Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-31 / 13. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET ■' 1 • > » » * 2013. március 31. » 3 Gyülekezetalapítási szándék a szarvasi szórványban ► Bátran kijelenthető: egyháztörténetet írt az az esperesi tanácskozás, amelyet az elmúlt héten tartottak Szarvason, a történelmi Magyarország földrajzi középpontjában. A történelmi jelző azért is helytálló, mert először vettek részt ilyen tanácskozáson az erdélyi evangélikus egyház képviselői, és mert ezt az alkalmat használta ki a szarvasi gyülekezethez tartozó egyik szórvány evangélikussága, hogy kezdeményezze önálló gyülekezetté alakulását. Mint arról röviden már lapunk múlt heti számában is hírt adtunk, március 19-20-án a szarvasi Liget-hotel adott otthont a püspöki és esperesi tanács ülésének. A konferenciára - az esperesi tanácskozások történetében először - a határon túlról, Erdélyből is érkeztek résztvevők Adorjáni Dezső Zoltánnak, a Romániai Evangélikus- Lutheránus Egyház püspökének vezetésével. A tanácskozás nyitóáhítatát Tóth Zoltán, a Kolozsvári Egyházmegye alesperese tartotta, aki a rézkígyó története alapján prédikált. A napirend szerint először Kondor Péter békéscsabai lelkész, a Kelet-békési Egyházmegye esperese ismertette a legutóbbi országos presbiteri ülés gazdasági határozatait, majd élénk vita keretében a hitoktatással kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg egymással az esperesek. D. Szebik Imre nyugalmazott püspök a gyülekezetimunkatárs-képzés és a felnőttképzés alakulásáról adott tájékoztatást. Mint mondotta, ezzel a kezdeményezéssel egész népegyházunkat kívánta megszólítani. Örvendetesnek tartotta, hogy már minden egyházmegyéből voltak résztvevői ezeknek a képzéseknek. A magyar evangélikus egyházkerületek „négy égtájról" Szarvasra érkezett lelkészi vezetői maguk is késznek mutatkoztak (fel)szolgálni... Viszonylag ritkán látható - nem liturgikus - öltözékben, balról jobbra: Adorjáni Dezső Zoltán, Gáncs Péter, Fabiny Tamás és Szemerei János püspök. ■ Szabó András felvétele Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a hittan- és etikaoktatás aktuális kérdéseiről beszélt. A délelőtti blokk utolsó előadójaként dr. Lackner Pál országos programkoordinátor szólt a munkatervek és az ökumenikus imahét tapasztalatairól. A délelőtti tanácskozást követően a püspökök és esperesek buszra ültek, hogy a vendéglátó gyülekezet lelkészének, Lázár Zsoltnak a vezetésével meglátogassák a szarvasi egyházi intézményeket, nevezetesen a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvodát, illetve az Ótemplomi Szeretetszolgálat Középhalmi Idősek Klubját. Ez utóbbi helyen örömteli meglepetés érte a látogatókat, mert ezt az alkalmat használták ki a Középhalmon és annak környékén élő evangélikusok, hogy bejelentsék az egyház vezetőinek önálló gyülekezetté szerveződésük szándékát. A szándék komolyságát jelezte, hogy több mint kétszázan írták alá az ezzel kapcsolatos kérvényt, amelyet ünnepélyesen adtak át Gáncs Péter elnök-püspöknek. Gáncs Péter egyháztörténelmi jelentőségű pillanatnak nevezte ezt az aktust.- Gyakrabban éljük át azt, hogy bizonyos települések elnéptelenednek, gyülekezetek meggyengülnek. Sokkal ritkább eset, hogy egy közösség gyülekezetté akar szerveződni. Ez mindenképpen örömteli. Most egy gyülekezet születésének lehetünk tanúi, az itt élők szeretnének lelkészt kapni. Mi igyekszünk ezt a kérést mielőbb teljesíteni. Olyan fiatal lelkészt kell ide küldeni, aki ebben a speciális környezetben, intézményekben, idősek között, a tanyavilágban is tud szolgálni. Bízom benne, hogy találunk olyan fiatalt, aki örömmel jön ide - mondta a kérvény átvétele után az elnök-püspök. Lázár Zsolt is csodáról beszélt:- Ezekben a pillanatokban átélhettük a középhalmi misszió csodáját. Középhalmot, Örménykutat és azokat a szórványokat, ahol diakóniai szolgálatot végzünk, erősödő közösségek jellemzik. Ezek a közösségek most szeretnének gyülekezetté formálódni. Ebben mi felajánljuk támogatásunkat, és bízunk benne, hogy püspöki segítséggel meg is tudjuk szervezni ezt az új gyülekezetét. Városunkban így újabb lelkésszel bővülhet a szolgálattevők köre - fogalmazott az esperes. Az intézménylátogatás után tovább folytatódott az esperesi tanácskozás. Adorjáni Dezső Zoltán az erdélyi evangélikus gyülekezetek helyzetét ismertette. Előadása után ismét felkerekedtek a püspökök és esperesek, hogy nyolcszáz adag babgulyás kiosztásával támogassák a rászorulókat. (A karitatív megmozdulás előtt az Északi Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás lelki táplálékkal is szolgált.) ■ Kiss Miklós Két nap a misszió jegyében Piliscsabán tartotta alakuló ülését március 20-21-én a zsinat által megválasztott evangélizációs és missziói bizottság. Az esküt tevő tagokra Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke kért áldást. A testület - amelynek tagjai kivétel nélkül aktív missziós munkát végeznek - Lupták György elnök vezetésével (a zsinat kérésére is) javaslatot dolgoz ki egyházunk missziós tevékenységének megújítására is. Az értekezletet követően a kétnapos missziói konzultációt Szeverényi János országos missziói lelkész vezette. Az érdekes, őszinte, néha sokkoló előadások - A remény nem stratégia - Ima közben is mozogjon a lábad (Benkő Vilmos közgazdász); Misszió a Magyarországi Evangélikus Egyházban - Helyzetkép, szükségességek, lehetőségek (Bakay Péter cigánymissziói referens); Mentés másként (Györfi Mihály, Malik Péter Károly lelkészek) - estébe nyúló beszélgetést, időnként parázs vitát is generáltak. Az utóbbi évek jól bevált gyakorlata szerint a munkaágak megtartották éves megbeszélésüket is. ■ SzJ Ne érints engem! „Mária hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: »Asszony, miért sírsz?Kit keresel?« Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: »Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.« Jézus nevén szólította: »Mária!« Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: »Rabbuni!« - ami azt jelenti: Mester. Jézus azt mondta neki: »Ne érints engem...«” (Jn 20,i4-i7a) Amikor a történelem egy kicsinyke szegletének a valóságában Jézus mint ember itt élt e világban, kialakult bizonyos fajta viszony közötte és az enrberek között. Voltak, akik követték őt, voltak, akik megvetették. Volt, aki megragadta, és volt, aki ellökte. Betegeket vittek hozzá, hogy rájuk tegye a kezét, és meggyógyuljanak. Mások úgy hallgatták, mint a nagy rabbit. Voltak, akik kenyérszaporító, „gondűző” királlyá akarták tenni, voltak, akik mint tanítót, csodatevőt vagy prófétát ismerték. Mások politikai ellenfelet láttak benne, ezért megtagadták és üldözték. Egyesek szemében trónkövetelő, másokéban kritikus próféta volt. Sőt akadtak olyanok is, akik a Római Bíródalóm exponensét, ellenségét látták benne; de volt ő a zsidók évezredes hagyományának a megtörője vagy a hagyományok ióta szerinti betartatója is. Mindenki más embert ismert fel Jézusban. Volt, aki a félelmét, volt, aki a reménységét vetítette ki rá. És emberileg nagyon is úgy tűnt, nagypénteken tragikusan véget ért a történet: meghalt a nagy reményű, Jézus nevű ember, mert félreértették, mert feláldozták. Ám azzal senki nem számolt, hogy harmadnapra jön a feltámadás! Húsvét pontosan azt jelenti, hogy túllépünk az emberi léptéken, dimenzión. A zsidó pészah (páskaünnep) szó jelentése: „ugrani, átugrani, átlépni”. A húsvét tehát átlépés a történelemből az üdvtörténetbe. A végesből és a korlátoltból átlépünk a végtelenbe, az örökkévalóságba, merthogy a feltámadás ténye által megváltozik a teljes viszonyrendszer. Még ha azt az emberi szem nem így látja is, a létezésnek minden porcikája átalakul, átrendeződik. „Mert amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg nem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek’.’ (xKor 2,9) Örökkévalóság! Hogyan lehet ezt megragadni? Egyedül a feltámadott, „Ne érints engem”-et parancsoló Jézus Krisztus által! Első olvasatra blyán mégdobbentő lehet Jézusnak éz a szigorúsága: Mária örömében önkéntelenül is meg akarja ölelni, meg akarja érinteni őt, mire Jézus azt mondja: „Ne érints engem...” És éppen ebben a három szóban benne van minden! Jézust már nem lehet megölelni, nem lehet hozzáérni, most már nem lehet csupán emberként kezelni. Mária boldogsága arra néz, hogy Jézus újból velük van; aki elveszett, hazatért. Jézus azonban nem a tékozló fiú, akit hazatérve megölel az apja, őt már nem lehet emberi mivoltában kezelni. Mert az ember teremtmény, Jézus viszont az Isten. A Feltámadott isteni mivoltában megváltoztatja azt a mély emberi viszonyt is, amely addig mint történelmi személyt kötötte az emberiséghez. Radikális változás ez az ember és az Isten viszonyában. Ezentúl ő ragad meg téged, ő szólít meg téged, ő jön hozzád személyesen. így szólítja meg Jézus Máriát. A fájdalom, a keserűség, a reménytelenség állapotában Mária nem ismeri fel az Urat. Nézi, de nem látja. Viszont abban a pillanatban, amikor Jézus nevén szólítja őt, felismeri mesterét. „Ne érints engem!” - halljuk a határozott kérést. Mária előtt már nem az az ember Jézus áll, akit a tanítványok megszoktak, akit megérintettek, akit a nép szeretett vagy elutasított, hanem az Isten, a Megdicsőült áll előtte. S amikor Jézus megszólítja a kereső, tapogatózó embert, akkor egyszerre látsz, hiszel, és életed megváltozik. Akkor észreveszed, hogy megnyílt az ég, és személyesen Isten szólít meg téged! „Ne érints engem!”- mondja a Feltámadott e kulcsfontosságú szavakat, mintha csak azt mondaná: ne érints, mert nem vagyok ereklye! Gondoljunk csak bele, az ereklye lényege a kézzelfoghatóságában van. Az ereklye mint materiális dolog mindig utal valamire. Nem ő maga az Isten, de Istenre utal a hívő ember számára. Az ereklye olyan tárgy, mely jelzi a lényeget, és Jézus pontosan ezért nem érinthető! Ő nem utal az Istenre, hanem ő maga a lényeg! Ha Jézus nem támad fel a halálból, akkor talán mint mártírhalált halt prófétának neki is emlékművet állítanak. Ha Jézus nagy történelmi, szellemi ereklyévé változik, akkor nincs húsvét, akkor nem ér semmit a reménységünk, nem ér semmit a hitünk. Ám felszólító mondatával Jézus pontosan arra figyelmeztet, hogy ő nem mint történelmi személy támadt föl, hanem benne Isten megdicsőült valósága mutatkozik meg. Jézus nem eszköz, amely utal Istenre, hanem maga az Isten. ÉGTÁJOLÓ Többé nincs semmilyen korlát, mely elválasztana engem Istentől. Mert Jézus élete nem történelmi esemény, hanem üdvtörténeti valóság. Ebben a valóságban élek, ebben a valóságban élünk mindannyian az első húsvét óta, Jézus jelenlétében. Nincs annál nagyobb csoda, nincs annál nagyobb szeretet, mint mikor neveden szólít téged! „Mária!” - veled van az Isten! Zengjünk ezért ezen a húsvéton is dicső halleluját! ■ Adorjáni Dezső Zoltán Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
