Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-04-07 / 14. szám
12 -m 2013. április 7. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Ismétlődés Itt a tavasz, hol a tavasz? Aki az időjárást előre jelzi: Mesterházy András A kiemelt ünnepek életünk jelzőoszlopai. Ismétlődéseik segítenek abban, hogy vissza tudjunk emlékezni akár sok-sok évre is. Hallgatom a 10. b passióját a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. A mondatok szinte ugyanazok, mint amelyeket annak idején néhány évvel idősebben, mint most ők, egy régi teológus-passióolvasáskor magam is olvastam. A zene megint változott - az mindig változik -, de a történet természetesen ugyanaz. Évről évre találkoztam vele valahol valamilyen formában, akár színdarabszerűen, akár csak egyszerű istentiszteleti szövegként. Ismétlődések, jelzőoszlopok - segítenek, hogy vissza tudjunk emlékezni. Emlékszem arra, hogy valamikor régen, amikor elkezdtem, fontosnak tűnt, hogy az életem az iskolaév ritmusában folyjék. Szeptember a kezdet, kellett a becsengetés, a téli és a tavaszi szünet, a várakozás a vakációra - „ó-ió-ció-áció...” -, és újra elölről az egész. Ez is ismétlődés. Nézem az ötödikeseket az ebédlőben. Még nagyon rendesek. Megterítenek, állva imádkoznak. Később ez majd eltűnik, a nagyok már csak esznek. Néhány héttel ezelőtt voltak a felvételik. Tavaly ezek a gyerekek győztesek lettek. Akiket idén felvettünk, jövőre itt terítenek és imádkoznak. Mi lett azokkal, akik kimaradtak ebből? Mindig vannak győztesek és vesztesek, vagy nekik más győzelem jutott? Ez is ismétlődés, az események visszatérése. Az ismétlődések segítik megőriznünk együttérzésünket az új nemzedékekkel. A visszapergetett emlékekben társaik leszünk. Az ő életükben ugyanazok játszódnak le, mint velünk egykor, még ha a díszletek kissé változtak is. Eszembe jutnak életem idős emberei. A mai fiatalok szemében én vagyok az idős. Egyidejűleg vagyok most résztvevő és emlékező az ő történetükben. Persze nem tudnak erről. Hogy is tudhatnának, hiszen én sem tudtam erről a magam fiatalságában. Lehetőség ez vagy átok? Ez a tapasztalatátadás egyetlen módja. Mivel én már átéltem, van fogalmam a kimenetekről. Másfelől mindig ott van benne az a szomorúság, amelyet az ember leginkább talán ősszel érez, amikor visszafordíthatatlanul elmúlik valami. Ez a tanítás egyetlen formája, ugyanakkor benne a nemzedékek soha nem találkozhatnak. Bár készek vagyunk arra, hogy megőrizzük előző periódusokban átélt érzéseinket, az idő múlása ellen nem tudunk mit tenni, irigységünk pedig megakadályoz abban, hogy mindezt derűs lélekkel fogadjuk. Isten örökkévalósága talán ezért olyan megkapó. Nem csupán azért, mert jelen van minden nemzedék életében ugyanúgy, hanem azért is, mert emlékeinket nem lineárisan, hanem valami sajátos egyidejűségben hordozza. Ezért áll olyan távol tőle az ítélet és olyan közel hozzá az együttérzés. Ha Istenre hangolódnánk, közelebb kerülnénk egymáshoz is. ■ Koczor Tamás Névjegy: y, Koczor Tamás Pár éve tanítok a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban, idén az iskolalelkészi szolgálatot is én végzem. Sok örömöm van ebben a remek iskolában. Nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve, akár a tanárokra, akár a diákokra gondolok. Minden vágyam az, hogy azokat az élményeket, melyeket a keresztyénségben átélhettem, megosszam velük. Tudom, hogy ez teszi érzékennyé az embert mind a világ dolgaira, mind az örökkévalóságra. Költészet - és ami mögötte van A költészet napja (április 11.) apropóján magyar szakos hallgatóként fontosnak tartom, hogy a versek jelentőségéről is essen néhány szó. A fiatalok többsége nem szereti az irodalmat, pedig a magyarság nem lenne ugyanaz, ha nem munkálkodott volna Petőfi vagy József Attila. A versek hatnak a mindennapjainkra, és nem telhet el ünnepnap sem Kölcsey Himnusza vagy Vörösmarty Mihály Szózata nélkül. A legfontosabb a versekben számomra mégis maga a szerző, az ő érzései és a versek képi világa. A költő hivatása az, hogy érzéseit megfogalmazza, és ezáltal mások érzéseit is kifejezze. Weöres Sándor Ars poeticájában így ír: „Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat. / Ne folytonváltozótól reméld a dicsőséget: / bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked? / Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat / s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.” Halhatatlansághoz vezető utat nem ad a versfaragás, viszont ha egyéniséged van, akkor emlékezetessé válhatsz az emberek számára. Ebből az adódik, hogy az egyéniség, az egyéni érzések fontosabbak, mint a siker. ► Próbálja ismerőseit lenevelni arról, hogy jóslásként tekintsenek az időjárás-előrejelzésre - illetve jósnak nevezzék őt magát de mint mondja, ez csak lassan megy. Komolytalannak tartja azokat, akik akár hetekkel előre ki merik jelenteni, hogy egy adott időpontban viharra vagy szikrázó napsütésre lehet számítani. Mesterházy András meteorológust a csillagászati tavasz kezdete (március 21.) utáni hófúvásos napokban kérdezem. OSZTOZÓ Radnóti Miklós a kedvenc költőm, mivel nála ez az érzelmiség és a siker a helyzet abszurditásával párosul. A költő rettenetes élethelyzetben, a láger poklában írta meg csodálatos szerelmes verseit. Ezek közül a Bori notesz egyik darabja, a Hetedik ecloga a kedvencem. A Bori notesz jelentőségét az is adja, hogy ennek alapján azonosították Radnóti holttestét, ezért fontos irodalomtörténeti szempontból is ez a versgyűjtemény. A Hetedik ecloga több szempontból is különleges vers. Elrugaszkodik az ekloga műfajától, mivel nincs benne párbeszéd, és az elbeszélő is ugyanígy elrugaszkodik a munkatábortól a szerelméhez. Az eszményi nő és az otthon képébe kapaszkodva próbál kiszakadni a láger poklából. A teljes és odaadó szerelem és szeretet verse ez: „Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, / megtöretett testünket az álom, a szép szabadító / oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.” Megjelenik a hazavágyódásban és a nincstelenségben a gondolatbeli szabadulás. A szerelem és a hitvesi törődés legszebb verse ez, és mindig meghat az utolsó versszaka: „Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, / horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már / újra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, / féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod / íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert / nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.” Számomra ez az egyik legromantikusabb vers, mivel a nekem is oly fontos hitvesi ragaszkodás jelenik meg benne. Az elbeszélő férfi menekül a szerelem érzésébe annak ellenére, hogy szörnyűségek és halál lengi körül a mindennapjait. Ez az érzelmiség teszi feledhetetlenné a költészetet. Ebből következik, hogy a versekben a legrosszabb pillanatokban is találunk támaszt és reményt, hogy tovább folytassuk... ■ Olgi- Mennyire számít rendkívülinek, hogy most, március közepén-végén kitartóan havazik? Vagy ez tulajdonképpen megfelel annak, amire ezen a földrajzi helyen számítanunk kell/lehetaz év ezen időszakában?- Magyarország éghajlata alapvetően nedves kontinentális, de sem a mediterrán térség, sem az Atlanti-óceán nincs nagyon messze, ráadásul egy medence alján fekszik az ország, így öszszességében elég bonyolult időjárás jellemzi térségünket. Az én fogalmaim szerint ezek a szélsőséges vagy annak tűnő időjárási helyzetek bőven beleférnek a Kárpát-medence éghajlatába, még akkor is, ha az utóbbi néhány évben valóban többször fordulnak elő. A márciusi havazás egyébként egyáltalán nem rendkívüli, az viszont talán igen, hogy az idei tél legalacsonyabb hőmérsékletét a nemzeti ünnep után két nappal mértük.- Hiába kérdezném, mikor lesz már végre tavasz, vagy hogy a cikk megjelenése idején mekkora lesz a várható legmagasabb nappali hőmérséklet?- A légkör adott fizikai törvényszerűségek mentén működik. A hivatalos álláspont szerint hét-tíz napra jelezhető előre elég jól a várható időjárás, de én ennél óvatosabban fogalmaznék. Tapasztalatom szerint nyárra többnyire megállja helyét a kijelentés, de télen inkább csak három-öt napra igaz. A magam részéről a tíz napnál hosszabb előrejelzéseket nem veszem komolyan.- Miért pont meteorológus lettél?- Gimnazistaként igazán jó csak földrajzból voltam - az országos középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe is bejutottam -, de bármennyire is szép ez a tantárgy, túl sok irányba nem lehet vele elindulni. A tanári pályához nem volt kedvem, a kőzetek olyan nagyon sosem vonzottak, hogy geológusnak menjek, a geográfus és a meteorológus szak közül pedig egyértelműen az utóbbi tetszett jobban, illetve ebben láttam perspektívát a tekintetben, hogy lesz-e munkám, meg tudok-e majd élni belőle. Az egyetemen persze hamar kiderült, hogy a földrajz csak a felvételin volt hasznos, inkább a matematika és a fizika kell, de addigra már benne voltam, egyre jobban érdekelt, így maradtam.- Mi a meteorológia szépsége?- Talán azért is fogott meg ennyire, mert mindig yonzot-. tak azok a helyzetek - ezért is játszom szívesen stratégiai játékokat, és a póker is ezért volt hangsúlyos néhány évvel ezelőtt az életemben amelyekben a jelenben meglévő hiányos információk alapján kell következtetést levonni a jövőre nézve. A meteorológia is ilyen. A rendelkezésünkre álló adatok meglepően gyakran ellentmondanak egymásnak, vagy hiányosak, és ezek alapján kell minél jobb előrejelzést készítenünk. Minden nap más, nincs két teljesen egyforma időjárási helyzet, így nem válik unalmassá, vagy legalábbis eddig nem vált azzá. Egyébként bizonytalan helyzetben, egymásnak ellentmondó időjárási modellek esetén kétféle szemlélet van: vagy írunk egy elkent prognózist, amelyben benne van minden, de igazából semmi nincs benne, mert nincs benne konkrétum; vagy írunk egy olyan előrejelzést, amelyben tulajdonképpen letettük a voksunkat egy adott helyzet mellett, így a szöveg konkrétabb lesz, de a tévedés lehetősége is megnő. Én az utóbbit képviselem, mert szerintem az a jobb, ha egy prognózis konkrét - legfeljebb nem jó, de meg tudom magyarázni, hogy miért gondoltam azt, amit.- Van olyan, hogy „jó” és „rossz” időjárás?- Ez relatív. Például ha nyáron napokig esik az eső, az a nyaralni indulóknak nyilván kellemetlen, de közben a gazdák a földeken pont azt várják, hogy végre essen. Talán egy ónos esős nap tényleg nem jó senkinek, de egyértelműen kijelenteni valamiről, hogy az jó vagy rossz, szerintem túlzás. Nemrégiben - persze nyilván saját üzleti érdekeik miatt - a turizmussal és vendéglátással foglalkozók is azt kérték tőlünk, hogy a prognózisokban ne minősítsük a várható időjárást, ne mondjuk valamiről, hogy durva, rettenetes és így tovább.- Te személy szerint milyen időben érzed jól magad?- Szeretem az extrémebb helyzeteket, pont azért, mert ezek az izgalmasak. Egy derült napban nincs semmi érdekes, sőt. Szoktam is mondani, hogy ha nekem tetszik ez vagy az az időjárási helyzet/jelenség, az másnak nagy valószínűséggel nem nyeri el a tetszését... Kedvencem a sűrű köd: sejtelmes, nem enged messzire látni. Ebben a tekintetben erősen hasonló a szakmához. De télen szeretem a havat, tavasszal a végre melegebbé váló levegőt és az illatokat, és hogy végre lehet rendszeresen és sokat bringázni, nyáron a meleget és a lányok lengébb ruházatát, ősszel a színeket, az első fagyokat és a ködöt. Szóval mindig mást.- Még egy utolsó kérdés: hordasz magadnál esernyőt?- Nem, sőt soha nem volt esernyőm. Vízhatlan kabátjaim viszont vannak. Szeretem, ha jártamban-keltemben szabad a kezem. ■ V.J. A huszonkilenc éves Mesterházy András erős szálakkal kötődik az evangélikus egyházhoz. Nagyapja, az őt is megkeresztelő Mesterházy Ferenc Keszthelyen és Sümegen volt lelkész, és egyik unokatestvére is a lelkipásztori hivatást választotta. Világéletében a Deák téri gyülekezethez tartozott: már gyermek-bibliakörre is odajárt, majd Zászkaliczky Péter kezei alatt konfirmált, és jelenleg is az ifjúság oszlopos tagja. A Deák Téri Evangélikus Gimnázium nyolcosztályos évfolyamán érettségizett 2002-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem meteorológus szakán diplomázott 2008-ban. Négy éve az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Gyarmati Fanni és Radnóti „Kedvencem a sűrű köd: sejtelmes, nem enged messzire látni..!’
