Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-03-03 / 9. szám
2 -41 2013. március 3. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Örök Istenünk, mindenható Urunk! Hálát adunk azért, hogy Jézus Krisztusért Atyánkként szólíthatunk meg. Magasztalunk végtelen kegyelmedért, hogy mélyre hajoltál értünk a kereszten. Nem ezüst és nem arany, hanem a legdrágább: Krisztus áldozata lett a váltságunk. Mérhetetlen ajándék, hogy őreá tekinthetünk életünk legnagyobb hullámverései közepette is. Köszönjük azt a drága lehetőséget, hogy aki a megfeszített Bárányra tekint, az nem merül el, nem fullad bele a minden irányból fenyegető bűnök, kölöncök, terhek, gondok áradatába, hanem erőt kaphat a holnapra, és bátorságot az élethez. Urunk, irgalmadba ajánljuk az egyházat és az egész keresztyénséget. Add, hogy tanítványként mi se másfelé tekingessünk, hanem te légy és maradj az egyetlen igazodási pont a számunkra. Legyen láthatóvá rajtunk irgalmad, emberszereteted és akaratod. Formálj alkalmas eszközeiddé, és ajándékozz meg a keresztről áradó erővel. Urunk! A világ eseményeinek hírei, a mindennapi valóság tapasztalatai félelmet keltve vesznek körül minket. Kevésnek, kicsinek érezzük magunkat a rajtunk túlnövő hatalmakhoz képest. A te kezedbe tesszük le a világ feszültségeit, a népek, kultúrák, szellemi irányzatok között kiéleződő szembenállásokat. Fékezd meg a terror, az értelmetlen pusztulás, a gyűlölet hatalmát. Törd le az agresszió erejét. Zárd el a keserűség, a tehetetlenség, a düh feltörő forrásait. Könyörgünk népünkért, hazánkért, minden népért és nemzetért, az egész emberiségért. Irgalmadba ajánljuk a betegeket, a szenvedőket, a halál révén állókat, a magukra maradt embereket. Könyörgünk a célt vesztett életekért, ellehetetlenült körülmények között vergődőkért. Állj a testi-lelki kínokkal küszködök mellett nehéz óráikon. Add, hogy szent Fiad kereszthalála mindannyiunk számára életté és üdvösséggé legyen. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Csak a Krisztus halálára nézz, és életet találsz. A bűnt ne a bűnösökben, a magad lelküsmeretében vagy a megátalkodott kárhozókban szemléld. El vagy veszve, ha ezt teszed. A bűnt csakis a kegyelem jelképében kell nézned, s ugyanezt a képet kell minden erővel a szívedbe vésned. A kegyelemnek ez a jelképe pedig nem más, mint a keresztre feszített Krisztus.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. ^Evangélikus ÉletS "íjSF ‘Evangélikus ÉletS» BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) - 1MÓZ 4,1-13 Az első vallásháború Kain és Ábel történetét divat lett a földművesek és a nomádok ősi konfliktusának megjelenítéseként értelmezni. Bár igaz, hogy a történet szerint Kain földműves volt, Ábel pedig pásztor, még sincs rá utalás, hogy a kettejük között kialakuló konfliktusnak köze lett volna a foglalkozásukhoz. Kain nem azért támadt Ábelre, mert haragudott volna, amiért testvére nem a földet művelők verejtékes munkáját végezte, hanem a nyájat terelgette. A két testvér békében élt egymással egészen addig, amíg áldozatot nem vittek az Úrnak. Ekkor azonban megmagyarázhatatlan dolog történt: „Az Úr rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett’.’Hogy Isten Káinnál szembeni elutasítása miben nyilvánult meg, azt nem tudjuk. Mint ahogy az okát sem. Hiszen - Mózes törvényének kultikus rendelkezéseiből tudjuk - nem igaz az, hogy Isten csak állatokat fogadott el áldozatul. A termés zsengéjéből is évente kellett oltárára áldozatot vinni. A magyarázat tehát nem az áldozatok milyenségében keresendő. A történet ezzel Isten Isten voltának komolyan vételére int. Isten nem köteles elfogadni a neki felajánlott áldozatokat. Indoklással sem tartozik, ha az áldozathozót és ajándékát elutasítja. Istent nem lehet számon kérni és elszámoltatni, mint egy szatócsot - Luther joggal figyelmezteti erre vitapartnerét, Rotterdami Erasmust a De servo arbitrio című írásában. Isten az ő isteni bölcsessége szerint hozza döntéseit, és nem köteles isteni hatalmát emberi elvárásaink szerint gyakorolni. Amikor néha elutasít, nincs jogunk megsértődni és magyarázatot követelni. Ilyenkor egyet tehetünk: magunkat megalázva bízunk az isteni bölcsességben, és hisszük, hogy Isten még akkor is a javunkat munkálja, amikor elutasít. Kain sem vetemedett arra, hogy Istent felelősségre vonja, és magyarázatot követeljen. Viszont lehorgasztotta fejét, és haragra lobbant testvére, Ábel iránt, akire Isten rátekintett, és akinek áldozatában kedvét lelte. Káinnak Istenhez egy szava sem volt. Isten azonban megszólította Káint, és az Ószövetség talán legrejtelmesebb kijelentését tette neki: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!’ A mondat azért rejtelmes, mert a héber szöveg csak a mássalhangzókat jelöli. A nem jelölt magánhangzók adják meg az igemódot és az igeidőt. Az általunk használt fordítás a felszólító módot választotta: „Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta’.’De ez teológiai döntés. Nyelvtanilag a fordítás ugyanilyen korrekt lenne, ha jövő idejű alakot vagy megengedő módot használna: „de te uralkodni fogsz rajta”, vagy: „de te uralkodhatsz rajta”. De még a szenvedő mód is szóba jöhet: „uraltatnifogsz általa”; vagy jobb magyarsággal: „...a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, s uralkodni fog rajtad’.’ Mindegyik fordítás helytálló. Mégis micsoda különbség van az egyes változatok jelentése között! A VASÁRNAP IGÉJE Isten azonban nem keresztrejtvényt adott Kain elé. Mindegyik jelentésre egyidejűleg gondolt! Felszólította, hogy uralkodjék a rá leselkedő bűnön. Jelezte, hogy nem térhet ki a felelősség elől azzal, hogy nincs választási lehetősége, mert uralkodhat rajta. De isteni előrelátásával tudta azt is, hogy nem így lesz, hanem a bűn fog Kain fölött uralkodni. De még a jövő idejű alaknak is van üzenete: mert Isten nemcsak Kain sorsát látta előre, hanem előre tudta azt is, hogy eljön majd a Bárány, az Isten Fia, aki uralkodni fog az őt kísértő, rá leselkedő bűn fölött éppúgy, mint az őt támadók és halálra kínzók bűne fölött is, hiszen egyikükre sem emel kezet, hanem némán tűri, hogy kigúnyolják, leköpdössék, félholtra verjék, és a legbrutálisabb módon megöljék. Ő ezt a változatot fogja teljesíteni:,,...« bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodni fogsz rajta’.’ Oculi vasárnapján, amely az introitus zsoltár kezdő szaváról kapta nevét - „Oculi mei semper ad Dominum”, azaz: „Szemeim az Úrra néznek szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából” (Zsolt 25,15) -, Isten megfeszített Bárányára emeljük tekintetünket, mert egyedül ő az, aki az Ószövetség legrejtelmesebb mondatába foglalt csapdából, a bűn csapdájából kiszabadíthat bennünket. Kain lábán is ez a csapda csattant, amikor nem tudott a haragja miatt rá leselkedő bűnön úrrá lenni, és meggyilkolta testvérét, Ábelt. A Káint fogságába ejtő bűn azonban nem az ő és a testvére közötti foglalkozásbeli és életmódbeli különbségben gyökerezett. Ennek a bűnnek a forrása - ma így mondanánk - a vallási kultuszból fakad. Túlzás nélkül mondhatjuk: Ábel az első vallásháború ártatlan áldozata. Itt újra a történet profetikus arculata mutatkozik meg. De nem az ártatlanul megölt Ábelben kell Krisztus előképét keresnünk, még kevésbé az általa oltárra tett bárányban. Az Isten előtt nem kedves, elutasított áldozathozó irigységből fakadó haragját és bosszúját példázza ez a történet azzal szemben, akinek áldozatát Isten elfogadta, akire rátekintett, aki mellett tanúságot tett. így maga az. esemény áll párhuzamban azzal, ami Krisztussal mint az új szövetség főpapjával történt. Háromévi földi működése során Isten mennyei szózattal és sok más, csodás jellel igazolta, hogy úgy tekint rá, mint kedves Fiára. Ez az ószövetségi kultusz papjaiban és tisztségviselőiben haragot és irigységet váltott ki. Jézus csodáit látva, tanítását hallva - Káinhoz hasonlóan - ők is lehorgasztották fejüket, és gyilkos tervet szőttek ellene. Eközben fogalmuk sem volt arról, hogy Isten az ő bűn csapdájában való elbukásukat használja arra, hogy az új szövetség áldozati bárányáról gondoskodjék. Mert Krisztus nemcsak az új szövetség főpapja, de egyben áldozati báránya is. Akire Isten rátekintett, és ha mi is föltekintünk rá a keresztre, akkor tekintetünk Isten bűnbocsátó atyai tekintetével találkozik. ■ Véghelyi Antal Istentisztelet-előkészítés és énekválasztás Orosházán ^ Mai cikkünkben Szombathely után egy másik nagy gyülekezet, Orosháza istentiszteleti életébe pillanthatunk be. Az istentisztelet nagyon sokféle alkalom hívószava Orosházán. A vasárnap délelőtt tízórai főistentiszteleten kívül ugyanis többféle istentiszteleti formával kívánjuk meghívni, megszólítani és megtartani azokat, akik városunkban élnek, gyülekezetünkhöz tartoznak, vagy bármi más módon kerülnek kapcsolatba közösségünkkel. Vasárnap reggel kilenc órakor családi istentiszteletet tartunk; a hónap két vasárnapján a legkisebbeket és szüleiket váró tipegő-istentiszteletre kerül sor a főistentisztelettel párhuzamosan; délután öt órakor pedig a Reménység istentisztelet várja azokat, akik keresztény könnyűzenével, a tradicionális liturgiánál kötetlenebb formában kívánják az evangélikus gyülekezet közösségét átélni. Kedden és pénteken reggel áhítat van a gyülekezeti házban; csütörtökönként délután öt órakor istentisztelet, amely minden hónap harmadik hetében úrvacsorái alkalom is egyben. Megoldhatatlan feladat ennek a sokszínű istentiszteleti életnek a hátterét a jelen írás keretein belül részletezni, ezért most a főistentiszteletet állítom középpontba. Mielőtt azonban erre sor kerülne, feltétlenül meg kell említeni, hogy mindegyik vasárnapi alkalomnak felelős szolgálattevő csapata van. A családi istentisztelet tematikájának összeállítása, az alkalmak lebonyolítása az iskolalelkész, Ribárszki Ákos koordinálásával működő, főként óvó- és alsó tagozaton tanító pedagógusokból álló, mintegy tízfős Sámuel csoport feladata. Külön csoport foglalkozik a tipegő-istentisztelettel és a hozzá tartozó családok összefogásával; a Reménység istentisztelet zenei, liturgikus előkészítése pedig egy körülbelül tízfős, alkalmanként különböző formációkban zenélő dicsőítő együttes heti munkájával áll össze. Rendkívül fontosnak tartom, hogy mindeközben a lelkészekre szinte „csak” az igeszolgálat jut - a csak szócskát most teljesen pozitív előjellel értve -: minden más körülmény biztosítása nem von el időt, energiát a felkészüléstől. Gyülekezetünk vasárnap délelőtti főistentisztelete a Prőhle-agenda énekverses rendje szerint zajlik. A Liturgikus könyv rendje, illetve gazdag szövegi anyagai az előbb említett liturgia bizonyos pontjain már megjelennek: tropizált (bővített) Kyrieszövegeket használunk, az oltár előtt mindkét textust felolvassuk, az egyetemes könyörgés válaszos formában történik, és a prefáció változó része is gazdagabb. A liturgia teljessége, szépsége minden vasárnapot ünnepélyes alkalommá tesz, akár úrvacsora nélküli, akár úrvacsorái alkalomról van szó. Úrvacsorára a hónap első vasárnapján, minden ünnepnapon és az úgynevezett „lila vasárnapokon” (adventban és böjtben) kerül sor. Liturgikus öltözékünk minden esetben Luther-kabát és stóla. Nemrég alakult újjá gyülekezetünk énekkara, így elsősorban a nagy CANTATE Eged Klen diczeríinc, ünnepeken, de lehetőség szerint máskor is már egy-egy énekkari szolgálat gazdagítja az istentiszteletet. Örök élet vasárnapját hagyományteremtő szándékkal már két éve úgynevezett koncert-istentisztelet formájában ünnepeljük, amely az igehirdetés mellett az örök harmóniára utaló, gazdag zenei anyaggal fordítja figyelmünket az örök jövő felé. Virágvasárnap szintén a zene jegyében telik, ez esetben a passió elevenedik meg; idén például /. Haydn A Megváltó hét szava a keresztfán című művének vonósnégyes változata és közte elhangzó igemeditációk készítenek fel a nagyhétre. Ez utóbbi zenei programjaink megvalósulásában nagy szerepe van a nemrég fiatal művészekből alakult, a gyülekezetünkhöz is erősen kötődő Alföld vonósnégyesnek, amely állandó háttere a gyülekezet professzionális szintű zenei kínálatának is. A lelkészek a gyülekezetünkben szokásos, úgynevezett hetes rend szerint szolgálnak fő-istentiszteleti igehirdetőként és minden más alkalmon. Specifikációra nincs lehetőség, de nem is szükséges, hiszen minden alkalom más és más kihívást jelent; ez az állandó szakmai szinten tartás egyik eszköze. Egyházunk négy perikóparendje és azoknak időszakonkénti forgása (Ószövetség epistola, evangélium) olyan hosszú ideig változatos alapigerendet biztosít, hogy nincs okunk változtatni a renden, pontosan ragaszkodunk hozzá. Nagy segítség a hetiének- és graduálének-javaslat. Az énekválasztás gyakran igazodik ehhez, de a sokféle textus vagy az igehirdetésre való készülés szubjektivitása következtében természetesen eltérő választás is lehetséges. A hét során az istentiszteletre való felkészülés sokszereplős folyamat, amelyben a gyülekezetünkben főállásban foglalkoztatott munkatársak és önkéntesek egyaránt részt vesznek. Karbantartó-gondnokunk a templom tisztaságáról gondoskodik, egyházfink főleg a liturgikus kellékek méltó és jó rend szerinti karbantartásán, kihelyezésén, az oltár visszafogott, de kellően ünnepélyes díszítésén dolgozik. Orgonista kántorunk minden vasárnap a kezdőének hangnemében megírt mű, korálelőjáték esetén az aktuális koráira írt darab, befejezésre a záróének hangnemében megírt fúga választásával teszi teljessé az istentisztelet zenei egységét. Az igeolvasást főként a presbitériumunk tagjaiból álló, tíz-tizenöt fős lektori közösség éppen szolgálatot vállaló tagja végzi. Összességében elmondható, hogy ez a sok embert, odafigyelést, felkészülést, előkészületet igénylő szolgálat nemcsak a méltó, ünnepélyes és vonzó liturgikus környezet kialakítását szolgálja, hanem erős kötelék is a gyülekezet belső egysége és erőforrás a gyülekezet épülése, növekedése szempontjából ■ Ördög Endre
