Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-24 / 12. szám
8 -m 2013. március 24. PANORÁMA Evangélikus Élet N A G Y H E T HETI ÚTRA VALÓ „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,14-15) Böjt 6. hetében az Útmutató reggeli és ünnepi igéi az Úr Jézus passióját tárják elénk: érettünk, miattunk, helyettünk szenvedett, emeltetett fel a keresztre és halt meg, hogy heti igénk ígérete számunkra is valóság legyen. „Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45; LK) Virágvasárnap - a nagyhét nyitányaként - az alázatos Király „egy szamárcsikóra találva, felült rá”. A nagy sokaság pedig - „pálmaágakatfogtak” (Jn 12,14.13) - így kiáltott: „Hozsánna Dávid Fiának! Örökre áldott, ki eljött az Úr nevében, Izráel Királya, Hozsánna a magasságban!” (GyLK 751) Pál őskeresztyén himnuszt idéz: Jézus „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig mégpedig a kereszthalálig. (...) és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!’ (Fii 2,8.11) A megváltás, megbékélés Isten műve: „...Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk’.’ (Róm 5,8) Jób passiója jól végződött; miután Isten kétszer is szólt hozzá a viharból, így szólt: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok..!’ (Jób 42,5-6) Az Ószövetség evangélistája a páska éjszakájára emlékeztet: „Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el..!’ (Ézs 26,20) Az új szövetség szerzője - utolsó vacsorája alatt - példaadó rabszolgamunkát végzett: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát!’ (Jn 13,14) Pál az Úrtól vette az úrvacsora szereztetési igéit: Megyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik... Epohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedj étek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre!’ (íKor 11,24-25) Nagycsütörtökön átélhetjük: „Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére!’ (Zsolt 111,4-5) Ama nagypénteken a fájdalmak embere halálra adatott a bűnökért: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16) „Pilátusfeliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. (...) Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: »Elvégeztetett!« És fejét lehajtva, kilehelte lelkét!1 (Jn 19,19.30) Átadta Atyjának. „A Bárányt leölik. Az áldozat vérbe kerül. Krisztus egyszeri áldozata mindörökre érvényes, és mi üdvözölünk, ha hiszünk benne.” (Luther) Pál kér: „Isten Krisztusban megbékéltette a világot önmagával... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2Kor 5,19-20) A nagyszombat temetői csendjében is kérjük: „Hallgasd meg Uram, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!” (Zsolt 102,2) Isten számára mindenki él. „Segítségül hívtam nevedet, Uram..., és megváltottad életemet.” ()Sir 3,55-58) Üdvözítő Jézusom, én is „a keresztfához megyek” (EÉ 208). ■ Garai András Oratio oecumenica Istenünk, Atyánk! Köszönjük neked, hogy nem hagysz bennünket magunkra a mélységben, bűneinkben, elesettségünkben. Köszönjük, hogy nem érzéketlenül szemléled ezt a világot a maga nyomorúságával, egy-egy korban különösen is felgyülemlő gonoszságával, hanem atyai szíved belefájdult abba, amit ezen a földön látsz, és Jézus Krisztusban eljöttél hozzánk, hogy elkészítsd a szabadulás útját. Emeld tekintetünket a Golgotára, ahol egyszülött Fiad szíve beleszakadt a bűn miatti szenvedésbe, és váltsághalála lett a világ megváltásának leghatalmasabb cselekedete. Úr Jézus! Kimondtad azt a ke- . resztfán, amit ember soha ki nem mondhatott: „Elvégeztetett!” Elvégeztetett, hogy Atyánk nekünk megbocsáthasson, hogy szerethessen anélkül, hogy szeretné bűneinket, s hogy ne kelljen elkárhoznunk, bár minden bűnünkkel ellene vétettünk. Mindent elvégeztél, amire szükségünk van a boldog, az Istenben megbékélt élethez. Mindent elvégeztél, hogy megtisztult, felszabadult és örök életünk legyen. Mégis úgy érezzük, előbb nem örvendeznünk, hanem sírnunk kell, mert a kereszten látva téged érezzük igazán bűneink terhét, hiszen nélküled hajlamosak vagyunk jónak, ártatlannak gondolni magunkat. De kereszted alatt látjuk, hogy éppen olyanok vagyunk, mint a hűtlen Júdás vagy a téged megtagadó Péter, és befolyásolhatók, mint a „feszítsd meg”-et kiáltó tömeg. De köszönjük, hogy akik sírnak, azokat te vigasztalod meg, és minél többsztör tekintünk fel rád, annál boldogabban éljük át a bűnbocsánatot és Atyánk örök szeretetének valóságát. Szentlélek Isten! Őrizd gyülekezetünket, hogy általad élő közösség maradjon, erőd minél többeket megragadjon, áthasson, cselekedetekre indítson. Formálj olyan emberekké, akiknek egész élete hirdeti: valóban minden elvégeztetett, ami az áldott élethez és a békességben való távozáshoz szükséges. Add, hogy meglássa a világ rajtunk jóra vezérlő munkád, és békességed útjára találjon! Maradj velünk és szeretteinkkel, a reánk bízottakkal, betegekkel, gyászolókkal, egyedül lévőkkel, az özvegyekkel és árvákkal. Vezess bennünket, egyházunkat, népünket a bizonyságtevő élet útjára Jézus Krisztusért, megfeszített és feltámadott Urunkért, Megváltónkért! Ámen. NAGYCSÜTÖRTÖK - LK 22,14-30 Egy asztalnál Lehet-e békésen túlélni egy embertelen háborút? Ez Edward Zwick zsidó származású amerikai rendező Ellenállók című filmjének kérdése, melyben a náci zsidóüldözés elől megmenekült emberek sorsát mondja el megtörtént események alapján. A túlélők közül három testvér válik a döntések jelképévé. Tuvia Bielski, a film központi figurája élére áll az üldözöttek közösségének. Az a reménye, hogy harc nélkül, embertelenség és bosszú nélkül lehet túlélni a német hadsereg irtó hadjáratát. Zus inkább partizánnak áll, harcolni akar. A legvonzóbb személyiség a harmadik testvér, Asael, aki magát az életet választja. Hisz a csodákban, az összefogásban és a jóban. * # * Bár tudnánk addig lebontani hitbéli gondolkodásunkat, amikor még erről az asztalközösségről nem azonnal a szentség jutna eszünkbe. Mint ahogy ezt Lukács is teszi. Akkor megértenénk valamit ebből az élményből. Jézus együtt van a tanítványaival. Talán ez ennek a résznek a legfontosabb vonása. „Vágyva vágytam” erre a pillanatra - mondja. Nyilván ő maga is tele van feszültséggel, de egyidejűleg látszik az is, hogy ezek az emberek tényleg a barátai. Még ha félreértik, megtagadják, elárulják, akkor is. A páska rendje szerint mindenki a maga poharából ivott, de különös barátság jele, hogy Jézus körbeadja a saját poharát. Sorsuk összekapcsolódott akkor, amikor kialakult ez a kör. Most, az utolsó órákban jelképévé válik Isten és ember közösségének. Mire elég ez a közelség, mit bír ki ez a barátság, egyáltalán van-e közük egymáshoz? * # # Tuvia és Asael szervezik meg a menekültek erdei közösségét. Nem könnyű hidegben, éhezve, félelemben szabályokat kialakítani, de a legizgalmasabb kérdés a bosszú. Meg kell-e állítani az emberek gyilkos indulatát, amikor kezükbe kaparintanak egy német katonát? Vajon nem jogos-e, hogy mindenki kiadhassa dühét? Vagy nem kell-e akár kivégzéssel is féken tartani azt, aki ki akarja használni az erőszakmentességet, és erőszakossá válik? Miért kell folyton menekülni, miért nem lehet szabad folyást engedni a bosszúnak? Tuvia ragaszkodik az emberséghez. Egyre inkább kitűnik a rendező szándéka: ez az erdei nép valamiféle második exodus népe. * * # A tanítványok is átélik a perc feszültségét. Ők is készülődnek. Zebedeus fiainak anyja már „kormányt alakít” szeretné, ha a fiai lennének a miniszterek. Ezen aztán hajba is kapnak, mindegyik nagyobb szeretne lenni a másiknál. Péter kardot vásárol. Világosan látja, hogy ebben a hatalmi helyzetben csak a fegyveres harc hozhat igazi változást. Amikor eljön az idő, akkor nem is rest használni. Jézust valóban messiásnak látják, szabadságharcosnak, népvezérnek, mint Júdás Makkabeust egykor az ő népe. És készek követni. Nem gyávák, sőt az életüket is áldoznák egy ilyen szent ügyért. Számukra a csalódás éppen az, hogy nem kell. Hogy az Isten és ember közössége nem a szokványos értelemben vett háború, hanem a menekülésre való várakozás. Ez a páska, az „elkerülés” ünnepe: arra emlékeztet, hogy a tizedik csapás éjszakáján a pusztító angyal elkerülte a bárány vérével megjelölt házakat. Nem harcolni kell, hanem elviselni, hogy a pusztulás elkerüljön. * * # Az exodusra való utalás legszebb jelenete az, amikor a németek üldözni kezdik a kolóniát. Öregek, betegek, gyerekek, nők menekülnek, mint hajdan az egyiptomi fogság idején. Egy végeláthatatlan mocsár állja az útjukat. Tuvia feladja. Innen nincs tovább. Öccse, Asael azonban nem a víz kettéválásában, hanem az emberek összefogásában látja a csodát. Bőrövekkel köti össze a gyengéket az erősekkel, és élő láncként vezeti át a népet a mocsáron. Az igazi csoda a szeretet, a bátorság és a kitartás, ez menti meg a zsidókat. * * * Jézus széles körben látja az eseményeket. Megsiratja Jeruzsálemet. Azóta zsidók milliói hullattak érte könnyet mind a mai napig. Ő az elNAGYCSÜTÖRTÖK IGÉJE ső. Érzi a lehetőség elmulasztásának fájdalmát. Látja tanítványai vakságát. Talán magát okolja, hogy nem volt képes ennyi idő alatt megértetni velük, miről is van szó valójában. Tisztában van a nép várakozásaival is. Rengeteg kis csoport ilyen-olyan reménységekkel. Hatalmi vágyakozások, a szegénység, a kegyetlenség, a szabadság hiánya - mint minden más népnél is. Érzi maga körül a világot. Tudja, hogy nem maradhat ebben a rejtett szobában, hamarosan indulnia kell. * * * Hiába azonban minden hősiesség, a németek túlereje végül mégis győzedelmeskedni látszik. Az utolsó pillanatban érkeznek meg a partizánok az elszakadt, erőszakot választó testvér vezetésével. Neki is voltak konfliktusai az erdeieket cserbenhagyó partizánvezérrel, de végül idejében érkezett. Az erőszak menti meg az erőszaknélkülieket. A filmet az élet írja, ezért nem áll végletesen sem az erőszakmentesség, sem a hősies harc mellé. A közösség azonban valóban túléli a háborút. Újabb és újabb telepeket építve növekszik. Iskolát, bölcsődét létesítenek a születő nemzedéknek, és a kolónia fennmaradása idején sok száz ember életét mentik meg. * # «r Most még együtt van velük. Ebben a közösségben mutatja meg évszázadok számára előre, mint nekünk is, hogy az a legjellemzőbb Isten és ember kapcsolatára, hogy Isten együtt van az emberrel. Jöhet akármilyen veszedelem, élhetnek egészen más gondolatmenetektől meghatározottan, akár el is árulhatják naponta, ő együtt van velük. Együtt van velünk. Hétköznapi, kicsinyes háborúinkban letéteti velünk a kardot. Megérteti velünk a szabadság valódi lényegét. Feltárja a kereszt útjának üzenetét. Részesüljetek belőlem - mondja -, mert ez formálja át teljesen identitásotokat, ez mutatja meg azt, hogy egy őrült, kicsinyes háborúktól meghatározott világban is van remény a szépségre, az életre, az érzékenységre. ■ Koczor Tamás
