Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-04-14 / 15. szám

2 -m 2013. április 14. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP (MISERICORDIA DOMINI) - JER 23,1-4 A jó pásztor oecumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk, hogy szent Fiadat feltámasztottad a halál­ból, és általa utat nyitottál az örökké­valóságra. Köszönjük gondviselő jó­ságod minden ajándékát. Köszönjük legfőképpen az írott és hirdetett ige ajándékát, amelyben életünket formá­ló erő rejlik. Imádkozunk az egész teremtett vi­lágért. Bűnbánattal valljuk, hogy mind­azzal, amit kapunk, sokszor nem élünk jól, felelősségteljesen. Oly sokszor nem gondolunk a távol élőkre, sem az eljö­vendő nemzedékekre. Taníts minket jó­zan mértékletességre és felelősségre! Imádkozunk azokért, akik nehéz terheket kénytelenek hordozni. Eléd visszük a betegeket, a megkötözötte­­ket és azokat, akik mások gonoszságá­tól vagy a magánytól szenvednek. Imádkozunk nemzetünkért, lelki megújulásunkért. Könyörgünk, is­mertesd meg önmagadat minden em­berrel. Add, hogy elsősorban ne má­sokat, hanem önmagunkat akarjuk le­győzni! Taníts minket alázatra ve­lünk élő embertársaink iránt! Imádkozunk gyülekezetünkért, egy­házunkért és az egész keresztyénsé­­gért. Szentlelked által add, hogy felis­merjük bűneinket, indíts minket bűn­bánatra, és adj őszinte vágyakozást a bűnbocsánatra! Adj türelmet, hogy embertársainkat akaratod szerint tud­juk elhordozni! Növeld bennünk a sze­retet képességét, és add, hogy erősebb legyen, mint önzésünk, érzékenysé­günk, kényelmünk! Adj nyitott szívet, és taníts minket engedelmességre, hogy elfogadjuk akaratodat, és szíve­sen kövessük útmutatásodat! Add, hogy az örökkévalóság világos­sága ragyogja be az életünket, annak fényében láthassuk életünk egészét: múltunkat, jelenünket és jövőnket! Add, hogy szent Fiad feltámadása a re­ménység forrásává váljon számunkra! Könyörgünk erőért és bölcsességért, hogy földi pályafutásunkat akaratod szerint futhassuk meg. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ismét megjelennek hát amazok meg­tévesztő szavukkal: »Igen, csakhogy a bűnös hajlam még nem halálos bűn«, s újra csak azt hiszik, hogy nem vakok, hogy nagyon is jól tudják, hogy mi a na­ponkénti, és mi a halálos bűn. Pedig pontosan véve éppen ezen vakságuk­ban nyúlnak Krisztus ítélőszéke után. Bár igaz, hogy a naponkénti bűn nem visz kárhozatba, mégsem léteznek ter­mészetünkből folyóan ilyen naponkénti bűnök, csupán azok számára, akiknek Isten kegyelméből ilyet »naponként« engedélyez. De csak azokkal tesz ilyen kivételt, akik egyáltalán nem veszik semmibe a naponkénti bűnöket. Éppen ezért nagyon is veszélyes naponkénti bűnről beszélni, ha ebből biztonságot akarunk meríteni és hamis vigasztalást, amely útjában áll az istenfélelemnek, s titokban Isten ítéletének megvetését ta­nítja. Mert ha az embernek az ítélet napján minden felesleges, hiábavaló szóról számot kell adnia (Mt 12,36), ak­kor ki merészelne olyan bátornak len­ni, hogy ne tartózkodjék a »naponkénti bűntől«, illetve ne könnyek között bánja meg azokat, s így alázatos féle­lemben komolyan ne vágyakozzék Is­ten kegyelme és irgalmassága után?” ■ Luther Márton: A hét bűnbánati zsoltár utószava , , (Weltler Ödön fordítása) A jó pásztor vasárnapjának evangéli­umában (Jn 10,11-16) idén is elhang­zik Jézus kijelentése: „Én vagyok a jó pásztor1.’ Urunk „Én vagyok...’’ kezde­tű mondásai mindig kizárólagos igé­nyűek. Ez alól nem jelent kivételt a mai vasárnapnak nevet adó mondata sem: „Én vagyok a jó pásztori’ Ez a vasárnap egyedül és kizárólag róla tanúskodik. Egyedül ő - és senki más - az Isten nyájának jó és igaz pásztora. Ma nem arról kell elmélkednünk, hogy mi miként lehetünk, lehetnénk egymás jó vagy jobb pásztorai. Ma az egyetlen jó pásztort ünnepeljük! Azt a Krisztust, aki megjárta a halál ösvé­nyét, de harmadnapra győztesen tért vissza. Akinek azóta is szabad be- és kijárása van a halál birodalmába. Abba a birodalomba, ahová egy na­pon kivétel nélkül mindannyiunknak be kell lépnünk, és ahová földi halan­dó nem kísérhet el bennünket. Lehetnek itt a földön jó és hűséges lelkipásztoraink, de erre az ismeret­len, titokzatos és éppen ezért félelme­tes útra egyikük sem kísérhet el. Ha­lálunk pillanatában a legjobb és leg­hűségesebb földi „pásztorunknak” is - ha van, és ha mellettünk van - el kell engednie a kezünket. A jó pásztor vasárnapjának evangé­liuma éppen ezért a lehető legna­gyobb örömhír mindannyiunk számá­ra: halálunk pillanatában mégsem le­szünk egyedül! Nem elhagyottan és magányosan kell majd belépnünk a ha­lál ismeretlen és félelmetes birodalmá­ba! Velünk lesz az egyetlen, a valódi, az Isten által húsvétkor igazolt jó pásztor: a bűneinkért halált szenvedett, de mégis élő Jézus. Mert ő az, akiről Dávid a 23. zsoltárban jövendölt: „Az ^ Mai cikkünk másféleképpen rendhagyó, mint nagyheti és húsvéti írásunk volt. Egy olyan hír hátterét bontja ki, amelyről első látásra úgy tűnhet, csak szűk réteget érint: megjelent az Evangélikus korálkönyv új, bőví­tett kiadása. Vegyük sorra az előzményeket. Egy ko­rálkönyv feladata, hogy segítséget nyújtson a kántoroknak: kíséretet ad­jon a használatban lévő énekeskönyv énekeihez. Egyházunk 1982 óta alkal­mazza jelenlegi énekeskönyvét és az ahhoz kiadott korálkönyvet. Nemrég azonban teljesen elfogyott a kísérő­könyv második kiadása, és szükséges­sé vált a harmadik kiadás előkészítése. 2007-ben jelent meg a Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK), amely a gyülekezeti énekek és verses zsoltárok csoportjában kiegészíti az Evangélikus énekeskönyv énekanyagát, más műfa­jokban pedig - antifónával keretezett recitált zsoltárok, himnuszok, egyéb liturgikus tételek, énekverses ciklusok, különleges istentiszteletek és áhítat­formák - gazdag új válogatást ad. (2009 áprilisa és decembere között hetilapunk részletesen bemutatta e kötetet, cikkeink elérhetők az evange­­likuselet.hu oldalon.) Az Evangélikus Kántorképző In­tézet Zenei Intézete azzal a céllal jött létre, hogy gondozza és segítse az egyházzenei életet. A kantorkep­­zo.lutheran.hu honlapon Egyházze­nei segédanyag címmel évek óta kí­nál énekkíséreteket, korálfeldolgozá­­sokat, kórusműveket az egyházi év minden ünnepnapjára. Fokozatosan Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (...) Ha a halál árnyéka völgyében já­rok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy...”(1. és 4. vers) Idén is ez, és csakis ez a nem vélet­lenül húsvét után két héttel ünnepelt jó pásztor vasárnapjának üzenete: ha hiszünk Jézusban, halálunk óráján nem leszünk elhagyottak, mert hús­vétkor - a Zsidókhoz írt levél szerző­jének szavával - „a békesség Iste­ne..., aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urun­kat, Jézust, a juhok nagy pásztorát..!’ (Zsid 13,20), az örök élet fejedelmé­vé is tette őt, hogy benne ott is életet találjunk, sőt bővölködjünk az életben (és nem a földi élet javaiban, lásd Jn 10,10), ahol egyébként nincs élet, és nincsenek adva az élet feltételei. Isten ószövetségi népének a pusz­tai vándorlás idején negyven évig kel­lett tanulnia a leckét: számukra az élet feltétele nem a víz és a kenyér; számukra az élet egyetlen feltétele a velük vándorló Isten. Ha Isten velük vándorol, számukra kies hely a pusz­ta is, ahol egyébként az élet feltéte­lei hiányoznak. így ha a halál óráján Jézus, a juhok nagy és halálon győztes pásztora velünk van, akkor benne a halálban is életünk lesz, sőt kies hely lesz számunkra a halál birodalma, ahol az élet feltételeinek hiányában is bővöl­­ködünk (Jn 10,xo) az életben. Hiszen az élet egyetlen valódi feltétele az az Isten, aki Jézusban nemcsak a földön lett útitársunkká, hanem a halálba is elkísér bennünket. Jeremiásnak az Isten népe pászto­rai ellen ma elhangzó próféciája sem változtathat ezen. Ez a fenyegetés közzétette a GyLK énekeihez frissen készített harmonizálásokat is. Természetes hát, hogy az intézet munkatársai kapták az új kiadás el­készítésének feladatát. A kötet elősza­va így mutatja be a munkát: „Az 1982-es korálkönyvet az eredeti változathoz mindenben hasonlóan igyekeztünk megújítani, annak ellené­re, hogy a teljes kottaanyagot immár di­gitális grafikával adjuk közre. Amennyi­re lehetett, megőriztük az eddig meg­szokott kottaképet. Az évek folyamán felismert, kevés számú sajtóhiba javí­tásán kívül csak a következő változtatá­sok történtek: az első fejezetbe - A va­sárnapi istentiszteletek állandó énekei- bekerült a Szózat kísérete (7. oldal), két koráit pedig az énekeskönyvtől el­térő hangnemben közlünk. (...) Jelentős gyarapodás azonban, hogy e kiadásban a - 2007-ben, az énekes­könyv kiegészítő köteteként megje­mindenekelőtt az ószövetségi nép pásztoraira, a királyokra vonatkozott. Persze nem árt, ha az új szövetség né­pének pásztorai, az egyházi vezetők is megfontolják. De a jó pásztor vasár­napján nem erről kell szólnunk, hanem a próféciának azt a mondatát kell meghallanunk, amely ígéret: „Össze­gyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová szétszórtam őket, és visszaterelem legelőjükre, ahol sza­porodni és sokasodni fognak... - így szól az Úri’ Ez az ígéret - miként a pró­féciák többsége - többdimenziós. Először az ószövetségi nép életében teljesedett be, amikor a babiloni száműzetés hetven esztendejének el­teltével hazatérhettek őseik földjére. Másodszor Krisztus földi életében teljesült, aki - mint pásztor a nyájat - maga köré gyűjtötte nem a test sze­rinti Izráelt, hanem azokat, akik hit­tek benne, és így Isten lelki értelem­ben vett népét alkották. Harmadszor az egyház missziójá­nak ma is tartó napjaiban teljesül ez a prófécia, amikor a feltámadt Krisz­tus á Szentlélek által minden nép kö­zül földi nyájába gyűjti azokat, akik hisznek őbenne. A prófécia végső beteljesedése azonban az örökkévalóságban van. Akik a halál kapuján átléptek már, azok számára ez örök jelen idő. Akik még itt élünk, várjuk a végső betel­jesedést, amikor az Isten nyájának ezen a földön különböző történelmi időkben élt juhai teljes számban összegyűlnek a jó pásztor örökkéva­ló királyságában. Jeremiás a maga idejében nemcsak a földi pásztorok tevékenységével volt elégedetlen. Hiszen nemcsak a lent - Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) verses énekeihez is adunk kí­séretet. A két énekeskönyv számozá­sa folyamatos, a hatszáznál nagyobb számú énekek és énekverses ren­dek a GyLK-ban találhatók. Az 1982-es énekeskönyv szerkesz­tői a korálkönyv összeállításakor egységes stílusra törekedtek, és tar­tották magukat az úgynevezett ve­zénylő basszushoz, ahol nem kap minden egyes dallamhang új harmó­niát. így igyekeztek kiemelni a dalla­mok szépségét és elősegíteni a gyor­sabb tempójú éneklést. Az új kíséretek megszerkesztése­kor elődeinknél nagyobb szabadság­gal jártunk el: az egyes énekek jelleg­zetességei, stílusuk és szerepük hatá­rozta meg a kíséret milyenségét. Ez különösen igaz az énekverses rendek­ben szereplő énekkíséretekre, hiszen ilyenkor pontos liturgikus funkció és Korálkönyv bővülő tartalommal A VASÁRNAP IGÉJE nép vezetőit fenyegette hetvenévi száműzetéssel, hanem az egész népet. Mint ahogy a hetven esztendő eltel­tével a hazatérés ígérete is az egész népnek szólt. A hetven év az embe­ri átlagéletkornak felel meg. Manapság persze hívő emberek sem szeretnek hallani arról, hogy a földi élet száműzetés. Mégis vitatha­tatlan tény, hogy ebben az életben Is­tent színről színre senki sem láthat­ja. Ezt valóban csak akkor éljük át száműzetésként, ha nemcsak hi­szünk Istenben, hanem szeretjük is. Akkor bár örülünk, hogy Jézus, és benne Isten, hit által most is a szí­vünkben él; örülünk, hogy újra meg újra önmagát kínálja nekünk elede­lül és italul testének és vérének szent­ségében - örömünk mégis csak ak­kor lehet teljes, ha Istennel való kö­zösségünk nemcsak hitben lesz meg­élhető, hanem színről színre láthat­juk őt. Ha Istent szeretjük, akkor az a nap - legyen bár földi életünk utolsó napja vagy a világ utolsó nap­ja - a száműzetésből való hazatérés többé el nem múló örömével fog ben­nünket is betölteni. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk!Mennyei Atyánk! Kö­szönjük, hogy gondot viselsz egyhá­zadra, és osztatlan szeretettel ve­szed körül minden gyermekedet. Add, hogy nap mint nap az értünk halál­ba ment, de harmadnapra győztesen feltámadt Urunk nyomában járjunk, és együtt örvendezhessünk, amikor nyáját örök örömben egyesíti eljöven­dő országodban. Ámen. CANTATE Eged Idén diczerünc. általában egyetlen meghatározott szöveg társul a koráldallamhoz.” A kötet a GyLK-ból csak a strofi­­kus énekeket tartalmazza; nem kerül­tek bele a gregorián alapú tételek. (A gregorián alapvetően egyszólamú zenekultúra, ahol összhangzás csak a dallamhangok időbeli sorrendjében jön létre.) Található benne viszont al­ternatív harmonizálás hetvenhat énekeskönyvi dallamunkhoz. A kísé­retek alkalmazkodnak az adott korái stílusához; néhány esetben a harmo­nizáció is korabeli szerző munkája. Az új kísérőkönyv összeállításán gyakorló egyházzenészekből álló mun­katársi közösség dolgozott: Bence Gá­bor, Muntag Lőrinc és Szebik Attila munkáját e sorok írója koordinálta. Győrffy István evangélikus zeneszerző tanácsaival és néhány tétellel segített, valamint ellenőrizte az új énekek kísé­reteit. A kottagrafikát Csernyik Fe­renc és Pócs Miklós készítette, a kötet korrektúrázását Ecsedi Klára végezte. Egy új kiadvány hatása nem érvé­nyesül azonnal. Évek telhetnek el, míg szélesebb körben elterjed, és befolyá­solja a gyülekezetek énekismeretét, éneklési stílusát. így volt ez 1982-es énekeskönyvünkkel és a hozzá készült korálkönywel, és így lesz a Gyüleke­zeti liturgikus könyvvel és a korál­könyv új, bővített kiadásával is. Reménységünk tehát az, hogy ez a kötet beépül kántoraink képzésé­be és tudatába, és ezáltal segíti gyü­lekezeteink énekismeretének, látókö­rének bővülését, hitének erősödését. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents