Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-03-03 / 9. szám

•VI* > I I 1 ! -» V V ■'» \l 4 -m 2013. március 3. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Misszió és imalekvár Közgyűléssel egybekötött külmissziói csendesnap W- Folytatás az 1. oldalról A missziói küldetés betöltése köz­ponti feladata az egyháznak - mond­ta Szeverényi János. - Miután na­gyon szorgalmas ellenfelünk van (a sátán!), így mi sem lankadhatunk. Ezt követően Isten csodálatos missziói tervéről hallhattak színvo­nalas előadást az egybegyűltek, de előtte dr. Dobos Ágoston békésszent­­andrási református lelkész a paróki­ája mellett termő vadszilvából álta­la készített „imalekvárral” és a Holt- Körös partján gyűjtött „imateával” kedveskedett az EKME tagjainak. A lelkipásztor ugyanis nem csupán elméleti tanítást adott, hanem bemu­tatta azt is, hogy a Biblia missziói pa­rancsait ő maga hogyan ülteti át a gyakorlatba: rendszeresen látogatja a békéscsabai menekülttábor lakóit, lelkigondozója a Válóháló-konferen­ciákon megfordultaknak, evangélizá­­ciót végez a cigányság körében... Leleményességét bizonyítva meg­mutatta, miként végezhető misszió a sport- vagy épp a zenésztársak közt. Nagyszerű képpel élve missziói szol­gálatunkat egy repülőgéphez hason­lította, amely gördül, fut a kifutópá­lyán, de a talajtól elrugaszkodni és fel­szállni csak akkor tud, ha kellő len­dületet szerez. A programba iktatott közgyűlésen Zalán Péter, az egyesület világi elnö­ke megemlékezett az elmúlt alkalom óta elhunyt tagokról, majd beszámolt a 2012-ben végzett szolgálatokról. Utána Bencze Imréné pénztáros je­lentése hangzott el, majd - mivel az EKME-vezetőség mandátuma lejárt - választásra is sor került. A jelölő­bizottság javaslatára a közgyűlés tag­jai egyöntetűen szavaztak ismét bi­zalmat újabb három évre az eddigi vezetőségnek. Egyetlen személyi vál­tozás történt csupán: Afrika-fele­­lősként bekerült a testületbe Bálint­­né Kis Beáta. A szavazatok számlálása alatt Jó András, az Interserve missziói szerve­zet frissen kinevezett eurázsiai igaz­gatóhelyettese ismertette új szolgála­tait, és kérte az EKME támogatását. Ebéd után D. Keveházi László nyugalmazott esperes imádsággal áldotta meg a frissen megválasz­tott vezetőséget, majd a Bálint házas­pár percei következtek. Először sa­ját készítésű fotóikat mutatták be. A csodálatos tájak, a mesés növényzet és állatvilág mellett életképeket ve­títettek az afrikai hétköznapokról, emberekről, gyermekekről, ünne­pekről és arról a nyomorról, amely a magyarok számára szinte elképzel­hetetlen. A képekhez fantasztikus hátteret adott az autentikus afrikai zene és ének. Zoltán az Egyesült Nemzetek Élel­mezésügyi és Mezőgazdasági Szerve­zetének (FAO) munkatársaként több­ször járt Szomáliában is. Beszámo­lójából a hallgatóság megismerhette a nyomorban, káoszban szenvedő af­rikai térség mindennapjait. A félsiva­tagos nomád ország húsz éve kor­mány nélkül vegetál. Talán az ENSZ- bizottságok és -szakemberek munká­ja lehetőséget teremt a térségben élőknek a lassú felemelkedésre. Míg a házaspár Kenyában élt, Be­áta a fővárosban, Nairobiban végzett önkéntes missziói munkát a nyomor­­negyedekben, özvegyasszonyok és árva gyerekek körében. Tette mind­ezt kenyai evangélikus gyülekezetük Heart to Heart (Szívtől Szívig) Ala­pítványának munkatársaként, az EK­ME anyagi támogatásával. A Bálint házaspár nem először töl­tött éveket Afrikában. Huszonhét évvel ezelőtt - a Lutheránus Világ­­szövetség kiküldetésében - Zim­babwében szolgáltak. Beáta fel is idézte első afrikai élményeit és a mostani - talán utolsó -, a Szívtől Szívig Alapítvány tagjaitól való bú­csúzás pillanatait. Arról is beszámolt, hogy a munkát itthonról is folytatni tudja. A modern technika ma már ezt is lehetővé teszi... És hogy mit tehetnek a fiatalok a külmisszió népszerűsítése érdekében, azt az a videoklip is érzékeltette, amelyet két Deák téri gimnazista készített, s amelyet az alkalom végén tekinthettek meg az egybegyűltek. A nap B. Pintér Mártának, az egyesület lelkészi társelnökének úti áldásával és a résztvevők imaközös­ségével ért véget. ■ Petrik István HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Olvassuk együtt Luthert! Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) és a Magyarorszá­gi Luther Szövetség rendezésében tartjuk a mindig csütörtöki napon, 17 órakor kezdődő alkalmainkat az országos iroda (Budapest VIII. kér., Ül­lői út 24.) földszinti termében. Program Március 14. Mi az evangélium? - Isó Dorottya. Április 11. Határátlépés, avagy amikor nincs helye a toleranciának {Az Antikrisztus bullája ellen című irat alapján) - Tubán József. Május 16. A kérésztyének és Mózes - Ittzés János: FELKÉSZÜLTÜNK A VILÁGIMANAPRA? Cherchez la femme! - kitartóan a világért Franciaországgal és az ott élő asszo­nyokkal kapcsolatban talán eszébe juthatott néhány olvasónknak egy gyakran idézett mondás: Cherchez la femme, vagyis: Keresd a nőt! Erede-Mindezekről pedig miért is írjak többet? Mire ez a cikk az olvasók ke­zébe kerül, legtöbb gyülekezetünkben már meg is tartották a világimanapi istentiszteletet. Látták a kivetítőn A kép bal szélén Laurence Gangloff, az imanapi mozgalom európai referense tileg Alexandre Dumas Párizs mohi­kánjai című regényében bukkan fel néhányszor ez a felszólítás, nem túl pozitív összefüggésben. Azóta is gyakorta utalnak a törté­nészek arra, hogy egy-egy történel­mi esemény hátterében befolyásos asszonyok álltak, női sugallatra hoz­ta meg politikai döntéseit néhány uralkodó vagy hadfi. A „női prakti­kák” alkalmazásában a francia asszo­nyok mindig is élen jártak, alakjaikat legalábbis előszeretettel örökítették meg a történelem krónikásai. Ma is úgy tűnik, mintha Franciaor­szágban nagyobb mértékben érvénye­sülnének a nők, illetőleg a nők jogai. Vannak területek, amelyeken Európa többi államához képest ki is tűnik a francia asszonyok kiváltságos helyze­te. Például Franciaországban a legma­gasabb a nők foglalkoztatottsági ará­nya. S talán ezzel függ össze, hogy itt a legmagasabb a születések száma is. Olyan szociális ellátórendszer épült ki, amely lehetővé teszi, hogy a kétgyer­mekes édesanyák nyolcvan százaléka teljes munkaidőben dolgozzon. Már a 17-18. században is bevett szokás volt - főként városi hölgyek­nél -, hogy gyermekeiket dajkákra, nevelőnőkre bízzák. Ez ma is meg­oldható, hiszen sok külföldi diák vállalkozik arra, hogy - a francia nyelv elsajátítása érdekében - időle­gesen egy-egy családhoz költözzön, s ott bébiszitterként dolgozzon. Nap­jainkban elég gyakran előfordul, hogy a kisbabákat már három hóna­pos koruktól créche-be (ejtsd: kres), azaz bölcsődébe adják. De minden segítség és támogatás ellenére a fran­cia nőknek sem könnyű betölteni többszörös hivatásukat, hogy „karri­ert befutó” dolgozó nők, feleségek és anyák legyenek... azt a fotót, amelyen egy édesanya ép­pen a bölcsődéből hozza haza kiseb­bik gyermekét kisfia társaságában. S ■ I ... is, aki a fotó készítésekor még maga sem tudhatta, hogy majd ő fogja képviselni Európát a világimanap vezetőtestületében. Laurence Gang­­loffot múlt év júniusában a New Yorkban tartott nagygyűlés tagjai választották meg arra, hogy a földke­rekségen átívelő mozgalmat „öreg” kontinensünkön népszerűsítse. Cherchez la femme! - a nők tehát nemcsak az intrikáikkal mozgatják az eseményeket a történelem során, ha­nem számos jó ügy mellé ma is oda­­állnak, gyakran kezdeményezői azok­nak. Ilyen ez a mozgalom is, amelyet a legtöbb országban már nem is női imanapnak, hanem egyszerűen csak világimanapnak neveznek. Változatlanul egy-egy ország asz­­szonyai állítják ugyan össze évről év­re az istentiszteleti liturgiát, de figyel­meztetnek, hogy a lakott földünk dolgaiért való könyörgés közös ügyünk, hívő férfiaké és nőké egy­aránt. S hogy ez a felelősség nem is­mer határokat és távolságokat, azt magam is megtapasztalhattam az említett New York-i konferencián. Egy ebédszünetben a csendes-óce­áni polinéz szigetvilágból, Tongáról ér­Anne-Lise Hammar Jeannot imanapi festménye azt a csoportképet is, amelyen a francia imanapi bizottság tagjai ve­hetők szemügyre. Ott van köztük az a fiatal elzászi evangélikus lelkésznő . >1 A kolontári tragédia iránt érdeklődő tongai asszonyok New Yorkban kezett delegátusok asztalához teleped­tem le. Tele voltam kérdésekkel, hiszen mindig is érdekelt a térség egzotikus világa. Ám legnagyobb meglepeté­semre ők szólítottak meg hamarabb. „Hogy állnak nálatok a helyreállítási munkálatok a vörös vihar után?”—kér­dezte egyikük. Pillanatnyi döbbenet után rájöttem, hogy a Kolontárt és De­­vecsert sújtó vörösiszap-katasztrófá­­ra utal. De hát honnan tudnak róla? Miért érdekelné ez őket ezer kilomé­terekkel odébb, a föld túlsó felén?! „Ó, az interneten mindig keressük a híreket, hogy éppen kikért kell imádkoznunk” - hangzott roppant természetességgel a magyarázatuk. Keresd a nőt! Vegyünk példát azoknak a nőknek a hűségéről, akik nem fáradnak el a világért mondott kitartó imában. ■ B. Pintér Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents