Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-03 / 9. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. március 3. !► 5 „A mi felelősségünk, hogy ezt megismerjék” Széljegyzet február 2s-éhez, a kommunizmus áldozatainak emléknapjához Az áldozatok száma (fő) A polgárháború időszakában (1917-1922): 3 284 000 A NEP-korszakban (1923-1928): 2 200 000 A kolhozosítási periódusban (1929-1935): 11 440 000 A nagy terror periódusában (1936-1938): 4 345 000 A második világháború alatt, 1939 és 1941 júniusa között: 5 104 000 A második világháború alatt, 1941 júniusa és 1945 között: 13 053 000 A háború végétől Sztálin uralmának alkonyáig (1945-1953): 15 613 000 A posztsztálinista korszakban (1954-1987): 6 872 000 Összesen: 61 911 000 1. táblázat ■ Ámon Antal Egyre világosabbá válik, hogy szakadék tátong a kommunisták bűneinek nyugat-európai megítélése és a kommunista uralmat túlélt kelet-európaiak tapasztalatai között. Erre utalt Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, amikor (a vörös csillagot nyilvánosan viselő Vajnai Attila ügyére célozva) így fogalmazott: „A magyaroknak csalódniuk kellett amiatt, hogy akit Magyarországon önkényuralmi jelkép viseléséért elítélnek, azt Strasbourgban felmentik.” Az erről szóló tudósítás így folytatódik: „Az államtitkár szerint a nemzeti és a »nemzetközi szocializmus« között nem sok különbség van, az egyik faji, a másik osztályalapon diszkriminál, de ugyanolyan pusztítást végzett, és a lényeg mindkettőnek az embertelensége. Mint mondta, azt gondolták, amikor elindultak az eljárások, hogy mindenki számára ugyanúgy a diktatúra jelképe a vörös csillag, mindenkinek ugyanazt a szörnyűséget jelenti a kommunizmus, és senkinek se kell elmagyarázni, hogy ezen jelképek jegyében mennyi borzalmat követtek el Közép-Európában. Rétvári Bence szerint a strasbourgi állásfoglalás jól jelzi, mit kell tenni: nem várhatjuk el a nyugat-európai népektől, hogy pontosan ismerjék a kommunizmus rémtetteit, tudják, mit szenvedtek el a közép-európai népek - mutatott rá, hozzátéve: a mi felelősségünk, hogy ezt megismerjék.” (/«dex.hu, 2011. november 3.) Az alábbiakban néhány olyan adatot és forrásművet idézek, amelyek ismerete bennünket - a kommunista rendszer túlélőit - segíthet a tisztánlátásban és annak a felelősségnek a gyakorlásában, amelyről Rétvári államtitkár beszélt. * * * Az Európára legveszélyesebb „megagyilkos" birodalom a szovjet volt. Összes áldozatának, az idő előtti, erőszakos halált szenvedetteknek a pontos számát sohasem fogjuk megtudni. Csak becslések léteznek. Egy ilyen, egész könyvvel alátámasztott becslés szerint a szovjetunióbeli kommunisták áldozatainak száma 61 millió 911 ezer lélek.1 R. J. Rummel, a Hawaii Egyetem professzora könyvében részletes adatokat közöl a szovjet kommunisták által megyilkoltak számáról, külön megadva a szovjethatalom egyes korszakaiban áldozatul esettek számát (1. táblázat). Az adatokból kiderül, hogy amikorra Szovjet-Oroszország a történelemben először elérte Magyarország történelmi határait a Kárpátoknál, 1938-ban Kelet-Lengyelország megszállásával, már több mint 21 millióra rúgott az áldozatainak száma. Ezután lépett be Magyarország az Antikomintern Paktumba. Mire pedig - a kassai és rahói légitámadásokat követően - Magyarország hadiállapotban lévőnek tekintette magát 1941-ben, ez a szám meghaladta a 26 milliót. A gyilkolási világcsúcsot azonban nem a kommunizmus őshazája, hanem a legnépesebb tanítvány tartja. A véres pálmát ugyanis a kommunista Kína viszi el 73 237 000 áldozattal.2 Az alábbi, tíz gyilkos kommunista országra vonatkozó becslések forrása Chris Banescu összeállítása3 (2. táblázat): Az áldozatok száma (fő) Korea: 3 163 000 Kambodzsa: 2 627 000 Afganisztán: 1 750 000 Vietnam: 1 670 000 Etiópia: 1 343 610 Jugoszlávia: 1 072 000 Mozambik: 700 000 Románia: 435 000 Bulgária: 222 000 Angola: 125 000 2. táblázat További kilenc országban a kommunisták áldozatainak száma 100 000 vagy annál kevesebb. Egyre bővülő irodalma van a kommunizmus és a nácizmus mint totalitárius rendszerek összehasonlításának. A két totalitárius rendszer még a zsidókhoz való viszony tekintetében is hasonló volt egymáshoz, azzal a különbséggel, hogy Sztálin, Hitlerrel ellentétben, nem verte dobra szándékait, hanem csendben „tette a dolgát” a saját társadalma elleni hadviselésben: „A nagy terror idején Sztálin agitátorai felkorbácsolták az antiszemita előítéleteket, tetőfokára hágott a zsidóellenesség. Érdekes módon míg a világ a náci Németország háború előtti zsidóellenes törvénykezésére és a zsidóüldözésekre koncentrált, Sztálin valójában megsemmisített 500- 600 ezer zsidót; a tisztogatások tízmilliónyi áldozata között jóval többen voltak, mint amekkora az arányuk volt a Szovjetunió népessége körében.” A népirtás végig folytatódott a negyvenes években is, tekintet nélkül arra, hogy a zsidók valójában hithű kommunisták, cionisták vagy teljesen politikamentesek voltak-e. „A cionisták egész generációja pusztult el a szovjet börtönökben, táborokban és száműzetésben” - írta dr. Julius Margolin, akit 1940-től különböző koncentrációs táborokban tartottak fogva a Balti-, illetve a Fehér-tenger közelében. Ő mondta azt is, hogy „a külvilágból senki, még a cionista társak sem siettek megmentésükre”.4 A második világháború után újra erősödő antiszemita kampány alatt már tervben volt a zsidók erőszakos áttelepítése a 36 ezer négyzetkilométeres kelet-ázsiai területre, Birobidzsánba, a kínai határra. Ezt végül Sztálin halála (meggyilkolása) akadályozta meg.5 * * * A kommunizmus társadalmi veszélyessége két fő jellegzetességében áll, ezek egyedülállóvá teszik: 1. A hatalmat megszerző kommunisták - Lenin tanításának megfelelően - a saját társadalmaik ellen vívnak könyörtelen háborút, mert a belső - vélt vagy valós - ellenséggel való leszámolás nélkül nem szabad a külső ellenségekkel, a kapitalista és „imperialista” hatalmakkal szemben háborút nyitni. 2. Azt viszont Lenin sem tiltotta, hogy a kommunizmust háború nélkül exportálják onnan, ahol lábukat már megvetették, ha egyszer háborúval még nem lehet, vagy nem is kell. Erre az ad lehetőséget, hogy a kommunista hatalomtechnika minden további nélkül exportálható a világ bármely sarkába, ahogy ez meg is történt Kubától Koreáig. Elég néhány tanácsadó, egy pár kommunista önképzőkör és egy pártsejt, mely a guruló rubeleket elfogadja és felhasználja a gyűlölet és az irigység propagandájára. Valószínűleg ezen exportálhatóság aggasztotta Churchillt, amikor a második világháborúból felocsúdva 1946. november 2-án az angol alsóházban kijelentette: „We killed the wrong pig.” Azaz: „A rossz disznót vágtuk le.” A szerző újságíró, az SBS ausztrál közszolgálati rádió magyar nyelvű adásainak nyugalmazott főszerkesztője Források: 1. R. J. Rummel: Lethal Politics: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917. Transaction Publishers, New Brunswick, N. J., 1990. 2. R. J. Rummel: China’s Bloody Century: Genocide and Mass Murder since 1900. Transaction Publishers, New Brunswick, N. J., 1991. Továbbá Rummel korrekciója 2005-ben, amelynek elérhetősége: http://www.hawa ii. edu/po werkills/NOTEs.HTM 3. The Communist Holocaust: http://www.orthodoxytoday.org/blog/ 2010/03/the-communist-holocaust/ 4. Louis Rapoport: Stalin’s War against the Jews. The Free Press, New York, 1990, 54. o. 5. Alexander Rashin: Why Didn’t Stalin Murder all the Jews? Liberty Publishing House, New York, 2003. író helyett lelkész Utcát neveztek el Dedinszky Gyuláról ► Hamarosan újabb utcanévtáblára kerülhet evangélikus lelkész neve Békéscsabán. A városi önkormányzat közgyűlése február 22- én ugyanis arról döntött, hogy az eddig Peter Jilemniczky szlovák író-újságíró nevét viselő közterület Dedinszky Gyula lelkész-néprajzkutató nevét kapja meg. A közelmúltban lépett hatályba az a törvénymódosítás, amely szerint a helyi önkormányzatok kötelesek átnevezni a 20. századi önkényuralmi rendszerek eseményeiről, valamint emblematikus személyeiről elnevezett közterületeket. Ez azt jelenti, hogy több tucat településen végleg lekerülhet a Felszabadulás utcát, Vörös Hadsereg útját vagy Kari Marx teret jelölő tábla a házfalakról. A békési megyeszékhelyen első körben négy közterület átnevezéséről döntöttek. Peter Jilemniczky (1901-1949) neve íróként és publicistaként vált ismertté Csehszlovákiában. 1926 és 1928 között a Szovjetunióban élt, neve összeforrt a csehszlovák pártállami rendszerrel. Dedinszky Gyula (1905-1994) Dunagáloson született, édesapja itt szolgált harminc éven keresztül evangélikus lelkészként. 1923-ban érettségizett Békéscsabán, és addigra már szlovákul, magyarul és németül is tökéletesen beszélt. A soproni evangélikus teológián tanult, és magyar hallgatóként elsőként tölthetett el 1927-ben egy évet a helsinki egyetem teológia szakán. Lelkésszé szentelését követően Kiskőrösön szolgált, majd Ipolyvecére, onnan Szarvasra került. Egy évtizedes ismételt kiskőrösi szolgálat után, 1942-ben hívták Békéscsabára. 1948-ban - politikai nyomásra - megfosztották egyházi tisztségétől, fél évre a gyülekezeti szolgálattól is eltiltották. Nyugdíjba vonulásáig, 1972-ig háttérbe szorított lelkészként dolgozott. Békéscsabán hamar néprajzi, nyelvi, helytörténeti kutatásokba kezdett. Tanulmányaiban feldolgozta a csabai nép hétköznapjait, ünnepeit, a szlovákság hagyományait, összegyűjtötte a város vidám anekdotáit. Az Evangélikus Teológiai Akadémia díszdoktori címmel tüntette ki. Leggyakrabban idézett munkájában Dedinszky a csabai kolbász történetét és a kolbászkészítés ősi receptjét mutatja be. Ezt írja: „Nemhiába ilyen finom csemege a csabai vastag kolbász, de van is annak becsülete, mindenki által szívesen fogadott ajándék. Ha a békéscsabai gazdacsalád valakit meg akart tisztelni, ügyvédjét, orvosát vagy más vidékről való vendégét, akkor igen gyakran kolbászt adott neki. A családban elvégzett szolgálatért a lelkész és tanító is részesülhetett ilyen kolbászstólában, vagyis kolbász tiszteletdíjban." Az utcaátnevezésről szóló előterjesztés azzal indokolja a névválasztást, hogy Dedinszky személye és munkássága jól tükrözi a város szlovák és magyar gyökereit, ráadásul az átnevezett utcában található a csabai szlovák óvoda és iskola. A csatomaparton található Ligeti Károly sor elnevezése Ligeti sorra változik, Gerla településrész főtere Marx tér helyett Wenckheim Károly térként kerül a térképekre, míg a Tanácsköztársaság eseményeire emlékeztető 1919-esek tere Boczkó Dániel térre változik. Ez utóbbinak is van evangélikus vonatkozása. Boczkó Dániel (1789- 1870) földbirtokos, kormánybiztos ugyanis annak a Boczkó Dániel evangélikus lelkésznek a fia, aki Szarvason a templomépítő Tessedik Sámuel lelkésztársa volt. A fiatal Boczkó Pozsonyban végezte a jogi fakultást. Először Szarvason, majd Békéscsabán lett a lutheránus gyülekezet felügyelője. 1849 februárjában Kossuth kinevezte Erdély teljhatalmú kormánybiztosává. A szabadságharc bukása után börtönbe zárták, ahonnan csak 1856-ban szabadult ki. A Bach-korszak bukását követően országgyűlési képviselőként vett részt a közéletben. ■ -ó -ő -A HIRDETÉS Hitmélyítő hétvége Piliscsabán Szeretettel várunk minden érdeklődőt az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) és a Fébé egyesület közös rendezésű hitmélyítő hétvégéjére Piliscsabára, a Béthel Missziói Otthonba március 15-17. között. A hétvége fő témája: Van-e örök élet? Személyes életünk jövője. Jelentkezni és informálódni az EKE Evangéliumi Alapítványnál a következő címeken lehet: 1068 Budapest, Szondi u. 95.1/i.; ekeal@freemail.hu; eke.lutheran.hu. Házaspárok családos hétvégéje Szeretettel várunk házaspárokat - családjukkal együtt is - március 8- 10. között Piliscsabára, a Béthel Missziói Otthonba az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért által házaspároknak szervezett családos hétvégére. A hétvége témái: A világban lenni, de nem azonosulni vele. A keresztyén házasság és család az elkülönülés és a közösségvállalás feszültségében. Mit jelent céltudatos és öntudatos keresztyénként élni? Jelentkezni és informálódni az EKE Evangéliumi Alapítványnál a következő címeken lehet: 1068 Budapest, Szondi u. 95.1/i.; ekeal@freemail.hu; eke.lutheran.hu. FIZESSEN 1 ELŐ LAPUNKRA!
