Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-17 / 11. szám
2 ■m 2013- március 17. FORRÁS Evangélikus Élet BÖJT 5. VASÁRNAPJA (JUDICA) - 1MÓZ 18,20-33 Szeretet és igazságosság Oratio oecumenica Urunk, Jézus! Köszönjük, hogy világossá tetted, hogy az igazi istentisztelet nem üres szokásokból áll. Megváltjuk, hogy hívő életünk mégis tele van holt cselekedetekkel. Kérünk téged, tisztítsd meg egyházunk életét mindattól, ami hiteltelenné teszi szolgálatunkat, és hamis képet fest rólad az emberek elé. Engedd, hogy az ige tisztán szóljon közöttünk, életünk hozzád igazodjék, és szavad sokakhoz eljusson általunk. Teremtsd meg gyermekeid között a szeretet és tisztesség egységét a gyűlölettel és széthúzással szemben. Imádkozunk mindazért, ami ebben a földi életben fontos nekünk. Hadd igazodjék hétköznapi életünk, hazánk rendje és a közélet minden jelensége hozzád. Bennünk és általunk a te országodnak a rendje erősödjék. Add a szeretet leleményességét azoknak, akik válságos helyzetekben segítséget, vigasztalást, megoldást keresnek. Imádkozunk a szeretteiket, otthonukat, reménységüket vesztettekért szerte a világon és közvetlen környezetünkben. Mentsd meg gyülekezetünket is a fölösleges tevékenységektől. Szentlelked gyűjtsön össze bennünket igazi testvéri közösségbe, ahol a bűnbánat és megbocsátás révén tisztává lehet lelkiismeretünk. Ilyen tiszta szívvel hadd szolgáljunk az arra rászorulók között. Segíts, hogy otthonra találjanak közöttünk a lelkileg éhesek, a magányosak, a csalódottak. Legyen gyülekezetünk a veled való találkozás helye. Mindannyiunkat úgy vezess, hogy egész földi életünket az örök élet mérlegén lássuk, és egyszer hozzád érkezzünk meg. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az írás és Isten igéje Krisztus szenvedésére utal, ahogyan önmaga tanúsítja. így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, de harmadnapon fel kell támadnia (Lk 24,46). így hát a Szentírás nem tartalmaz egyebet, mint a Krisztus szenvedése által nyert kegyelem és bűnbocsánat ígéretét. Csak az üdvözülhet, aki benne bízik, és senki más. Ennek az igazságnak: Krisztus szenvedésének és a benne való hitnek ellene mondanak mindazok, akik nem akarnak bűnösök lenni, s különösképpen azok, akikben az új élet már kezdetét vette. Nem akarják érvényesnek elismerni, hogy bűnösök; nem sóvárognak félelemmel teljes kívánsággal Krisztus után. Miközben Isten műiden igéjében megígérte Krisztusról, hogy a bűnösökért hal meg. Aki azért többé nem tartja magát bűnösnek, és nem akarja, hogy annak tartsák, az Istent hazuggá teszi, önmagát pedig igazsággá; ez azonban a legsúlyosabb bűn, és minden bálványimádás feletti bálványimádás. Ezért írta János apostol: »Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és nincs meg bennünk az igazság.«(íjn 1,8) Továbbá: »Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az őigéje.« (íjn 1,10)” M Luther Márton: A negyedik bűnbánati zsoltár (Zsolt 51) (Welder Ödön fordítása) Ahelyett, hogy Ábrahám Sodorna és Gomora népéért való közbenjárását párhuzamba állítanánk Jézusnak, az új szövetség Főpapjának bűnösökért való közbenjárásával, irányítsuk figyelmünket a történet bevezető mondatára: „Azért ezt mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodorna és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e..." Arról árulkodik ez a mondat, hogy Isten nem a rajta esett sérelem megtorlására készül, hanem a bűn emberi áldozatainak jajkiáltására fog ítélettel válaszolni. Isten szeretetét - emberi módon gondolkodva - azért szoktuk összeegyeztethetetlennek tartani ítélettel fenyegető haragjával, mert azt gondoljuk, hogy Istent a bűn miatt őt érő sérelem indítja haragra, és a megtorlás szándékával ítél. Ez azért van, mert emberi értelmünk megütközik Isten alázatán. Nem értjük, nem tudjuk elképzelni sem, hogy a mindenható szent Isten csak akkor - és akkor sem szívesen - ítél, amikor a bűn áldozatainak jajkiáltását már nem tudja tovább hallgatni. Ilyenkor az ő megsegítésükre avatkozik be. Mert bár Isten minden gyermekét - a mások sérelmére vétkezőket is - szereti, mindenkor mélyen együtt érez a bűn áldozataival. Azt a dilemmát, amellyel Istennek ebből adódóan kell szembenéznie, csak akkor érthetjük, ha komolyan vesszük, hogy Istent nemcsak Atyának nevezik, hanem ő valóban Atyaként tekint minden teremtményére. Amikor egy édesapa látja, hogy gyer► Mostani írásunkban a székesfehérvári közösséget ismerhetjük meg. Öröm látni, hogy milyen gazdag, változatos és egyéni karakterű gyülekezeteink élete! Hat napon át dolgozzál - mondja a Tízparancsolat, mielőtt az ünnep megszentelésére intene. Mielőtt tehát a vasárnaphoz érnénk, s az ünnep öröméről beszélnénk, vegyük sorra a hétköznapokat! Minden héten hat különféle alkalmat tartunk gyülekezetünkben, s még öt közösségünk találkozik havi rendszerességgel. Az éneklés legtöbbnek meghatározó tartalma. Az anyagyülekezetben öt korosztályban tanítunk hittant, egy időpontban párhuzamosan. Közös énekléssel kezdünk. Gyermekéneket, kánont, ifjúsági éneket és koráit egyaránt éneklünk. A korálokra külön figyelmet fordítunk. Most, a böjti időben a Királyi zászlót tanuljuk - már majdnem kívülről fújják a gyerekek. A két ifiúsági kör metszéspontján csendes, imádságos liturgiát tartunk. Ments Orsolya lelkészünk tanította hét évvel ezelőtt - azóta őrzi ezt az ifjúság. S tanulja közben, hogy a liturgiának mindenki aktív szereplője. Az énekkari próba elején a kórus egy-egy tagja felolvassa a napi igét, koráit választ hozzá, majd néhány szóban beszél vagy az igéről, vagy arról, miért választotta azt az éneket. Munkatársi megbeszéléseink is igeolvasással kezdődnek. A napi igéhez énekkarvezetőnk, Csekéné Bámekei nemcsak veszekednek, de az erőszakosabbak tettleg is bántalmazzák, sőt meg is ölik a szelídebb természetűeket, akkor ez mérhetetlenül fáj neki. Mégsem azért avatkozik be, hogy a maga fájdalmáért vegyen elégtételt, hanem hogy a szelídebbeket, a gyengébbeket megvédje, és megszabadítsa testvéreik szorongatásából. Ennek érdekében keményen kell fellépnie az erőszakosakkal szemben, ami neki legalább annyira fáj, hiszen őket is gyermekeiként szereti. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor értjük csak meg, hogy Isten miért hajlandó Ábrahámmal alkudozásba bocsátkozni. Isten nem leli örömét Sodorna és Gomora népének elpusztításában. De nem tud mást tenni, hiszen nem nézheti tétlenül, hogy a város népe - akik között, mint kiderül, öt igaz sem található - rendszeresen zaklatja és halálra gyötri a közéjük tévedő idegeneket, akiket Isten ugyanúgy szeret, mint őket, és akiknek a jajkiáltása elviselhetetlen fájdalmat okoz atyai szívének. Böjt ötödik vasárnapja, Judica vasárnapja Jézust mint az új szövetség népéért közbenjáró főpapot állítja elénk. „Judica me, Deus, et discerne causam meam de gente non sancta: ab homine iniquo et doloso eripe me...” - „ítélj meg engem, Istenem, és válaszd el ügyemet a szentségtelen néptől: ments meg engem a rosszindulatú és csalárd emberektől” - hangzik a régi latin misekönyv tolmácsolásában a vasárnap introitus zsoltára, a 43. zsoltár 1. verse. A kicsit nehézkes fordítás a zsoltárosnak azt a kérését fejezi ki, hogy Isten vegye el nyal Erzsébet választ éneket. Szinte minden alkalommal rácsodálkozunk arra, hogy egy-egy énekválasztás valóságos igehirdetés. A gyülekezeti bibliaórán mindig a következő vasárnap igehirdetési alapigéjét beszéljük meg. Megéljük, amit Pál írt a Római levélben: egymás hite által épülünk. A gyülekezet és a lelkész együtt készül az istentiszteletre. De szólhatnánk a felnőttek vagy a nyugdíjasok alkalmairól is, arról, hogy az énektanulás nem korhoz kötött, s ha már a „piros énekeskönyvből” mindent ismerünk, akkor a „zöld”, a Gyülekezeti liturgikus könyv énekeit is megtanulhatjuk. Különleges alkalmainkon - például presbiteri csendesnapunkon - szívesen használjuk annak imádságos formáit: a Krisztus-dicséretet vagy a Könyörgést. Gyülekezetünk értékes csapata az oltárdíszítők közössége. Minden vasárnap két-két asszony vagy házaspár vállalja a templom előkészítését: az oltárterítők, az úrvacsorái edények, énekszámok elhelyezését, a virágok rendezését, a gyertyák gyújtását-oltását. Többen közülük részt vettek az egyházfiknak tartott révfülöpi konferencián. Ez a hatnapi munka, amely nélkül nincs ünneplés. Vasárnaponta általában egy istentiszteletet tartunk az anyagyülekezetben, hármat a szórványokban és a fehérvárcsurgói leánygyülekezetben. Minden istentiszteletünket a Liturgikus könyv énekverses rendje szerint ünnepeljük akkor is, ha - szórványgyülekezeteinkben - hárperes ügyét a szentségtelen népet képviselő földi bíráktól, és ő maga mondjon ítéletet ügyében. A vasárnap ősi introitusa ezt a zsoltárverset a bírái előtt álló Jézus szájába adja. Joggal, hiszen Jézus az utolsó leheletéig Isten kezében tudta sorsát. Isten atyai szíve nagypénteken ezzel a legfájdalmasabb dilemmával szembesült: engedje és tétlenül nézze, hogy szeretett Fia az emberek ítélete nyomán ártatlanul haljon gyalázatos kínhalált, vagy lépjen közbe nyíltan, és ragadja ki az ítélkezést a nagytanács és Pilátus kezéből, és Jézus ügyében ő mondjon igaz ítéletet, akkor is, ha ennek az lesz az eredménye, hogy nemcsak az igaztalan bíráknak, hanem az egész bűnös emberi nemnek pusztulnia kell. Ha Fiát, az egyetlen igazat nem szabadítja ki a bűnösök kezéből, megszakad atyai szíve. Ha pedig kiszabadítja, és a bűnösöket - miként érdemlik - halállal és örök kárhozattal sújtja, akkor is megszakad atyai szíve, hiszen a bűnösöket is gyermekeiként szereti. Mit tehet Isten ebben a helyzetben? Ki mellé álljon, amikor ítél? Álljon a bűnös emberek mellé, és engedje Fiát ártatlanul elveszni? Álljon Fia mellé, és - miként Sodorna és Gomora esetében tette - mennyből leszálló tűzzel pusztítsa el a bűnösöket? Isten nagypénteken ítél, de úgy, hogy a világ elől egy időre elrejti ítéletét. Mert nem fogadja el, hogy csak két lehetőség áll előtte, amelyek közül bármelyiket választja, a sátánnak szerezne örömöt. Isten - mivel valóban Isten és mindenható man-négyen vagyunk együtt. A gyülekezet tagjai vállalják a lekcióolvasást, részt vesznek az egyetemes könyörgésben, és aki szívesen teszi, felel a lelkész köszöntő, bátorító szavaira. Az anyagyülekezetben minden alkalommal, szórványainkban havonta egyszer élünk az úrvacsorával. A vasárnapi istentiszteletnek ilyen ünneplése azt feltételezi, hogy a gyülekezet ismerje és magáénak vallja a liturgiát. Mielőtt - még próbagyülekezetként - bevezettük volna a Liturgikus könyv rendjét, a közösségi alkalmakon másfél hónapon át ismerkedtünk vele, s a bevezetést követően több héten keresztül magyaráztuk - elsősorban Fehér Károly nyugalmazott lelkész bölcs szavaival -, hogy mi miért hangzik el. A vasárnapi énekeket általában vezető kántorunk, Szebik Attila választja. Erős támpontot jelent az Útmutatóban is közölt hetiének- és graduálének-javaslat, de a textus ismeretében gyakran fedez fel még inkább odaillő éneket. Az énekválasztás segíti a lelkészeket az igehirdetésre való készületben. Ünnepeinken az énekkar teszi gazdagabbá az istentiszteletet. A passióolvasást évről évre szintén ez a közösség erősíti meg odaillő művekkel. Adventi időben pedig a zenét tanuló fiatalok és gyermekek szólaltatnak meg egy-egy darabot. Néhány éve rendszeresen tartunk ifjúsági istentiszteletet; legutóbb szentestére készült az ifjúság. Másfél hónapon keresztül beszélgettünk arról, mit is jelent nekünk a karácsony, mi a karácsonyi ige üzenete, A VASÁRNAP IGÉJE- ismer egy harmadik lehetőséget is, amely ha teljesül, az emberek által ártatlanul elítélt Fiát is megdicsőíti, és a fölötte ítélkező mindenkori bűnösöket is megmenti. Ezért bár nagypénteken Jézus javára ítél, a világ elől elrejti ezt az ítéletét, különben az rögtön Jézus vádlói és minden bűnös elleni ítéletté válna. Ha Isten nagypénteken nyilvánvalóvá tette volna ítéletét, nagypéntek lett volna az emberiség fölötti végső ítélet napja. Isten azonban ezt a napot el akarta halasztani, hogy Jézus halála a benne hívő, megtérő bűnösökben elvégezhesse bűnt megöldöklő, újjáteremtő munkáját, hogy végül csak azok vesszenek el, akik végsőkig ellenállnak a Szentléleknek, aki Jézus halálát új életet teremtő erőként használja. Akik nem engedik, hogy a Szentlélek az ige által elvégezze bennük a maga sajátos művét, amelynek eredményeként az elbukott Ádám képéről a bűn és kísértés fölött győztes Krisztus képére formálja őket. Egy napon azonban az egész világ számára nyilvánvaló lesz Istennek a Jézus perében kimondott igaz ítélete. Hogy ez a nap dátumszerűen mikor jön el, azt kár találgatni, mert Istenen kívül senki nem tudja. Egy bizonyos: amíg Isten reményt lát, hogy nem ötven, de nem is csak öt, hanem egyetlen elveszett gyermekét megmentheti az ítélet napjának elhalasztásával, addig halogatni fogja az ítéletet. Akkor is, ha közben szíve szakad meg a mások bűnének áldozati 1 esők jajkiáltásától. ■ Véghelyi Antal CANTATE s azt hogyan lehetne megszólaltatni. A hittanos gyermekek tanultak egy jelenetet, a fiatalok írták meg az egyes imádságokat. Az ifjúsági istentisztelet hatása az is, hogy olykor űrvacsoraosztás közben a gyülekezet ifjúsági énekekkel kíséri az oltárhoz indulókat. Az elmúlt év folyamán több családi istentiszteletet is tartottunk. Lázárné Tóth Szilvia lelkészünk vezetésével három-négy fős közösség állítja össze a kisgyermekes családokra figyelemmel lévő istentisztelet rendjét, énekeit, és készíti elő a gyülekezeti termet az ünnepre. Már a vasárnapról beszéltem, az egyes istentiszteletek előkészületéről Ez még mindig a munka. Hat napon át dolgozzál - mondja az Úr a Tízparancsolatban. Mert munka nélkül nem érkezünk el az ünnepnapra. Ez a hat napi munka azonban felkészít az ünnepre. Felkészít - mert az ünnepet nem ez a munka adja. Az ünnepet a Szentháromság Isten adja, amikor részesít minket önmagából a hallható és látható igével. Amikor valaki vállalja, hogy odafigyelve, alázatosan, a gyülekezet közösségében készül az istentiszteletre, megtapasztalja, hogy már a készületet a Lélek vezeti és tölti be, ahogy imádkozzuk is az ősi imádsággal: „Jöjj, teremtő Szentlélek, pásztorold a pásztort, vezesd a vezetőt, adj az adni készülőnek, szólj a megszólalóhoz, áraszd ki Lelkedet, és élet támad, és megújítod a föld színét!” ■ Bencze András A gyülekezet ünnepe Istentisztelet-előkészítés Székesfehérváron
