Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-24 / 8. szám
8 « 2013- február 24. PANORÁMA Evangélikus Élet ÉSZAKITESTVÍ Hans Tausen, „a dán Luther” A külföldi látogatónak hamar feltűnik Dániában, hogy majdnem minden községben vagy városban megtalálható a Ham Tausen nevét viselő utca vagy tér, és ha evangélikus, akkor felfedezi a róla elnevezett templomokat is. A helybeliek jól ismerik híres honfitársuk tevékenységét, ma is népszerű a körükben, és szívesen mesélnek róla az érdeklődőknek. Hans Tausen 1492-ben született a Fünen szigeti Birkende községben, szülei Markor (Mark) és Karen Tausen. Egyes iratok az eredeti nemzetségi nevén, Ham Markorsönként emlegetik. Sajnos a családjáról és gyermekkoráról nem maradtak fenn megbízható források, csupán legendák. Némelyek szerint apja kovács volt, akit boszorkányság miatt megégettek. Ezt a legendát erősítette meg útinaplójában Christian Molbech (1783- 1857) is. Tausen szülőfalujában a plébánia helyén lévő házat mutogatták neki mint az egykori szülőházat. Nem kastély, csak egy kis parasztház volt ez. A helybéliek szerint itt élt Tausen apja, a kovács, aki boszorkányos tudásával a közeli mocsár iszapjából nyerte a vasércet, amelyet aztán feldolgozott és megmunkált. Ezért mint boszorkánymestert megégették - a beszámoló szerint a látogatás idején (1819-ben) a földön még mindig megtalálhatók voltak a vasöntvények maradványai. A boszorkánymesterség vádjával elítélt apja miatt a fiatal Tausen állítólag megszökött a faluból, hogy a világban keresse az igazságot, így lett nemzetközi hírű evangélikus reformátor. A valóságban azonban családja viszonylag jómódú, köznemesi származású lehetett. Tanulmányait a johanniták 1447-ben alapított odensei iskolájában, majd a slagelsei gimnáziumban folytatta, ahol belépett a johannita rendbe. Az általában gazdag nemeseket tömörítő Antvorskov kolostorban kezdte meg szerzetesi életét. Elöljárói hamar felismerték kiváló képességeit, ezért 1516-ban a rostocki egyetemre küldték tanulni, ahol 1519-ben megszerezte a bölcsészettudományok magiszteri fokozatát. Valószínűleg a következő évben szentelték pappá, mivel az iratokban már Dominus néven emlegetik. 1521 őszén beiratkozott a koppenhágai egyetemre, Poul Helgesen (1485 k. -1534 után) neves karmelita tanárnál, jeles katolikus előreformátornál gyarapította teológiai ismereteit. A következő évben a löweni egyetemen tanult bibliai görög és héber nyelvet. Rövid kölni tartózkodás után végül 1523-ban került a wittenbergi egyetemre, mely ekkor élte fénykorát, elsősorban Luther Márton és Philipp Melanchthon tevékenysége nyomán. * * # Tausen 1525-ben tért vissza Dániába, az Antvorskov kolostorba, azonban a hír, hogy a lutheri eszmék híve lett, már megelőzte, ezért Eskü Thomesen, a kolostor priorja, aki személyesen részt vett a Dániában felbukkanó lutheri mozgalom elleni küzdelemben, továbbküldte a viborgi johannita kolostorba, hogy az új eszméktől könnyebben eltántorítsák. Tausen azonban szorgalmasan terjesztette az evangélikus tanokat, a polgárok közül pedig sokan követték, ezért kiközösítették a rendből, sőt Jörgen Friis (1495 k. -1547), a város püspöke megfenyegette, hogy börtönbe csukatja. Ám erre már nem került sor, mert a védelmére siető polgárok közé maga I. Frigyes dán király is beállt, és kinevezte udvari káplánjának. Miséit először a Szent János-templomban, a város egyik plébániatemplomában tartotta. Végül annyian látogatták őket, hogy nem fértek be, ezért Tausen a szabadban prédikált. Az istentiszteleteket az addig használatos latin nyelv helyett dánul tartotta. Hívei erőszakkal elvették a ferencesek nagy templomát, bár időlegesen közösen használták: délelőtt a barátok prédikáltak, délután pedig az evangélikus reformátor. Tausen ebben az időben nősült meg, az egyik későbbi (füneni) evangélikus püspök, Jörgen Jemen Sadolin (1499 k. -1559) Dorothea (1500- 1537) nevű húgát vette feleségül. A házasság híre nagy felháborodást keltett a város katolikus papságának körében, hiszen ez volt az első alkalom Dániában, hogy egy katolikus pap felhagyjon a cölibátussal, és családot alapítson. A fiatal papok lutheránus pappá való „átképzése” azonban még nagyobb megütközést keltett. Egykori tanára, Poul Helgesen évről évre egyre súlyosabb vádakat jegyzett fel naplójában - latin nyelvű Chroniconjában - volt tanítványa ellen, aki erélyes katolikusellenes beszédeivel 1526-tól központi szerepet játszott a katolikus klérust érő támadásokban. Amikor pedig 1529-ben Koppenhágában nyíltan vállalta a lutheri eszméket, az evangélikus vallás papjává lett, Helgesen szerint „az istentelenség és a gyalázatosság legelvetemültebb fészkévé” vált a főváros. Később azonban Tausen a katolikus-evangélikus felekezetközi kapcsolatokban közvetítő szerepet töltött be. Őszinte párbeszédre törekedett, ezért élesen elítélte az 1530 karácsonyán Koppenhágában kitört, erőszakos katolikusellenes megmozdulásokat, amelyek során katolikus méltóságokat támadtak meg és bántalmaztak, lerombolták a Miasszonyunk templomának szentképeit és oltárait. * * * Tausennek tanításai terjesztésében nagy segítségére volt a Viborgban letelepedett német nyomdász, Ham Vingaard (+1559). 1529-ben befejeződött Viborg városában a reformáció, ezért a király a fővárosba hívta Tausent, ahol a Miklós-templomban kezdett prédikálni. A következő évben bemutatta a dán reformáció alapművét, a Confessio Hafniensis néven ismert iratot, amelyet a katolikus klérus - élén Poul Helgesennel - erősen és hevesen támadott, de a reformáció tanítását sikerült megvédeni. A király 1533-ban bekövetkezett halála kissé visszavetette a reformáció ügyét, Tausent azonnal eretnekséggel vádolták meg, és Sjaellandra, majd Skanébe száműzték, de az evangélikus polgárság újból védelmébe vette. Kompromisszum köttetett - a másik fél, Joachim Ronnów, Sjaelland püspöke engedett és visszavonták a vádakat. 1536- ban Tausen megkezdte a dán evangélikus egyház megszervezését, emellett az egyetemen héber nyelvet oktatott. 1542-ig maradt a fővárosban, amikor III. Keresztély király kinevezte Ribe város püspökének. Johannes Bugenhagen (1485-1558), Luther barátja és gyóntatója iktatta be hivatalába az összes dániai evangélikus püspök jelenlétében. A püspöki hivatal ellátása mellett dánra fordította az Ószövetséget (megjegyezendő, hogy az Újszövetséget már 1524-ben Ham Mikkelsen [+1532], 1529 és 1531 között pedig Christian Pedersen [1480 k. - 1554] lefordította dán nyelvre). Tausen himnuszokat is írt, amelyek közül néhány máig használatban van. Az eredeti katolikus Mária-himnuszokat Krisztust dicsőítő énekekké írta át. 1537- ben meghalt az első felesége. Egy koppenhágai polgárlányt vett feleségül, Anne Andersdattert (1520- 1570). A házasságból tizenhárom gyermek született, közülük öten érték meg a felnőttkort. % % * Tausen életműve, mielőtt Dániában a reformációt hivatalossá tették (1537), két fő részből állt: egyrészt a katolikusellenes vitairatokból, másrészt a lutheránus lelkészeknek készített kézikönyvekből. A reformáció győzelme utáni fő műve a Postilla (Széljegyzetek) címet viselő, az év minden vasár- és ünnepnapjára prédikációkat tartalmazó gyűjtemény volt. A könyv egyik érdekessége, hogy tartalmazta a prédikációk szövegének dán fordítását, illetve külön a nagyheti igehirdetések gyűjteményét. Rendkívül fontos tény, hogy az evangélikus vallás teljes győzelme után Dániában minden katolikus pap megtarthatta addigi állását. Tausen szorgos munkájával elősegítette a változás elfogadását. Korunkban kicsit már nehéz megérteni, miként tudta elérni, hogy az egykori katolikus papok viszonylag könnyen beilleszkedtek a megváltozott körülmények közé, evangélikus szertartás szerint tartották a miséket, kereszteltek, prédikáltak, és az új tanítás szellemében oktatták a híveket. Tausen és más dán evangélikus prédikátorok műveinek - elsősorban a prédikációgyűjteménynek - segítségével szinte zökkenőmentes volt az átállás. A Postilla részben Luther eredeti prédikációiból merített, vagyis az avatott Szentírás-magyarázó világította meg a nehezebb szövegeket, érthetővé téve őket mind a papok, mind a hívek számára. Noha Tausen Luther buzgó és hűséges tanítványa volt, teológiai nézeteiben sokszor eltért mesterétől. A Bibliát mint „Isten szavát” értelmezte, amely elsősorban a „jó hírt” az ember megváltásának az üzenetét tartalmazza, vallván, hogy csak a Biblia (a mindenki által jól ismert lutheri felfogásban a sola Scriptura) a kereszténység alapja. Mereven elhatárolódott a hagyományos egyházi tekintélytől, tagadta a katolikus egyház tanítói hivatalát, amely a Bibliát magyarázta. Noha hangsúlyozta, hogy szükség van képzett teológusokra, azt hirdette, hogy mindenki számára elérhetővé kell tenni a Biblia szabad tanulmányozását, ezért is kezdett hozzá a bibliai könyvek dánra fordításához, illetve a Postilla megírásához. Azt is tanította, hogy az egyház hivatása egyedül az igehirdetés, és ehhez nem kellenek különösebb anyagi javak vagy gazdasági hatalom, mert ezek inkább aláássák, mint megvédik az egyház tekintélyét. Min-A dán evangélikus egyház megszervezésének négyszázadik évfordulójára kiadott bélyeg (1936) den művében különösen hangsúlyozta, hogy az üdvözülés csak a hittől függ, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy az emberek életmódjának ne lenne jelentősége. Ezért a helyes viselkedést, a keresztény életvitelt, az emberek közötti szolidaritást szorgalmazta, de meg volt győződve róla, hogy a „jó cselekedetek” a hitből sarjadnak, ezért nem a megváltás feltételei. A hit Isten szavának hirdetésével születik meg az emberi lélekben - hangoztatta -, ezért az „evangélikus mise” legfontosabb része a prédikáció. Rendkívül fontosnak és szükségesnek tartotta, hogy minden szöveg és szertartás a hallgatók anyanyelvén - ez esetben dánul - hangozzék el, és a világi hívek cselekvőén, érdemben vegyenek részt az istentiszteleten. * * * Tausen 1561. november 11-én hunyt el püspöki székvárosában, Ribében. A székesegyházban temették el. A 20. században itt állították fel első szobrát, Johannes Bjerg (1886-1955) művét. A másodikat Viborgban 2004- ben, a reformáció győzelmének 475. évfordulóján leplezték le a lebontott ferences kolostor helyén. A modern emlékmű Björn Nörgaard (sz. 1947) dán művész alkotása. Egyébként országszerte sok emlékmű hirdeti nevét, köztük az 1891-ben készült az egykori Antvorskov kolostor falán vagy a koppenhágai márványtemplomban; ez Viggo Jarl (1879-1965) műve. A Tausenről készült legrégebbi portré 1579-ből származik, ma a Frederiksborg Múzeumban található, ismeretlen művész alkotása. A Biblia fordításával és dán nyelvű prédikációgyűjteményével Tausen megreformálta a dán irodalmi nyelvet. Tanítása nemcsak Dániában, hanem a birodalom többi részén: Norvégiában, Izlandon és a Feröerszigeteken, sőt a határokon túl, Svédországban és az északnémet területeken is termékeny talajra talált. Hans Tausen nem az egyetlen dán reformátor volt, de az elsők egyike, a legsikeresebb és legnagyobb hatású, aki az utókortól méltán érdemelte ki a „dán Luther” megtisztelő címet. ■ B.G.
