Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-17 / 11. szám
8 ■m 2013. március 17. ♦♦ PANORÁMA Evangélikus Élet AZ EVANGÉLIKU .a*--* 1848 élő emlékezete Ihász melletti, többségében evangélikus Malomsok lakosai tekintélyes létszámban siettek „hő hazafiui érzéssel a haza oltárára áldozatul” adakozni. A környék falvainak temetőkertjei - Ihász, Malomsok, Marcaltő, Nemesgörzsöny, Nemesszalók stb. - sok egykori ’48-as síremlékét őrzik. A forradalom és szabadságharc eszméjét a nagyapák, dédapák továbbadták utódaiknak, a századfordulón élt ifjú nemzedékeknek is, különösen Ihász környékén, ahol az ihászi csata előtt az elszállásolt honvédeket etették, itatták, többen csatlakoztak is hozzájuk, részt vettek az ütközetekben. Ezért nem lehet véletlen, hogy a malomsoki születésű, az első világháború idején az orosz fronton hősi halált halt Káldi Gyula a soproni evangélikus líceum tanulójaként szép versben örökítette ► Hajdan Kossuth portréja a magyar falvak szerény házaiban a tisztaszoba falán függött, sok helyütt Luther Márton arcképe mellett. A szabadságharc zászlóbontásának ötvenedik évfordulójára 1898-ban kiadott sok ezer színes ’48-as nyomat - rajtuk Petőfivel, a tábornokokkal, a hősökkel - némelyike még ma is fellelhető a falusi közgyűjteményekben. A „magyarok Mózeseként” is emlegetett Kossuth Lajosnak, a magyar szabadság és függetlenség szimbolikus alakjának és a zászlaja alá felsorakozott ’48-as honvédeknek az emlékezete napjainkban is élő. Kossuth egykori katonái szerte az országban, sok-sok temetőkertben alusszák örök álmukat. Legtöbbjük sírhelyét méltó módon ápolja az utókor, de sajnos vannak olyanok is, melyek az enyészeté lettek. Veszprém megye egyetlen, a szabadságharchoz köthető jelentős ütközetében, az 1849. június 27-i ihászi csatában mindkét fél több száz katonát veszített. A csatatéren hátraha-. gyott halottakat napok múlva a környék lakosságával temettették el az egyik majornál. Ma e tömegsírok helye nem ismeretes, az 1900-as évek legelején még álló fakeresztek elkorhadtak. Nagy szükség lenne rá, hogy a még meglévő ’48-as sírokkal a helyi közösségek mindenütt törődjenek, gondozzák őket, alakítsák emlékhelyekké, védett emlékekké. Szülővárosomtól pár kilométerre található Ihász település, hajdan puszta. Dédnagyapám ott volt iparos, a világháború után nem sokkal ott halt meg, sírja ma is ott található. Nagyanyám is Ihászon nőtt fel, a régi lakóház is áll még. Sok megsárgult fotó maradt fenn a harmincas-negyvenes évekből, ezek idézik föl kis emléktöredékekként az akkori pusztai világot. De talán az ihászi csatáról szájról szájra szálló történetek a legelevenebbek. Őrzök egy kis fényképet: ihászi iskolások láthatók rajta piros-fehérzöld zászlócskákkal kezükben a falu határában, a csata egykori helyén, a kis emlékoszlop mellett. Közel nyolcvan esztendő telt el azóta. Igaz, Ihászon rég nincs már iskola, de nagy öröm, hogy a közeli Marcaltő evangélikus iskolásai évek óta tevékeny ápolói a ’48-as hagyományoknak, az ihászi csata emlékének. Egykori jobbágyok ivadékai, a környék földbirtokosainak fiai, számos lelkész, pap, tanár, ügyvéd, kereskedő, mesterlegény kötődik elszakíthatatlan szálakkal e tájhoz, akik részt kértek és vállaltak Magyarország 19. századi szabadságküzdelméből. Ez a vidék szinte az elsők között állt Kossuth zászlai alá. Az 1848-49-es szabadságharc megvívásához a függedenségért küzdő hazának nemcsak katonákra volt szüksége, hanem anyagi javakra is. Az adakozásból az egész ország kivette a részét. A köznép, a felszabadított jobbágyok is - lista bizonyítja például, hogy az Ihászi emlék: 1930-as évek, március idusán a helyi iskolások a csata helyén meg a legendás Földváry Károly ’48- as honvéd ezredes hősi tetteit. A visszaemlékezések szerint ahol az ezredes megjelent, győzelemre fordította az ütközet kimenetelét. Többször kilőtték alóla a lovát, de ő mindig sértetíen maradt. A róla szóló, említett verset manapság is többen ismerik. csornai csatában, majd az ihászi ütközetben. A második roham alkalmával súlyosan megsebesült. Katonatársai hazaszállították Nemesszalókra, itt hunyt el. A csata után harmadnapon temették el, temetését Perlaki István lelkipásztor végezte az evangélikus egyház szertartása szerint. Nyughelye a nemesszalóki köztemetőben van mind a mai napig. Gondozott síremlékénél közel húsz esztendeje évente megemlékezések zajlanak egy - főleg fiatalokból álló - hagyományőrző klub és a helyi evangélikus gyülekezet néhány lelkes tagjának bábáskodásával. A köveken alig fog az idő, s ha a beléjük vésett sorokat vigyázzák a nemzedékek, korunk is szép üzenetet hagyhat utódainkra. Történeti emlékeink méltó ápolásával is erősíthetjük a nemzeti identitást, példát mutathatunk az utánunk következőknek. ■ Kerecsényi Zoltán Ha már a verseknél tartunk, elengedhetetlen megemlékeznünk Pap Gáborról is. A későbbi református püspök, a magyar protestáns-zsidó párbeszéd előfutára, a reformáció kezdeti időszakából származó ősnyomtatványok ritka gyűjteményét magáénak tudó szenvedélyes gyűjtő, tudós mint honvéd százados harcolt. Versei végigvezetnek bennünket a csaták színhelyein, a tanú hitelességével megörökítve őket. Az előbb Guyon Richárd, majd végül Kmety György hadtestében szolgáló egykori jeles hazafi emlékét manapság is őrzik e tájon. Ő maga is küzdött az ihászi csatában; az ütközet helyén pár éve - többek között az evangélikus egyház adakozásából - emlékkövet áhítottak tiszteletére. Az ihászi ütközet több száz halottja közül csupán Szalóky Sámuel Vilmos huszár sírja ismert. A fennmaradt újoncállítási jegyzőkönyv szerint: „Szalóky Samu Nemesszalók község állította újonc, húsz éves, evangélikus, nőtlen. Magassága 5’ 3” 3’" (168 cm). Hadbavonulása előtt nemzetőr őrmester.” Pályafutásáról annyit tudunk, hogy a besorozást követő napon bevonult, és a Vilmos-huszárokhoz került. Közvitézként szolgált Kmety György hadosztályában. Részt vett a győztes 1- dagerrotípia
