Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-02-24 / 8. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 20x3. február 24. » 9 REINK TEREPÉN Európa peremén evangélikus lélekkel: a Feröer-szigetek A 21. században ritka élményben van része a szekularizált világból érkező utazónak, amikor a Feröer­­szigetekre érkezik. A feröeriek életé­ben, mindennapjaiban a vallás fon­tosabb és természetesebb szerepet játszik, mint a legtöbb európai or­szágban, a feröeri társadalom az év­százados vallási hagyományaihoz ragaszkodó közösség. Az egyház a társadalmi szokások, a szoros csalá­di kötelékek okán kitüntetett helyet foglal el a helyi történelemben és kul­túrában. A hitéletet az evangélikus állam­egyház, a Feröeri Népegyház irá­nyítja, amelynek komoly befolyása van világi kérdésekben is. A Feröeri Népegyház korábban a Dán Népegy­házhoz tartozott, de 2007. július 29. óta, Ólavsöka ünnepétől - a helyi nemzeti ünneptől - a feröeri állam hatáskörébe került át, és ezzel a vi­lág egyik legkisebb államegyháza lett. A népegyháznak a feröeriek 84%-a gyakorló tagja. Az egyházi előírások nagyban be­folyásolják a mindennapi életet. Pél­dául vasárnap halászati tilalom van érvényben - noha a halászat az or­szág gazdaságának motorja -, hogy mindenki részt vehessen az istentisz­teleteken, illetve az igencsak népsze­rű focimeccseket is csak vasárnap délután lehet megrendezni. 1907-ben alkoholtilalom lépett életbe, a Feröer-szigetek volt hivata­losan a „legszárazabb” ország Euró­pában. 1992 óta - a többi skandináv országhoz hasonlóan - a szeszes italok árusítása szigorúan ellenőrzött állami monopólium. A helyi média bőséges teret ad a vallásnak: az újságokban bibliai idé­zetek jelennek meg, a rádióban na­ponta hallható áhítat, és többnyire keresztény zenét sugároznak. * * « A Feröer-szigetek (magyarul: Juh-szi­­getek) Európa nyugati peremén feksze­nek, az Atlanti-óceánban, körülbelül félúton Norvégia és Izland között. A szigetek felszínét a jég formál­ta, elképesztő szépségű sziklagerin­cek és csúcsok tárulnak az ember sze­me elé, közöttük széles völgyekkel és kicsiny öblökkel. Szép időben a leg­magasabb csúcsról, a 882 méter ma­gas Slaettarantindurról az egész szi­getcsoport belátható, mivel az egyes szigetek között sokszor csak néhány száz méter a távolság. A tizennyolc vulkanikus eredetű szigeten ma mintegy ötvenezren él­nek. A szigeteket az első hullámban 825 körül népesítették be a vikingek, majd a honfoglalás időszakát köve­tően a második hullám 885-890 kö­rül érkezett. A telepesek többsége a nyugat-norvégiai Bergen környéké­ről származik. A feröeri nyelv és a Bergen környéki falvak helyi nyelv­járása ma is kölcsönösen érthető a beszélőik számára. A feröeri történelem egyik legfon­tosabb forrása az Izland szigetén le­jegyzett Feröeri saga. A feröeri tör­vénykező gyűlés, a világ egyik legré­gibb parlamentje, az Althing 900 körűitől kezdve ült össze a Tinganes­­félszigeten. Feröer 1035-től politika­ilag Norvégiához tartozott. A Feröer-szigetek legrégebbi fenn­maradt oklevele a Juhlevél, amely egyben a szigetek történetének leg­fontosabb középkori dokumentu­ma. 1298-ból származik, és az akko­ri norvég alaptörvény kiegészítése volt, a helyi viszonyokra szabott mezőgazdasági rendelkezéseket tar­talmaz. 1380-tól a Feröer-szigetek - dán­norvég perszonálunió révén - Nor­végiával együtt a dán korona fennha­tósága alá kerültek, jogilag azonban továbbra is Norvégia egyik megyéjét képezték. 1400-ban az Althinget hi­vatalosan átnevezték Lögtingre. Az 1814-es kiéli béke rendelkezé­sei nyomán a dán-norvég perszonál­unió felbomlott, de a szigetek Dánia fennhatósága alatt maradtak. A Lög­­.tinget 1816-ban feloszlatták, Férőért Dánia egyik megyéjévé tették. A19. század végén alaposan meg­változott a szigetek gazdasági élete, mivel az addigi mezőgazdasági ter­melés helyett a tengeri halászat vált a fő megélhetési forrássá. A hatalmas gazdasági átalakulások társadalmi­politikai változásokat hoztak, egyre inkább előtérbe került a nemzeti gondolat, a nyelvi és kulturális füg­getlenség igénye. 1888. december 26-án gyűlést tartottak a parlament épületében, ahol többek között a fe­röeri nyelv iskolai, egyházi és hivatali nyelvvé tételét követelték. Ezt köve­tően a Föringafelag megalapításával létrejött a feröeri nemzeti mozgalom. Símun av Skardi (1872-1942) ferö­eri költő, politikus és tanár nevéhez fűződik 1899-ben a Feröeri Népfőis­kola megalapítása, ez lett az írott fe­röeri nyelv ápolásának és a nemzeti mozgalomnak a központja. A költő 1906-ban írta Tű alfagra land mítt kezdetű, erősen vallásos ihletettségű és tartalmú versét, amely ma a ferö­eri himnusz szövege. 1906-ban megalakultak az első pártok: a Sambandsflokkurin és a Sjálvstyrisflokkurin. 1919-ben két fe­röeri diák Koppenhágában megter­vezte a feröeri zászlót. 1938-ban a fe­röeri nyelv a dánnal egyenrangú ok­tatási nyelv lett. * # # A szigetek napjainkban is a Dán Ki­rálysághoz tartoznak, de 1948 óta szé­les körű autonómiát élveznek - olyan széles körűt, hogy az ország nem tag­ja az Európai Uniónak, noha Dánia igen. A feröeri nyelv a 20. században az élet minden területén uralkodóvá vált, napjainkban a dán csak közve­títő nyelvként játszik szerepet. A viking honfoglalás kezdetétől a feröeriek a régi viking isteneket tisz­telték. Keresztény hitre Sigmundur Brestisson (961-1005) feröeri viking főnök, a Feröeri saga egyik hőse té­rítette a szigetlakokat 999 körül. En­nek előzménye az volt, hogy az akko­ri norvég király, Olaf Tryggvasson, aki 994- ben /.Ethelred - másként Ethel­­red - angol király udvarában megke­­resztelkedett, trónra kerülése évében, 995- ben megtérítette Norvégiát. 997- ben meghívta magához Sigmundur Brestissont, ő pedig a király hatásá­ra szintén keresztény hitre tért. A következő évben a király arra kérte Sigmundurt, hogy térjen vissza hazájába, és térítse keresztény hitre az ott élőket. Sigmundur némi ellen­kezés után beleegyezett, a király pe­dig kinevezte egész Feröer urává, és papokat adott mellé. A Tinganesre összehívott Althingnek Sigmundur a kereszténység felvételét javasolta, ez azonban nagy ellenállást váltott ki a Tróndur í Götu (960 k. - 1035), az egyik leghatalmasabb feröeri viking főnök által befolyásolt parasztok kö­rében. Sigmundur Brestisson 999- ben végül erőszakosabb módszerek­kel vitte sikerre a térítést: harcosok élén saját házában lepte meg Trón­­durt, aki a halál helyett a keresztsé­­get választotta háza népével együtt. Az ezredforduló után Sigmundur skúvoyi gazdaságában templomot is emeltek. Néhány éven belül hiva­talosan minden feröeri felvette a ke­­resztséget, de a tényleges áttérés fo­kozatosan ment végbe a 11. század fo­lyamán. II. (Szent) Olaf norvég király tudta végérvényesen megszilárdíta­ni a kereszténységet Norvégiában, va­lamint a Feröer-szigeteken és Izlan­­don is, ezért emlékeznek meg róla halála napján, Ólavsöka ünnepén. Ez a faröeri nemzeti ünnep, amikor a székesegyházban megtartott ünnepi istentisztelet után a világi és az egy­házi elit vezetésével szinte minden fe­röeri körmenetben felvonul a fővá­ros utcáin. A reformáció 1538-ban érte el a szi­geteket, 1539-ben protestáns püspök­séget alapítottak. Az egyházi nyelv szerepét a latintól a dán vette át. Az egyházi birtokokat a király államosí­totta, és úgynevezett királyi gazdák­nak adta ki használatra, akik osztat­lanul továbbörökíthették a használati jogot, ezzel kialakult a helyi elit. % # # A feröeri a legkisebb germán nyelv, amelyet a szigeteken mintegy 48 ez­ren beszélnek. A Dániában és más or­szágokban élőkkel együtt a beszélők száma ma mintegy 70 ezerre tehető. A nyelv irodalmi változatát Vences­­laus Ulricas Hammershaimb (1819- 1909) hozta létre 1846-ban az izlan­di nyelv alapján. A 19. század végén alakult ki a modern feröeri irodalom, 1890-ben jelent meg az első feröeri nyelvű újság, a Föringatídindi. Egyházi nyelvként a feröerit elfogad­tatni hasonló nehézségekkel járt: a dán a reformáció kora óta a liturgiát is ural­ta, és csak 1903-ban engedélyezték - bizonyos korlátok között - a templo­mokban a feröeri nyelvű imákat és énekeket. 1912-ben nyűt lehetőség a fe­röeri nyelvű prédikációra. A konzervatív hívők erősebben ragaszkodtak a dánhoz, sőt manap­ság is énekelnek bizonyos régi dán énekeket, mondanak imákat dánul. Régebben a helyzetet nagyon megne­hezítette, hogy Feröer lelkészei több­nyire dánok voltak, akik nem is be­széltek feröeriül. Az első bibliafordí­tást, Máté evangéliumát még 1948- ban is nagy bizonytalansággal fogad­ták a hívek. Ez a fordítás Victor Da­­nielsen (1894-1961) feröeri misszio­nárius munkája, aki nem az eredeti szövegek alapján, hanem más mo­dern nyelvek fordításainak segítségé­vel készítette el a szöveget. A hivata­los egyházi nyelv egészen 1939-ig a dán maradt. A feröeri nyelv méltó elfogadását és a helyi közéletbe való bevezetését, társadalmi és politikai elismertségét elsősorban a helyi evangélikus lelké­szek szorgalmas kutatásai és művei mozdították elő. Venceslaus Ulricus Hammersha­imb feröeri evangélikus lelkész és fi­lológus apai ágon német, anyai ágon pedig dán származású volt, de ferö­­erinek érezte magát, így elkötelező­dött a feröeri nyelv mellett is. Több alkalommal - 1841-ben, majd 1847- 1848-ban és 1853-ban mint már vég­zett teológus - tanulmányozta a fe­röeri nyelv különböző nyelvjárásait. 1855-ben Észak-Streymoyon meg­választották lelkésznek. Szilveszter­kor elmondott prédikációja történel­mi jelentőségű, mivel az evangéliu­mot anyanyelvén olvasta fel, ami akkor elképzelhetetlen volt. Közben már 1846-ban megalkot­ta a feröeri nyelv helyesírását, amely kisebb változtatásokkal ma is érvé­nyes, nyomtatásban először 1891- ben jelent meg. Ezt követően a régi feröeri balladák rendszerezett ki­adásába fogott, valamint a Feröeri sa­­gát is kiadta kortárs feröeri nyelven, ezzel a modern feröeri irodalom alapjait is lerakta. Jákup Dahl (1878-1944) feröeri születésű evangélikus lelkész fiatal korától fogva a nemzeti mozgalom elkötelezett híve volt, lelkésztársai­val együtt a feröeri nyelvű liturgia be­vezetését szorgalmazta, és tevéke­nyen részt vett a kialakításában. Már 1918-1919-ben lefordította a szertar­tások szövegét, de a politikai viták miatt a kinyomtatásukra 1929-ig, jóváhagyásukra pedig 1930-ig várni kellett. 1921-ben lefordította az Ószö­vetségből a Zsoltárok könyvét, majd hozzáfogott az Újszövetség görögből való lefordításához is. A szöveget elő­ször füzetekben jelentette meg 1923 és 1936 között, majd 1937-ben egész­ben is kiadta, ezzel jelentősen elő­mozdította az irodalmi nyelv kiala­kulását. 1939 óta a Feröeri Népegy­ház is ezt használja liturgikus nyelv­ként a dán helyett. Más egyházi és oktatási célú köny­vek mellett Jákup Dahl 1922-ben lefordította Luther Márton Kate­kizmusát, 1924-ben Balslev bibliai történeteit, illetve más kisebb, de fontos műveket is. Ezenkívül írt egy sor himnuszt, és mintegy hetven­­nyolcvanat más nyelvekből is lefor­dított; ezek mind a feröeri evangé­likus énekeskönyv részét képezik. 1908-ban nyelvtankönyvet adott ki iskolások számára, amelyet szinte napjainkig használtak. Egyházi és nyelvészeti művei mellett világi té­májú prózai műveket és verseket is írt feröeri nyelven. Az Ószövetség feröeri fordítását Dahl halála után Kristian Isvald Vi­­derö (1906-1991) folytatta 1944-től, a munka 1961-ben látott napvilá­got, azóta ez a feröeri egyház által hi­vatalosan elfogadott fordítás. Értékét nagyban növeli, hogy mind Dahl, mind Viderö az eredeti görög, illet­ve a héber szövegek alapján készítet­te el a feröeri nyelvű változatot. ■ Bikfalvi Géza A Kirkjubömúrurin vagy egyszerűen Múrurin (magyarul: a falak): a Magnus-dóm romjai a feröeri Kirkjuböurban - a szigetcsoport legnagyobb és legszebb középkori építménye a gótikus építészet fénykorából ERIK CHRISTENSEN FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents