Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-14 / 15. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. április 14. m- 3 Fűtött templomban A kicsik is fontosak Nyolcvan éve áll a lenti evangélikus templom ► Templomuk megújulásáért adtak hálát a lenti gyülekezet tagjai az április 7-én, vasárnap délután tartott ünnepi istentiszteleten. A kicsiny templom, amelynek nemrég volt a nyolcvanadik „születésnapja” a Gusztáv Adolf Segélyszervezet segítségével szépülhetett meg a jeles évfordulóra. A megemlékező alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiát Smidéliusz Zoltán, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese, Szabó Vilmos helyi lelkész és Hodánics Péter református lelkipásztor végezte.- Hideg lesz a templom?- Nagyon hideg! így aztán mindenki igyekezett jól felöltözni, hogy ne fázzék. Talán ennek volt köszönhető, hogy senki nem vette észre, hogy szalad az idő Bokodon április 6-án, szombaton, amikor Kosa Gergely lelkészt (képünkön) iktatta hivatalába Szarka István fejér-komáromi esperes. Vagy inkább Istennek a nagy ünnepre összesereglett népe melegítette fel az ősi templomot. Hacsak nem a Lélek hevítette a résztvevők szívét! * # # Kosa Gergely a Bokodi Evangélikus Egyházközség huszonhatodik beiktatott lelkésze. Az első lelkész 1628-tól Krasznay János volt. Többen szolgáltak hosszú időn keresztül a gyülekezetben. A 20. század folyamán Pohánka Sándor harminckét, Simonfay Ferenc huszonhárom éven át végezte a lelkészi küldetést Bokodon. Az utóbbi tíz évben nem volt beiktatott lelkésze a gyülekezetnek, de az Úr ebben az időben is megszólaltatta az evangéliumot, összegyűjtette a gyermekeket, fiatalokat Sztruhár András gyülekezeti munkatárs odaadó munkája nyomán. Kosa Gergelyt Ittzés János püspök küldte ki szolgálatra három évvel ezelőtt. Amikor bemutatkozni jöttek feleségével, Andreával - emlékezett Zsebők István felügyelő - , sugárzó, szeretetteljes házaspárt ismert meg bennük a presbitérium. A hitet, Isten és Jézus Krisztus ismeretét Kosa Gergely gyermekkorban kapta, ahogyan édesanyja a képes Bibliából olvasott neki. Most ő is ezt olvassa feleségével gyermeküknek. Élő, személyes hitre az Evangéliumi Szabad Eklézsiában jutott. A gyülekezeti életet szülővárosában, Balatonfüreden ismerte meg, ahol Riczinger József evangélikus lelkész igehirdetéseit hallgatta. Fiatalkorának lelkésze most is személyes hangon köszöntötte őt beiktatása alkalmából. A gyülekezet és a lelkész egymásra találása nem volt zökkenőmentes, azonban az egymás felé vezető út akadályai inkább erősítették, mintsem gyengítették az összetartozást. Erre utalt Szarka István esperes igehirdetésében. Az Apostolok cselekedetei 1,15.21-26 részt olvasta fel, és bátorította a gyülekezetei, hogy imádkozzék lelkészéért, és álljon mellé a szolgálatban, ahogyan ezt eddig is tette. Szemléletváltásra van szükség a gyülekezetekben - mondta az esperes a jeruzsálemi modellről az antiókhiai modellre kell áttérnünk. A jeruzsálemi modell szerint a közösség zárt helyen összegyülekezik, és várja, hogy minél többen jöjjenek; az antiókhiai modell alapján pedig a gyülekezet munkatársakat választ ki és készít fel a szolgálatra. Ez új típusú lelkészi munkát is igényel, valamint a presbitérium aktívabb jelenlétét. Erre szinte válaszként hangzott Kosa Gergely igehirdetése 2Tim 4,1 alapján. Az élő gyülekezet élő hitű tagokból áll. A beiktatott lelkész emlékeztette a gyülekezetei, mennyi lelki ajándékot kaptak külön-külön. Ezzel a sokféle kegyelmi ajándékkal szolgáljanak, ezeket engedjék kibontakozni! Tudja - mondta igehirdetésében a lelkész -, hogy neki türelmesnek kell lennie, ezt a tanácsot kapta Szarka István esperestől, de azt kéri a gyülekezettől, hogy azt a sebességfokozatot, amelyre az Úr állította a gyülekezetét és lelkészét, vegye fel. Az egymásra találás abban is kifejeződött, ahogyan a gyülekezet versekkel és énekekkel köszöntötte beiktatott lelkészét, s amilyen nagy örömmel fogadták a templomban és a szomszédos tornateremben is a vendégeket. A beiktatott lelkész valóban a helyén van. Ez tükröződött a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület köszöntését hozó Mészáros Tamás felügyelőnek, a Fejér-Komáromi Egyházmegye részéről köszöntést mondó Vancsai József espereshelyettesnek és Molnár István felügyelőnek, az előd Sztruhár Andrásnak, illetve a falu polgármesterének, Szöllősi Miklósnak a szavaiból, valamint az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) közösség nevében jelen lévő, a bokodi gyermekeket is megénekeltető Oravecz Andrásnak a köszöntéséből. Az iktatóünnepségen a testvéregyházak képviselői - a bokodi és dadi református gondnokok, illetve Gerendái Sándor római katolikus plébános - is úgy szóltak a beiktatott lelkészhez, mint aki kezdeményezője és lendítője az igazi keresztyén egységnek, a Jézusról szóló közös bizonyságtételnek. * * * Bizonyos hát, hogy a Lélek hevítette a jelenlévők szívét. Mert a beiktatott lelkészről, a gyülekezet tevékenységéről nem szólhatunk másként, csak ha a Lélek indít bizonyságot tenni arról, amit halottunk és láttunk:- Az Úr feltámadt!- Az Úr valóban feltámadt! ■ Bencze András „Most a nyitott kapukért, a megnyílt lehetőségekért adhatunk hálát - mondta Jer 22,2 alapján tartott prédikációjában Szemerei János püspök. - Ez a templom is esélyt, lehetőséget ad arra, hogy az igét halljuk, hogy Istennel és testvéreinkkel találkozzunk.” Az istentiszteletet követő közgyűlésen Szabó Vilmos, a lentiek pásztorolásával is megbízott zalaegerszegi lelkész adott tájékoztatást a templom történetéről, valamint az elvégzett felújításról. Köszönetét mondott mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a munkálatok megvalósulásához; különösen a helyi önkormányzatnak, valamint Budapest-Terézváros önkormányzatának. Smidéliusz Zoltán esperes köszöntőjében arra biztatta a jelenlévőket: az élő ige és a reménységre hívó szó sose fogyjon ki innen, és a szívükből sem. A helyi református közösség nevében Hodánics Péter lelkipásztor szólt, kiemelve a két testvérfelekezet jó kapcsolatát, amely lehetővé tette, hogy havonta három vasárnapon a református hívek használhassák az evangélikus templomot. Jókívánságait fejezte ki többek között Bence Utrosa Gabriella, az alsólendvai gyülekezet felügyelője, Németh Csaba római katolikus káplán, Pintér László országgyűlési képviselő, Hassay Zsófia, Budapest-Terézváros, valamint Horváth László, Lenti polgármestere. Nagy Dániel nyugalmazott református lelkipásztor szeretettel emlékezett a lentiek körében töltött szolgálati éveire. Zárásként Szemerei János püspök mondott köszöntő szavakat, hangsúlyozva az ünnepség legfontosabb üzenetét: Istennek a kicsik is fontosak. Az alkalom a helyi étteremben tartott vacsorával zárult. ■ AM Ami mögötte van... Engem is erősen foglalkoztatnak a népszámlálás eredményei. Ezért veszem át a téma fonalát Gáncs Péter elnök-püspök úrtól itt, az Égtájolóban. A népszámlálási adatok tükröt tartanak elénk, és rengeteg kérdést vetnek fel. Az eredmények nagycsütörtöki nyilvánosságra hozatala óta alig több mint egy hét telt el,~és már eddig is rengeteg gyorselemzés jelent meg az egyházi és a világi, az írott és az elektronikus sajtóban. A lelkészi levelezőlistákon is forró a téma. A vélemények között volt „hófehérkés” vagyis a látványért a tükröt hibáztató éppúgy, mint vészharangot kongató, felelősöket kutató, vádaskodó, némi túlzással már az egyház temetését szervező is. Volt olyan is, amely a hajnali órán csukott szemmel, félálomban tükör elé álló, emlékezetből reflexszerűen fésülködő emberre hasonlít, aki a látványnak - ez esetben az eredményeknek - nem tulajdonít különösebb jelentőséget, mert az nem is jut el a tudatáig. Ez a tükör és a benne látható kép akkor is fontos, ha Pál apostol szavaival fogalmazva e kérdésben is igaz, hogy „tükör által homályosan látunk”. A téma a mögötte lévők miatt fontos. Igazán az emberek a fontosak. Azok, akik nyilatkoztak felekezeti kötődésükről, és azok, akik nem. Akik evangélikusnak, más felekezetűnek vagy éppen nem hívőnek vallották magukat. Azok is fontosak, akik nem tartották lényegesnek, hogy a vallási kérdésre válaszoljanak. Hogy milyen fontosak, arra az evangéliumban kapjuk meg a választ. „... úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen’.’ (Jn 3,16) Nézzük, mit mutatnak a számok, és mi van mögöttük! A leginkább szembetűnő adat, hogy a magukat történelmi egyházakhoz tartozónak vallók száma (köztük az evangélikusoké) drámaian csökkent. „Visszavonulóban a történelmi egyházak” - írta a népszámlálási adatok vallási tábláját kommentálva az egyik vezető internetes portál. Ha viszont az adatok mögé nézünk, szembetűnik, hogy a tükör mennyire torzít. Sir Winston Churchill cinikusan szellemes szavai jutnak eszembe: „Csak annak a statisztikának hiszek, amit én magam hamisítottam...” Az internetes cikk szépen taglalja, hogy a katolikus egyházhoz tartozók száma 5,5 millióról 3,8 millióra esett vissza, a reformátusoké 1,6 millióról 1,15 millióra, az evangélikusoké 304 ezerről 214 ezerre. Ezzel szemben azt is korrekt módon jelzi, hogy az egyik egyházhoz sem tartozók száma 1,5 millióról 1,8 millióra nőtt. Ha összeadjuk a számokat, kitűnik, hogy a történelmi egyházak együttes lélekszámcsökkenése 2 millió 240 ezer fő. Ugyanakkor az egyik felekezethez sem tartozók száma országosan ennél jóval kisebb arányban, mindösszesen 300 ezerrel nőtt. Hol vannak a hiányzók? A fentiekből logikusan annak kellene következnie, hogy radikális átrendeződés történt a felekezetek között. Akik tíz éve az úgynevezett nagyegyházaknál voltak, és nem lettek „egyik felekezethez sem tartozók" azoknak más felekezetben kellene lenniük. (Az országgyűlési választások alkalmával négyévenként ennél jóval nagyobb változásokat is láttunk már a politikai pártok támogatói körében.) A kisegyházaknál valóban volt is növekedés, de messze nem ilyen arányú. A kisegyházat megjelölők száma együttesen 71 ezerrel magasabb a tíz évvel ezelőttihez képest. Ez viszont csak töredéke annak, ami a nagyegyházaknál látszólag eltűnt. Hol vannak a hiányzók? Hová tűntek?- ...................... , . . - , Akik nem válaszoltak, azok a statisztikából olvasni kívánók számára a szürke ködbe vesznek, más szóval a homály zónájában tartózkodnak. Több lelkész elmondta, hogy konkrétan az ő gyülekezete területén a népszámláló biztosok kevesebb evangélikust találtak, mint ahányan önkéntes áldozatukkal anyagilag is hordozzák a gyülekezet terheit. (Megjegyzem, ilyennel a tíz évvel ezelőtti népszámlálás adatai között én is találkoztam a látókörömön belül.) Néhány ilyen esettel azonban nem lehet feloldani ezt a problémát. Még akkor sem, ha magától értetődik, hogy amikor a magyar lakosság több mint negyede nem válaszol, akkor az ő adataik hiányoznak az egészből. A bántóan nagy mértékű csökkenés egyik meghatározó oka egyértelműen a vallási kérdésekre nem válaszolók radikális növekedése volt. Hogy ennek mi van a hátterében, azt komolyan meg kell vizsgálni. Aki szeretne végre megnyugodni, hogy nincs semmi probléma, csak látszatcsökkenéssel van dolgunk, azt ki kell ábrándítanom. Az összes „enyhítő körülmény” figyelembevétele mellett is van fogyatkozás. Sajnos ezt sok gyülekezetben népszámlálási adatok nélkül is fájdalmasan érezzük. Ezért kell ezzel a fájó kérdéssel őszintén szembenéznünk, ÉGTÁJOLÓ az okokat felkutatnunk, hogy azon, ami rajtunk áll, változtathassunk. Szükséges, hogy ne csak a statisztikáknak, hanem saját hitéletünknek, egyházi gyakorlatunknak is komolyan a mélyére nézzünk. Mert ha a számok tökéletesen tiszta képet nem adnak is, üzenni azért tudnak. Figyeljünk fel erre. Azokért, akik fontosabbak, mint a számok. Figyeljünk fel azokért, akik Istennek annyira fontosak, hogy Jézusban a legnagyobb áldozatot is meghozta értük! Ránk azt a nagy felelősséget bízta, hogy az ő szeretetéről tanúskodjunk. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
