Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-03 / 9. szám
14 4Í 2013. március 3. KRÓNIKA Evangélikus Élet ProChrist Magyarország 2013 Március 4-11. között hazánk ismét bekapcsolódik a ProChrist evangélizációba, melyet ezúttal Stuttgartból, a Porsche Arénából közvetítenek. A ProChrist az evangélizációnak egy különös és modern formája, amely a legkorszerűbb technika felhasználásával juttatja el a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetet Európa számos országába. Élő műholdas közvetítés segítségével több száz gyülekezet kapcsolódhat be a központi rendezvény nyolc alkalomból álló programjába. A különleges istentiszteletek magját Ulrich Parzany hitébresztő igehirdetése alkotja, az egyes témákban való elmélyülést pedig a profi színjátszás és pantomim, a különböző hagyományos zenei műfajok, valamint a gospel és a dicsőítő énekek is elősegítik. A ProChrist műholdas evangélizáció magyarországi helyszíneinek teljes listája a www.prochrist.hu oldalon olvasható. ProChrist Kétség és ámulat OA4 O március 4-11 &>v I v KÖT-összejövetel A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) következő összejövetele március 4-én, hétfőn 18 órakor lesz a Budai Református Egyházközség gyülekezeti termében (I. kér., Szilágyi Dezső tér 3.). Előadást tart Falus András akadémikus Eduvital, a testi és lelki egészség tanítása és megőrzése, valamint Székely András A Hungarostudy és tanulságai, Kopp Mária hagyatéka címmel. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Akit az Isten szeretett Barátaim halála mindig nagy próbája volt életemnek. Hogyan élek hiányukkal? így voltam Bibó Lajossal, Galyasi Miklóssal, Pilinszky Jánossal, Vas Istvánnal, a nálam fiatalabb Kemenczky Judittal is... A titáni költő, Ady kijelentése mindig zavart: „Én a Halál rokona vagyok..!’ Jobban tetszett Takács János viszonya a Nagy Ismeretlenhez. Magatartása, hogy nem vett tudomást a halálról, tette a dolgát, teremtett, mintha örökké élne. Mosolyogva gondolok régi találkozásokra: a tavaszi kertben dolgozik szalmakalapban; biciklivel suhan a Pálfify utcán; szívünkfalára írja húsvét föltámadásüzenetét; kis evangélikus templom, tele tiszta arcú öregekkel. Mintha tegnap lett volna, hogy megyünk utána, ő pedig örök ifjan, biztatva terel bennünket legelöl - hetvenévi hűséges szolgálat után adta át a Márton utcai szószéket. Mi minden volt Takács János évszázadában! Földrészeket lángba borító háborúk, forradalmak, vörös terror, békés tanyák szétverése (Vásárhely környékén több ezer tanyáé), családi tragédiák, zsarnok idők megaláztatásai... Nemrégen ünnepeltük századik születésnapját. Nemcsak lelkésztársak köszöntötték, a vásárhelyi gyülekezet, de az egész város beszélt róla. Szeretettel és tisztelettel, hiszen mindenki ismerte. És nem volt ember, kinek ne adott volna egy jó szót útravalóul. Szelíd, fáradt mosoly volt az arcán. Szeretetével mindenkit lefegyverzett. Nem véletlen, hogy együtt taníthatott - német nyelvet - Szabó Magdával és Németh Lászlóval. Szerették és becsülték. Hitvallása bizonyára őket is elgondolkodtatta: ahová Isten állít bennünket, ott kell helytállni tisztességgel. Akit Isten véd, azt nem érheti baj, akinek templomot kell vigyáznia, annak nem szabad félnie. És életét, fogyatkozó erejét másokra kell pazarolnia. Ha valakit hántás ért, hozzá kopogott be. Ha valakinek gyászolnia kellett, megvigasztalta. Ő társát vesztette elfiatalon, de saját fájdalmát vigasznak mutatta föl, hogy a reménytelenségben is ott bujkál a születő remény. Derűs, komoly és sugárzó. Valahogy nem tudom leírni róla, hogy volt. Itt van ma is. Amivel még ki kell egészítenem: ember. Minden időben. Hószakadás, havas eső, éjszakai fagy volt egész héten Hódmezővásárhelyen. A temetésen megenyhült, tiszta volt az ég. Kós Károly - aki építésze, írója, lekiismerete volt az erdélyi magyaroknak - jutott eszembe a kora délutánban. Takács János reménye erőt adó üzenet volt mindig. Februári temetése is. Utolsó útjára nemcsak lelkésztársak, barátok, tanárok, művészek kísérték el, hanem a város népe is. Evangélikusok, reformátusok, katolikusok, unitáriusok. Ha múlt lett is a százkét esztendő, akkor is példát és távlatot kínál. ■ Fenyvesi Félix Lajos In memóriám Takács János Takács János 1911. október 3-án Bonyhádon született istenfélő, élő hitű család negyedik gyermekeként. Érettségi után Sopronban, az evangélikus hittudományi karon kezdte meg tanulmányait. Nagyon korán felfedezte Luther Márton könyveit, közöttük is megragadta A jó cselekedetekről című műve. Azért volt rá nagy hatással, mert a könyv megérteti velünk a hit és a hitben való élet összhangját, titkát (Mt 5,16; 2Tim 3,17). Felszentelése után Takács János körmendi segédlelkészként külön megbízást kapott, hogy népszerűsítse az egyházi sajtót. Ezt nagy szorgalommal tette. Lelkészi szolgálatának az Isten iránti engedelmesség mellett fontos jelszava volt: „Soha nem mondtam, hogy nem!” - vallotta másfél évvel ezelőtt, amikor századik születésnapja alkalmából köszöntöttük. Kelenföldön, második szolgálati helyén még arra is jutott ideje, hogy két szemeszteren át egyetemi tanulmányokat folytasson. Történelem- és földrajzstúdiumokat vett fel, egyszerűen a tudás kedvéért. 1938-tól következett Tótkomlós. Állami hitoktatóként került a településre, és minden szabad idejét az ifjúsággal való foglalkozásnak szentelte. Később szívesen emlékezett vissza a polgári és az ipari iskola diákjaira, hogy azok mennyire nyitottak és érdeklődők voltak Isten dolgai iránt. Tótkomlós különleges szent hozadéka volt Takács János számára az első házassága. Tótkomlósról 1941-ben a hódmezővásárhelyi evangélikus gyülekezetbe került lelkészi szolgálatra. Isten itt három gyermekkel ajándékozta meg őt és feleségét. De szeretett felesége (1956 augusztusában) harminckilenc évesen elhunyt. Ritkaságszámba menő adat: Takács János lelkész összesen hetven esztendőn át végzett lelkészi szolgálatot, és ebből hatvankét esztendeig Hódmezővásárhelyen volt hűséges lelkipásztor. Kilencvenkét éves korában ment nyugdíjba, 2003. október 5-én köszönt el híveitől. A gyülekezet nagyon kicsiny volt, a város hétszázhatvan négyzetkilométerén mintegy nyolcszáz evangélikus lélek élt. Takács János nagyon sokat kerékpározott, hogy a gyülekezetei összetartsa, küldetésének eleget tegyen. Százévesen így emlékezett: „A kerékpárról csak akkor szálltam le, ha olykor betegágyba kellett feküdnöm.” S hozzátette: „De észre sem vettem az évek futását.” Még aktív lelkészként, de már idős korában volt rákműtéte is, de a betegség - csodaként - elmúlt, és János bácsi tovább szolgálhatott. Amiképpen a lelkész hűséges volt a vásárhelyi gyülekezethez, a gyülekezet sok tagja is szeretetével vette körül az idős lelkészt. Fizikai ereje lassan elfogyott, de szellemi és lelkierejét nagyon sokáig megőrizte. Számos teológiai, hitépítő könyv fordítója volt, ezeket saját maga adta ki, és ajándékként terjesztette. Közel húsz ilyen kiadványa volt. Takács János lelkészt nagyon sokan szerették, becsülték, tisztelték. Hódmezővásárhely városa Pro Űrbe díjjal tüntette ki, a Magyarországi Evangélikus Egyház pedig 2010-ben Ordass Lajoss-emlékplakettel ismerte el munkáját. Százéves korában így vallott élete titkáról: „Csak Isten kegyelme tart meg. Soha nem unatkozom, és mindig hálás vagyok Istennek mindenért, ennek köszönhetem, hogy mindenütt felfedezem az örömet.” Takács János evangélikus lelkész február 17-én, böjt első vasárnapjának hajnalán, földi életének 102. esztendejében hazatért mennyei Atyjához. A gyászjelentés igéje Mt 25,21 volt: „Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe’.’ (Károli-fordítás) Temetése február 21-én volt a hódmezővásárhelyi evangélikus temetőben, a temetés szolgálatát Nagy Ervin lelkész, az utód végezte. ■ Ribár János nyugalmazott esperes Istentiszteleti rend ♦ 2013. március 3. Böjt harmadik vasárnapja. Liturgikus szín: lila. Lekció: Lk 11,14-28; Ef 5,1-9. Textus: íMóz 4,1-13. Énekek: 188/370., 416. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv., szuplikáció) Ferenczi Ágnes; du. 6. (szuplikáció) Ferenczi Ágnes; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. (úrv.); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; du. 6. (koncert); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátazenés istentisztelet) Gáncs Péter; du. 6. (úrv., Megálló nevű ifjúsági istentisztelet) Kendeh K. Péter; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű áhítat, úrv.) Scott Ryll; de. 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolha Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., családi) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuplikáció) Farkas Ervin; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv., szuplikáció) Kárnyáczki Eszter, liturgia: Gáncs Tamás; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. (úrv., szuplikáció) Kárnyáczki Eszter, liturgia: Gáncs Tamás; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XL, Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XIL, Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv., szuplikáció) Ferenczi Ágnes; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; negyed 12. Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., szuplikáció) Farkas Ervin; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél ro. (szuplikáció) Farkas Ervin; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv., szuplikáció) Juhász Dénes; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. (úrv.) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Éva; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Bállá Mária HIRDETÉS www.digitalstand.hu DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát!
