Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-17 / 11. szám
; j ( ( Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK i ; > r > * r 2013. március 17. *> 7 MegHÖKkentő gondtalanság az EHE-n ► Megfáradva lépked görögóra után a recepció irányába az ember lánya, sehol senki. Aztán a mindig kérdésekkel ostromolt asztallal szemben lévő teremre téved tekintete, ahonnan vidám zajok szűrődnek ki. Jó újságíró módjára bekukkant. Pezsgő, pogácsa és pirospozsgás arcok. Mint kiderül, az információhalmozó recepciós, Ildikó születésnapját ünnepli az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) hallgatóinak sokadalma. Innen kerül elő a HŐK, azaz a hallgatói önkormányzat elnöke, Kámyáczki Eszter is. Remek alkalom, hogy rögvest kényes kérdésekre válaszoljon. Jótékonysági est a fasori gimnáziumban A Fasor Band Árvái Réka szólistával- Mit szóltok a „diáklázadásokhoz!’?- Bennünk fel sem merült, hogy bármilyen formában részt vegyünk a dologban. Még azt se mondhatom, hogy egységes nézet uralkodik erről a csapatban. Nem végeztünk közvélemény-kutatást, nem is nagyon beszéltünk róla... Időközben a nőnapi virágosztásban úttörő programfelelős (lazább keretek között DJ), Kasza Gábor is feltűnik, aki átveszi a szót mélyen tisztelt szenioritájától.- Sokat lehetett hallani az ELTE-s listabotrányról. A Rózsavölgyben mit listáztok? Kik a listavezetők?- Például nőnapon a teológuslányokat. De róluk persze csak jót lehet mondani, na meg nem is olyan szándékkal listázunk, csupán adminisztratív céllal. (Nevet.) Hasonlóképp a karácsonyi húzáskor is ehhez az eszközhöz kell folyamodnunk, de ott meg ajándékozási szándékkal történik az összeírás. Aztán persze vannak még az áhítatok és szuplikációk listái, na de ezek már tényleg más lapra tartoznak...- Kik még a teológus HÖK-gárda tagjai?- Ez egy viszonylag kis csapat. Van egy vezető vagy szenior, aki összefogja az egészet, egy tanulmányi felelős, aki a hallgatók ügyes-bajos dolgaival, egy belső koordinátor, aki a kollégiumi feladatokkal foglalkozik, a sport- és a programfelelős, akik a köz érdekében szerveznek-terveznek. A külsőbb körben működik a könyvtáros, a külső koordinátor és a pénztáros.- Hogyan zajlanak a választások?- Április-májusban vannak, szeniort, tanulmányi és programfelelőst, valamint belső és külső koordinátort a hallgatók választanak, a többi posztra viszont pályázni kell.- Mióta munkálkodsz a csapatban?- Nekem ez a második ciklusom, és büszkén mondhatom, idén százszázalékos teljesítménnyel kerültem be. Persze mindehhez - a szavazók bizalma mellett - az első ciklus eredményei is hozzájárultak. Az általam kezdeményezett sportnap és a már hagyományos curlingmeccsek nagy népszerűségnek örvendenek.- Curling a Rózsavölgyiben?- Ja, ez a hígított verzió! Szó szerint, hisz nem jégen játsszuk, hanem a koli második emeletén szappannal. (Nevet.) Mindig jókat szórakozunk... (Megint.)- Mikor lesz legközelebb sportnap, és mire lehet készülni?- Amint beköszönt a jó idő, áprilisra, legkésőbb májusra tervezzük. A teológusokra sokszor jellemző a „jó gyerekes kényelmesség" Egy csomó minden rendelkezésünkre áll a pincében: ingyen lehet csocsózni, pingpongozni, van háló és labda teniszhez, röplabdához, és biciklit is lehet kölcsönözni. Más egyetemeken tudtommal fizetni kell az ilyen szolgáltatásokért. Mégis ott porosodnak ezek a profi szerelések a sufniban - ebből a felismerésből született az ötlet, hogy tavasszal elő lehetne bányászni őket...- Apropó: Sufni. A minap tele volt a hely teológushallgatókkal, minthogy az egyetemi szerveződésű Agapé zenekarindulta Vol. 1.folkversenyen.- Én is el akartam nézni, de sajnos haza kellett utaznom Orosházára. Kedvelem az együttest, jófajta zenei stílust képviselnek. A vezetőjük az egyik egyetemi lelkészünk - idén Korányi András és Varga Gyöngyi mellett -, Kovács Viktor. A kápolnában szoktak próbálni.- De böjtben, gondolom, leginkább csendkirályt játszanak a teológusok.- Igen, ez nem a dáridó ideje. A farsangot is mindig hamvazószerda előtt tartjuk, habár ez nem a protestáns szóhasználat. Fakultatív programok persze ilyenkor is vannak, például épp most úton van egy csapat Orosházára egy teológus-hétvégére. Az ottani gyülekezet megvendégeli őket, cserébe igehirdetéssel, zenéléssel szolgálnak. Persze hétköznap is van lehetőség intenzív közösségi életet élni: a reggeli és esti áhítatok mellett a kedd-szerda-csütörtök délelőtt működő HÖK-kávéházat is igénybe vehetik a hallgatók. „Komolyabb” fórumon, az évente megrendezett Dies academicus tudományos konferencián is - idén április 11-én - mi kávéztatjuk a tisztelt publikumot.- Mi a HŐK sikeres működésének titka?- Nem árt jóban lenni a gazdaságisokkal. Persze most viccelek. De azért azt tudni kell, hogy nálunk - merthogy kis egyetemről van szó - azért nem röpködnek akkora összegek. Meg aztán figyelnünk kell egymásra is a keret beosztásakor. Van a HÖK-ben feladat bőven, de szerencsére nem jár elbírhatatlan nagy teherrel, felelősséggel, például a szociális támogatásokról se mi döntünk. Én azt csinálom, amihez értek: programokat szervezek, intézkedek, ötletelek...- Milyen az élet a kollégiumban?- Én nagyon szeretem. Egészen családias. A 2004-ben épített új szárny nagyon modern, habár ott a fürdőszobás szobák értelemszerűen kisebbek, mint a régi - össznépi tusolós - szárnyban. Probléma például a mosógépekkel adódik sűrűbben, de én mindig mondom a többieknek, ha morognak, hogy Németországban ötvenhatvan centjük vagy akár egy eurójuk is bánná a mosást. Ezeket a Hajdú gépeket nagyon sokan használjuk, esetenként elromlanák. No de ez legyen a legnagyobb gondunk, nem igaz? ■ - KANYIKA -Vannak pillanatok egy tanár életében, amikor majd szétveti a büszkeség hogy tanár lehet!Nos, ezt éltem át új kezdeményezésünk estéjén, amikor órákon át hallgathattam tehetséges diákjaink produkcióit a márciusi jótékonysági esten. Otthon feldobott hangulatban igyekeztem elmesélni, mi is tetszett annyira, mitől is volt ez olyan jó. Valahogy így:- Volt valami különleges szám - kérdezték -, attól vagy ennyire jókedvű?- Ó, több is! Volt például egy artista. Hát én ilyen hajlékonyságot eddig csak cirkuszban láttam!Meg volt egy harsonaszóló is, és harsonát is ritkán lát az ember ilyen közelről, főleg egy kilencedikes kezében. De odavoltam mindkét klarinéttól is, meg olvadoztam, amikor diákok kísértek diákokat, meg az összes zongoraszámtól is, a négykezestől a filmzenéken keresztül a fergeteges Griegig. No meg a pörgős trombita és az andalító, tisztán szóló hegedűk! Mindegyik meghatott!- Tehát ez egy szabályos koncert volt! Ezért tetszett annyira!- Dehogyis! Vagyis igen, nagyon tetszett, de volt ott más is! A 12/e-s Fasor Band megállná a helyét akármelyik profi rendezvényen pazar hangú szoprán szólistájával, megérdemelték a hatalmas tapsot. És voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, mindjárt táncra perdülök én magam is, úgy sodortak a néptáncosok, a spanyolos pár vagy a fiatal modern táncosok lendülete.- Ettől vagy hát annyira jókedvű?- Nem, nem csak ettől. Még keresem, hogy mitől is volt mindez annyira különleges.- Valaki biztos nagyon szépen szavalt!- Persze, szebbnél szebb verseket hallottam, némelyiknél a hideg futkosott a hátamon, olyan mély átéléssel hangzottak. Villon Haláltánc-balladája után azt hittem, én is mindjárt meghalok, a Sík Sándor- és Bódás János-versekközben vibrálta levegő. Egy bátor walesi bárd a karzatról zengte hitvallását, és tanulhattunk latin közmondásokat is.- No de csak nem végig művelődtetek? Semmi vidámság? Vagy valami szép ének?- Ó, nevettünk is bőven! Kínai cuccba öltözött Ádámon és csábos, harapós Éván, vagy ahogy hullámoztak a dzsungel majmócái. A dzsungel könyvének kígyója, Ká is elképesztett mindenkit!És valóban, az énekkar vidám záró darabjának is nagyon jólesett éljenezni és tapsolni! No meg a büfé... a szülők gondoskodtak róla, hogy senki se maradjon éhen!- Akkor hát egyszerűen sok jó műsorszámot hallottál, ennyi!Nem?- Nem, vagyis igen. De volt ott valami más is. Volt az egésznek valami szívet melengető hangulata. Akkor kezdődött, amikor az elején az igazgató úr bemutatta a diákok terveit az iskolaudvarfelújítására - ugyanis erre gyűjtünk -, az agyag- és papírmodelleket, pontos tervrajzokat, szárnyaló ötleteket, az új pingpongasztaltól a szökőkutakon át a drótkötélpályákig mindent. Ez a hangulat volt mega műsorszámok között mosolygósán eligazító konferansziépár mondataiban, és ebben a hangulatban záródott az egész est iskolalelkészünk zsoltárt idéző szavaival és az evangélikus „himnusz” közös éneklésével. Ez az egymásnak örülni tudó, büszke és kedves hangulat - ez nagy kincs egy iskolában! ■ Ittzés Szilvia Mesék a szerethetőségről ► Bizony megsiratta a népes hölgysereglet Hötöle történetét a hittudományi egyetem kápolnájában tartott Lázár Ervin-esten. Merthogy ez a mesés életmű nem csak játék és mese. Persze kacagott is bőséggel a közönség Dömdödömék, na meg a „dinnye nyúl” történetén, amelyek Nagy Anna és Huszárik Kata színművészek előadásában hangzottak el. A március 10-i irodalmi est bevétele a zuglói gyermekmunkát támogatja. Anya és lánya felváltva meséltek. Lehetséges, hogy egykor az anya ezekkel a mesékkel altatta lányát, most pedig a lány ezekkel a mesékkel csitítgatja Zuglóban evangélikus hittanra járó kisfiát. Lázár Ervin műveiből válogató előadásukat már évek óta játsszák Fény-Játékok címmel. És Lázár Ervin metafizikus derűje, mesés realizmusa megunhatatlan... Rácpácegres a világ közepe. Ott, azaz a Tolna megyei Alsórácegrespusztán született az író, és merített muníciót kimeríthetetlen gazdagságú műveihez. De születtek ott más csudák is: robusztus katonákat leköröző vézna gyerek bajnokok, no meg hetedhétországra szólón előnytelen külsejű kölykök. Ki ne emlékezne A Hétfejű Tündér megmosolyogtatón önironikus felütésére: „Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek.” Lázár Ervin meséi a véznák, a bandzsák, a harcsaszájúak és persze a látszólag csekély értelmi fogyatékkal élők szerethetőségéről tanít. (Például Dömdödöm szerethetőségéről, aki mindig csak annyit mond nagy bölcsen: Dömdödöm!) Meg arról, hogy lehet nevetni magunkon. Ki lehet nevetni a nagy, magas művészetet is, amint ezt Nagy Anna szenzációsan érzékeltette Duzma Dözmő, a földterhe burbók történetével, fázósra formázva ajkain a reszketeg igéket: didereg vacog vacorászik, citerázgat. (Duzma Dözmő fanatikus fázóművész-rajongó, az utolsó fillérjét is arra költi, hogy megnézhesse a kánikulában is fagyoskodni képes Kaltzimnói Jeges Diderik fázóművészt, akiről utóbb kiderül, csak egy szélhámos.) A Négyszögletű Kerek Erdő lakói suspitolnak, majd úgy döntenek, visszaveszik Mikkamakkától a születésnapjára adott, egykor zöldellőkékellő-lilálló-sárgálló, most meg erősen kornyadozó virágot. A születésnapos méltatlankodására végül magához a szóbeszéd tárgyához fordulnak, aki határozottan kijelenti, a feledékeny kertésznél kíván maradni, egyszerűen azért, mert szereti. A 47-es villamost is lehet szeretni. Sőt meg is lehet vele beszélgetni a dolgokat a Móricztól a Deákig, ahogy azt az író alteregója, a szegény - lopással megvádolt - Kossuth-díjas öreg érszűkületes teszi. Lázár Ervin meséi erről a mindent, mindenséget szerető tőről fakadnak. Nem lehet őket nem szeretni. ■ Kinyik Anita
