Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-17 / 11. szám
> V < I I > > ♦ • t , t -■ Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. március 17. !► 3 Egyházmegyék és gyülekezetek vezetői találkoztak ► Tervek, feladatok, lehetőségek megbeszélésére, tapasztalatcserére és lelki töltekezésre hívta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke és felügyelője a kerület gyülekezeteinek és egyházmegyéinek elnökségeit az elmúlt hétvégén. A kétnapos tanácskozás helyszíne a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon volt, amelyet teljesen megtöltöttek az eseményre nagy számban érkezett lelkészek és felügyelők. A megjelent tisztségviselőket Szemerei János püspök és Mészáros Tamás kerületi felügyelő köszöntötte. A bemutatkozó kör után Bokor Béla, a csákvári gyülekezet gondnoka vetített képes előadásában ismertette azt a gyűjtést, amely gyülekezetének kezdeményezésére indult rászoruló bátonyterenyei családok támogatására. A beszámolót dr. Garádi Péter előterjesztése követte. Egymás terhét hordozzátok címmel megtartott előadásában a budaörsi gyülekezet korábbi felügyelője arról beszélt: fájó és nagy deficitje az egyháznak, hogy rendkívül alacsony a Jézus Krisztusról bizonyságot tevők és a terheket viselők, átvállalók száma. Szólt a gyülekezeten belüli szolgálatok és teherhordozás megosztásáról, a gyülekezeten kívül a lelkész és gyülekezeti tagok közös feladatairól, az egyházmegyei és egyházkerületi szinten megélt közös teherhordozásról és arról, hogy mit tehetne az országos egyház és hittudományi egyetemünk azért, hogy a jövő generációi betölthessék az egyházban az „egymás terhét hordozzátok” krisztusi törvényt. Az első napi program Bencze András székesfehérvári lelkész, püspökhelyettes áhítatával, vesperásával fejeződött be. A szombati nap - Kovácsné Tóth Márta lelkész reggeli áhítata után - a hat egyházmegye bemutatkozásával kezdődött. (A megyei vezetők szóltak megyéjük sajátosságáról.) A Vasi Egyházmegyében hatékonyan működik az egyházi szeretetszolgálat több ága is, ezért az esperes és a felügyelő a gyülekezetek és a szeretetszolgálat egymásra hatásáról beszélt. A Somogy-Zalai Egyházmegye esperese az ott jellemző szórványhelyzet okán a szórványgondozás örömeit és gondjait tekintette át. A Soproni Egyházmegyével kapcsolatosan, ahol több oktatási intézmény is működik, a gyülekezetek és az egyházi oktatás egymásra hatását fejtette ki az egyházmegye elnöksége. A Veszprémi Egyházmegye illetékesei az egyházmegyén belüli kapcsolatok építését ismertették. A Győr-Mosoni Egyházmegyéhez tartozó Rábcakapiban található evangélikus ifjúsági tábor több tízmillió forintnyi pályázati pénz elnyerésével komoly felújítás előtt áll, hogy utána még hatékonyabban tudja segíteni az egyházmegyében folyó ifjúsági munkát, így az esperes és a felügyelő a gyermekmunka és a hitoktatás gyülekezetre gyakorolt hatásáról beszélt. A sorban utolsóként a Fejér-Komáromi Egyházmegye bemutatkozása következett. Miután az egyházmegyére a magas színvonalú egyházzenei élet jellemző, az elnökség tagjai az egyházzenében rejlő gyülekezetépítési lehetőségekről szóltak. A gyülekezeti és egyházmegyei elnökségi konferencia egyházkerületi fórummal, illetve úrvacsorái istentisztelettel fejeződött be. Az istentisztelet szolgálatát Szemerei János végezte. ■ Kiss Miklós Horog-sorok-nézek-lépek Továbbképzés hitoktatóknak ► Szürke, ködlő hajnalon, ráadásul szombaton csak akkor kel fel az ember, ha muszáj, vagy ha érdemes. Mintegy harmincán úgy gondolták, megéri, és egy munkahét után, a március 9-i szürke szombat reggelen tanár létükre beültek a „katedra másik oldalára” a Déli Egyházkerület hitoktatói számára szervezett továbbképzésen. ÁcsPálné, Tünde, a Reménység Magjai Alapítvány tanára négy kulcsszó köré építette a tréninget: horog-sorok-nézek-lépek. Ezek a rímelő szavak adják a vázát ennek az oktatási módszernek, mely nem a puszta információk átadásában látja a célját, hanem érzelmileg is meg akarja érinteni a gyermekeket. A módszer megválasztása mögött az a kutatásokkal is alátámasztott tapasztalat áll, hogy ha egy tananyagot csak hall a gyermek, akkor harminc nap elteltével már csak a hallott anyag tíz százalékára emlékszik. Ha hallja az anyagot, és ehhez valami vizuális tapasztalat is kapcsolódik, akkor a tanult anyag tizenöt százalékát tudja harminc nap eiceí te vei felidézni - ám ha a tanulás során érzelmileg is érintetté válik, akkor a tanultak nyolcvan százalékáról tud számot adni. A fentebb idézett kulcsszavak ennek az érzelmekre is ható módszerre épülő oktatásnak a lépéseit szimbolizálják. A horog az óra, foglalkozás eleji ráhan-2 < I— in golódást jelképezi, amelynek segítségével a tanuló érzelmileg nyitottá válik, a tanulandó anyag befogadására, beleéli magát, például, a nemsokára következő történet szereplőinek érzelmeibe. A sorok a tanóra információs anyagát, azaz a bibliai történetet, üzenetet takarják, a nézek a kitekintés, a tanultak alkalmazását foglalja össze, melynek során a tanultakat a diák a saját életére alkalmazza. Ezt követi a lépek, vagyis a Biblia megszólító üzenetének következményei - az imádság és annak felvillantása, hogyan tudja a tanultakat továbbvinni, alkalmazni az életben is. A továbbképzés résztvevői nemcsak száraz elméletként hallgathatták meg a módszertani előadást, hanem gyakorlatok, közös tervezés során meg is valósították az egyes elemeket egy-egy képzelt hittancsoportra alkalmazva, és konkrét, megvalósítható ötletekkel gazdagodtak. ■ Darvas Anikó Jézus a mi serpánk... Az idén május 29-én lesz a hatvanadik évfordulója annak, hogy az új-zélandi Edmund Hillary elsőként lépett bolygónk legmagasabb pontjára, a Mount Everest csúcsára. 1924-től rendszeresen indultak hegymászó expedíciók a csúcs meghódítására, de újra és újra meghiúsult a nagy terv. Balesetek, tragédiák és kudarcok követték egymást egészen 1953-ig. Ma már szinte elképzelhetetlen, de akkor egy ilyen világszenzáció is két napig utazott Ázsiából Európáig... Edmund Hillaryt világraszóló teljesítménye elismeréseként az akkor ifjú brit királynő, II. Erzsébet még azon a nyáron lovaggá is ütötte. Az újságok terjedelmes cikkeket közöltek a szenzációs történetről és a rejtélyes serpa útitársról, akit a brit hegymászócsoport mellé ott helyben választottak ki teherhordónak. Ez a bizonyos serpa, Tendzing Norgaj Edmund Hillary társaként szintén felért a csúcsra. Az újságírók az interjúk során rendszeresen firtatták, hogy ténylegesen ki is ért fel elsőnek. A Wikipédián elérhető információk szerint a nepáli serpa segítő egy ilyen provokatív interjúban a közös erőfeszítéseket hangsúlyozta, amelyek révén siker koronázta a vállalkozást. Visszautasította a feltételezést, hogy valaha is bárkinek húznia kellett volna őt, de elismerte, hogy Hillary lépett először a Mount Everest csúcsára. Hozzátette: „Ha szégyen, hogy én voltam a második ember a Mount Everest tetején, akkor együtt fogok élni ezzel a szégyennel.” Ugyanakkor Hillary állítólag csak a társa halála után erősítette meg, hogy ő volt az első... Nem gondolom, hogy az a pár centiméter vagy másodperc, amely a két kiváló hegymászó csúcsra érése között volt, annyira fontos lenne. Talán még a sorrend sem. Sokkal fontosabb és érdekesebb a történet folytatása. Az életrajzi beszámolók Edmund Hillaryról azt írják, hogy szerény és nemes lelkű ember volt. Gyakorlatilag minden jövedelmét a nepáli serpa közösség életfeltételeinek javítására fordította. Az általa létrehívott alapítvány iskolákat, kórházakat létesített. Még feleségét is úgy veszítette el, hogy balesetet szenvedett az a repülőgép, amelyen az asszony Nepálba tartott. Hillary halála után, 2008-ban a serpák a maguk hitbeli elképzelései szerint azért imádkoztak, hogy szülessen újjá új testben, mert benne egyik legfontosabb pártfogójukat, segítőjüket tisztelték... Ez az érdekes hegymászás-történeti esemény gyönyörűen beszéli el egymás terhének hordozását. Egy ismereüen, szegény serpa fiú gyötrelmesen kemény munkával világra szóló eredményhez segített egy hegymászót, aki viszont hálából segítője tágabb közösségének is komoly segítséget nyújtott. Egymás terhét hordozzátok... Ezt az ismert bibliai félmondatot olvasóink többsége biztosan be tudná fejezni. Lelkész kollégáimnak sem okoz gondot ez a feladvány, mint ahogy azt is feltételezem, hogy gyülekezeteink civil vezetőinek (a felügyelőknek) többsége is tudja a helyes választ: „...így töltsétek be a Krisztus törvényét’.’ (Gál 6,2) Egymás terhének hordozása a Krisztus törvénye! Az említett hegymászók (akik közül az egyik feltételezhetően még nem is hallott Krisztusról) a teljes egymásrautaltságban ráéreztek arra, hogy csak egymást támogatva van esélyük a célba érésre. Krisztus népe érti-e és éli-e ezt a törvényt? Személyes életünk, közösségeink, gyülekezeteink élete miről beszél? Mit mond a szavak nélküli beszédünk? Sokszor úgy tűnik, mintha vitába szállna vele. A mindennapi gyakorlatunk többnyire így folytatja a félmondatot: „...de a miénkkel sem bírunk...”, ....de mi is olyan gyengék, elesettek, segítségre szorulók vagyunk...” Krisztus törvényének megértésével és megélésének lehetőségével birkóztunk a múlt hét végén egyházkerületünk gyülekezeti elnökségei számára szervezett konferencián, Balatonszárszón. Sokszor ránk nehezednek kudarcaink. A magunk vagy akár egyházunk elesettsége miatt sokszor még a kétségbeesésig is eljutunk. Tudunk-e mi egyáltalán valamit adni, tudunk-e mi másokat segíteni, másokat erősíteni? Pál apostol a személyes terheivel küszködve idézte az Úr szavát: „...az én erőm erőtlenség által ér célhoz!’ (2Kor 12,9) Együttlétünkön valamennyien megéreztük, hogy Krisztus törvénye működik. A különböző szolgálati területek mindegyike jó eszköz és áldás hordozója lehet, a szórványmunkától az oktatáson és diakónián keresztül a gyermek- és ifjúsági, a zenei munkáig és a közösségépítő programokig. Mi azért és abból adhatunk, amit magunk is kaptunk. Az említett hegymászók gyönyörű története egy kicsit továbbszőve akár hitünk titkát is megvilágíthatja előttünk. Az ember és az Isten között megszakadt kapcsolat az elérhetetlen hegycsúcshoz hasonlítható. Senki nem tudja megmászni a saját erejéből. Bár ősi idők óta szeretett volna az ember a saját útján felérni hozzá. Az Ószövetségben a Bábel tornyáról szóló elbeszélés képiesen ezt tárja elénk. Az ember azóta a maga útján próbálkozik. Nem vályogtéglából épít. Ki-ki a maga alkata, látásmódja kegyessége és teológiája szerint jó cselekedetekből vagy vallásosságból, tudásból vagy moralitásból. ÉGTÁJOLÓ <t) Mi, a reformáció népe új anyagokkal is kísérletezünk. Mi már a megtérést és a hit általi megigazulást, a tiszta tanítást és a hűséges helytállást is felhasználjuk... Rá kell döbbennünk nekünk is, hogy saját erőből mi sem tudunk feljutni Istenhez! A szegény teherhordó serpa nélkül Hillary nem érte volna el a csúcsot. A mi serpánk a szegénnyé lett, terheinket és minket is hordozó Jézus. A mi teherhordó serpánk végül bennünket is a hátán visz fel a csúcsig. Mi azért hordozhatjuk egymás terhét, mert a miénket és bennünket is hordoz Valaki. János apostol írja: „Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket’.’ (íjn 4,19) Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
