges istentiszteletek és áhítatformák - gazdag új válogatást ad. (2009 áprilisa és decembere között hetilapunk részletesen bemutatta e kötetet, cikkeink elérhetők az evangelikuselet.hu oldalon.) Az Evangélikus Kántorképző Intézet Zenei Intézete azzal a céllal jött létre, hogy gondozza és segítse az egyházzenei életet. A kantorkepzo.lutheran.hu honlapon Egyházzenei segédanyag címmel évek óta kínál énekkíséreteket, korálfeldolgozásokat, kórusműveket az egyházi év minden ünnepnapjára. Fokozatosan Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (...) Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy...”(1. és 4. vers) Idén is ez, és csakis ez a nem véletlenül húsvét után két héttel ünnepelt jó pásztor vasárnapjának üzenete: ha hiszünk Jézusban, halálunk óráján nem leszünk elhagyottak, mert húsvétkor - a Zsidókhoz írt levél szerzőjének szavával - „a békesség Istene..., aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát..!’ (Zsid 13,20), az örök élet fejedelmévé is tette őt, hogy benne ott is életet találjunk, sőt bővölködjünk az életben (és nem a földi élet javaiban, lásd Jn 10,10), ahol egyébként nincs élet, és nincsenek adva az élet feltételei. Isten ószövetségi népének a pusztai vándorlás idején negyven évig kellett tanulnia a leckét: számukra az élet feltétele nem a víz és a kenyér; számukra az élet egyetlen feltétele a velük vándorló Isten. Ha Isten velük vándorol, számukra kies hely a puszta is, ahol egyébként az élet feltételei hiányoznak. így ha a halál óráján Jézus, a juhok nagy és halálon győztes pásztora velünk van, akkor benne a halálban is életünk lesz, sőt kies hely lesz számunkra a halál birodalma, ahol az élet feltételeinek hiányában is bővölködünk (Jn 10,xo) az életben. Hiszen az élet egyetlen valódi feltétele az az Isten, aki Jézusban nemcsak a földön lett útitársunkká, hanem a halálba is elkísér bennünket. Jeremiásnak az Isten népe pásztorai ellen ma elhangzó próféciája sem változtathat ezen. Ez a fenyegetés közzétette a GyLK énekeihez frissen készített harmonizálásokat is. Természetes hát, hogy az intézet munkatársai kapták az új kiadás elkészítésének feladatát. A kötet előszava így mutatja be a munkát: „Az 1982-es korálkönyvet az eredeti változathoz mindenben hasonlóan igyekeztünk megújítani, annak ellenére, hogy a teljes kottaanyagot immár digitális grafikával adjuk közre. Amennyire lehetett, megőriztük az eddig megszokott kottaképet. Az évek folyamán felismert, kevés számú sajtóhiba javításán kívül csak a következő változtatások történtek: az első fejezetbe - A vasárnapi istentiszteletek állandó énekei- bekerült a Szózat kísérete (7. oldal), két koráit pedig az énekeskönyvtől eltérő hangnemben közlünk. (...) Jelentős gyarapodás azonban, hogy e kiadásban a - 2007-ben, az énekeskönyv kiegészítő köteteként megjemindenekelőtt az ószövetségi nép pásztoraira, a királyokra vonatkozott. Persze nem árt, ha az új szövetség népének pásztorai, az egyházi vezetők is megfontolják. De a jó pásztor vasárnapján nem erről kell szólnunk, hanem a próféciának azt a mondatát kell meghallanunk, amely ígéret: „Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszaterelem legelőjükre, ahol szaporodni és sokasodni fognak... - így szól az Úri’ Ez az ígéret - miként a próféciák többsége - többdimenziós. Először az ószövetségi nép életében teljesedett be, amikor a babiloni száműzetés hetven esztendejének elteltével hazatérhettek őseik földjére. Másodszor Krisztus földi életében teljesült, aki - mint pásztor a nyájat - maga köré gyűjtötte nem a test szerinti Izráelt, hanem azokat, akik hittek benne, és így Isten lelki értelemben vett népét alkották. Harmadszor az egyház missziójának ma is tartó napjaiban teljesül ez a prófécia, amikor a feltámadt Krisztus á Szentlélek által minden nép közül földi nyájába gyűjti azokat, akik hisznek őbenne. A prófécia végső beteljesedése azonban az örökkévalóságban van. Akik a halál kapuján átléptek már, azok számára ez örök jelen idő. Akik még itt élünk, várjuk a végső beteljesedést, amikor az Isten nyájának ezen a földön különböző történelmi időkben élt juhai teljes számban összegyűlnek a jó pásztor örökkévaló királyságában. Jeremiás a maga idejében nemcsak a földi pásztorok tevékenységével volt elégedetlen. Hiszen nemcsak a lent - Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) verses énekeihez is adunk kíséretet. A két énekeskönyv számozása folyamatos, a hatszáznál nagyobb számú énekek és énekverses rendek a GyLK-ban találhatók. Az 1982-es énekeskönyv szerkesztői a korálkönyv összeállításakor egységes stílusra törekedtek, és tartották magukat az úgynevezett vezénylő basszushoz, ahol nem kap minden egyes dallamhang új harmóniát. így igyekeztek kiemelni a dallamok szépségét és elősegíteni a gyorsabb tempójú éneklést. Az új kíséretek megszerkesztésekor elődeinknél nagyobb szabadsággal jártunk el: az egyes énekek jellegzetességei, stílusuk és szerepük határozta meg a kíséret milyenségét. Ez különösen igaz az énekverses rendekben szereplő énekkíséretekre, hiszen ilyenkor pontos liturgikus funkció és Korálkönyv bővülő tartalommal A VASÁRNAP IGÉJE nép vezetőit fenyegette hetvenévi száműzetéssel, hanem az egész népet. Mint ahogy a hetven esztendő elteltével a hazatérés ígérete is az egész népnek szólt. A hetven év az emberi átlagéletkornak felel meg. Manapság persze hívő emberek sem szeretnek hallani arról, hogy a földi élet száműzetés. Mégis vitathatatlan tény, hogy ebben az életben Istent színről színre senki sem láthatja. Ezt valóban csak akkor éljük át száműzetésként, ha nemcsak hiszünk Istenben, hanem szeretjük is. Akkor bár örülünk, hogy Jézus, és benne Isten, hit által most is a szívünkben él; örülünk, hogy újra meg újra önmagát kínálja nekünk eledelül és italul testének és vérének szentségében - örömünk mégis csak akkor lehet teljes, ha Istennel való közösségünk nemcsak hitben lesz megélhető, hanem színről színre láthatjuk őt. Ha Istent szeretjük, akkor az a nap - legyen bár földi életünk utolsó napja vagy a világ utolsó napja - a száműzetésből való hazatérés többé el nem múló örömével fog bennünket is betölteni. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk!Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy gondot viselsz egyházadra, és osztatlan szeretettel veszed körül minden gyermekedet. Add, hogy nap mint nap az értünk halálba ment, de harmadnapra győztesen feltámadt Urunk nyomában járjunk, és együtt örvendezhessünk, amikor nyáját örök örömben egyesíti eljövendő országodban. Ámen. CANTATE Eged Idén diczerünc. általában egyetlen meghatározott szöveg társul a koráldallamhoz.” A kötet a GyLK-ból csak a strofikus énekeket tartalmazza; nem kerültek bele a gregorián alapú tételek. (A gregorián alapvetően egyszólamú zenekultúra, ahol összhangzás csak a dallamhangok időbeli sorrendjében jön létre.) Található benne viszont alternatív harmonizálás hetvenhat énekeskönyvi dallamunkhoz. A kíséretek alkalmazkodnak az adott korái stílusához; néhány esetben a harmonizáció is korabeli szerző munkája. Az új kísérőkönyv összeállításán gyakorló egyházzenészekből álló munkatársi közösség dolgozott: Bence Gábor, Muntag Lőrinc és Szebik Attila munkáját e sorok írója koordinálta. Győrffy István evangélikus zeneszerző tanácsaival és néhány tétellel segített, valamint ellenőrizte az új énekek kíséreteit. A kottagrafikát Csernyik Ferenc és Pócs Miklós készítette, a kötet korrektúrázását Ecsedi Klára végezte. Egy új kiadvány hatása nem érvényesül azonnal. Évek telhetnek el, míg szélesebb körben elterjed, és befolyásolja a gyülekezetek énekismeretét, éneklési stílusát. így volt ez 1982-es énekeskönyvünkkel és a hozzá készült korálkönywel, és így lesz a Gyülekezeti liturgikus könyvvel és a korálkönyv új, bővített kiadásával is. Reménységünk tehát az, hogy ez a kötet beépül kántoraink képzésébe és tudatába, és ezáltal segíti gyülekezeteink énekismeretének, látókörének bővülését, hitének erősödését. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
