Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-31 / 13. szám
2 <m 2013. március 31. FORRÁS Evangélikus Élet HÚSVÉT 2. NAPJA - APCSEL 13,(16)26-39 Benne az időben Oratio oecumenica Köszönjük neked, Istenünk, húsvét hajnalát. A tiszta, verőfényes reggelt, az elhengerített követ. Az angyal szavát. Győzelmedet. Ezért örvendező szívvel kiáltjuk bele mi is a világba: Az Úr feltámadt, az Úr valóban feltámadt! Megváltjuk neked, sokszor csak a lezárt sírkövekig lát a szemünk. Nem látjuk a kövek között megbúvó virágot. Nem látjuk a haláltól az életet. Erősítsd bennünk a hitet, hogy te legyőzted a halált, megtörted hatalmát. Erősítsd bennünk a reményt, amikor reménytelenség gyötör bennünket, hogy több az élet, mint hatvan-hetven esztendő. Hogy tudjuk kiáltani: Az Úr feltámadt, az Úr valóban feltámadt! Kérünk, Urunk, segíts, hogy húsvét hajnalának fénye megvilágítsa hétköznapjainkat. Megtörted a bűn hatalmát, segíts, hogy utunkat a te győzelmednek erejéből tudjuk végigjárni! Olyan sok bukás és kudarc van már mögöttünk. Tudjuk, hogy nélküled vesztesek vagyunk, és hisszük, hogy veled győzhetünk. Ezért hirdetjük: Az Úr feltámadt, az Úr valóban feltámadt! Urunk, szeretetedbe ajánljuk a betegeket, a megfáradtakat, az elesetteket. Engedd megtapasztalniuk erőtlenségükben a te erődet! Megszomorodott szívüket vigasztald szereteted által! Segíts minket, hogy nyomdokodba lépve el tudjuk vinni hozzájuk is húsvét örömhírét: Az Úrfeltámadt, az Úr valóban feltámadt! Oltalmadba ajánljuk egyházunkat. Segítsd, hogy a tőled kapott világosságot sugározza szerte a világba! Ahol békétlenség van, oda vigye a békességet, az igazságtalanságban merje az igazságot szólni. Adj növekedést gyülekezeteinknek! Könyörgünk a keresőkért, a kételkedőkért, a bizonytalanokért! Ajándékozd meg őket Lelkeddel, hogy meghallják az életet teremtő húsvéti hírt: Az Úrfeltámadt, az Úr valóban feltámadt! Hallgasd meg imádságunkat feltámadott, élő Urunkért, akié a dicséret és a dicsőség mindörökké. Ámen. HIRDETÉSEK Olvassuk együtt Luthert! Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) és a Magyarországi Luther Szövetség 2013. tavaszi sorozatának címe: Olvassuk együtt Luthert! A második alkalom április 11-én, csütörtökön 17 órakor kezdődik az országos iroda utcáról nyíló termében (1085 Budapest, Üllői út 24.). Téma: Határátlépés, avagy amikor nincs helye a toleranciának (Az Antikrisztus bullája ellen című irat alapján). Előadó: Tubán József. Könyvajánló Megjelent Tubán József „...Az evangéliumot tisztán tanítják.. "című könyve a Fraternitás Lelkészegyesület kiadásában. A könyv eligazít az evangélikus hitvallásosság kérdésében, rávilágít a tévtanításokra, segítséget ad az evangélikus identitás megtalálásához és megőrzéséhez. Megvásárolható a kiadónál (8200 Veszprém, Kossuth u. 4.; tel.: 88/421-618; e-mail: veszprem@lutheran.hu), valamint a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.). Telt az idő vasárnapról vasárnapra. S ezután is múlik majd vasárnapról vasárnapra. Ezek között a vasárnapok között húzódik meg húsvét ünnepe. Azt mondjuk, a keresztyénség legnagyobb ünnepe, s európai kultúránkban is kimagasló ünnep ez a két nap. Ám mégsem lehet a húsvétot kiemelni az őt körbevevő napok, hetek sorából. Mai igéink is visszahelyezik Jézus feltámadását az idő folyamába. Ha egy antiókhiai gyülekezeti tagot megkérdeznénk, miről is beszélt Pál, bizonyosan kiemelné, hogy Pál szerint Jézus halála és feltámadása az Atya terve szerint ment végbe, s nem a földi erők kényszerébe zárva. Biztosan fontos volt az antiókhiaiak számára is, hogy Jézus feltámadásának közvetlen előzménye, oka van. S bizonyosan megragadta őket is Pál személyes érintettsége, hogy húsvét mennyire megváltoztatta az ő életét is. Húsvét az Atya eredeti terve szerint történt. Pál apostol feltűnően sok ószövetségi próféciát idéz ebben a beszédében. Nem csoda - gondoljuk -, hiszen az antiókhiai zsinagógában hangzik el ez a beszéd. A hallgatóság java része zsidó, számukra pedig a Törvény és a próféták jelentettek biztos alapot. Mégis érződik, hogy itt többről van szó, mint hogy Pál apostol a zsidóknak akarna a kedvében járni. A Korinthusiakhoz írt első levélben Jézus szenvedéséről és feltámadásáról már összefoglalóan ír: „Krisztus meghalta mi bűneinkért az írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadt a harmadik napon.” (íKor 15,3-4) Itt már bizonyosan azt jelenti az Ószövetségre utalás, Éjszaka van. A sötétség nem csupán a bűnös, megváltatlan állapot képe, hanem még mélyebben a nemlétezésé. Ezért az egyház most is, mikor Krisztusnak a Lélek erejében való feltámasztását készül megünnepelni, Istenhez mint Teremtőhöz fordul. A húsvéti vigília négy fő részből áll: a fény ünnepéből (lucernárium), igeliturgiából (olvasmányok és húsvéti igehirdetés), a keresztelés szertartásából, valamint az eucharisztia ünnepléséből. A virrasztás a teljes sötétségben elhangzó ószövetségi olvasmányokkal kezdődik: a teremtés, a kivonulás, az özönvíz képei sorakoznak föl előttünk. „Én vagyok a világ világossága” - mondja Jézus. A fény magát a feltámadott Krisztust jelenti. A Világosságot ünnepeljük, aki bevilágítja a bűnös világ sötétségét. A feltámadás az éjszaka csöndjében történt, nem volt más tanúja, csak az Isten. Mégis, a liturgia szemléletessé kívánja tenni ezt a pillanatot a lángnak a parázsból való fellobbantásával. A pogány világ szakrális hagyatékában is szerepel a tűz tisztelete, különösen az új tűzé tavasz felé. Az egyház ennek az ősi szokásnak adott új, krisztológiai értelmet a húsvét hajnali tűzszenteléssel. A kovakő, amellyel tühogy Jézus szenvedése és halála, valamint feltámadása aszerint ment végbe, amit Mózesnél, a zsoltárokban és a prófétáknál olvashatunk. Nemcsak Jézus szenvedése és halála, hanem Jézus feltámadása is az Atya eredeti terve szerint ment végbe. Úgy, amint ő előre kijelentette. „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” - kérdezi Jézus is az emmausi tanítványoktól. A világ folyását figyelve mennyien gondolják úgy, hogy a Teremtő magára hagyta ezt a világot! „A gép forog, az alkotó pihen.” Mennyiszer érezzük úgy, mintha véletlenek játéka lenne a sorsunk! Jobb esetben az emberi felelősséget és szabadságot emlegetjük, hiszen - mert legtöbbször ez a vélemény áll az egész mögött - Istenre nem lehet számítani. Pál apostol azonban Jézusra mutat. Benne beteljesedtek az ígéretek. Az Úr munkálkodik - nem hagyta magára a világot, nem improvizál: eredeti terve szerint adatott halálra és támadt fel a halálból Jézus. A húsvét, Jézus feltámadása így is az időbe van ágyazva. Úgy cselekedett Isten, ahogyan a törvényben és a próféták írásaiban előre ígérte. Húsvét csak az előzmények ismeretében érthető. Az is feltűnik Pál apostol igehirdetésében, hogy csak azután beszél húsvétról, Jézus feltámadásáról, miután szenvedéséről és haláláról is beszélt. Megint az idők egybetartozásáról van szó. Az előző szakaszban Isten nagy ívű tervét mondta el, most pedig a húsvét, a feltámadás közvetlen környezetét. Hogy a feltámadást megelőzi a halál - nemcsak általában a halál, hanem a zet csiholnak, a Kősziklát, Krisztust jelenti, a tűz pedig a Szentlelket. A lucernárium csúcspontja kétségkívül a kereszténység egyik legrégibb, a húsvéti gyertyát megáldó dicsérete, az Exultet. Míg a nagyhét három napján a gyertyák eloltása, a sötétség volt a legfontosabb mozzanat, ezen az éjszakán a sötétségből megyünk a világosság felé: a fényt a húsvéti gyertyáról szétosztva ünnepeljük Krisztusban születő új életünket. Keresztségünkről is megemlékezünk. Az elmúlt évszázadok keresztényei ezen az éjszakán keresztelték meg a közösségbe lépő új tagokat - akik a keresztelőmedencében megmerítkezve, mintegy az „anyaméhből” kijőve születtek újjá -, és az új élet jelképeként tiszta fehér ruhába bújtatták őket. Tűz és víz találkozik tehát ezen a hajnalon. A húsvéti prédikáció után az istentisztelet csúcspontja, az úrvacsorái közösség következik, melyben a különleges előzmények után nem mindennapi örömmel vehetünk részt. A feltámadási liturgia után vegyük szemügyre énekeskönyveinket. Gazdag kincsből válogathatunk, ha húsvéti istentiszteleteink énekrendjét akarjuk összeállítani (rovatunkban több éneket részletesen bemutattunk már). bűneink büntetéseként és a bűneink következményeként megjelenő halál. Pál apostol arról beszél, hogy akik nem ismerték fel, hogy Jézus Krisztusban megjelent Isten akarata, hogy Jézus az út az élet teljessége felé, azok elutasították őt, elzárkóztak előle, és halálra ítélték. Amikor Jézus feltámadását ünnepeljük, óhatatlanul is felvetődik bennünk a gondolat, amelyet énekeskönyvünk imádságában Johnson Gananabaranam indiai lelkész fogalmazott meg: „Uram, sokszor elárultalak. Nem csókkal, mint Júdás, hanem azzal, hogy elmulasztottam a hit cselekedeteit. (...) Uram, mily sokszor megtagadtalak, szégyelltelek. (...) Hányszor becsültem többre a világ tüzét. (...) Uram, elbizakodottságom, gőgöm nem kevesebb, mint Kajafásé; félelmem az igazság mellé állni nem kisebb, mint Pilátusé; kishitűségem mélyebb sebeket ejt rajtad, mint a római zsoldosok szegei.” (EÉ 710-711. oldal) Húsvétot ünnepelni csak úgy tudunk igazán, ha az előzményeit ismerjük. Nemcsak azt, amit Kajafás, Pilátus vagy Júdás tett, hanem azt is, amit mi tettünk. Önvizsgálatra, az önmagunkkal való szembenézésre a feltámadás öröme bátorít, ennek alapján hirdeti Pál apostol: „Őáltala mindenki megigazul, aki hiszi A húsvéti hír személyessé válik. A húsvét fordulata még látványosabban jelenik meg az emmausi tanítványok életében, mint Pál apostol igehirdetésében. Hiszen akik önmaguk elől, múltjuk elől menekültek, azok most megfordulnak, és Jézus feltámadásának örömével és saját új életük örömével indulnak vissza társaik-Régi magyar dallamot itt keveset találunk - nem úgy, mint karácsonykor (Krisztus Urunknak áldott születésén, EÉ 158) vagy pünkösdkor (Jövel, Szentlélek [Úr]Isten, EÉ 229,230,234) -, de a klasszikus német korálok hitelesen megszólaltatják az ünnep tanítását és örömüzenetét egyaránt. A legtöbb éneknek középkori előzményei vannak, éneklésük tehát összeköt bennünket ezer év keresztényeivel. A Krisztus feltámadt (EÉ 213) őse egy 12. századi német strófa. A. Jézus, Megváltónk sírba szállt (EÉ 215) esetében Luther ezt az éneket és a Victimae paschali laudes szekvenciát vette alapul. A vers erőteljes képekben tárja elénk Jézus Krisztus győztes küzdelmét a halállal. A halál eltűnt fullánkjának képe íKor 15,55-öt követi; a húsvéti tiszta bárány és a vér jele az ajtófélfán utalás a zsidó nép Egyiptomból való szabadulására is (2MÓZ 12,3-7). A Dicsőség néked, Istenünk! (EÉ 216) mintája a Surrexit Christus hódié kanció; a Mind jöjjetek, örvendjetek (GyLK 814) pedig a Resurrexit Dominus tételre épül. A latin nyelvű kanciók a legjelentősebb keresztény ünnepek dogmatikai tartalmát foglalják közérthető, verses formába. Táncos lüktetésű, könnyen énekelhető dallamuk jól közvetíti a teológiai mondanivalót. Karaktere miatt még két énekünk sorolható ebbe a csoportba: Felvirradt áldott, szép napunk (EÉ 217) és Feltámadt Isten szent Fia (EÉ 218). A Jézus Krisztus, Üdvözítőnk (EÉ 214), Luther másik húsvéti költeménye három tömör versszakban foglalja össze az ünnep lényegét; ezzel a Jézus, Megváltónk sírba szállt ki-Húsvét ünneplése ► Nagyszombat csöndes várakozása után elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelynek titokzatosságát Johann Sebastian Bach, a nagy zenész-teológus sem tudja másképp ábrázolni, mint két nagyszabású tétel közötti szünettel. A h-moll mise Crucifixus tétele végének megdöbbentő modulációja és az Et resurrexit tétel kitörő kezdete közötti csönd a feltámadás pillanatát rejti magában. AZ ÜNNEP IGÉJE hoz. De Pál apostol is átélte a fordulatot. „Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett az Isten, beteljesítette nekünk!’ Krisztus feltámadásának öröme a mi örömünk is. Nem csak a tanítványok részesültek belőle, akik találkoztak a Feltámadottal. Krisztus feltámadásának erejét élte át Pál apostol is, és nem hiába hirdeti most Antiókhiában is. És nem hiába hirdetjük évről évre, mert ez a hír nem veszíti hatályát, húsvét utáni napjainkat is betölti. Ezért ünnepeljük vasárnapról vasárnapra Krisztus feltámadását és abból eredően saját új életünket, a gyülekezet, az egyház születését. Húsvét nem veszti hatályát. Ma is újra és újra rácsodálkozunk arra, ahogyan Isten betölti nekünk ígéretét Jézus halála és feltámadása révén. Nem megtanult anyagként, hanem saját tapasztalatból „mi is hirdetjük”, hogy bocsánatot nyertünk, új életet kaptunk, megerősödött bennünk az az ismeret, hogy Istenhez tartozunk. Mi is hirdetjük, mert a húsvét nem elszigetelten áll napjaink sorában, hanem előtte is voltak napok, s utána is vannak napok: benne áll az időben, és formálja azt. ■ Bencze András Imádkozzunk!Áldunk téged, Krisztusunk, aki haláloddal és feltámadásoddal átformáltad múltunkat és jövőnket. Múltunkkal megbékélhetünk, jövőnket pedig szüntelen jelenné formáltad, hogy rólad tanúskodjunk szóval és tettel. Ámen. CANTATE I~-’* Eged Klen diczeríinc. egészítése. Szövegezése nem köti kizárólagosan a feltámadás napjához. Olvasóink figyelmébe ajánljuk / S. Bach Orgelbüchlein című gyűjteményét; e kötet mindegyik fent említett húsvéti korái feldolgozását tartalmazza (bár egyet más dallammal): Christ lag in Todesbanden, BWV 625; Jesus Christus, unser Heiland, der den Tod überwand, BWV 626; Christ ist erstanden, BWV 627; Erstanden ist der hedge Christ, BWV 628; Erschienen ist der herrliche Tag BWV 629; Heut triumphieret Gottes Sohn, BWV 630. Segítsen hozzá minket az ünnepléshez Wipo ősi húsvéti éneke, mely hűségesen követi az evangéliumok tudósításait: a Victimae paschali laudes szekvenciát Babits Mihály fordításában énekelhetjük. A húsvéti Bárányt minden hívek dicsérve áldják. /Juhait megváltotta, s az ártatlan Krisztusért a bűnöst kegyébe vette Atyja. /Az élet a halállal megvítt csoda-csatával, s a holt életvezér ma úr és él. / „Mária, Szentasszony, mondd, mit láttál utadon?” / „Az élő Krisztus kriptáját s a felkentnek láttam glóriáját, /angyali tanúkat, szemfedőt, takarókat. /Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult’.’/Tudjuk, Krisztusfeltámadott, és diadalmas. /Ó, győztes Királyunk, légy irgalmas! (GyLK 786) Köszöntsük egymást az örömhírrel: „Krisztus feltámadt, halleluja! Valóban feltámadt, halleluja!” ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
